Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15214

De nem véletlen olyan drágák. Nem igényelnek szellemi erőfeszítést, érzelmet, figyelmet.

De a sport az jó. Ott sem kell sok beszéd. Viszont az is pénzigényes.

Előzmény: szjozsi79 (15213)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15213

Mondok: elsősorban kétszemélyes időtöltéshez (amely nem csak szexet jelent)

Az, hogy tollasozzak egy kurvával, vagy kiránduljak, az nem ér meg óránként 7-10ezer forintot.

Előzmény: Törölt nick (15211)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15212

Egy picit sztem mindenki érintett, akinek nincsenek szegyenérzései, gátlásai, az a pcihopata.

Lényeg a mérete.

Amikoregy pár perces telefonálás előtt napokig rágom magam, az szörnyű-

És igen az is benne van hogy nem telefonálok e rosszkor, eszik, alszik, sorozatot néz, dolgozik, stb  Mindig attól tartok zavaró tényező vagyok.

Olykor az egész életben.

Előzmény: _tyúkanyó (15208)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15211

Akkor sztem az a legegyszerűbb, ha befizecc 1 menetet valami éjjeli pillangónál.

Remélem nem veszed otrombaságnak.

Előzmény: szjozsi79 (15205)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15210

Én a telefonálás kínos perceit lábujjhegyen mászkálással, csendes ugrándozással, hangtalan röhögéssel, ivással, evéssel, pisiléssel, valamint a postaládám szögelgetésével szoktam kitölteni. :D Bőbeszédűbb telefonáló esetén. A kevésbbé bőbeszédűnél kénytelen vagyok odafigyelni. :P Nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mindig eszembe jut valami más...

szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15209

A telefonálásban az a rossz, hogy ha az ember éppen nem tud mit mondani. Szemtől szembe még belefér 15-20 másodperc szünet, de egy telefonbeszélgetés során elég kínos tud lenni még a fele is.

Tegnap felhívott egy ismerősöm. A pokolba kívánom ilyenkor a hívót, amikor éppen nem én akarok valami fontosat. Főleg, ha semmi fontosat nem akar, csak megkérdezni, hogy mi a helyzet nálam. B+, ha valami mondanivalóm van, akkor felhívom.

Előzmény: _tyúkanyó (15208)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.10.11 0 0 15208

Sziasztok.

 

Időnként beleolvasok a topikba, egyszer meg is állapítottam, és ideírtam, h én is ezzel küzdök. Azóta időnként arra gondoltam, hogy hiszen én egész jól elvagyok a világban, ahhoz képest, amiket itt írtok.. De ez a hsz megint azt erősíti, h nekem is van ezzel gondom.. Csak már sokkal szűkebb körben, mint régebben. Régebben mindenhol görcsöltem.

 

Telefonhívásokat sokszor én is halogatok, pláne ha ismeretlent kell felhívni. Egyet már két hete, de nem halaszthatom tovább. De tényleg az van, h azon izgulok, mit mondjak, mit fog szólni, egyáltalán, nem hívom-e rosszkor?!

 

A spontán megnyilvánulásokkal meg az a baj, hogy rettentő nagy marhaságokat sikerül időnként kimondanom, és ettől még évekig, évtizedekig is kellemetlenül érzem magam. Na ennél azért jobb, ha meg sem szólalok, de valószínűleg ez juttatott el oda, hogy le is áll az agyam ilyen helyzetekben, és utólag jut eszembe, mit kellett volna mondanom, vagy csinálnom. :(

Előzmény: Törölt nick (15193)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15207

A telefonálásban az a rossz, hogy az ember nem látja a másik megnyugtató arckifejezését, tehát aki abból indul ki, hogy valószínűleg nem elfogadható, az a saját gondolatai-érzései által inkább stresszelődik.

 

A szemtől szemben helyzetben meg az a rossz, hogy a másik inkább látja a szorongás okozta külső tüneteket, ezek a tünetek pedig egyeseknek még az elsődleges szorongásnál-szégyennél is kellemetlenebbek.

 

Az meg embertől függ, hogy melyik rossz rosszabb neki...

Előzmény: Törölt nick (15193)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15206

És mindezt a lehetőségekhez képest a legkevesebb (mondjuk egy) személyben.

Előzmény: szjozsi79 (15205)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15205

Tulajdonképpen nem társ hiányzik. És nem is beszélgetőpartnert keresek, hanem szabadidő és szexpartnert. Azt hiszem, így pontos.

Előzmény: Törölt nick (15204)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15204

Igazad van. Sajnos hogy nem érdekel a másik (véleménye , témája), de akkor miért vágysz társra?

