Zsolt 126.5-6 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
Tehát itt egy sokrétű szellemi térségre gondolj, ne egy fizikailag felépített templomra, fizikailag jelenlévő közönségre és személyek által történő megszégyenítésre.
Az Alkémiai menyegző - mint minden mese, mitikus történet, szentírás - egy mély értelmű, szimbolikus szöveg. Nem érdemes szó szerint venni (bár úgy is van értelme).
A helyszín, a beavatás temploma egy tiszta, nagyon magas rezgésű térség. Messze meghaladja a közönséges természetét. De méltatlanok is bejuthatnak ide - ideig-óráig.
Méltatlan, akinek nincs meg az itt tartózkodáshoz szükséges tiszta lélekminősége. Okkult módszerekkel, edzésekkel is feltornászhatja magát ide, de a még erősebbé váló egoizmusával - ezzel a teherrel - nem tud sokáig megmaradni ebben a magas rezgésű térben (annak is csak a pitvarában, előterében).
Nem csúfolja őt senki. Az elbukott önérvényesülési törekvéseivel, képmutatásával, hiúságával ő maga szégyenül meg saját maga előtt. De ez nem büntetés, hanem egy természettörvényszerű visszarendeződés - odakerül, ahová való. És egy nagyszerű lehetőség a változásra: a belátásra, a hamis törekvések elhagyására, egy tisztulási folyamatra. A tiszta térség egy torzításmentes "varázstükör", tisztán megmutatja valós állapotunkat.
Hagyjuk ezt a nevetséges "háttárhatalmi" üldözési mániát. Senkit se akadályoz senki hogy keresse istent a neki szimpatikus módon módszerrel.
Én semmiféle "mágikus tudást" nem célozok meg egyszerüen mondva inkább csak elviselhetőbb életet itt és most. Etikusan és éretten.Ehhez életek sora kell !
A lectorium.hu-n olvastam, egyenesen az alapító Rózsakereszt Keresztély írja az alábbit: "Akik méltatlanul, fölkészületlenül és hamis előfeltételekkel léptek be a beavatás templomába, nekik ezt a helyet, az igazságosság helyét, CSÚFOLÓDÁSOK közepette, MEGSZÉGYENÜLTEN kell elhagyniuk." -Micsoda?! CSÚFOLÓDÁS és MEGSZÉGYENÍTÉS egy magát kereszténynek valló közösségben?! Kinek mi erről a véleménye?
Pedig állítólag én csak holmi "szellemi farokméregetésre" hívtam ki az itteni topikolókat.
Arról nem tehetek, hogy másban kevéssé van meg az elvont gondolkodásra képesség; az ilyenek aztán tökéletesen feleslegesen foglalkoznak filozófiával vagy rózsakeresztességgel. :))
"Ahogyan a Lectorium.hu fórumát is bezúzták, ellehetetlenítették az ottani illetékes netcenzorok ;)"
-Minden intézmény ellenségévé és kerékkötőjévé válik (egy idő után) az igazságnak. Az intézmények motivációja túlélés (to survive) ebben a régióban, nem pedig felemelkedés. Egyedül annyi kis pislákoló lángot őriznek meg, amennyivel képesek magukhoz csalogatni a gyanútlanokat, naívokat.
A munka (Great Work) elvégzése egyedül a saját érdeked (ebben a világban) és senki másé. Ezt jól jegyezd meg! :) Gurdijeff is mellébeszél (hazabeszél), amikor a kis közösség (+ 1 mester) előnyeit ecseteli.
Talán azt mondhatom, hogy a legrosszabbnak tartott fiú volt ezekben a dolgokban a legőszintébb.
Én kb. 100 %-ra veszem, hogy Rijckenborgh szabadkőműves volt. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, de nem zárhatunk ki egy háttérhatalmi érdekű szellemiséget, különösen napjaink rózsakeresztes intézményeinél.
Rijckenborgh tudott dolgokat, de eléggé mellébeszélős, pátoszos a stílusa ... tipikusan "emelkedett szerzet" hangnem. :) (viszont amikor őszintébben tanítanak, akkor sokkal nagyobb lesz a felelősséged is ... és persze a kockázat, amit vállalsz ... tudva róla vagy nem tudva).
Egyértelmű, hogy ezeknél az újkeletű, magukat rózsakeresztesnek mondó rendeknél a mágiát (mágikus tudást) járják körbe .. körbe .. és körbe. (Mellébeszélnek ... nem csapnak a lovak közé stb.).
A rózsakeresztnek megvan a maga legfelsőbb értelme a rózsakeresztes/alkimista szimbolika szerint...
És nyilván akik nem hajlandóak felfogni ezeket a végső igazságokat, holmi "objektív", teologikusan bizonyítható igazságokat keresnek, azok számára a valódi "Isten Országa" soha nem fog eljönni.
Hiszen azt nekünk kell megteremtenünk.
