ha nem tud beruházni akkor adja el, vagy kössön hosszútávú üzemeltetési szerződést egy tőkeerősebb valakivel aki majd beruház cserébe húsz évig szedi a ház hasznait
puttonyom tele hogy a pofázás meg a zemúttnyócévezés az megy utánégetővel, közben meg tettek híján (vagy épp miatt :-) szép lassan elrohad minden
grrr
ja hogy Visztulának azt nem olyan jópofáskodva írtad hanem véresen komolyan?
Nekem nincs gondom azzal, ha mások is vannak az erdőben!
Kettőnél több lábuak mndenképp! :))
Csak OKT-zni szoktam egyedül, de már ott is kezdek megtörtni. :DDD
Annyi baj legyen-t én egyébként HeyJoe-val szoktam keverni, de az talán érhető! :DD
Jó a video!
A turistaházas témához nem nagyon tudok hozzászólni. Most szerintem az állam nincs olyan állapotban anyagilag, hogy másba ruházzon bele, mint az alapvető működés és sajnos lássuk be a turistaházak fenntartása nem annyira húsbavágó, mint mondjuk az orvosok, tanárok, közbiztonságiak fizetése, intézményeik működtetése.
Mindazonáltal én nagyon szívesen álmodozom arról, hogy turistaházi gondnokként az erdő közepén töltöm életem hátralevő részét....
Visztula, én neked egy nagy bocsánatkéréssel tartozom.
Az utolsó hozzád intézett beírásom nem volt jogos, vagy épp elfogadható. Sajnos indulatból írtam, amely indulat valójában nem neked szólt, hanem egy fórumtársunknak.
Tulajdonviszonyok rendben vannak, 1/1 Magyar Állam. Lassan összeomlik...Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-nél kell érdeklődni ha lát benne valaki fantáziát!
"Itt van egy lepusztult, de még menthető épület remek adottságokkal, remek helyen. Igazán nem tudom, hogy mi a probléma? Tulajdoni viszonyok? Nem kell senkinek? Irreális ár? Kinek kellene lépni? MTSZ? Parkerdő? Pártunk és kormányunk? Atyaúristen? Kőhegy miért igen és Lajosforrás miért nem?"
Elég régóta járok a Lajosforráshoz, voltam ott a fénykorban, majd a hanyatló időszakban is rendszeresen.
Még a szemeim előtt van, amikor nem lehetett úgy odamenni egy átlagos hétvégén, hogy ne hemzsegjenek ott az iskolások.
Az adottságai sokkal jobbak, mint a Kő-hegyi házé, mégis kimúlt. A tulajdon-és egyéb viszonyokat nem ismerem, de:
- nagyon kellene, hogy ismét járjon oda a volánbusz, mint régen.
- nagyon kellene, hogy ha meg is nyílik, normális ellátáshoz lehessen hozzájutni (a hanyatló időkben már csak zsíroskenyér+sör volt, piszkos asztalok, igénytelenség, stb.)
- fel kéne újítani, a szálláshelyet modernizálni
- propagálni - (ez lenne a legkönnyebb)
A jelen helyzetet sürgősen meg kéne szüntetni, különben a lepusztulás visszafordíthatatlan károkat fog okozni.
A Mária-utaknak elég korrekt honlapja van, ami segítheti a tervezést. Szállásokkal, távokkal.
"Hogy pl első szakasznál bázis lehet Kőszeg (vasút, busz) vagy alternatíva Szombathely (vonat, busz) Velemig buszozás, onnan fel Írottkőre majd lesétálás Kőszegre, táv ennyi szint emennyi. Következő nap Kőszegről Tömörd (busz) vagy Kincsédpuszta (busz) táv, szint. És így tovább.."
Na-na! Ez nem buszos túra! Ne keverjük az OKT-vel! :-))
Mondjuk azt nem tudom, kinek milyen statisztákája van a kéktúrázó/zarándok/tt-ző/kocaturista/stb. által eldobált szemét mennyiségéről, nem hinném, hogy a zarándokok annyival rosszabbak lennének a többinél - arról nem beszélve, hogy a zarándokutakat sem csak zarándokok járják, hanem más elvetemült túrázók is.
