Jó. Szóval: Láttam egy Gulfstream és Tu134es méret közötti gépet,aminek négy lefelé lógó hajtóműve volt,szemmel láthatóan kicsit szétfelé fölszerelve. A farkát (repülős körök kedvéért függőleges vezérsíkját) nem láttam,csak az alját a felhőkön át. Úgy tünt,MALÉVes festése volt.
Én meg tiltakozom a csepeli épületel összevissza stílusa ellen.
Ugyan nekem is annyi közöm van hozzá, mint a csepeli főépítésznek a légiforgalom szervezéséhez, de ma itt Magyarországon ha három ember alapít valami gittegyletet, meg tud akadályozni olyan milliárdos beruházásokat, amelyek százezrek-milliók életét könnyítik meg.
Bár a pongyola fogalmazásodból nem derül ki, hogy számodra mit takar a "kisgép" fogalma, de biztos lehetsz benne, hogy egy ekkora légitársaságnak van legalább négy olyan gépe, amelyik rendelkezik hajtóművel. :-)
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt nincs karakterszám megkötés és a két karakter spórolásoddal teljességgel más jelentést kapott a hozzászólásod. :-)
Repülős körökben illik pontosan, egyértelműen (és nem 1értelműen) fogalmazni. Ha jól tudom, írott szövegben illik tizenkettőig betűvel kiírni a számot, az annál nagyobbak esetében elfogadott a számmal történő kiírás. :-)
Mindig erdekes helyzet alakul ki, amikor megprobalja valaki megeroszakolni a piacot: "Vagy ezt megveszed ennyiert, vagy mehecc haza". Sok nagy ceg beprobalta mar, es sose jon be. Mindig olyan "utoize" van a dolognak...
Érdekes gondolatok jutottak eszembe a hét elején, Gödöllőn megrendezett „repmajális” nevű esemény kapcsán. Gondoltam megosztom a topic tisztelt közönségével.
Előre bocsátom, az információk egy része nem személyes tapasztalatomon alapul, csupán másod, harmadkézből származnak.
Azzal nem szeretnék még érintőlegesen sem foglalkozni, hogy a tulajdonos miért egy olyan céget kért fel az esemény megszervezésére, amelyiknek eddig ilyen jellegű referenciája nem volt. A szervezőknek fogalmuk sem volt arról, hogy egy reptéren megrendezendő tömegrendezvényen milyen előírások betartását követeli meg a hatóság. A honlapjukon meghirdetett programok között – még a kezdetekben – szerepelt egy „MALÉV gép alacsony áthúzása a reptér felett” elnevezésű program.
Hogy ezt ki és kivel egyeztette esetleg a MALÉV-nél, arról nem sikerült információt beszereznem.
Miután az eseményt megelőző tízegynéhány nappal még nem volt engedélyük a PLI-től, megkérték a reptéren jelenlévő repülőklubot, hogy nyújtsanak segítő kezet. A szervezők szakmai impotenciáját egy konkrét esettel szeretném példázni. Egy ismerősöm megkereste a szervezőket, hogy léggömböket szeretne árusítani. A szervezők először 30.000.- forintos bérleti díjat kértek a kb. két négyzetméter terület elfoglalásáért. Zárójelben jegyezte meg, hogy más helyen 3.000.- - 3.500.- forintos négyzetméterárat kérnek. A szervezők válasza az volt, hogy minimálisan tíz négyzetmétert kell bérbe venni. Ismerősöm – fejlett problémamegoldó-képességéről is híres – arra gondolt, hogy keres más profilú vállalkozót, akivel együttesen a tíz négyzetméret ki tudják használni. Már-már megoldódni látszott a probléma, mikor közölték vele, hogy a felszálló léggömbök veszélyt jelenthetnek a repülőkre, ezért azt nem lehet árulni.
Magáról a „repmajálisról” már konkrétabb információkkal rendelkezem, mivel érdeklődő ember lévén mindkét nap kilátogattam.