Ahogy a francia rózsakeresztes mondás is tartja: Le pays de Dieu n'est pas future, mais present. /Isten országa nem jövő, hanem jelen. Tehát nincs paulinikus keresztényi értelemben vett mennyország.
bizonytalan és bizonyithatatlan zavaros rettentő bonyodalmas.
-----------
Nálam a rózsa -kereszt mindössze utalás arra hogy mindenféle megpróbáltatás egyszer végetér és átfordulunk ellentétébe ,a telet tavasz követi, a temetésre gyermekáldás következik.
Sokat írtam egykor Zoroastro néven ebbe a topikba.
Álljon itt egy összefoglaló írás, melyben tökéletesen el van magyarázva a rózsakeresztes teremtéstörténet, a szimbólumok kifejtve azok végső határáig:
Idézet Hargrave Jennings könyvéből (A Rózsakeresztesek, 1887, London):
A Rózsakeresztes rendszer a következő formát öltötte: Ezek a Bölcsek úgy vélték, hogy Két Alapelv volt Kezdetben – Fény és Sötétség, vagy Forma és Anyag, amiből a Forma volt. Azt megelőzően a Teremtés (megkülönböztetően így nevezve), a Fény Maga „Szunnyadó Istenség”-ként vagy „Nyugalomban” volt. A Teremtésben vagy a dolgok létrehozásában az Istenség cselekvővé, felébredtté és találékonnyá vált. Bármely néven különböztetik is meg vagy bármely stílus által ismernek rá, Mózes Teremtésleírását úgy kell tekinteni, mint alkímiai folyamatot, ahogy a Természet maga működik, lévén az Ő alakja; amely tárgykörre vonatkoztatják a sötétség vagy káosz királyságait és a saját kebeléből vagy a SÖTÉTSÉGből kilépő Fényt.
A központból vagy kialakulásból vagy a Teremtésből való tevékeny mozgás után, a Fény és Sötétség sugárzása és egymásnak ellenhatása vagy felcserélődése a keresztezésben és összecsapásban sarkallt kölcsönösen, természettől fogva; szétterjedővé és összehúzóvá vált szögletesen – ennek következtében gúla alakban és csillag alakban. És a viszonylagos kiegyensúlyozó feloldódásban, a dolgok sokfélesége keletkezett az uralom helyein alakban vagy Fényben. A közeg, amelyben az elemek voltak (és az elemek maguk) akkor „a jellegükké” fejlődött. Ezekből a különféle létcsírákból – (a hordozó Fényben) az őstípusi rendszer elrendezte önmagát; amely – „Egy”* lévén lényegénél fogva – „Hármas” volt felvonulásban vagy „szemlé”-ben. Innen a SZENTHÁROMSÁG.
Azonban nyilvánvalóan ez Felfoghatatlan, azon eszköz nélkül, hogy azt megértsük – amely a Krisztus. Krisztus a „BÜNTETÉS” – Krisztus az „ÁLDOZAT”**. Krisztus a „Mindenség Üvege”, amelyben „Isten” meglátta „Önmagát”. Azonban „Krisztus” egyáltalán nem „Isten”, miként az „Üveg” nem a „Látó”. A SZENTHÁROMSÁGból és a világ matematikai négy sarkában lévő élesztő szubsztanciából jön a kimondhatatlan név – „Tetragramma” [Jehova nevének négy titkos betűje, ld. a lenti ábrát]. Az őstípusi „Fogalmat” szintén nevezték Visszatükrözőnek – Értelmesnek – Alaktalannak – Legalapvetőbbnek – Végtelennek.
[*„Minden Egy”: egy Isten van, és Neki a végtelen térben végtelen számú megnyilvánulási formája
**vagyis egy Krisztussá válni akaró férfinak minden nap áldozatot kell hoznia azért, hogy ezt idős korára elérhesse]
A metszethez illő szöveg a könyvből:
Tárgy – Alany – Eredmény (Krisztus: Ember [fizikai testben] – Isten: Teremtő – Szent Lélek: Halhatatlan Ember, Isten-Ember): a Szentháromság Három „Személye”. Isten visszatükröződése az Őstípusban, amely a Második Alapelv vagy „Makrokozmosz” (teremtett világok), „Mindkét Oldal”-t vagy az „Akarat”-ot szem elé tárva „Cselekvés”-ben. Ez a Három Osztásban vagy Szférában van felmutatva – a neveik:
(1.) A „Mennyei Birodalom” (Isten).
(2.) Az „Éteri Birodalom” (az „Üdvözítő”).