Tavaszi Széll, én is kérnék majd egy dedikált példányt.
Még az jutott eszembe, persze lehet hogy baromság, hogy amikor még csak szemeztem a kék jelzésekkel (akkor még azt sem tudtam hogy nem mind kék-kör ami kék jelzés, ez persze most nem tartozik ide) szóval hogy a nagy elhatározás meghozatalához -miszerint én is megpróbálkozom vele-, hiányzott egy apró segítség.
Én legalábbis azt sem tudtam hogy fogjak hozzá, végig tudok-e menni az akkori (<20 km) gyakorlatommal, szintemmel? Ha lett volna egy szakaszolási lista... Csak egy példa, hogy természetesen nem kötelező úgy csinálni, de aki lusta vagy nincs önmagában bizodalma egy ilyet megtervezni, annak ott lenne ez a silabusz amit tud követni.
Hogy pl első szakasznál bázis lehet Kőszeg (vasút, busz) vagy alternatíva Szombathely (vonat, busz) Velemig buszozás, onnan fel Írottkőre majd lesétálás Kőszegre, táv ennyi szint emennyi. Következő nap Kőszegről Tömörd (busz) vagy Kincsédpuszta (busz) táv, szint. És így tovább..
Kis etapokkal terveznék, mert egyrészt aki elkezdi és erre szüksége van az nem hiszem hogy napi 30 killákat menne, másrészt meg gyerekkel lebonyolított túránál tényleg nem egyszerű megtervezni 15 +-2 km-es etapokat, főleg mondjuk a Gerecsében (saját bőrömön tapasztalom)
Mondjuk jó nagy munka, az igaz, de hátha hozna pár potenciális új résztvevőt.
Az "erdőben viselkedni nem tudó" jellző rájuk is vonatkozik :) Ugyanúgy nem szeretem a hangoskodókat, a mindenen keresztülcsörtetőket, stb. Legszívesebben azt írnám, hogy mindenki menjen ki az erdő szélére, és várja meg, míg távozom a környékről, de hátha akkor összekevernétek Remélemilyenicknincsennel :D Viszont cserében egész jól kijövök az állatokkal, növényekkel :)
Jelenleg nincs beleszólásom, annyi a "fejlemény", hogy leírhatom, mit gondolok.
Ha úgy tetszik, felkértek.
Fogalmam sincs, ki mire fogja használni, de annyit megígérhetek, hogy ha semmi eredménye nem lesz annak, hogy "kalapáltam", akkor közzéteszem.
Biztos vannak bennfentesek, akiknek van lehetőségük formálni a jövőt, de én hiszek abban, hogy ez a topic és a TTT-s fórum fontos része a mozgalomnak.
Az OK, hogy a hivatalos honlapot sokan látogatják, de a "nem hivatalos" lapok látogatottsága jól jelzi, hogy van érdeklődés, és ezt a hivatalos honlap "nem kezeli".
Ideális lenne az egyesítés, de én a sokszínűséget jobban szeretem, mint az egyöntetűséget.
Sajnos, azt nem tudom, hogy hány füzet van forgalomban, de a teljesítők éves átlagban kb. 100-an vannak.
Legalább a tízszerese kéne, hogy az infrastruktúrába (pihenőhelyek, szállások, információk, stb.) érdemes legyen befektetni!
Úgy látom, hogy a 3.000 forint / éjszaka már-már átlagos.
Tíz éve ez még 1.000 volt.
Nem ismerem a sátorral túrázok tapasztalatait, érdemes lenne ezt is "megvizsgálni"!
Na ja. Nem dob fel a lehetőség, hogy erdőben viselkedni nem tudó, divatos lelki fejlődésüket éppen átélő emberek nyomán sétáljak, elhullott csokispapírokat szedegetve.
„A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
PPU 12-13. szakasz (Leányfalu – Szentendre – Csobánkai elágazás)
Hirtelen felindulásból elkövetett túra volt, zéró rákészüléssel, ennek ellenére, vagy éppen ezért nagy élményekkel.
