vaklszeg mindket esetben arrol volt szo, hogy a tulnepesedett teruletek egy fore eso mezogazdasagi outputja beesett es a legyengult emberek konnyeben aldozatul estek a jarvanynak.
en arra vagyok kivancsi, Egyiptombol mikor vonultak ki a romaiak, mi volt az iszlam hoditasig eltelt idoszakban. Egyiptom volt ugyanis a Birodalom eleskamraja, a nagy mennyisegu varosi semmittevot csak onnan lehetett fenntartani.
egyebkent valamikor Marcu Aurelius idejen is volt mar pestis Romaban.
A kórszellem visszatér Nagy járványok és emberi kapcsolatok
2006. június 28. 20:00 Utolsó módosítás: 2006. június 28. 20:03
A 25 éve feltűnt AIDS-ről sokan állítják, hogy jobban felforgatta a világot, mint egy "egyszerű" betegség, átalakítva emberi viszonyrendszereket, érintkezési formákat is. Mindez korántsem ismeretlen jelenség a járványok történetében.
Korunk pestise az AIDS - hallható orvosoktól és sajtómunkásoktól szinte közhelyszerűen, amióta az amerikai járványügyi hivatal szemléjében 1981 júniusában (még a tüdőgyulladás egy addig ismeretlen fajtájaként) elsőként írták le a szerzett immunhiányos tünetegyüttest. Bár a két összehasonlított betegség meglehetősen eltérően működik, annyiban mindenképpen találó a megállapítás, hogy igencsak átalakították az emberi érintkezés addig megszokott formáit.
"Az AIDS olyan társadalmi erőket (politikai szenvedélyeket, önvédelmi reflexeket, szegregációs törekvéseket, fajgyűlöletet) képes életre kelteni, melyekről hajlamosak voltunk azt hinni, hogy már nem támadhatnak fel" - hoz közegészségügyön túli szempontokat a betegség hatásainak felméréséhez Chantal Beauchamp francia orvostörténész Amikor a beszéd kibicsaklik című, magyarul 12 éve olvasható tanulmányában. Az északi féltekén például a fertőzés megjelenésével egyfajta társadalmon belüli bűnbakkeresés zajlott, és a legveszélyeztetettebbnek tartott célcsoport, a homoszexuálisok elleni előítéletek erősödése mellett magával hozta az afroamerikaiakkal szembeni fenntartások növekedését is. Ez olykor álságos politikai szólamokban is megnyilvánult, például amikor 1987-ben a szélsőjobboldali francia Nemzeti Front elnöke, Jean-Marie Le Pen választási jelmondatává tette az AIDS elleni harcot. Az első hallásra tiszteletre méltó javaslatot azonban számosan kritizálták, mivel Le Pen az általa a homoszexuálisokkal azonosított fertőzötteket - az AIDS francia rövidítéséből kreált - sidatóriumokban tervezte elkülöníteni az egészséges polgároktól. Ennél is elszomorítóbb, hogy Afrikában (ahol a világ 65 millió HIV-fertőzöttjének mintegy 40 százaléka él, és népbetegségnek számít az AIDS) "a kórt máig sokan, még értelmiségi körökben is, az amerikaiak (értsd: a fehér ember) által a fekete lakosság elpusztítására kifejlesztett biológiai fegyvernek tekintik" - magyarázza a Szaharától délre élőknél elterjedt felfogást Búr Gábor Afrika-kutató történész. E közhiedelem következménye az is, hogy a veszélyeztetett lakosság - mint azt a HVG-nek Régi Tamás antropológus elmondta - sok helyütt nem látja értelmét szexuális szokásai megváltoztatásának, és az északi féltekén az AIDS nyomán elterjedő óvszerhasználat, illetve a néhol ehelyett választott monogámia nem hódít köreikben.
