<Már a bevezetőben elmondják, hogy a tiahuanacói bronztárgyak (réz+arzén/nikkel) ércét a boliviai Altiplanón bányászták.>
valóban, viszont a nikkel konkrét forrását ebben sem adják meg:
"During the field surveys, we attempted to sample ore deposits with reported mineralization in nickel or nickel arsenide (NiAs, nickeline), but we have been unsuccessful so far in determining the mineral source that provided nickel to this bronze alloy.'
"... Puma Punku faragott kövei is döntően dioritból vannak."
pontosítás: Puma Punku faragott kövei döntően vörös homokkőből vannak.
kötözködés: Puma Punku faragott köveinek kisebbik része nem dioritból van, hanem andezitböl. az előbbi egy nagymélységi, az utóbbi pedig egy kiömlési/kismélységi vulkanikus eredetű kőzet.
Azért jó lenne, ha nem csak állítanád ezeket, hanem tudnál hozzájuk forrást adni.
Egyébként:
"A "selejt" furatban egyértelműen látszik, a furat hosszában a szerszám 4 teljes fordulatot tett meg. Miféle anyagból volt a fej, és mekkora erővel ment az előtolás, ha ezt meg tudták csinálni...?"
Nem utal ez se különös anyagra se különös erőre.
Mert az ilyesmi biztosan nem fúrásnyom, hanem a fúrás utáni csiszolás nyoma. Ma is ilyen módon történik a dugattyúhüvelyek pontos méretre "hónolása", forgatás közben gyorsan ki-be mozgatják a csiszoló szerszámot. Csiszoló papírt vagy vásznat feszítenek egy mozgatott henger palástjára, s a henger bármilyen puha fémből készülhet.
Egyébként a mai kőzetfűrészek is a kőnél puhább fémekből készülnek, mert a fűrész nem is magára a vágásra szolgál, hanem csak a vágást végző kemény homok, szilíciumkarbid, korund, kerámia szemcsék, stb mozgatására. Ami még kell hozzá, a víz, ez mossa be az új homokot a vágatba, majd mossa ki onnan a másik oldalon az elkopott (lekerekedett) homokszemcséket.
Az ilyen nagy átmérőjű (11 cm-es) furatokat koronafűrésszel készítik, de így volt ez régen is. Egy cső vagy fazék alakú fém szerszámmal, amit forgatás közben tengely irányban ütögetnek. Az ókorból is vannak ezt bizonyító leletek, pl. félkész vázák, edények, amelyekből még nem törték ki a koronafűrész által meghagyott magot.
Amit most írtál az azért is érdekes, mert Puma Punku faragott kövei is döntően dioritból vannak.
Kb. 5 évvel volt fenn youtube-on egy 4 részes sorozat (le akartam menteni, de eltűnt), ahol egy amatőr német építész vizsgálta az inka építményeket. A kutató nem kispályás volt, gátakat, alagutakat, támfalakat, viaduktokat épített ill. tervezett, főleg az anyagmozgatás és technológiai részekben volt otthon. Évente télen két hónapot töltött mindig Peruban, és az ottani monumentális építmények létrehozását, megmunkálását és az elemek mozgatását próbálta megérteni és rájönni, hogyan csinálhatták az építők.
Az egy dolog volt, hogy sok olyan épület és romrészletet talált, amit a jelenlegi építészeti technológiákkal nem tudnánk ennyire pontosan megmunkálni és illeszteni, illetve nem tudnánk komoly út és darurendszer nélkül mozgatni.
Ami sokkal érdekesebb volt, hogy vizsgálta a Puma Punkun található megmunkált elemekben talált átmenő furatokat, bemarásokat és véseteket. Olyan dolgokat vett észre, ami felett a nem műszaki szemléletű emberek simán átsiklanak.