Reggel az első (6.35) esztergomi buszt meg akartam csípni, ezért már 5.40 körül ott dideregtem a 8. és 112. buszok megállójában és hitetlenkedve néztem, hogy a Charles Hotel hőmérője mindössze 2 fokot mutat. Nem volt melegem, nyűgös voltam, és Leányfaluig komolyan gondolkodtam azon az alternatíván, hogy hagyom a francba az egészet, és az első busszal hazamegyek. Leányfaluban a Capri sörözőben csak számlát kapok a kávé-kóla kombó ellentételezéseként, bélyegzőt nem, ezért úgy döntöttem, hogy a buszjegy menjen a túrajelentésbe, a számla menjen a PPU füzetbe, amúgy meg menjen mindenki a … Enyhén depresszíven agresszív kismalac hangulatom volt, na! Az útkereszteződés közlekedési lámpájánál udvariasan figyelmeztetett a felirat, hogy a gomb megnyomásával lekérhetem a zöldet, mire én csak erre tudtam gondolni: Nem nyomom meg! És kuruckodva, a veszélyre fittyet hányva átkeltem a teljesen kihalt 11. úton. :-)
Ekkor jött a csoda, és már gyanítottam, hogy ezek után tényleg visszabotorkálhatnék a buszmegállóhoz és kicsit szégyenkezve megvárhatnám a következő budapesti buszt, a mai napból ne akarjak többet kicsikarni. A Gyulai Pál utcán alig mentem 100 métert, amikor egy hatalmas ház hatalmas kertjében (Talán teniszpálya is volt? A történtek miatt ez igazán hidegen hagyott.) egy róka sütkérezett. A félreértések elkerülése miatt le szeretném szögezni: a kertben sütkérező róka alatt nem egy görbe éjszaka napsütötte undorító nyomait értem, hanem a vörös róka (Vulpes vulpes) egy remek példányát. Éppen egy idős néni szaporázta a lépteit velem szemben az utcán, értetlenkedő arckifejezésemet és a rókát látva csak ennyit mondott: „Gyakran bejár ide sütkérezni, teljesen szelíd, nem kell tőle félni.” Leraktam a hátizsákomat a kerítés mellé, előkapartam belőle a fényképezőgépet, felegyenesedtem, és majdnem le is ültem. A kerítés másik oldalán várakozóan nézett rám a róka. Készítettem néhány fotót róla, majd ismét matatni kezdtem a zsákomban. Előhalásztam egy szendvicset, és megetettem vele. Kész, padló, K. O., paff, szóval elgyengültem nagyon.
A veszettség legfeljebb hazánk keleti határainál fordulhat elő sporadikusan, ez már egy tipikus urbanizálódott, az embertől nem, vagy alig tartó róka volt (először talán a Brit-szigeteken, majd a kontinentális Európa számos országában, így hazánkban is beszámoltak erről a jelenségről), tetejébe a nálamnál jóval élesebb szemű feleségem a fényképek alapján kiszúrta, hogy vemhes állat. A rókák által terjesztett kórokozók szempontjából persze aggályos a megjelenésük a lakott területeken, de nekem akkor is csoda volt ez a néhány perc.
Hideg volt, egy szemből érkező bácsi szomorkodva leszögezte nekem: „Visszajött a tél.” Elfogadtam a tézisét és csöndben megfejeltem ezzel: „Ezért újra etetni kell a madarakat és a rókákat.” Leányfaluból kikapaszkodva tovább haladtam a piros jelzésen, amelyet szakavatott kezek fehér alapon piros sávval (vagy csíkkal, nézőpont kérdése) jeleztek. :-) A Meteor-forrás környékén már szépen kimelegedtem, nem éreztem hidegnek az időt. Átváltottam a piros + jelzésre, és alig néhány méterrel előttem egy róka kocogott át az ösvényen. Még szöszmötölt a fiatalosban, ezért diszkréten meg kellett köszörülnöm a torkomat, hogy illő módon elfusson.
„Mit tett velem ez a Jenő?
Örök, hű szerelmem ő.”