Hasonló jellegű közösségi immunreakciók kísérték a 14. század közepétől négy évszázadon át visszatérve pusztító "fekete halált". Ez némiképp érthető, mivel az Európába Ázsiából kereskedelmi hajókon "exportált" pestis legsúlyosabb hulláma 1347 és 1352 között 25 millió embert, a kontinens lakosságának közel egyharmadát pusztította el. A nyirokcsomók megduzzadásával és belső vérzéssel járó, néhány nap alatt halálos kimenetelű dögvész megfékezésére komoly közegészségügyi intézkedéseket is hoztak, a történelemben elsőként alkalmazva például a karantén intézményét. A közvélekedés ugyanakkor úgy tekintett a ragályra, mint "az emberek bűnei miatt megbántott Isten büntetésére", és nem maradt el a "felelősök" keresése. Elsősorban a zsidók köreiben, akiket azzal vádoltak, hogy megmérgezték a kutakat. Ezért csupán a Német-Római Birodalom területén a járvány első, említett hullámában tízezernyi zsidót gyilkolt meg a felizgatott tömeg. De a vétkeskeresés nem állt meg itt, Magyar László András orvostörténésznek a Valóság című folyóiratban nemrég megjelent, Morbid történelem című tanulmánya szerint a középkor végi eretnek- és boszorkányüldözések hátterében is a pestis keltette félelmeket kell keresni.
A karanténon kívül egyébként más eszközökkel is próbálták megakadályozni a fertőzésben kulcsszerepet játszó testi kontaktus létrejöttét. A meleg szórakozóhelyeiről ismert San Francisco városatyái ilyen megfontolásból záratták be 1984 őszén a homoszexuálisok által látogatott szaunákat - igaz, a nagy felháborodásra tekintettel hamarosan visszavonták az intézkedést. Nem így történt az Európába a 15-16. század fordulóján behurcolt szifilisz esetében. A végső stádiumában a szívet, az ér- és az idegrendszert is megtámadó, s a testet fájdalmas, gennyedző fekélyekkel elborító vérbaj egyes vélekedések szerint évszázadokra vetette vissza az európai fürdőkultúrát. A fürdőházakat azonban csak részben záratták be amiatt, mert sokáig úgy vélték, a víz is terjeszti a bujakórt; orvostörténészek szerint igen hamar felismerték, hogy a kór terjedéséhez annak is köze lehet, hogy a fürdők gyakran nyilvánosházként funkcionáltak. Az ekképp is feltárt összefüggések nyomán Európában a nemi érintkezésben is a puritanizmus, az önmegtartóztatás lett a követendő példa - állítja Stanislav Andreski lengyel származású angol szociológus a vérbajról 1980-ban írt tanulmányában. A szifilisz és az általa kiváltott "megtisztulási hullám" így áttételesen az emberi kapcsolatok egészen más szintjén is kifejthette hatását, mivel - fejtegette a HVG-nek Magyar László András - szerepe kimutatható a kereszténység megújításában, azaz a reformáció megszületésében.
Második oldal
A puritanizmus az AIDS-érának is jellemzője, mivel Európában és Amerikában a kicsapongó élet büntetéseként is értelmezték az új járványt - jegyzi meg az amerikai Susan Sontag a magyarul 16 éve megjelent, Az AIDS és metaforái című könyvében. Meglepő hasonlattal az 1929-es világgazdasági válság következményeivel rokonítja a betegséget. Ahogy a világválság véget vetett az 1920-as évek hedonista életfelfogásának, úgy az AIDS - véli Sontag - a hippimozgalom által (is) generált "szexuális költekezés" korát zárta le megrázó módon. Ennek hatásait társadalomtudósok és szexológusok egyfajta (félelem szülte) konzervativizmusban, a monogámia újbóli terjedésében érzékelik. Sőt amerikai nagyvárosokban egyesek néhány éve a "legbiztonságosabb szex" jelszavával önkielégítő-klubokat hoztak létre.
