Már elég sok felszólalásomban jeleztem, hogy szerintem (saját vélemény) a létezést dinamikusan megnyilvánuló, tapasztalható, fizikai jelenségnek tartom. Azonban e kritériumok hiánya, nem a semmi, mert zárható ki, hogy megnyilvánulatlanul „valami” van. A megnyilvánulás egy olyan aktus, ami a tapasztalhatóságot hozza létre. Tulajdonképpen a lét, létezésbe „emelése”. Mivel a létezők a kölcsönhatásokon keresztül tapasztalók, a nem kölcsönható lét az, ami van. Lennie kell, mert a semmiből nem lehet valami. ;-)
„Avagy a létező, vagy nem létező baziliszkusz kergeti a saját farkát?”
Ha abból indulunk ki, hogy a valami és a semmi szuperpozícióban, eldönthetetlen pozícióban van, akkor mindkét eleme csak lehetőség, amiből az egyik a „hullámfüggvény összeomlásával” lesz valóság. Mivel a valóságot, mint tapasztalók már tapasztaljuk, a semminek még a lehetősége is megszűnt.
A „hullámfüggvény összeomlásával”, a baziliszkusz leharapta a saját farkát.;-)
A "LÉTEZÉS" létezésének a bizonyítékai? Avagy a metafizika, filozófia és logika általi "élve-boncolása". Tudomány-e a metafizika? Filozófia-e a metafizika? Értelmes egyáltalán a metafizika? A metafizika handzsázás lenne? Értelmetlen és logikusan meg nem határozott fogalmak körül? A kutya kergeti a saját farkát?
Avagy a létező, vagy nem létező baziliszkusz kergeti a saját farkát?
“A határok áttörése - Arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé “
Alan Sokal, a New York-i Egyetem elméleti fizika professzora, 1994 végén beküldött egy áltanulmányt a Social Text címû kulturális folyóiratnak. A cikk a fizika és a matematika különbözô aktuális témáit tekinti át, és rejtett gúnnyal olyan kulturális, filozófiai és politikai tanulságokat von le, amelyekről feltételezi, hogy tetszenének a tudományt támadó divatos posztmodern filozófiai áramlatok követőinek, köztük a folyóirat szerkesztőinek.
A Social Text szerkesztői nem vették észre, hogy Sokal cikke beugratás, és megjelentették a lap 1996-os tavaszi-nyári számában. A tréfát később maga Sokal fedte fel a Lingua Francában, egy másik lapban megjelentetett cikkében. Ebben elmagyarázza, hogy Social Text-beli írása "bőségesen meg van tüzdelve mindenféle képtelenséggel", és véleménye szerint csak azért fogadták el, mert az értelmetlen szöveg jól hangzik, és megfelel a szerkesztôk ideológiai prekoncepcióinak.
Nos álláspontom szerint a metafizika sem más mint posztmodern filozófia. Azaz értelmetlen szöveg, amelyet egyesek értelmesnek próbálnak beállítani. De nem az.
Evidence of the existence of "EXISTENCE"? Or the "living-dissection" of metaphysics, philosophy and logic. Is metaphysics a science? Is metaphysics a philosophy? Does metaphysics make sense at all? Would metaphysics be sleight of hand? Around meaningless and logically undefined concepts? Is the dog chasing its own tail?
Or is the existing or non-existent basilisk chasing its own tail?
"Breaking the boundaries - Facing the transformative hermeneutics of quantum gravity"
At the end of 1994, Alan Sokal, a professor of theoretical physics at New York University, submitted a general study to the cultural journal Social Text. The article reviews various current topics in physics and mathematics and, with hidden sarcasm, draws cultural, philosophical and political lessons that it assumes would appeal to the followers of fashionable postmodern philosophical currents that attack science, including the journal's editors.
The editors of Social Text did not notice that Sokal's article was a hack and published it in the spring-summer 1996 issue of the paper. The joke was later revealed by Sokal himself in an article published in Lingua Franca, another newspaper. In it, he explains that his writing in Social Text is "plentifully riddled with all kinds of impossibility" and that, in his opinion, it was only accepted because the nonsensical text sounded good and corresponded to the ideological preconceptions of the editors.