Az első ilyen dolog, hogyan tudták átfúrni az 1.2 m vastag diorittömböt 11 cm-es furattal. Ezt ma csak gyémántfejes fúróval vagy wolframfejjel tudnánk megtenni, de a költsége horror lenne, mert több fejcsere lenne, mire átérne a fúró. A másik amit észrevett, hogy nem látszik sehol a furatban a fejcsere nyoma (tehát vagy enyhe lépcső vagy a felület minőségének hirtelen változása), illetve nincs változó belső felület. Teljesen homogén végig a furat. Lehetne azzal jönni, hogy nyilván utólag kicsiszolták több menetben, de egyértelműen hiányzik a csiszolás, mert a felület nem elég finom, inkább durva.
A furat pontossága és a pozíciójának pontossága volt a következő meglepő dolog. A furat excentricitása tökéletes a teljes hosszon, gyakorlatilag századmilliméter nagyságrendűen pontos a középvonal. Ilyen hosszon már csak a fúró tengelyének saját súlya miatt kellene pár tizedes eltérésnek lennie. De nincs. Maguk a furatok a tömb szélétől is tizedmilliméteres pontossággal vannak pozícionálva, mintha lézeres műszerrel jelölték volna ki őket.
A régi mesterek szerencsére nem voltak tökéletesek, talált 2 nem teljesen kész furatot az emberünk félbehagyott tömbökön. A meglepetések ekkor jöttek.
Az egyik furatban végre volt menetnek nyoma. Egy ilyen furatot percenként pár milliméteres előtolással, erős hűtéssel és nagy fordulatszámmal tudunk a mai technológiával megcsinálni. Ez azt jelenti, hogy amíg a fúrófej átér, legalább 50-60.000 fordulatot kellene megtennie a szerszámnak.
A "selejt" furatban egyértelműen látszik, a furat hosszában a szerszám 4 teljes fordulatot tett meg. Miféle anyagból volt a fej, és mekkora erővel ment az előtolás, ha ezt meg tudták csinálni...?
A másik "selejt" furatban pedig olvadásnyomok voltak. Magyarán a fúrás során megolvadt a diorit. Akkor jön az a kérdés, milyen technológia volt az, amivel képesek voltak akkora hőfokot előállítani, hogy a diorit folyóssá váljon? Az emberünk próbált valamilyen anyagmaradványt találni a furatban, mert logikusnak tűnt, ahol a diorit kilágyult, ott a megmunkáló fémből is kellett lennie anyagkiválásnak. De semmit nem talált.
Ezek után arra a következtetésre jutott, hogy ennél a furatnál ki lehet zárni, hogy fém alapú fúróval készült a lyuk, sokkal inkább olyan az egész, mintha valamilyen lézerrel történt volna a kivágás és ott valami hiba történt. Na de a lézert akkoriban nem ismerhették, tehát adott egy olyan kérdés, milyen fejlett technológia volt a készítők birtokában?
Már a bevezetőben elmondják, hogy a tiahuanacói bronztárgyak (réz+arzén/nikkel) ércét a boliviai Altiplanón bányászták.
A régészek/történészek maguk keveset foglalkoznak az ősi ember kohászatával, annyira nem is értik az egészet. Egyébként az arzén kapcsán nemrég felmelegítettek egy teljesen hétköznapi jelentést, amit a magyar tolmács, még populárisan fel is díszítetett a kattintásokért (de láthatóan mit sem ért az egészhez, sőt nem is érdekli a téma: ez ma a netes tudományos-ismeretterjesztő újságírás. Szánalmas!): https://index.hu/tudomany/til/2022/07/31/piramisok-daniken-egyiptom-rez-arzen/
Ilyen gyarló részletek vannak a "cikkben": "Cseh kutatókat nem győzték meg százszázalékosan Däniken argumentumai, ezért nemrégiben újravizsgáltak egy piramisépítő munkások településén talált leletegyüttest."