(3.) Az „Elemi Birodalom” (Szűz Mária). A fény a Szefiróthban („CABALA”) vagy „Hétszeres” körforgásban sugárzik ki – innen a „jelenségek létrehozása”. Egyesülve a Mennyei Szellemmel, az a Lélekké vagy „a Világ Visszaható Érzelmévé” válik. (Idézet vége)
Felül a Makrokozmosz: benne a Tetragrammaton – az Úr neve (תזחי – JHVH) középen, Agnus Dei (Isten Báránya – Krisztus) balra, a Szentlélek (Spiritus Sanctus) jobbra; körülöttük angyalok Alatta a felső félkörön a 12 asztrológiai jegy ill. minőség
Az alsó rész a Mikrokozmosz
Az alsó félkörön 5 bolygó jele: Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz, Merkúr
Alattuk öt címertani állat: holló, hattyú, baziliszkusz, pegazus, főnix (jól ismert alkimista/rózsakeresztes jelképes állatok, egymásba való átváltozásban)
Alattuk: a hét bolygó nagy csillagok képében, mellettük csillagok. A középső kör feliratai: Napév (Annus Solaris), cseppév (Annus Stellatus), szélév (Annus Ventorum)
A kép centrumában egyenlő oldalú háromszög, benne a Merkúr bolygó jele (hermafroditává válik az, aki a krisztusi állapotot eléri): tudat, értelem és érzelem harmóniája
A háromszög alsó átfogója alatt hexagramma (tudat: az egyenlő oldalú háromszög megduplázva), a bal átfogó mellett kör (Isten: teremtő Értelem), a jobb átfogó mellett kis egyenlő szárú háromszög (érzelem).
Világosság (= értelem; nappal): a Férfi oldala (jobb oldal – e metszeten címertanilag nézve!)
Sötétség (= érzelem; éjszaka): a Nő oldala (bal oldal)
Jobbra: Nap (arany: Aurum) és Főnixmadár (Phoenix): újjászületés – tűz és levegő (Ignis et Aeris: teremtő elemek) – Ádám egy csillagra taposva és mellette egy oroszlán (az „állatok királya”, a hímség szimbóluma)
Balra: Hold (ezüst: Argentum) és Sas (Aquila): spirituális felemelkedés – víz és föld (Aqua et Terra: amiben a teremtés létrejön), Éva jobb kezében szőlőfürt, a termékenység szimbóluma, mellette bukentaur (kétszarvú ember alakú ló, a nőiség szimbóluma)
Középen Hermész kertje (–› Heszperidák), a fákon a hét alkimista fém jelével: (balról) Szaturnusz:ólom, Jupiter: ón, Mars: vas, Nap: arany, Vénusz: réz, Merkúr: higany, Hold: ezüst. A kétfejű oroszlán: a két kén vagy kvintesszencia fúziójának jelképe (mellettük a jobb, férfias oldalon tűz, a bal, nőies oldalon víz). Az Alkimista rajtuk áll, aki összeköti a két alapelvet (feje fölött az arany jele → tehát csak férfi érheti ezt el):
Mindez az Opus Magnum (Nagy Mű) – a Krisztussá válás
Amikor az alkimista/rózsakeresztes Krisztussá válik, a biológiai test visszafiatalodik egy 32-33 éves fiatal férfi testének állapotába.
Ez tehát az alkimista aranycsinálás az emberben, melynek így vagy úgy, de minden árja misztikus iskola tudatában volt...
"A jelenlegi - és egyre gyakrabban kifogásolt - racionális-tudományos világképben kizárólag olyasmi jöhet számításba, ami tapasztalati úton megállapítható és az érzékszervekkel felfogható. A belső jelenségeket külső megfelelőjükre egyszerűsítik. A tudatot az agy melléktermékének tekintik, a szeretet érzését pedig kémiai folyamatoknak tulajdonítják.
Ez a materialista szemlélet lehetővé teszi ugyan, hogy mélyebben pillantsunk be a világ anyagi oldalába, ugyanakkor azonban hajlamos azt leértékelni egy tárgy, egy fogyasztói birtok, vagy egy eszköz szerepére. Ebből a nézőpontból tekintve a természet nemcsak független minden értéktől, hanem értéktelen is. E világkép jellemzője, hogy alapvetően elválasztja az embert és a természetet, a szellemet és a testet, a szubjektumot és az objektumot (a megfigyelőt és a megfigyelés tárgyát). Egy olyan világban, ahol az anyag képezi az egyetlen valóságot, alapvetően minden mindentől el van választva. A fizikai határokat nem lehet átlépni. Az ember, mint racionális lény, homlokegyenest szemben áll az irracionális természettel - és nem csak az őt körülvevő természettel, hanem a benne rejlő természettel is.
Az, hogy ez a világkép a legszorosabb kapcsolatban van a klímaváltozás problematikájával, az teljesen nyilvánvaló. Egy olyan világképnek, amely minden bensőségességet tagad, egy szélsőségesen „kifelé irányuló” kultúrát kell létrehoznia. Egy ennyire materialista életelvből kiindulva a boldogság keresésének útjai aligha vezethetnek más helyekre, mint a fogyasztói szentélyek csarnokaiba. És éppen ez a makacs fogyasztói kultúra az, amit csak a legnagyobb nehézségek árán lehet a környezet iránti felelősséggel és környezetpolitikával összeegyeztetni."