Egyes járványok a szociális érzékenységet is növelni tudták. Az európai gazdagokat például az indiai eredetű, a betegek hányás és hasmenés általi halálos kiszáradását okozó kolera kényszerítette rá annak belátására, hogy nem lehetnek közömbösek a szegények életviszonyai iránt - vélekedett Johan Goudsblom holland szociológus A nagy járványok és a civilizáció folyamata című, magyarul 1994 óta hozzáférhető tanulmányában. Egy ideig abban reménykedtek ugyanis, hogy a fejét 1826-ban a londoni nyomornegyedekben felütő járvány a tehetősebbek között nem fog áldozatokat szedni. "Ne gondolják, hogy az utcák szél hajtotta egészségtelen levegője megtorpan a márvánnyal és faragásokkal díszített ablakpárkányok előtt" - kongatta meg a vészharangot egy, az 1880-as években megjelent cikk. A jóslat beteljesülése után kezdték aztán el az európai nagyvárosok - így Budapest is - a 19. század végén kiépíteni csatornahálózatukat, vízvezetékrendszerüket, megalapították az első közegészségügyi és köztisztasági szervezeteket, és bevezették az iskolaorvosok és a kötelező védőoltások rendszerét. Ekkor terjedtek el - mint az Magyar László András említett írásában olvasható - az angolvécék, a derítők és a fürdőszobák is, a háztartásokban pedig megjelentek a tollseprűk és porrongyok, így aztán talán nem túlzás azt állítani, hogy a kolera nagyban hozzájárult a tisztaság 20. századi, az illem részévé vált fogalmának kialakulásához.
Az utóbbi negyed század alatt 25 millió ember halálát okozó modern pestisről - bár Magyarországon eddig 276 ember haláláért felelős - még mindig nem tudják, mit fognak végső számlájára írni. Egyes vidékeken azonban már a közeljövőben komoly társadalmi átalakulások várhatók. "A járvány következtében a dél-afrikai régiókban veszélyben a hagyományos családi munkamegosztás s így a családszerkezet - így Búr Gábor. - A férfiak ugyanis a törzsi babonák miatt egyelőre akkor sem hajlandóak bizonyos, a család fenntartásához nélkülözhetetlen munkákat elvégezni, ha az azokat ellátó, a fertőzés által leginkább veszélyeztetett nők elhunytak."
Meg kell nézni, hogy milyen népsűrűségű helyeken terjedt. Abban lehet igazad, hogy emberről emberre nem terjed bolha közvetítésével a kórokozó. De ha kialakul a tüdőpestis (a bubó- és a szeptikus pestis után a harmadik és legsúlyosabb forma) akkor már cseppfertőzéssel terjedhet.
Nem hiszem, hogy a ruhákban nyüzsögtek volna a bolhák, főleg ha azokat senki nem is viselte. Valószínűbb, hogy a hajón élő patkányok hordozták a bolhákat.
Ma már nem is biztos az összefüggés a pestisbolhák és a pestis között. Elméletileg olyan sebességgel ahogyan terjedt a betegség ilyen hideg átlaghőmérsékletű országban nem terjedhet, mostanság szkepticízmus övezi azt a tényt, hogy csak a pestisbolhák terjeszthették a betegséget.
Azt olvastam hogy a svédeknél egy ruharakományt szállító hajó hozta be a pestist.Találtak egy gazdátlan hajót amiről kihalt a legénység így a szokás szerint azoké lett a rakomány akik találták.Nos a ruhaneműkben meg nyüzsögtek a bolhák.
Ja bocs. Azt hittem, nekem szólt, én emlegetem itt annyit Orwellt. S valamelyik ut. hsz-ben a Mi a töri -ben nem hangsúlyoztam eléggé, a feltételes módot.
A skandinavoknal is volt azert keveredes, nemreg a norvegoknal mutattak ki hogy massziv kelta genetikai beutes van, foleg a nyugati reszeken. Ugye a sok elhurcolt ir hajadon...
De ott fonn eszakon szvsz inkabb kis teruleten, a fjordok toveben, meg delen Skaneban elt a nep nagy tobbsege es hatalmas lakatlan teruletek voltak, sok forgalmas kereskedovarossal, nalunk meg nagyjabol egyenletesen oszlott meg es nagyon keves varos is volt.