Well, from my point of view, metaphysics is nothing more than postmodern philosophy. That is, a meaningless text that some people try to make meaningful. But it isn't.
Minden "Isten" LÉTEZIK. A legtöbb csak kitaláltan, némelyik némi féligazságként ( Athon/Nap, Gaia/Föld, Természet/panteizmus istene ) és a "Tudományos Isten" meg bizonyítottan és tényként. Le kellene szakadni a metafizikáról!!! Az ateizmus oda tartozik csak.
A matematika sosem a hétköznapi problémákkal foglalkozik, hanem absztrakt problémákkal.
Végül is kijelenthetjük, hogy a matematika a valóságban nem létező dolgokkal foglalkozik, és ezért jogosan föl is tehetjük a kérdést, hogy akkor mégis mi értelme. A mindennapi élet problémái sokszor annyira összetettek és bonyolultak, a különböző részletek miatt annyira átláthatatlanok, hogy ez a kuszaság sokszor lehetetlenné teszi a megoldásukat. Ahhoz, hogy mégis megoldjuk őket, kénytelenek vagyunk leegyszerűsíteni és absztrakttá tenni azokat. Vagyis átvisszük a problémát a matematika világába, ahol egy steril környezetben képesek vagyunk csak a lényegre koncentrálni. És amikor a matematika absztrakt világában megoldottuk a problémát, akkor a kapott megoldást visszahozzuk a mindennapi élet világába.
„Nem lehet E=m X c2 szinten meghatározni vagyis TÖMEG és ENERGIA létezik aztán slusz :)))a fizikusok is dolgoznak az INFORMÁCIÓ-vak és előbb utóbb bekerül a képleteikbe !”
Amennyiben a tömeget az anyagra „ruházzuk”, akkor az energiát, a szellemhez kell társítanunk a dialektika szerint. Az információról meg annyit tudunk, hogy az eredendően az anyagban van, csak ki kell „olvasni” belőle. A képletbe a kiolvasót, az észlelő alanyt kell „betenni”! Ezt azonban embere válogatja.:)
Zombi beton papagáj gáborka igazán tudhatnád hogy az anyagvilágon tulmenően a lelki tartalmak is LÉTEZNEK / szerelem például/ és még a kitalált téves kárákterek is mint a mikulás meg a hófehérke.NEM MATERIÁLIS szinten de léteznek és hatnak motiválnak .
Nem lehet E=m X c2 szinten meghatározni vagyis TÖMEG és ENERGIA létezik aztán slusz :)))a fizikusok is dolgoznak az INFORMÁCIÓ-vak és előbb utóbb bekerül a képleteikbe !
Ez a metafizikai "LÉTEZÉS" a legnagyobb parasztvakítás a világon. Hiszen a kitalált karakterek is léteznek, meg Micimackó, meg Hófehérke, megy Csipkerózsika is. Csak éppen nem VALÓSÁGOSAK, hanem kitaláltak.
Például a nem valóságos és kitalált JahveZsidóSátránIsten és annak avatárja ZombiJéziska "létezése" sokkal több energiába és hűlyítésbe került, mint például a flogizton elmében tartása.
A létezés maga, energiaigényesebb, mint a nem létezés. A nem létezés, azonban nem zárja ki az energia látens meglétét azzal, hogy van. Mivel a (látens) potencia ekkor még nem végez munkát, aminek létezés az eredménye, ez az állapot nem tapasztalható már azért sem, mert nincs hozzá tapasztaló. Ennél fogva, marad a már létezők azon a feltevése, hogy a potencia van, vagy szükségképen lennie kell a létezéshez. Ha nem vitatjuk azt, hogy van, akkor feltétlenül hinnünk is kell a létében. (logikus okból hiszünk a feltevésnek) Ha vitatjuk a potenciaállapot szükségességét bármi oknál fogva, akkor csak az energiának a létezési, munkavégző formája az, ami állandónak, és öröknek tekinthető. (Az energia nem vész el, csak átalakul.) Mivel ez a létező tapasztalók által nem szorul igazolásra, nem igényel hitet se hozzá. (a kételkedés okán jutunk bizonyosságra)
A potenciális lét, és a cselekvő létezés nem zárja ki egymást, ha van egy átalakító aktus, amit lehet teremtésnek, vagy ősrobbanásnak nevezni. Akár a hit, akár a tapasztalás alapján. :)
Ez egy elképzelt és jellemző, de értelmesebb fajta írásbeli vita az internet valamelyik bugyrából. Vannak valóságból átemelt részletei, de nem érdemes keresni és összehasonlítani, mert általam szerkesztésre kerültek. Sőt még ha úgy adódik, tovább is fogom szerkeszteni, pontosítani. Ez amolyan Platón-dialógusok agy Galileo Galilei: Párbeszédek stílusú rávezető - agytorna - irodalmi jelleggel keletkezett.