Aki belenéz az eredeti tanulmányba, láthatja, hogy meg sincs említve Däniken neve! Egyáltalán miért is lenne (hisz a svájcinak nem is voltak "érvei" [ja bocs: argumentumai!] erre)? Ráadásul a cseh kutatók, gyakorlatilag csak megerősítették, amit eddig is tudtak, más kutatók már évtizedekkel korábban vizsgáltak. De azt már több mint száz éve is tudták az egyiptológusok, hogy az óbirodalmi kőfaragók a rézvésők anyagához arzén kevertek, amivel a lágy fém keménységét 2/3-adával növelték. Nyilván gyakorolták a réz edzését (magyarán: kalapálását), ami jóval keményebbé tette a vésőt. A cseh kutatók szerint ezekkel az arzénos vésőkkel már a piramis magját alkotó mészkőtömböket (!) is meg lehetett munkálni (hihetetlen, hát végre sikerült megoldani, azt a qrva!)...
Az asszuáni gránitbányában egy csomó réz és bronzvésőt találtak, ami rejtély, hiszen nem lehet vele a gránitot komolyabban vésni (mármint az a rejtély, hogy akkor meg mire használták?). Arról nem is beszélve, hogy a gizai piramisoknál egy csomó diorit szobrot találtak. A diorit nem csak a gránitnál, de az acélnál is jóval keményebb. A Nagy Piramis lábainál, ahol talán egy kőfaragó műhely állhatott, egy halom dioritforgácsot találtak még a 19. században. Milyen vésőkkel farigcsálták ezeket? A cseh kutatók ezzel valahogy nem foglalkoztak...
A történészek igyekeznek olyan területekre nem tévedni, ami idegen számukra. Egy csomó ilyet sorolt fel
René Alleau francia történész és mérnök (1917-2013) egy 1955 decemberi eladásán – amire Louis Pauwels kérte fel. Alleau éppen a rézzel kapcsolatban ezeket mondta: „A régiek olyan fémkohászati eljárásokat is ismertek, amelyekről mintha teljesen megfeledkeztünk volna, például a réz edzését bizonyosfajta szerves fürdőkben. Így tudtak rendkívül kemény és éles szerszámokat készíteni. Nem kevésbé voltak ügyesek, ha ezt a fémet fel kellett olvasztani, akár oxidált állapotban is. Csak egy példát mondok. Egyik barátom, bányakutató szakember, a Szahara kellős közepén volt, Agadestől északnyugatra. Különös rézércet fedezett fel ott, valamint olvasztásnyomokat és még fémet tartalmazó olvasztótégelyeket is talált. És nem szulfidról volt szó, hanem oxidról, vagyis olyan anyagról, amely a jelenlegi iparban olvasztási gondot okoz, s ezt bizony nem lehet megoldani holmi egyszerű pásztortűzzel...”
'All the samples have atthis point been analysed by energy-dispersive X-ray fluorescence (XRF). The saw-cut samples have in addition been examined by metallography, and some of them by scanning electron microscopy using energy dispersive analysis (SEM-EDS), and are currently being characterised chemically by electron microprobe. Twenty samples, including both shavings and fragments, have been further selected for lead isotope analysis and the results will be available shortly. The present work reports the results of XRF analysis of 18 drill samples which were sub-selected to identify their elemental composition. The examined samples correspond to different categories of artefacts, including implements such as axes, maces, chisels, and tweezers, as well as adornments which include pins and metal discs (Figure 1).Two different measurements were performed in consecutive sessions, and the results were then averaged, normalised to 100%, and rounded (Table 1). One of the samples (not included in the table) was determined to consist of 99.7% lead, with only traces of other elements like antimony and copper.'
Azt lehet tudni, hogy a pároknál az alsó és a felső sor ugyanannak a mintának a szélsőértékei, vagy két külön minta mérése?
Egy dolog egyértelműen látszik: a második és a harmadik sorpár adatainál tisztított nikkellel dolgoztak, szinte biztos, hogy a réz és az arzén is tisztított volt az ötvözés előtt.
Ennyire kis szennyezés csak fejlett kohászati eljárással érhető el.
A második sorpár adatai beszédesek:
3.5% nikkel tartalom mellett van 0.005-0.012% kobalt az anyagban.
Ha tiszta nikkelre vetítjük, akkor ez 0.14-0.34% kobaltot jelent.
Ilyen tisztaságú anyaggal még mi is csak ritkán találkozunk, normál esetben 0.25-0.55% kobaltszennyezés teljesen elfogadott. Egyedül az atomerőművi eszközöknél követelmény a 0.05%-nál kisebb kobalttartalom, de az egy külön világ.