Előzmény: szjozsi79 (15203)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15203

B+, megint sakkmatt. Eddig sosem sikerült ismerkedési célzattal beszélgetnem senkivel. Még akkor sem, ha volt közös téma, amikor az adott témát kiveséztük, akkor kifulladt a beszélgetés. Általában, ha van véleményem valamiről, akkor azt közlöm, ha az illetőt érdekli. Ha nem érdekli, akkor nem közlöm vele. (Sajnos) nem különösebben érdekel, hogy másnak mi a véleménye az adott dologról. Természetesen időnként praktikus tudni másnak a véleményét is, mert ha különbözik a sajátomtól, akkor a továbbiakban elkerülöm azt a témát. Tfh. én maszop-párti vagyok (nem vagyok, de tegyük fel, hogy), a beszélgető partner fityesz-párti, akkor a politikáról innentől nem kell beszélnünk. Ha viszont egyetértünk, akkor azért nincs miért beszélni róla, mert minek.

Előzmény: Törölt nick (15201)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15202

Azt hittem azt a nőt küldted oda, aki el se jött a megbeszélt találkozóra.

Előzmény: ebcsont____ (15200)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15201

Sehogy . Róla beszélgethetsz. Ha nem ügyintézési, hanem ismerkedési céllal akarsz társalogni akkor a közös téma nagyon fontos.

Előzmény: szjozsi79 (15199)
ebcsont____ Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15200

Ez azért volt mert találkoztunk. Azt a nőt is én küldtem oda, hogy teszteljelek. :)

Előzmény: szjozsi79 (15188)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15199

Hogy beszélgessek egy állattal vagy tárggyal?

Előzmény: Törölt nick (15198)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15198

Talán ha komolyan gondolod, hogy szeretnél társat, akkor vmi tárgyat , állatot, vagy közösséget válassz. A lényeg hogy legyen közös téma.

Azzal akit nem érdekel semmi azzal nem könnyű beszélgetni.

Előzmény: szjozsi79 (15197)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15197

Szerintetek hogy lehet 32 évesen szocializálódni?

Konkrét problémám, hogy gyakorlatilag senki nem érdekel, elvagyok a saját egyre kisebb világomban, de szeretnék társat illetve társaságot, csak nem tudok jó benyomást kelteni senkiben. Más személyek iránt hogy lehetne érdeklődni, nyitottnak lenni?

Hol tudnám elkezdeni?

Biztos nem a pszichiáter által felírt, de ki nem váltott antidepresszáns fog segíteni.

 

Törölt nick Creative Commons License 2011.10.10 0 0 15196

Én sem értem miért görcsölök a telefonálástól. Talán mert a pénz is számít nálunk, és az különösen lelomboz, hogyha még fizetek is azért hogy gorombáskojanak.

Meg aztán ott én sem látom a másikat ezért a szavait sokkal ridegebbnek érzem.

Előzmény: Törölt nick (15193)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.09 0 0 15195

Mit próbálsz? :-)

Előzmény: Törölt nick (15194)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.09 0 0 15193

Teljesen egyetértek.

Van, mikor kell, s van, mikor nem szabad gondolkodni. A mi nehézségünk is valahol ott kezdődik, hogy elkezdünk olyankor is gondolkodni, mikor egyáltalán nem szabadna. (Mit fognak szólni, ha ezt mondom? Tetszeni fog e nekik a véleményem? Megér e annyit ez a gondolat, hogy szóvá tegyem? Nem fogok e nevetségessé válni, ha kimondom? Jól gondolom e egyáltalán? Mi van, ha  nincs is igazam? Uh, látni fogják rajtam, hogy mennyire izgulok, mikor beszélek, s csak erre fognak figyelni, a mondanivalóm már nem is lesz fontos! El fogom e tudni értelmesen mondani a véleményem, vagy meg sem értik? Stb).

 

A spontán hozzászólások és megnyilvánulások helyett önmarcangoló, lemondó és negatív gondolatmenetekbe sodorjuk magunkat, s ha végre valahára össze is szedjük bátorságunkat, addigra rég elmúlik a pillanat varázsa, s megnyilvánulásunk erőltetetté, "izzadtságszagúvá" válik, s legtöbbször már nem is lesz aktuális.

 

Tehát ha nem épp IQ tesztet töltünk ki, vagy nem azt kell felidézni, hová is raktuk a lakáskulcsukat, hanem megreked mondanivalónk valahol úgy a torkunk környékén, s elgondolkodunk, vajon kimondhatjuk e vagy sem, könyörgöm, ne gondolkodjunk! :)

Sokkal rosszabb érzés tud lenni egy elfojtott vélemény bentragadása, mint egy tévedésből kimondott, de spontán jött szó.

 

A telefonálástól én is félek, de míg régebben akár napokig is képes voltam stresszelni magam rajta, ma már igyekszem minél előbb letudni a dolgot. Ugyanúgy félek és izgulok, de rákényszerítem magam, hogy ragadjam meg a telefont és csörögjek. Hogy ne gondolkodjak. Néha meg is lepődöm, hogy tényleg megteszem. Viszont azt már tudom, hogy 1. muszáj felhívnom, és 2. később sem lesz könnyebb, sőt...

