Bizony, ha több szakács van - eltérő ízlés, más hangsúlyok -akármi is lehet az eredmény. Szakács egy van, de lehet konyhalány, aki a szakács keze alá dolgozik: tisztít, darabol, habot ver...... és a mű elkészülte után szelíd kritikával élhet. :))
Már meggyóntam, hogy évente 1-2-szer bűnbe esek, és kockalevest szoktam enni ( persze, ha épp nincs a raktáron kőleves, és nagyon leveshiányos vagyok.)
Azért , ha idő van, egy csirkefarháttal is lehet jó kis löttyöt csinálni egy zöldségleves alá...:}}
Off
De úgy nézem, utolért a végzet, két napja cipónyi a jobb lábam, a családi örökség támad: engem is elért a köszvény.
Igaz, mostanában eléggé szabadosan táplálkoztam, az a 70 deka PICK téliszalámi 2 nap alatt: túlkapásnak minősül...:}}}
Hm.. en szeretek egyedul fozni. Ha sokan vagyunk, valamit mindig elfelejtek beletenni, csinalni, vagy ketszer teszem. Egyedul azt viselem jol, ha a gyerek suti a grillen a hust, es nem is latom.. no meg o is nincs a konyhaban. Nincs nagy konyham, nem sok hely van benne ketto szakacsnak.
szo szerint ezt jelenti. minden, ami kemeny tapintasra, azt a mosogatoba teszi a macskak taljatol kezdve az edenyeken at a gyerekek jatekaig, a szennyeskosarba meg mindent, ami puha, tehat a ruhakat, plussjatekokat. mondvan ami egyszer a foldon volt, az koszos.
az en ferjemnek az a takaritas, hogy az elol levo dolgokat osztalyozza: a kemeny megy a mosogatoba, a puha a szennyeskosarba. akar koszos, akar tiszta. kapcsolatunk hajnalan egy darabig orjongtem emiatt, kesobb kimentem elszivni egy cigit, ma dohanyzas hijan csak toporzekolok egyet az udvaron.
Én szeretek közösen főzőcskézni. Sajnos ritkábban jön össze mint szeretném. Azért tegnap közösen pizzáztunk, calzonéztünk, mi több a mai vacsi is koprodukció eredménye volt
Nalunk kialakult az, hogy ha nagy ebed vagy vacsora van a csaladdal, az en feladatom csak addig terjed, hogy vasarolok-elramolok-megfozok-elmosogatok a fozes utan.
Ahogy leulunk enni, megszunok haziasszony lenni. A fiuk (altalaban a kicsi) talal ha kell, szed, vagja fol a hust, es kaja utan leszedik az asztalt. Aztan en csomagolok nekik - es elramolok. A mosogatast a mosogatogep, az elramolast ... hiszen ugy is tudjatok... segit a ferjem.
mindkettonknek egyszerubb igy:) mondjuk lassan 8 eve vagyunk hazasok, az esemeny vagy 10 eve tortent:) cserebe ha o foz en sem megyek be a konyhaba es szolok bele a dolgaba:D
És annyira jellemző is! Megbeszélni meg nem nagyon lehet az ilyeneket, azt hiszem. Valahogy van az a férfi típus, aki az orra előtt levő dolgokat sem veszi észre, és ha valaminek évek óta ugyanaz a helye, akkor sem tanulja meg. Az én kedvencem, amikor Károlyom tanácstalanul áll a bezárt ajtajú felsőszekrény előtt, és a két szekrényből nem tudja, melyikben fog magának poharat találni. Pedig direkt átpakoltam az őáltala használt holmikat egy szekrénybe, hogy ne kelljen találgatnia.
Konyhai nemszeretem munka: én vásárolni szeretek, az elpakolással is szívesen bajlódok (tetszik, hogy újra "tele a spajz"), de az ebéd utáni, mosogatás előtti elrámolást, no, azt gyűlölöm.
Egy friss házas és egy 39 éves beszélget. Kérdez a friss házas: - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ennyi idő alatt sosem gondoltál arra, hogy elválj a párodtól?
- Hogy elváljak? Nem, ez sosem jutott eszembe. De, hogy MEGÖLJEM, minden nap !!
Bocs a rossz poénért, nem személyeskedésnek szántam, csak valahogy rímel a postodra. A nemek kérdését szándékosan kerültem, persze eredetileg férfi vicc :)
