Hoppá, a Kevély-nyeregnél szombaton még megvolt. Mindkettő. A fém a helyén az esőbeálló melletti fán, a használhatatlan gumis pedig a tisztás szélén egy másikon. Melyiket nem találtad?
- Szombaton harmadszor másztam meg a Naszályt. Az egyik bélyegző az Irma forrás meletti vendéglátóipari egységben van. Mindhárom alkalommal olyan ordenáré, kioktató megjegyzések kiséretében kaptam meg a bélyegzőt, hogy kinyilt a bicska a zsebemben. Az ilyen miért vállalja el, hogy őrzi?? Nem lehet a forrás mellé, fára kitenni? Heten voltunk, mindenki kiakadt rajta.
Mint már említettem, ősz óta nem egyedül kéktúrázom, ezért is e furcsának tűnő szakaszolás. Megpróbáltam a Gerecsét is 12-15 kmekre felosztani, több kevesebb sikerrel.
Szombaton "szerencsémre" dolgoznom kellett, így megúsztuk az esőt. Vasárnap egy rövidnek induló de kissé elhúzódó rokonlátogatásunk miatt oldalborda csak du 1-kor rakott ki az országúton, majd zurück és porzott is tova Szárligetre. Azaz mit is beszélek, nuku por, sőt ölég emberes sár volt mindenfelé aminek az elmúlt hetek csontszáraz túráinak meg bozóttüzeinek emléke miatt kimondottan örültem.
Csináltunk 1-1 zsánerképet igazolás gyanánt, aztán uzsgyi.
A felfelé vezető szépen zöldülő ösvényke miatt fázni sem fáztunk (rajtam egy hosszú aláöltözet + rövid póló, gyerkőc anya által gondosan több rétegbe becsomagolva), napocska sütött, ég kéklett, szél hol volt hol nem.
A már jól ismert vargabetűnél szekérútra tértünk, az emelkedőt pedig egy gyönyörűen kitisztított nyiladékon tettük meg. Különféle kerítések kísértek az oldalunkon, hol sárga szalaggal hol anélkül, kb ennyi volt a látnivaló, nem túl ingergazdag környezet.
Hanem aztán jött az árok megkerülése, egy pontról a fák között szép kilátással, nameg a kapukkal. Akkor is létráznunk kellett természetesen, ha történetesen kiakasztható volt a kapu :-)
És bővült a repertoár is, hányféle módon lehet megoldani hogy a vad ne menjen be valahová de az ember igen. Van ugye a klasszikus kerítés + létra, van a vadrács, van az a gyalogos vasúti átjáró mintájára készült átfedős kerítés, van a forgóajtó és most ez, a lelógó kötelek. Nagyon elmés :-)
Hamarost megérkezett jobbról a KDP, némi erdőpusztítás miatt kilátás a Nagy-Gerecsére, aztán mi is érkeztünk Pusztamarótra.
Előbb ismételten elborzadtam a sírköveken, 3 gyerek egymás után: 1889 tavaszán egy 3 hetes, 90 tavaszán szintén egy ilyesforma, majd augusztusban egy kétéves. Mindez egy családból. Mellettük egy tízéves leány fekszik. És mindez csak 120 éve volt, nem az őskorban! Hajlamosak vagyunk elfelejteni milyen jó dolgunk is van.. A fűben lábbal felfelé fekvő rigómama sem volt túl szívderítő látvány, "de legalább megcsodálhattuk", hangzott valahonnan a köldököm magasságából.
Pecsételés után az egyre hidegebb szélben haladtunk tovább a medvehagymás Gerecse-oldalban. Bár felvettem a szuper Aldi-s softshell kabátomat ami eddig mindig kihúzptt a bajból, továbbra is fáztam. Főleg a kezem. Ekkor hangzott el gyerkőc szájából az ominózus, nagy igazságtartalmú mondat.
Turistát nemigen láttunk, ellenberger volt aki két tömött szatyorral hozta lefelé a medvehagymát. A nagy szél ellenére mi azért néhol meg megállva, hol balra a sziklákban hol jobbra a Pisznicében gyönyörködve haladtunk tovább. A Serédi-kastély sarkánál, a pecsételő szelence mögött egy szélcsendes helyen fekvő szép nagy kidőlt fára letelepedtünk és megettük a szendvicseink javát, kacsazsíros zsömle frissen tépett medvehagymával. Nem is kell ennél jobb!
Lett volna a közelben néhány geoláda, de félve az asszony haragjától (akinek azt igértem 7-re otthon leszünk amihez el kellett érni Tardoson a 17:40-es buszt) skippeltük.
Utunk nagyon szép volt továbbra is, hol kissé saras, hol bokáig faleveles, hol csendesebb mikoris olvadoztunk, de legtöbbször biza cudar szeles mikor majd megfagytunk! Nem nagyon emlékszem mikor fáztam így utoljára..
Talán ennek is köszönhető, hogy a kiscsákó nemigen kéredzkedett leülni pihenni mint máskor.