 

Azon gondolkodtam :) hogy vajon miért okoz sokatoknak nagyobb nehézséget a telefonálás, mint a szemtől szemben történő beszéd. Nekem ugyanis a legnagyobb stresszhelyzet az, ha valaki látja, hogy zavarba jövök, és nem tudok előtte felszabadultan viselkezni, tehát látja a fizikai reakcióimat, hogy görcsölök. Igaz, telefonban is hangozhatok bénán vagy bizonytalanul, de sokkal kevesebb tünettel kell megküzdenem, mert beszélni így is úgy is kell, de élőben még a fejemet is látja az illető... :O

Előzmény: kognitív hóbagoly (15191)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.09 0 0 15192

Na sajnos én pont az utóbbi kategóriába tartozom. De még így is sokat enyhült mostanában a szocfób, én lassan már kiegyezek az állapotommal.

Előzmény: kognitív hóbagoly (15190)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.10.08 0 0 15191

Pontosan így kell csinálni, a cselekvést közvetlenül megelőzően jobb nem gondolkodni.

 

Persze nem lehet gondolkodás nélkül leélni egy életet, de ha meggondolva a dolgot elszántad magad valamire, akkor utána jobb, ha nincs alkudozás önmagaddal (vajon sikerülni fog? vajon nem lesznek túlságosan kellemetlen érzéseim? vajon nincs egy egyszerűbb út is?), hanem mindenféle további agyalás nélkül megteszed (igen, fejest ugrani...), és az a tény, hogy megtetted, minden egyéb módszernél jobban meg tudja változtatni az önképedet és a gondolkodásodat is.

Előzmény: szjozsi79 (15188)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.10.08 0 0 15190

Nem lehet általánosítani, van aki minden kezelés nélkül is gyorsan és teljesen kigyógyul, és vannak sajnos olyanok is - különösen azok, akiknél a szocfób igazából csak egyéb, súlyosabb problémák kisérőjelensége -, akiknél csak kezelni lehet a dolgot.

Előzmény: Törölt nick (15186)
greenwood Creative Commons License 2011.10.08 0 0 15189

doki és telefon: be kéne jelentkeznem pszichiátriára, de nem tudok telefonálni:)) valóban  képtelen vagyok, a saját anyámnak is sms-eket írok időnként, és ő se hív. nálam az évek alatt semmit se javult ez a tünet, pedig volt úgy, h munkahelyen naponta többször kellett hívásokat fogadni (az könnyebb) v kezdeményezni. a szocfóbom egyik legragaszkodóbb tünete, sztem halálomig elkisér...

(a pszichiátriát majd személyes jelentkezéssel oldom meg. attól nem parázok. mármint a dokitól igen, de az időpont-kéréstől nem. ekkora barmot...)

Előzmény: Törölt nick (15184)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.07 0 0 15188

A telefoncsörgés egy rettegés.

Elmondom, mi történt ma velem (lehet, hogy nem is szociális fóbiám van)

Elmentem a Tescoba és nézelődtem a piák között, gondolkoztam, hogy veszek egy vermouthot, de nem tudtam, milyent vegyek. Egy kis idő múlva odajött egy hölgy és lekapott a polcról egyet (nagyon céltudatosan). Én megszólítottam őt abból a célból, hogy esetleg elmondaná, milyen az, amit kiválasztott. És elmondta.

Szerintem azért sikerült, mert nem gondolkoztam rajta, hogy meg kéne szólítani.

Előzmény: Törölt nick (15187)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.07 0 0 15187

Természetesen az orvos az ismerős. Pont én is így vagyok vele , idegenekkel kevésbé félelmetes. De olykor már az is riasztó, ha csöng a telefon.

Előzmény: Törölt nick (15185)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.06 0 0 15186

Inkább kezelhető szerintem, mintsem gyógyítható. De kezelni tényleg lehet, egész jól ki lehet mászni belőle, de nem hiszem, hogy teljesen megszűnne valaha is.

Előzmény: kognitív hóbagoly (15183)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.06 0 0 15185

Rövid telefontól nem félek, ha hosszadalmasabb ügyet kell bonyolítanom, attól igen. Meg attól is, ha ismerőssel kell beszélni. Teljesen ismeretlentől nem félek, baráttól, közeli családtagtól sem, az ismerős kategória a legfélelmetesebb úgy általában is.

 

Orvosoktól, betegségektől nagyon félek, eleve nem kellemes, ha már orvoshoz kell menni.

Előzmény: Törölt nick (15184)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.06 0 0 15184

Van olyan hogy a dokitól féltek? Vagy a telefontól?

Fel kellene hívnom az orvost az anyám miatt, már tegnapról mára halasztottam, de mindjárt lejár a rendelési idő és a merszem még nem jött meg.

Iszonyú.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!