A fentiek miatt joggal feltételezhető, hogy az ötvözet készítői tiszta nikkelből készítették a terméket, tehát rendkívül fejlett kohászati technológiájuk volt.
ehhez nincs hozzáférésem, viszont a 16750-ben megadott tanulmány szerint:
"The use of a ternary Cu-As-Ni alloy has been regarded as a cultural and technological marker of the Middle Period in the Bolivian Altiplano and in northern Chile. So far, artefacts manufactured from this unusual alloy have been excavated in Tiwanaku and San Pedro de Atacama (Lechtman, 1997, 2003a, 2003b). Lead isotope analysis of bronze artefacts recovered at these two places (Lechtman and MacFarlane, 2004) and of a number of metallic ores sampled from deposits in Northern Chile and Bolivia, indicates that the ore sources for most of the objects were located in the Puna and high sierra of Bolivia– about 60 km from San Pedro de Atacama."
"We present the most up-to-date database of ore lead isotope signatures for the south-central Andes including tiiose determined for ores we sampled over an approximate 250,000-km² region within Bolivia, northern Chile, and northwest Argentina. Lead isotope signatures of Cu-As-Ni bronze artifacts from Tiwanaku (altiplano capital) and San Pedro de Atacama (desert oasis entrepôt) establish that altiplano and high sierra ore bodies provided the metal for both assemblages.'
Egy kiterjedt értekezést átnéztem erről. A konklúzió: nem lehet megállapítani az ércek forrásait, főleg a háromkomponensű bronznál. Tehát az eredmények nem visznek közelebb az ötvözetekben használt nikkelforráshoz.
A spanyol nyelvű kutatás szerint az ólomizotópos módszer nem megfelelő arra, hogy magabiztosan azonosítható legyen a nikkel komponens eredete ezekben az ötvözetekben. Még új lehetőséget kínálhatnának az "ozmium izotóp-arány" mérései. Kiemelték, hogy a réz-arzén-nikkel ötvözet nagyon különleges, mert rendkívül ritka nemcsak az Andokban, de a világ bármely más részén is.
" Másodszor, nikkelércek szinte nem léteznek az Andokban." Majd részletezi, hogy ahol van némi lerakódás, az is nehezen megközelíthető. Harmadik ok, ami igazolja az érdeklődésünket, hogy ez az ötvözet csak Tiwanaku építészeti lelőhelyein fordul elő. A megválaszolatlan kérdések továbbra is, hogyan jutottak hozzá, esetleg "importáltàk" valahonnan, vagy pedig ők adták hozzá a rézhez az arzént és nikkelt.
Pumapunku csatornáiban a helyükre öntötték míg az Akapana-csatornánál kalapálták a lapcsokat.
Ezek voltak kiemelve, míg a falakat alkotó köveknél vagy egyéb helyeken ismeretlen összetételű anyagot említ, feltehetőleg ezeket nem vizsgálták.
Semmi elözménye, előjele nem volt az építkezéseknél a fémek használatának.
A fejlettebb civilizáció már rendelkezhetett ezzel a tudással.
( Geofizikai adatokból, felméréséből kitűnik, hogy számos építmény van még a közelben, a felszín alatt.
" Miután 2016-ban drónnal feltérképezték a területet, az eredmények azt mutatták, hogy a terület tizenhét hektár nagyságú, amelyből eddig mindössze két hektár került feltárásra." )
A téma azért érdekel, mert mi sokat dolgozunk nikkellel.
A nikkel ritka kellemetlen anyag, feldolgozása a vaséhoz hasonló, csak sok olyan tulajdosága van, ami miatt nehéz vele dolgozni.
Az első, ha tartalmaz ként (0,2% felett), akkor kifejezetten rideg és törik. Emellett a nikkelérc szinte minden esetben tartalmaz kobaltot, nem is kis arányban. Ezt eltávolítani csak többlépcsős, komoly vegyi kezeléssel lehet. Ha a kobalt benne marad (3-15%), az melegen törékennyé és nyúlóssá teszi.