(Beatrice: Ó, mit tett velem ez a Jenő)
Álló-rét, Landler Jenő emlékmű. Valamit kéne kezdeni ezzel az emlékművel. Rondán meg van csonkítva, Landler - kinek hamvai a Kreml falába helyeztettek - neve kivésve, szóval eléggé csúfos ez az egész. Csöndben jegyzem meg, a „dicsőséges 133 nap” is az volt, tehát én nem ragaszkodnék foggal-körömmel a Jenő emlékéhez, de akkor is.
A sárga + jelzésre térve az eddigi nyugati irányultság helyett déli irányt irányoztam elő. Helyenként szép kilátással nyugat felé, tempós léptekkel haladtam. Hajtűkanyarját átvágva kereszteztem, majd birtokba vettem a Pap-rét felől érkező erdészeti utat. Az erdészházból valamilyen madár (talán gyöngytyúk vagy páva) szörnyű hangja szűrődött ki, de nem merem kizárni valami másnak a lehetőségét sem. Ha valóban valami más, akkor hálát rebegek a házat övező magas és masszív kerítésért.
A Sztara Vodát most kihagytam, és a Skanzen kerítése mellett battyogtam a következő igazolóhely felé. Már az országúton, a buszmegállónál bésírültem a Skanzen impozáns épülete felé. 9 óra múlt néhány perccel, éppen nyitás volt, udvarias kérésem meghallgatásra talált, kaptam egy bélyegzést a füzetbe, de arra kérdésemre, hogy Izbégen hol lelek egy kocsmát, csak tanácstalanul nézett rám a pénztáros hölgy. Vagy inkább szomorúan? Talán ezek a gondolatok futottak át a fején: „Nem borotválkozott már vagy 4 napja, gyalogosan kóricál, de azért normális embernek tűnik. De alig múlt kilenc óra, és már kocsmázni akar – kibújt a szög a zsákból!”
Némi országutazás után a Kisforrás utcára fordulva, majd többek között a Kadarka utcát is érintve nyomultam tovább. Egy kis kitérő jön. Szentendre rác (szerb) többségűvé válása a töröktől való felszabadulás éveiben történt meg. A császári csapatok 1690. évi vereségei hatására az Oszmán Birodalom megtorlásától félő rácok tömegével vándoroltak a Monarchia területére, ahol elsősorban a Duna mellett telepedtek le. És hozták magukkal kedvenc szőlőfajtájukat, a kadarkát. A XIX. század végi filoxéra járvány tette tönkre Szentendre szőlőkultúráját. Egyébként a rácoknak és a kadarkának köszönhetően jelent meg a kékszőlő hazánkban valamikor a XV. században. Előtte bizony csak fehér bort ivott magyar. Vöröset, pláne édespirosat (Édespistát) nem. :-) Remélem, ez utóbbit egyébként is egyre kevesebben. Bár éppen a kadarka egy remekül aszúsodó fajta, komoly desszertbor (is) készülhet belőle (ilyen klasszis pl. Arad-Hegyaljáról Balla Géza Kadarisszimája), persze, ennek nem 280 Ft + betétdíj az ára.
No, itt Izbégen köllött vóna valami pöcsét, de csak újonnan épült lakóházak sorjáztak. Az egyik ház előtt férfiember sódert lapátolt a talicskába. Első kérdésem (nem kezdhettem rögtön „Hun a kocsmával”) az volt, hogy jó irányba haladok-e a Dömörkapu felé vezető országúthoz. Ezt nem tudta, mert mint mondta, ő fóti. Akkor hun a kocsma? Na, azt már tudta. :-) Persze vagy félreértettem, vagy még sem tudta, de én nem találtam meg, aztán már nem is kerestem, mert a nyílt részeken fütyült a szél rendesen. Szentendrei igazolás nélkül maradtam.