"Aki ezt beismeri és elfogadja, azt istenhívőnek tekintik, mivel alárendeli magát az istennek. Aki azt gondolja, hogy elviseli a valóságot az álcájával együtt, de minden áron le akarja szedni az álarcát, ateistának minősül."
A valóság az, ami van, tehát való. A létezés az, ami létezik, vagyis cselekvési állapotban van. A nem cselekvés, nem egy esemény, amit tapasztalni lehetne. A cselekvés, azonban tapasztalható esemény, amihez tapasztaló is kell. Ha van tapasztaló, akkor vannak események, amik valósak, de lehetnek azok virtuálisak is. A virtuális látszólagost, nem valódit jelent. Ez pedig azt jelenti számomra, hogy a tapasztaló be van csapva, mivel olyan dolgot tapasztal, ami nem az a valóság, ami van. Mi hozza létre a virtuálist, a látszólagost? A valóság álca mögé bújása, képmutatása? Mi oka lenne rá? Talán az, hogy nem vagyunk képesek elviselni, szembesülni a valósággal? Kimondhatjuk, hogy kevesek vagyunk hozzá, hogy elviseljük a valóságot? Aki ezt beismeri és elfogadja, azt istenhívőnek tekintik, mivel alárendeli magát az istennek. Aki azt gondolja, hogy elviseli a valóságot az álcájával együtt, de minden áron le akarja szedni az álarcát, ateistának minősül. Melyik „embertípus” a nyerő? Az aki tudni szerte, vagy az aki csak hinn?
"Teljesen más felfogást képviselt filozófusok egy másik csoportja: az eleai Parmenidész és Zénón, a püthegoreusok és Platón. Az eleai filozófusok tapasztalataink esetlegességét és bizonytalanságát hangsúlyozván a kétségtelen igazság felkutatását kizárólag a gondolkodásfeladatának tartották. Az egyetlen, örök, változatlan lényeg az érzékek számára elérhetetlen marad. Ahogyan Parmenidész mondja: “... mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés”8 . De nem akármiféle gondolkodás, hanem csakis az ellentmondásokat nem tartalmazó gondolkodás szolgálhat a világra, a létezőre vonatkozó biztos tudásunk alapjaként. Nem a tapasztalat, hanem a helyes gondolkodás dönt a létezés – nemlétezés kérdéseiben is: csakis az létezik, ami ellentmondásokat nem tartalmazó fogalmakkal leírható, ellentmondásmentes gondolkodással megérthető."
Ebből adódóan, csak a hívőknek van saját megingathatatlan, megkérődzhetetlen, álláspontjuk, kiindulási alapjuk. Az ateisták még nem jutottak dűlőre vele.:)
Sajnos nem... általános emberi hülyeség és a politika, jog és az asztrofizika és a matematika is tele van vele. Lásd: Gödel tételei egymást is cáfolják
Amennyiben van egy fundamentális kiindulási pont, az lehet a körkörös hivatkozás „végállomása” is. De mivel ilyent csak a hívők produkáltak maguknak, ez a végső/kezdő kiindulási alapjuk. A racionálisan gondolkodók még nem találták meg a saját rajtvonalukat. A folytonos keresgélés állapotába vannak bonyolodva.
Az emberiséget mindig a legígéretesebb narratíva bűvölte el. Ez nincs másként ma sem. :-)