A fentiek ezért lényegesek, mert ezektől a nikkelércet és a nikkelt megtisztítani nem egyszerű dolog. Ha a régi mesterek csak véletlenül, tudtukon kívül vitték be a nikkelt az ötvözetbe (az arzén szennyezéseként), akkor a kövekben lévő kapcsokban kell lennie kobaltnak és kénnek is.
Ha nincs, akkor a kapcsok készítői tiszta nikkellel ötvözték a rezet, tudatosan.
Ez viszont azt jelenti, hogy magasfokú metallurgiai ismeretekkel rendelkeztek és meg tudták tisztítani a nikkelt a szennyező anyagoktól.
Ha a kapcsok ötvözetének összetétele 0.1%-nál kisebb eltérést mutat eymástól, akkor kijelenthető, hogy tiszta arzénnel és nikkellel készítették az ötvözetet.
Colin Wilson író könyveiből készült a kétségkívül érdekes: TheFlood..or..Looking for Atlantis c. dokumentum film ("Az özönvíz avagy az Atlantisz nyomában", 1998): https://www.youtube.com/watch?v=dpbDb6-9yaw
10:42-től beszél Neil Steede amerikai régész a Tiahuanacóban talált köveket összetartó fémkapcsokról: egészen elképesztő - magyarázza Steede, de az építőknek rendelkezniük kellett egy hordozható olvasztó berendezéssel, ami minden egyes helyszínen biztosította, hogy a fém olvadt állapotban legyen a kövek összekapcsolásához (tehát az építők a két egymás melletti kőbe belevágták a kapocs alakját, majd kiöntötték helyben fémmel).
Protzen a Tiahunanacóról írott könyvében hivatkozik Heather Lechtman tanulmányára (1997), aki szerint a kapcsok vagy belekalapálással a kapocsüregekbe készültek vagy helyben lettek kiöntve (még nem világos hol használták az egyiket, hol a másikat, sőt lehet van köztük korszakhatár is). Valamennyi kapocs réz-arzén-nikkel hármas ötvözetből áll. Túlnyomórészben persze rézből, de sem az arzén, sem a nikkel, nem valamiféle szennyeződéssel került bele, mert ahhoz túl magas a százalék arányuk. A Pumapunkuban talált kapcsok esetében 2-6% közötti mind az arzén, mind a nikkel esetében (ez több, mintha csak nyomokban lenne ezekből a kapcsokban). A nikkelt és arzént Keleten az ókorban is használták, vésőkben Egyiptomban vagy nikkelt babiloni pénzekben.
Semmi különös nincs abban, hogy ezek egyedi ötvözetekből készültek. Az analízis kimutatta réz, nikkel és arzén jelenlétét; ezeket a kapcsokat mértékadó források szerint öntötték, valahol pedig hideg kalapálással alakították ki.
Itt azért van egy érdekesség: a nikkel felhasználása.
A nikkel előállítása nem egy egyszerű menet, komplexebb, mint a vaskohászat. Sokkal valószínűbb, hogy az arzén volt erősen nikkellel szennyezett, és azért tartalmaznak nikkelt a kapcsok.
Ha mindegyikben azonos az ötvözőanyagok aránya, akkor tudatosan keverték az anyagot.
Ebben az esetben viszont sokkal fejlettebb volt az a civilizáció, akik létrehozták, mint amit a jelenlegi történelemtanítás állít.
Sulawesi megalitjait nem ismertem eddig! Egészen kivételesek. Ráadásul ott vannak ezek a fura pofák. Milyen lehetett az a nép, akik ezeket alkották?
Kissé nekem a san agustini faragott arcú oszlopok és néma szobrok jönnek elő ezektől az indonéz helyszíntől.
Indonéziából, amit ismertem, az a Gunung Padang kialudt vulkánja és megalitikus helyszíne volt, Nyugat-Jáván. Ott már a több millió odahurcolt kőszál és kődarab látványa is bizarr, nem beszélve a hely állítólagos régiségéről...