Gyér forgalmú országúton battyogtam a katonai gyakorlótér mellett, országúti kerékpárosok húztak el mellettem sisteregve (sss, sss, sss – ilyen hangokat adtak ki). A lajosforrási leágazásnál már turistajelzés is jutott, ez a zöld, melynek jelzése … A gyakorlótérhez tartozó épületek, majd egy lovastanya mellett battyogtam, és végre vége az aszfaltnak. Lett helyette egy darabig zúzott kő, azt is nagyon szeretem. Jelzésváltások sorjáztak, sárga +, zöld Ω, itt valahol találkoztam először egy négyfős lovas alakulattal, udvariasak voltak, nem beszéltek velem magas lóról, pedig tehették volna. :-) Lovasokkal, kerékpárosokkal nekem abszolút pozitív élményeim vannak túra közben. No, a zöld Ω-n izmos emelkedés fogadott, és a Vasas-szakadékig ki is tartott. A Vasas-szakadéknál nem először járok, de megdöbbenve láttam feleségem becézett keresztnevét az egyik sziklába vésve (BERTI). Nem gyakori keresztnév, tehát oda kell figyelnem.
„Ki mondja meg? ... Visegrád táján
A bágyadt alkony
Nem Zách Klárának megtört szelleme?”
(Petőfi Sándor: Visegrád táján)
A sárga Ω, majd a csakúgy sárga jelzésen megmásztam az „iszonyúan magas” kőhegyet. A menedékházban nagy az élet, a korábban látott lovasok is itt eszegettek, iszogattak. Jómagam is teáztam, zsíroskenyereztem-lilahagymáztam, megkaptam a míves pecsétet is. Alig múlt még 10 óra, de ha lett volna felbontva a Pannonhalmi Apátsági Pincészet bármely bora, abból is kértem volna egy decit. De nem volt felbontva (nem meglepő), hazánk legnagyobb „családi” pincészetének (valszeg nagy a család) termékei nem hoztak lázba, így absztinens maradtam. Nagyon szeretem ezt a helyet, szent elhatározásom, hogy feleségemmel, néhány baráttal, családjukkal el szeretnék tölteni itt egy éjszakát a közeljövőben. És akkor pannonhalmi bort is iszunk. Mi az hogy? Nagyon is!
Elköszöntem, és a zöld jelzésen ereszkedni kezdtem. Számos kiránduló jött szembe, ez jó. A Petőfi pihenőnél elmaradhatatlan bámészkodás és Napóleon kalapjának fényképen történő megörökítése.
Malacom, ha volna Pöttöm, mint a bolha, Megszívlelné máris buzgó tanításunk: Bármily nagyra hízik, Csak tebenned bízik, S azt visítja sírig: "Napóleon elvtársunk!"
(George Orwell: Állatfarm)
De nem biztos, hogy erről a Napóleonról van szó. Folytattam az ereszkedést a János-forrásig, és itt jobbra, a kék + jelzésre tértem. Ez kérem egy folyamatosan, sunyin emelkedő szakasz, tüdőköptető, lihegve megállító, szívkalapáltató, szentségeltető. Ismerem már jól, igazán sosem szerettem. De a végén, már Lajosforrásnál, milyen jól esik elnyúlni és rágyújtani. :-) Haladtam becsülettel, megállás nélkül, viszonylag lassú tempóval. A Lajos-forrásnál esküszöm, annyian ácsorogtak, és annyi PET palackkal, demizsonnal, hogy lazán el akartak vinni 2-3 hl forrásvizet. Én nem is tettem kísérletet vízszerzésre, a néhai turistaházhoz battyogtam, és ismét szörnyülködtem egy sort. A napokban a fórumon sokadszorra szóba került a hazai turista-(kulcsos-, menedék-)ház problematika. Mit akarunk? Itt van egy lepusztult, de még menthető épület remek adottságokkal, remek helyen. Igazán nem tudom, hogy mi a probléma? Tulajdoni viszonyok? Nem kell senkinek? Irreális ár? Kinek kellene lépni? MTSZ? Parkerdő? Pártunk és kormányunk? Atyaúristen? Kőhegy miért igen és Lajosforrás miért nem? Egyébként a Magyar Turista legfrissebb (2012. április) számának 26-27. oldalán Sváb László cikke ezt a (néhai) turistaházat ismerteti. A cikk hangvétele nem optimista.
Fiatal hölgyek sétálgattak föl s le (mint ahogy Pompom hintázott egy hosszú ágon), ezért szemérmességem okán nehezen tudtam fotóval igazolni a jelenlétemet. Valószínűleg nehezen tudták volna definiálni azt, hogy egy pofa miért akarja magát lefotózni egy lepusztuló félben lévő háznál. Talán megkérhettem volna őket erre, de nem akartam 8 napon túl gyógyuló esztétikai sérüléseket okozni.