Az első napra meghirdetett program többé-kevésbé megfelelő volt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szervezők a „műsorváltozás jogát fenntartották” akkor aztán tényleg nem lehet egy szavunk sem. Az, hogy MORAVA bemutatót (is) ígértek, de a gép tulajdonosa erről nem tudott, csupán apróság. Az már természetes, hogy ezek után nem volt hajlandó beindítani a gépét sem.
Vers Zoli, Matúz Pista bácsi, Besenyei Peti és a többi pilóta maximálisan kitett magáért, a közönséget igyekeztek a legtökéletesebben kiszolgálni. Nekik sikerült is.
A sétarepültetés igen csak érdekesre sikeredett. Lehetett jegyet vásárolni repülőgépre (PO-2-es AN2-es Cessna 182-es és ZLIN-43-as), valamint két helikopter is várta a repülni vágyókat. Repülőre 5.000.- forintos, míg helikopterre 8.500.- forintos „jegyeket” árultak, mindezt tíz perces repülést ígérve. A „jegyeket” nem a sétarepülés helyén árulták, azért el kellett menni a bejáratnál lévő sátorhoz. Az első napon – érthető anyagi okok miatt – a repülőgép volt a vonzóbb. A második nap reggelén a helikopterek tulajdonosai egy érdekes ultimátumot intéztek a szervezőkhöz. (Biztosnak vehető a forrás, mert az egyik támogató cég munkatársától származik) A forgószárnyúak tulajdonosai kötöttek egy megállapodást a szervezőkkel, miszerint a szervezők kizárólagosságot biztosítanak nekik helikopteres sétarepülésre. Az első nap eredménytelenségétől vezérelve az ultimátum tartalmilag a következő volt. Amennyiben a szervezők repülőkre is szerveznek sétarepültetést, úgy ők (mármint helikopteresek) azonnal összecsomagolnak és elmennek. A szervezők pancserségére jellemző, hogy egy ilyen kijelentéssel lehetett presszionálni őket. Engedtek a zsarolásnak akkor, amikor a már fentebb említett három repülőgép a check in kapunál várakozott, és másik két gép is bevethető lett volna fél órán belül.
A nagyon kitartó és rámenős utasoknak sikerült elérniük, hogy repülőgépre szóló „jegyet” vehessenek, de ezért komoly verbális párbajt kellett vívniuk a pénztárosokkal, akiktől a tisztelt közönség azt a tájékoztatást kapta, hogy csak helikopterre van jegy. Az Ancsa és a két kisgép egész nap csupán néhány kört tudott megtenni. Nem egy olyan társasággal (barátok, családok) találkoztam, akik az 5.000.- forintos árat ki tudták volna fizetni, de a 8.500.- forintosat nem. Láttam olyan embert is, aki szó szerint egy nagyot köpött (sicc), amikor kiszállt a helikopterből és a párjának az óráját mutatva a következőket mondta: „Nézd meg, négy perc harmincnyolc másodperc volt ez az egész! Odamegyek a pénztárhoz és szétb@szom ezt a mocskos bandát! Ez nekik tíz perc? Ez? Szétb@szom a fejüket! Nézd meg, azzal a duplaszárnyú géppel többet is repültek, mint tíz perc! A qrva életbe.” A felesége csitítgatta, nyugtatgatta. Valószínűleg sikerrel, mert nincs arról tudomásom, hogy valamelyik pénztáros megsérült volna munkavégzéséből kifolyólag.
Ahogy észrevettem a pilóták – a rájuk jellemző intelligenciával – igyekeztek távol maradni a konfliktusoktól. A repülők úgy gurultak, hogy a helikopterek kényelmesen le tudjanak szállni, a helikopterek is igyekeztek úgy mozogni, hogy ne zavarják a merevszárnyú társaikat.
Na de a szerelők! Ők aztán kitettek magukért. (Nyilván nem saját elhatározásukból, inkább utasításra.)
Csak egy érdekes eset a sok közül: A helikopternek technikai szünetet kellett tartania. A szervízkocsi a helinek arra az oldalára állt, amelyik a repülőgéphez volt közelebb. A másikra is állhatott volna, de nem. Feszítve a hangulatot, úgy állt a gép mellé, hogy a merevszárnyú ki tudjon azért fordulni, de ne egykönnyen. A pilóta – gondolom nem az első földi manővere volt – megoldotta a helyzetet úgy, hogy közben arra is ügyelt, nehogy „megfújja” kollégáját és a szerelőket. Ennyit az intelligenciáról.