Elértük a kék keresztet, kicsit elgondolkoztam hogy vajon egy tardosi bélyegzővel szabályos lenne-e az igazolás, de végül mégis maradtam az eredeti tervnél, hogy elmegyünk az erdészházig. Innen szél már hálistennek nem volt, csak a hajdani vasút töltése, aztán a körbekerített irtásfolt, majd végre az utolsó pecsétnek egykor és ma helyt adó két fa. Elég szomorú eset, de a maradványokat elnézve lehet hogy egy nyári vihar egyébként is végzett volna vele. De lehet hogy nem :-(
Sarkonfordulva a Z jelet választottuk, majd megjött a K+ is, egy csodálatosan hatalmas Gerecse 50 "jelzéssel" egyetemben
Annyira felszívtam magam ezen (ez nem a Bobo féle, ez egy másik, de van egy harmadik is) hogy azt hiszem megkérdem a szervezőket meséljék el miért is van erre szükség?
Néhány kóbor avagy fajfenntartási ösztön által felajzott kutyától kísérve értünk le a "főtérre" aholis sajnálattal láttam a Gorba presszó végét. Oké, ez az új csillivilli étterem a sarkon már a tavalyi Gerecse50-en is feltűnt, de akkor kicsit sietős volt, nem foglalkoztam a Gorba-presszó sorsával. Sráckarika kapott egy pepsit, magamnak félve a végösszegtől csak egy pohár csapoltat kértem (Krusovice) illetve ebben a "hőségben" annyira nem is hiányzott több. Végülis kár volt aggódni, 250 volt a kóla, 210 a sör, a Gorbában se lett vón ócsóbb, bár ott talán elővettem volna az itóka mellé a maradék szendvicset, itt a fehér abrosznál ehhez nem volt merszem, csak majd a tatai pályaudvaron
Van erre már megvalósított és működő megoldás. A www.muemlekem.hu oldalon úgy igazolod, hogy mikor voltál az adott helyen, hogy lefényképezed a GPS képernyőjét: koordináta+ időpont (dátum, óra).
A túrázáshoz GPS-t vettem, okostelefont nem.
Még mindig él az ajánlatom: Írottkő- Hűvösvölgy indulás április 17.
Tudom, hogy sok idő kell hozzá. Naponta 20 és 30 közti km.-t tervezek.
Irotáról felfelé indulva ez a kép fogadott, volt vagy 80-100 méter hosszú a farakás. Nagy eséllyel ezek a Kecske padról vannak.
Egyébként azt kell mondjam elképesztő mértékű favágással találkoztam végig a Zemplémben és a Cserehátban is. Kö9mplett hegyoldalak voltak kivágva sokfelé, és friss vágások voltak, lehetett látni.
(Talán it a környéken is egy biomassza erőművet, és elkezdték fával etetni?)
Kár hogy így elintézték a Kecske-padot!:-( Amúgy sem sok erdő van már a Csereháton, így meg még kevesebb, gondolom pont ezért találták meg ezt a részt mert itt még volt kivágásra érdemes fa.Teljesen más képet mutat így, egyszerűen siralmas, pedig mondjuk nyáridőben szinte oázis volt a sok szántóföldi, mező melletti gyaloglás után.Ja és a '30-as évek óta kevés szakasz halad változatlan nyomvonalon az Országos Kéktúrán, a Kecske-pad-Rakacaszend egy ilyen rész!
Kétszer láttam az elmúlt két évben:
2010 augusztus
2011 november
Szép erdőben vezetett még tavaly is itt a kéktúra útvonala, ez most kb 20 évre a múlté ezek szerint.
Ja, és háttérben koszorús nagy írónk nyomja a kilométereket aki gyakran túrázik, de csak ritkán kap ihletet mindenki legnagyobb bánatára!:-))
A "hoppmestert" elvben 1 évre nevezték ki, tehát mandátuma ebben a hónapban lejár, igaz, az országvezetés és a Fejér megyei labdarúgás területén nem történt olyan változás, ami az esetleges hosszabbítást megkérdőjelezné.
Szombati kékezés, Zirc, és Bakonybél közt, nem igazán ideális időjárás kíséretében. Nem tudnám megszámolni, az elmúlt években hányszor jártam a Kőris-hegyen, de még egszer sem láttam száz méternél messzebb a kilátóból, mindig valamelyik időjárási elem elhomályosította a panorámát..
Délelőtt a közeli Csobánkán volt dolgom, miután ott végeztem, elindultam ezt a hiányzó szakaszt pótolni. Úgy öt éve már végigjártam, akkor egy forró májusi napon, nem lett a kedvencem. Most jobban tetszett...
Tökéletes volt a túra időzítése, mivel a délután fél kettes startom után szűk fél órával kezdődő szemerkélő, majd erősödő, majd megint csak szemerkélő eső hazazavarta az autós piknikezőket. :-)
És egyébként, az esőben valahogy a táj képe is nagyon más volt, az alacsonyra ereszkedő felhőzet jótékonyan elfedte a távolabbi táj részleteit (a térség sűrű beépítettségét), és sokkal inkább adta az "elhagyatott" hangulatot. Szép volt elnézni Csobánka felé a K-Z összeágazásnál, valamint a Teve-sziklánál ülve az egri vár felé. A Kövesbérc pedig tök jópofa hely lenne, ha a 10-es út zaja nem hallatszana fel oda...