A piros , majd a piros + jelzésen gyorsan eljutottam a Holdvilág-árok bejáratához. Az árokból kikapaszkodtam, a létrás verziót most kihagytam, maradtam a jelzésen. Szerencsére itt is sok kirándulóval találkoztam, igaz, ez nem meglepő, hiszen a Holdvilág-árok majdnem a Rám-szakadék népszerűségével bír. Gyorsan végigértem, majd a piros jelzésre térve értem ki a szentkereszti országútra. Itt jöttem rá, hogy egy kemény hajrával a csobánkai elágazásnál megcsíphetem a 13.06-os csobánkai buszt. Összejött. A busz hátsó ülésén helyet foglaló utastársaim a Juventus és a Barcelona játékerején vitatkoztak, a Barcelona nevét folyamatosan fonetikusan ejtve. Ez nekem nagyon teccett :-).
A "magyar Camino" kifejezést már jópáran próbálják kisajátítani maguknak, hagyjuk meg nekik a lehetőséget, hogy eldöntsék, melyik az IGAZI magyar zarándokút. :) A Kéktúra pedig maradjon Kéktúra...
Remélem az Országos Kéktúra túléli majd az MTSz-ben és környékén jelenleg zajló változásokat, sőt akár még profitálhatna is belőle ha pozitív változások történnének mondjuk a markec terén (lásd példának asciimo ötletes jelmondatát "Kéktúra-a Magyar Camino") vagy éppen az általad is említett bélyegzési lehetőségek modernizációjában.(elektronikus igazolási formációk bevezetése)
Egy ilyen szerencsés esetben ha ezek napirendre kerülnének biztosan jól jön majd egy olyan összefoglaló amire készülsz, hogy maguknak a kéktúrázóknak, vagy a kéktúrázni szándékozóknak milyen hasznos vagy annak vélt ötletei vannak a mozgalom jobbá tételére.
Olyan plussz bélyegzési pontokat jónak tartanék én is amiket csak gyalogosan lehetne megközelíteni, ennek egyik iskolapéldája a Zemplénben a Rákóczi-fa, ahol a Rákóczi 50 túra bélyegzője kint is lett felejtve, nem kis örömünkre, be is ütögettük a füzeteinkbe! Úgy általában a teljesítménytúrákról lehetne jó ötleteket csenni mind ami a helyeket, mind a bélyegzési módozatokat illetőleg, lásd akár szúróbélyegző, vagy a jzp2107 által említett kódos megoldások.
-Nagy-Milic,Rákóczi-fa (Zemplén)
-Kecske-pad (Cserehát)
-Mohos-tavak
-Tepke-kilátó,Szandavár
-Vagdalthús helyei,+ akár a Csóvi
-Nagy-Gete
Hirtelen ezek jutottak eszembe mint bónusz igazolópontok a kéken.
Látni nem láttam, de azt mesélték, hogy mintha lenne vevő az ötletekre:-)
Nosza, leültem, és írtam három oldalt.
Mielőtt nekikezdtem, "nekimentem" a Google keresőjével a net-nek.
A jelenlegi gyakoriság:
www.kektura.click.hu
www.kektura.eu
termeszetbarat.hu/turamozgalmak/orszagos_kektura
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9012640
www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/okt_forum
Van még a wikipédia is de azt elhagytam.
Aki tehát a kéktúrával kapcsolatban szeretne tájékozódni, annak nem kell sokat keresgélnie.
Két téma izgat.
Korszerűbb igazolás.
Fontos a korszerűbb igazoláshoz szükséges feltételrendszer.
Erről már volt szó, de szerintem a probléma összetettebb, és nem ott kezdődik, hogy megvalósítom a kommunikációt a "pont" és a nem fogadóképes adatbázis között.
Hiába a mobil, vagy a track, ha nem tudok mit kezdeni az információval.
Összedobtam egy hevenyészett rendszertervet:-))))
A második problémakör a támogatás.