Mint azt fentebb írtam, a szervezők nem engedték az ismerősömet lufit árulni, mert az szerintük veszélyes. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy láttam héliumos lufit árusító standot.) Papír(?)sárkányt viszont árultak. Sőt, nem csak hogy árultak, még eregettek is közvetlen a kordon mellett. Kézi szkenneremen halottam is, amikor a HA-RTL Tomi nevű pilótája rádión szólt a repveznek, hogy csináljanak valamit, mert majdnem elkapott egyet. A szervezők ezzel már nem törődtek, mert akkor már (szerintem) csak a 8.500.- forint / négypercharmincnyolcmásodpercek lebegtek előttük!
Arról már nem írok, hogy az egyébként mindig tiszta és rendezett gödöllői reptéren milyen koszt, mennyi szemetet hagytak maguk után! Mint ha a tulajdonos által megbízott VÜSzI Kft.-nek nem lett volna elég kapacitása a szemetet eltávolíttatni. Aki ismeri Both Lajost, az tudja, hogy a cipőjén is mindig „seggreesik a légy”, olyan pedáns, a reptéren ha egy eldobott papírzsepit lát, lehajol és felszedi. Vérzett a szívem a hétfői NOX koncert után. Ami szemét kedd reggel fogadta az odalátogatót, az inkább való volt a néhány száz méterrel arrább lévő szeméttelepre, mit sem a reptérre.
Hát ez a polgári repülés helyzete napjainkban. L L L
Lajos beszélt vele végül, és lesz is megoldás, csak nem tudom mikor.
Mindeközben - hogy ne legyen teljesen haszontalan a létezésem :-) - egyben összegyűjtve elérhetővé tettem a nemzetközileg használatos lajstrom-kódokat, mindezt kód illetve ország szerint sorbarendezve. Ha gyün egy gép, oszt nemtudni honnan, ez segítség lehet. Ha pedig valaki az újonnan vásárolt madarát nem a hungáriai lajstromozás alá szeretné vetni, hanem mondjuk a türkmén hatóság a szive vágya, megtudhatja itt, hogy ebben az esetben a lajstromot az EZ betűkkel kell majd kezdenie, stb.
Köszönöm az infót. Azért írtam ide, mert tudtam, hogy itt lesz olyan, aki tudni fogja mi a jelenlegi helyzet. Egyedül vajmi keveset tud barki is kiszopni a kisujjából...
Úgy tudtam, hogy az általam ismert cím a helyes, majd beleszaladtam az idézett weboldalba. Egy aprócska link azért elfért volna rajta, hogy mi az új cím, ahol megtalálható a hasonló szolgáltatás...
Az állandó radikális változással meg csak az a bajom, hogy egyszerűen rossz érzés, hogy szinte egyetlen évig sem marad szinte semmi ugyanúgy! Az alkotmányt is állandóan "újraírják". Egy esetleges változás esetén meg a bamba polgár néz ki a fejéből és keres valami olyasmi után, amiről eddig azt hitte, hogy jól tudja, ismeri. A legszebb ha meg is büntetik, mert nem úgy járt el, ahogyan az "új" szabályok előírják, hanem úgy, mint előtte egy-két évvel... Ez nem pánik. Ezzel hangot adok annak, hogy utálom ezt a helyzetet. A rendszerváltásnak 10 évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie, nem most! Az egészségügybe is csak most sikerült beletrafálni, pedig már Krisztus idejében el kellett volna kezdeni, hogy mára legyen belőle valami. stb.stb.stb.
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Tisztelettel meghívom Önt, az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő
KONTAKT Kisgépes Szakmai Napra.
Időpont: 2007. április 27., 10.00 óraHelyszín: HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.,Budapest konferenciaterem(1185 Budapest, Igló u. 33-35.)
