OK, ha voltak ilyen hetek akkor mondd meg mikor voltak. Mert én nem emlékszem rá, de te biztos könnyen be tudod ide írni melyik évben és mikor és ezzel véget is ér a vita.
Ignem. Valószínűleg annyira bennük van, hogy nincs balszélsőjük, hogy egyik szélre se ment ki még labda idáig. Biodíszletként rajtuk kívül Szikora van még a pályán (Moreschi melegít), de szerencséjére a védelem halászgatja a labdákat le a beállók elől.
Kíváncsi vagyok, Gjekstad vált-e kétbeállós játékra, vagy netán Sercien-Ugolin, Vjahirjeva és Valle Dahl marad a három lövő poszton.
A kapuban Lunde tűrhetően fog, a németek Gassamán keresztül erőlködnek és jutottak így eddig hat darab heteshez.
Nem egy épületes meccs, nem hinném, hogy végig fogom nézni.
A Fradi-Ljubljana utolsó 20 perce helyett úgy döntöttem, belenézek a Sola falsteri látogatásába.
A vendégek 28-26-ra nyertek, időnként négy, talán öt góllal is vezetve. Gyökeresen más meccs volt, mint akár a múlt heti debreceni ütközet, akár amit a Solától tavaly láttunk. Nem mondom, hogy tök komótosan zajlottak az események, de egyik csapat sem rohant ész nélkül.
Marie Helène Sajka a jobbszélen nagyjából annyira mozgott idegenül, mint a másik sportágban Szita Zoli a balon, de legalább a heteseket jól lőtte. A dánokból eléggé hiányzott az átütő erő, Duijndam egész jó százalékon zárhatott, de nem is állították megoldhatatlan feladatok elé. Azt nem igazán értem, a Nykøbing edzője mínusz kettőnél, tizenhárom másodperccel a vége előtt miért kért időt - a lényeg, hogy egy 7 a 6 elleni játékot magyarázott el, amiből annak rendje és módja szerint sikerült 59:59-nél taccsra tenni a labdát. Utána folytak a könnyek és valóban gyanús, hogy ők ezzel négy fordulóval a vége előtt kiestek. Bár, másfelől a fifikásabb megoldásokat tőlük láttuk, így ki tudja, a norvég déli partokon nem ők győznek-e.
A Sola sokkal kollektívebb benyomást kelt, mint tavaly ilyenkor; senki sem lógott ki látványosan felfelé, hoztak egy meglehetősen higgadt és izgalommentes játékot.
Lehet, hogy a közönség is rányomta a bélyegét a mérkőzésre, Debrecenhez képest ez kb. egy halottasház volt, az is esetleg félig töltve, az átlagos dán kézilabdanézőhöz mérten is visszafogott szurkolással.
Minden más, mint egy sima debreceni győzelem ebben a "katlanban" csalódás lenne.
'Amíg a válogatott nem tud jelentősen több időt együtt tölteni és komolyabb felkészülési meccseket játszani - ahol ki lehet próbálni mindenfélét - addig nem is lesz jobb vagy 'korszerűbb' a játékunk (bármit is jelentsen ez).'
Több idő nincs,nem csak nekünk másoknak sem!
Ami a komolyabb meccseket illeti ott lehet jobban válogatni,kérdés hogy a komolyabb csapatok is akarnának e velünk játszani!
A többiek a többiek, mi viszont mi vagyunk. A többieknek vannak rutinosabb játékosai, tapasztalt húzóemberek - legalább egy-kettő - nekünk nincs. A többieknek nemcsak szélsői meg kapusai játszanak komolyabb nemzetközi meccseket mint nálunk. A többieknek nem egy teljesen újonc szövetségi kapitányuk van, aki ráadásul magyarul nem is beszél olyan jól h meccs közben fel tudja tüzelni a csapatot.
És még sorolhatnám....
A tapasztalat hiánya, az összeszokottság hiánya - és ezért az önbizalom hiánya vagy törékeny volta - az első számú probléma a válogatottnál. Ezt nemcsak én mondom, edzők is mondják (NA például).
Dehogy értettelek félre, csakhát a jó/rossz besorolás mellett lássuk be, kicsit viccesen mutat a megjegyzés, miszerint tartózkodni illene a szélsőséges "következtetésektől". Bár szerintem a csontig leegyszerűsített értékelésekkel sincs probléma, amíg mezei szurkolók maradunk, és nem kezdünk el szakértőt játszani;))