Feltételezem, hogy van szándék, és van, aki támogatni szeretné a mozgalmat.
Közlekedés és szállás, ez a két neuralgikus pont.
Nem mindegy, kit támogatnak, és az is fontos, hogy legyen nyoma annak, hogy támogatnak.
Talán sikerült úgy megközelíteni a problémahalmazt, hogy lesz eredmény is!
Még egy-két napig "érlelem", aztán útjára bocsátom a dokumentumot.
Elnézést a dodonai fogalmazásért.
Reggel még azt hittem, indulhat a jövő tervezése, de ez nincs így.
Bizonytalan, lesz-e elmozdulás, és azt sem tudom, nekem osztottak-e lapot.
Még hiszek abban, hogy nem kell mindent elvetni, ami eddig volt, de hogy lesz-e változás, azt nem tudom.
Güszi: annyira költői vagy, hogy nem biztos hogy tudom követni.
Láttál esetleg ilyen bámészkodót? :-)
Természetesen felhasználhatsz bármit, nem az én ötletem, a Térysek csinálták pl. Dobogókő környékén
Vagdalt: Naszály. Hm, a Hagyó emléktúra :-)
Hegyes-tető: erről meg az jutott eszembe hogy ott van egy Encián kód, miért is ne lehetne az belemásolni a füzetbe? nem kell mindenáron mindenhova bélyegző..
Csak pár helyszín a közelemből, ahová szerintem adekvát lenne egy pecsét:
- Naszály-csúcs
- Hegyes-tető
- Nagy-kő-hegy (a Lokósok már elkezdték a projektet szervezni, nekem a tavalyi OKT50-ről van is szabvány, MTSZ-es kéktúra-bélyegzőt idéző, "Lokó-pihenő" lenyomatom)
ha nagyon neuralgikus a pont mert anno mindig megrongálták a bélyegzőt, esztergáltatni kell egy jó nagy csavar fejébe némi mintát (két hullámvonal meg egy pötty, vagy egyetlen betű mint a Téry emlékút igazolópontjainál) oszt behajtani a házikó gerendájába, erős gyerekek meg csavargathatják
én egyébként azt sem bánnám ha az OKT igazolópontjai kicsit "besűrűsödnének", a településeken találhatók maradjanak meg mert általában ott szakítja meg az ember a túrát, de több olyannak kéne lenni amit nem lehet busszal :-) felkeresni
persze tudom ez bonyolult mert akkor az igazolófüzetnek is követnie kell a változásokat, de lehet fokozatosan, előbb létrehozni az új igazolópontokat fakultatív célzattal, aztán mondjuk 5 év múlva lenne kötelező mikor úgyis új füzetet kell nyomtatni
"...közösségformáló ereje, turizmust segítő hatása ennél lényegesen nagyobb ezeknek a házaknak, mint amennyibe kerülnének, (már amennyi megmaradt belőlük.)"
Már csak az kell, hogy valaki, akinek pénze van, úgy gondolja, hogy a közösség formálása és a turizmus segítése fontos, és finanszírozza az üzemeltetést.
Az is feltétel, hogy valaki vállalkozzon, annyiért, amennyit a finanszírozó szerint fenti célok "érnek".
Szerintem idővel ki lesz majd téve, főleg ha már nem lesz aki kivigye a nyalókákat.Tudom hogy ellentmondásba keveredek saját magammal is, de remélem hogy ez sokára fog bekövetkezni, mert azért minden elérhetőségi nehézsége ellenére a somlyóvári nyalóka mégis csak a kéktúra egyik kis kuriózuma bélyegzési szempontból.
Ha esetleg kapna a bácsi egy új bélyegzőt, akkor akár a régit már most is kitehetné alternatívának a dobozba, úgy tudom elég gyenge a minősége, de még használható.
Pusztamaróton nem tudom működött-e a büfé, addig nem mentünk el, leragadtunk a medvehagymás részeken, majd visszamentünk a kocsihoz.Nem kéktúra volt, "csak" családi séta.
A jelzéses fotóval nem a reklám volt a célom! Csak nem valamelyik konkurens túrát rendezed azon a hétvégén?:-)