A rendezvény megszervezésével - amely már hagyománynak tekinthető cégünk életében – a kisgépeket üzemeltetőknek és használóknak, repülőtér üzemeltetőknek és a hazai repülés barátainak szeretnék minél szélesebbkörű információval szolgálni.
A szakmai nap során az alábbi témakörök kerülnek bemutatásra:
· 2007. május 10-ei légtérszerkezet változás, a környezetvédelmi korlátozott légterek, TRA-k kialakítása és szerepe (HungaroControl Zrt., Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Magyar Honvédség)
Tudnivalók a koordinált légterekről (HungaroControl Zrt.)
Repülésbiztonsági kérdések (HungaroControl Zrt.)
Kisgépes repülés a repülési szabályok tükrében (HungaroControl Zrt.)
A rendezvény időtartama alatt szakkönyvek és az új kiadású AIP térképek vásárlására lehetőséget biztosítunk.
Kérem, részvételi szándékát 2007. április 23-ig szíveskedjen jelezni az alábbi elérhetőségen:
Seress Gáborné: 293-4099, e-mail: seress.gaborne@hungarocontrol.hu
Budapest, 2007. április 5.
Szívélyes üdvözlettel:
Pető György
osztályvezető
A nagy OneWorld hírek mellé egy kisebb is akad, ami viszont ehhez a topichoz illik. Az EASA internetes oldalain egy közlemény jelent meg
permit to fly témában. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki olyan repcsin akar közlekedni, vagy olyannak akar kiadni, esetleg kiadatni repülési engedélyt, amely nem rendelkezik EU típusalkalmasságival.
London Heathrow repülőtere lesz, amely a világ harmadik legforgalmasabb légikikötője, és az egyetlen, amely évente több utast fogad, mint az ország, amelyben található. Nagy-Britannia lakossága ötvenmillió, a Heathrow pedig tavaly és tavalyelőtt is közel 68 millió utast fogadott.
Azért ez elgondolkodtató, hogy jó-e. Szerintem Hollandia, Ausztria, és még sok más ország legforgalmasabb repterének forgalma veri az ország népességét. Ha belegondolunk Ferihegy sincs már túl messze ettől...
Wolfgang Tiefensee német közlekedési miniszter, akinek nem kis szerepe volt abban, hogy létrejött a régóta tárgyalt megállapodás, egyenesen történelmi jelentőségűnek minősítette a nyitást, amely az utasok és a légitársaságok számára is csak előnyöket hozhat.
A második világháborútól mostanáig a transzatlanti járatok leszállási jogait általában kétoldalú megállapodások szabályozták, vagy ahogy a fapados légitársaságok megjelenése óta egyre többen mondták, korlátozták.
Ennek és az ezzel együtt járó magas áraknak vet véget - legalábbis elméletileg - az a megállapodás, amely jövő március végén lép életbe. Ezután csak a repülőterek kapacitása szab majd határt annak, hogy melyik légitársaság honnan hova indíthat transzatlanti járatokat.
A legcsábítóbb leszállási hely természetesen London Heathrow repülőtere lesz, amely a világ harmadik legforgalmasabb légikikötője, és az egyetlen, amely évente több utast fogad, mint az ország, amelyben található.
Nagy-Britannia lakossága ötvenmillió, a Heathrow pedig tavaly és tavalyelőtt is közel 68 millió utast fogadott.
A repülőtérnek két leszállópályája és négy terminálja van, és mind a négy évek óta teljes kapacitáson üzemel.
2008. március 30-án adják át az ötös terminált, amelynek fokozatos üzembe állása révén a Heathrow befogadóképessége elérheti az évi 90 millió utast néhány év alatt.
Az unió és az Egyesült Államok közötti megállapodás éppen ezért pontosan azon a napon lép életbe, amikor megnyitják az ötös terminált.
Az Európai Bizottság szerint öt év alatt az uniós utasok 12 milliárd euróval kevesebbet fizetnek majd a transzatlanti járatokért, és az utasszám várhatóan a mostani másfélszeresére nő.
A forgalomnövekedés viszont nehezen lesz összeegyeztethető az uniónak azzal a céljával, hogy 2020-ra húsz százalékkal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