Tudtommal itt nem rejtőzködni kell egy nicknév mögött, hanem a nicknév választás kifejezetten a játékszabály eleme. Ja és nem loholni, hogy vajon ki lehet az...
Dehogyis! Én nem vagyok hungárnaptáras tag. Csak, mivel az álláspontunk ebben a kérdésben nem egyezett, tettem egy próbát. Amúgy sztem mind a keten tudjuk ki rejtőzik a P. Hungár Naptár Kp. nicknév alatt...
Azért voltak kikötők a Dalmáciában. Meg gondolj bele hogy a 14. sz-ban az Anjouk uralkodtak Mo-on, komoly itáliai érdekeltségeik voltak és a kereskedelem is élénk volt abba az irányba.
626-os ostrom enyén szólva nem egyezik a hiányzó 300 éves elméleteddel. A fekete halál persze visszatért a 7. sz-ban is, de az első hullám volt a legerősebb 540 után is.
Ugyan nem ismerem a pusztás arányait, területre lebontva,
de "érdekes egybeesés", hogy Mo. nem folytatott tengeri kereskedelmet (kikötők akkor sem igen voltak). Skandináviai királyságok viszont igen. Ez magyarázhatja az ottani pusztítást. Persze nézni kéne a járvány gócait, de ez nehéz, ennyi idő elmúltával
A járvány után (nálad 601) gyorsabban cserepedtek katonává a bizánci nebulók? Aztán 626-ban megint járvány volt? (Avarok Bizáncot ostromolták) Már többször ajánlgattam itt az orvosi lexikonokat...
Nem valószínű. Nagy kiterjedésű, parkokkal és erdőkkel sűrűn tagolt városok vannak ma a skandináv országokban. Volt pár középkori városuk, de messze nem élt ott annyi ember mint az máshol nyugaton. Ott is nem érvényesültek olyan városépítési szempontok mint délebbre. Nem nagyon kellett támadástól tartani például és várfalak közé zsúfolni a lakott területet. Legtöbb városuk a tengeri kikötők körül épült, ide viszont a kereskededők be is hurcolták a betegséget.
Az egykori római limesen kívüli területeken mindenfelé jóval ritkábban voltak városok a középkorban Erurópában.
Bizánc és a nyugat két különböző kérdés. Bizánc Justiniánus uralkodása idején jutott hatalmának csúcsára, az 530-as évek sikeres hadjárai során legyőzték a gótokat Itáliában és a vandálokat Kathágóban, fejlett gazdasága és kereskedelme a lakosság számának gyors növekedését okozta. Az 540 körül kezdődő pestisjárvány(ok) azoban fordulatot hozott, a közel 60 éven át pusztító járvány a lakosság és a munkaerő számának nagymértékű csökkenését okozta. Ez a tényező jelentősen hozzájárult a 6. sz-i pannóniai eseményekhez. 568-ban a longobárdok el tudták foglalni Itáliát és az avarok pedig betelepültek a KM-be. Mindkettőt a bizánci haderő meggyengülése tette lehetővé. Az avarok a járványtól legyengült birodalmat egészen 601-ig szinte minden évben támadták, Bizánc csak a járvány eltűnése után tudott visszavágni, akkor le is győzte az avarokat. A 7-8. sz-ban betelepülő szlávokat telepítettek az elnéptelenedett területekre.
Ez logikusnak tűnik és valószínűleg van is igazság benne, de az 1348-as járvány a még kisebb népsűrűségű skandináv országokban az átlagosnál nagyobb pusztítást végzett, erre a lakosság 50-60%-a pusztult el, a nyugati átlagos 30-40%-al szemben. Valószínűleg a térség kisebb mértékű genetikai variabililitása okozta a nagyobb veszteséget, míg Mo-on az átlagosnál nagyobb sokszínűség a kisebbet.