Szentkereszten a kocsmában a pecsét okés, de a faluban délután már (a pultos néni szerint) nincs bolt, erre nem árt figyelni. Nekem ebből adódóan el is maradt az ebéd, pontosabban csak folyadékká lényegült a szénhidrát-bevitel...
A Kevély-nyeregben csak a fémbélyegző használható, de elfogadható.
A Kevély-nyereg előtt, ahol a kék és piros párhuzamosan futva majdnem összeér (meglátod a pirosat), lehetőség van úttévesztésre. Az ott jobbra felfelé kanyarodó úton nem látszik a kék jelzés. Egyenes irányban továbbhaladva pedig nemsokára a piros-piros négyzet elágazásba érkezel, ahonnan minimális kerülővel szintén a nyeregbe lehet jutni, szóval annyira nem nagy probléma.
3:45 alatt sikerült teljesítenem a 18 kilométert, magamhoz képest talán kicsit sietősebb voltam ma.
ha nagyon-nagyon akarná valaki, a jelzés fölött kivágott fára (legalább erre odafigyeltek, bár épp meg is hagyhatták volna szerencsétlent) szóval oda, vagy az irányjelző táblára amit gondolm majd szépen visszaásnak, oda lehetne festeni
Az érdeklődés felkeltése nagyon fontos, de a teljesítéshez több kell.
Ha a focira fordított össeg 1%-át átutalnák, már lehetne fejleszteni.
A közlekedés és a szállás a neuralgikus pont, bár a felszerelés sincs ingyen.
Ha jól tudom, a foci világából érkezett a leendő "hoppmester".
Hátha meg lehet győzni, hogy a túrázás is fontos társadalmi cél!
A mai világban nem várni kell a "csodát", fel kell mutatni valamit, amit a "pénztulajdonosok" esetleg fontosnak tartanak.
Én még nem adtam fel, de lehetőségeim korlátosak.
Bíztatnék mindenkit, hogy próbálkozzunk!
Engem pl. inspiráltak azok a videók, melyeket ősszel megnézhettünk.
Picit céltudatosabban lehetne olyan 3-5 perces összeállítást készíteni az OKT-ról, melyre esetleg azok is felfigyelnek, akik "nem alszanak el egy matracon".
Ma 3-5 perc, amit "rászánunk" egy hírre.
Ennyi az időkeret.
A 25 éves film már-már nosztalgia, a mai fiatalok szerintem nem is értik.
Most találkoztam egy új mozgalommal, Szent Erzsébet zarándok út. Sárospatak - Kassa között halad, saját jelzésrendszere van. Ez egy teljesen új mozgalom lehet, érdekesek a jelzései.
A Kecske padra most inkább ne, tarvágás lett az egész. Most jártam ott, nem egyszerű arrafelé a dolog.
Majd próbálok összedobni egy négynapos beszámolót a Zemplén (Sátoraljaújhely)-Cserehát szakaszról. Volt nem kevés érdekesség, de büszke vagyok rá, hogy sikerült végigmenni teljesen a valós kéken. ;-)
Aki járt arra, tudja miről beszélek :-).
A Rákoczi fátol ott van két km-.re a Cirkáló tanya. Egyébként van kint egy "Teljesítménytúra ellenőrzőpont Rákoczi fa" pecsét a fán. Tanakodtam egy darabig, hogy beszedjem-e, de aztán kint hagytam.
Na tessék, egyszer akarok "jóember" lenni oszt csak mélyebbre süllyedek! :DDD
A bérlettel szerintem az a gond, amit mondjuk az albival is tapasztal az ember. Jön a bérlő, jól lelakja, aztán elmegy és viszi amit mozdítani tud.
Egyrészt
Másrészt pedig ez nem egy extraprofitos történet, nálunk meg igencsak divat rövid távon akarni mindent elérni, olyan jó zimmerferisen.
Ha bérletben van a ház, akkor még inkább ott van a kényszer, hogy a bérleti periódus alatt zsigereljék ki belőle a bevételt.
Lásd Vaskapu.
Nem tudom egyébként mi lehet a megoldás, mert az igazság az, hogy leszámítva minket, pár százunkat, akik elalszunk egy matracon is, a többség már inkább wellness-ezni jár.
Az a fajta hazai kereslet ami RP idejében volt szerintem elkopott. Ma akinek van valamicskéje, az szállodázik, akinek nincs, az el se indul.
Talán erdei iskolaként működtetve lehetne benne fantázia.
De talán leginkább az üzemeltető hozzáállásán múlik.
Ha viszont hétvégeken sok autós jár oda bográcsolni, akik csak a WC-t használják, és akkor is csak az ÁNTSZ-t küldik rá, mert büdös a budi, ne csodálkozzon senki ha hamar feladják.
2010 augusztus
2011 november
