A Kaukázus nekem tetszett, Judy kisöccse dobolt (előtte mondta a Szerencse Szombatban), kellenek ilyen dalok is, a szöveg pedig végre értelmes volt, megérdemlik a továbbjutást.
Örülök, hogy Eszter nem adta fel és bebizonyította, hogy meg lehet tanulni énekelni!
Az X-ben valóban szégyenletes módon elbántak vele, de ez nem az ő szégyene. A dala jó volt, szépen énekelt, kicsit tartalmasabb lehetne a szöveg, de nem 30-at ért, mint a többi átlagon alulinak mondható dal.
Na basszus, pont a mai selejtező nagy részét kellett átaludnom. Pedig most volt a kedvencem is. Látom egész szép pontszámot kapott, amivel tökutolsó- :)
Btw valaki el tudja magyarázni, mi történt a zsűrivel, mik ezek az egekig érő pontszámok.
(A Kaukázust nagyon szeretem, régről ismerem, de ez a versenydaluk szerintem álmosító, a második helyezett tekintetében én kérek elnézést shu nevében :D de amúgy én se értem, mitől annyira jó ez a dal).
Nekem tetszett, ugyanazért, amit Vincze Lilla elmondott. Minden generációnak megvan a maga zenéje, ízlése, nyilvánvaló, hogy én a 60-hoz közeledve jobban értékelek egy hagyományos sanzont, mint a te korosztályod.
jó volt nagyon tetszett, nem volt éppen 1812 nyitány, de míves munka volt, tökéletesen meg volt oldva, szóról szóra egyetértek Vincze Lilla véleményével.
Én nem értek ezzel együtt. Úgy gondolom, hogy mindenkinek önmagával kell megküzdeni, és a saját határait kell legyőznie, ha valamit el akar érni az életben. Egy igazi profi művésznek, akinek a zene a szakmája, évtizedek óta abból él, az alapvető szakmai fogások biztos használata számára nem lehet kérdés. Nem azokkal a fél amatőr fiatalokkal van versenyben, akiknek ez a verseny az esély, hogy bekerüljenek a szórakoztató iparba. Sokan ügyesek, sokan írtak érdekeset, de a színpadi rutinnak, az előadói magabiztosságnak abszolút a híjával vannak. Örülnek, ha nem vadul meg a hangszer a kezükben, és nem énekelnek annyira hamisan, hogy a laikus nézők is meghallják. Egy igazi, profi zenészt se a zsűri, se a néző nem ővelük fog összemérni, hanem annak a zenésznek a kvalitásaihoz, a múltbéli teljesítményéhez méri a produkciót. Sőt szerintem egy igazi profi művész is mindig önmagához, a benne lévő potenciálhoz méri, hogy az aznapi teljesítménye jó, vagy rossz. Szóval szerintem a múltbéli dicsőség nem jogosít semmire, a múltbéli nagyszerű teljesítmény pedig csak az a mérce, amit túl kell szárnyallni. Ha már nem megy, nem kell folytatni.
Ma lesz a másik kedvencem, a Süle. Három éve Schell Judit és Both Miklós pártfogolta, most nem hiszem, hogy van a zsűriben, aki mellé állna. Aztán majd meglátom. Jó volna, ha még láthatnám kétszer fellépni. Bírom a fickót.
