Eliade úgy "intézi el" a hermetikusokat, hogy "neoplatonikus" ébredésről ír
(Junghoz hasonlóan), és nagy hatásról. Kedvcsinálónak az olvasóknak:
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története c. három kötetes
munkájáról van szó, ahol a megfelelő fejezetben megtalálhatók amiről szó van.
Csak emlékezetből mondom (nincs nálam most a könyv, bár felhasználtam
a diplomamunkámhoz, így jól ismerem).
Az alábbiak Eliade könyvéből vannak:
1. A reneszánsz hermetikus-ébredés hajnala az volt, mikor Marsilio Ficino
nekiállt Platón Dialógusait lefordítani. Időközben azonban kezébe került
egy "rejtélyes" bölcseleti irat: Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticum-ja.
Azonnal félretette Platón Dialógusait és "rávetette" magát a "titoktzatos" műre.
Hatása órási lett: általánosan megnőtt az érdeklődés e "történelem előtti
bölcsesség után", a kereszténység előtti egyiptomi misztériumok iránt,
lévén Egyiptomról addig alig-alig volt pontos ismeretet Európának, jobbára
az Ószövetség egyoldalú képe.
2. "A pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat készíttet (!)" - ez így szerepel Eliade könyvében - megtalálni vélték a hermetizmusban azt az őseredeti vallást, ami a kereszténység előtti "űrt" kitölti, és tiszta bölcsessége a felszínes államvallásból kiábrándulókat felfrissítette :) (Ezt a népszerűséget a pápa is kihasználta: lsd. fentebb - rá is fért a spirituális frissítés az Egyházra ;) )
Stb.... csak néhány gondolat, hogy ír Eliade a reneszánsz hermetikus neoplatonikus ébredésről.
Elővettem Eliade könyvét, amit ajánlasz, mert már régen volt a kezemben. A rózsakereszteseket két rövidke bekezdésben említi. A hermetikus kérdéseket is elintézi kb. 3 oldalon, noha kétségkívül megjegyzi, hogy létezik olyan felfogás, miszerint nincs szükség beavatási láncra.
Elismerem, hogy miután nem először kaptam meg, hogy rossz indulat vezérel, hogy egy csomó nickem van és bajkeverő vagyok, időnként én is indulatosan válaszoltam, amiért elnézést kérek, a fenti gyanúsítgatásokat viszont visszautasítom, és különösen annak fényében csodálkozom rajtuk, hogy ide olyan emberek járnak, akik szívesen adnak hangot és teret annak, hogy elmélyültek bizonyos szellemi és mentális kérdésekben.
Sajnálom, hogy továbbra se kapok a kérdésemre a választ, hát, így jártam.
A könyvet elég sok helyen lehet kapni, a Librinél, az Alexandránál, a kiadónál stb. De az egy regény, nem tudományos vagy történeti mű, és nem a chlodvig2 által sugalt A rózsakeresztesek a címe.
Hova íratkozzak be? Nekem megvan a saját dolgom és utam, én csupán érdeklődtem itt valami iránt, amire szerettem volna kérdést kapni, mire rám lett sütve, hogy rosszindulatú vagyok, több nickem van, bajkeverő vagyok, cselezek stb. Pedig a kérdés szimpla, azt hiszem. Ha ennek a bizonyos "beíratkozási helynek" ilyen "tanoncai" (netán: "tanárai") vannak, akik így foglalkoznak az emberrel, mint amik itt rám lettek itt zúdítva, akkor levonom a következtetést, és nem íratkozok be ilyen helyre. Akkor se, ha megtehetném.
A vu-vei az maga a nem-cselekedve-cselekedni. Igazsag szerint sose jartam utana, hogy mennyire "hiteles" egy tarsasag. Hogy mennyire koveti a "hagyomanyokat". Ha valahol olyat hallottam, vagy olvastam ami bennem is visszhangot vert, azt nem kezdtem el firtatni, hogy mennyire volt hiteles a szerzoje. Olvastam en szcientologustol is jo iromanyt...es? Az idejaro emberek olyanok, mint a kozepkori cehek inasai voltak. Elindultak innen-onnan, bejartak sokfele helyet, tanultak kulonbozo mesterektol, de a vegen megis visszatertek a kiindulo helyre, hogy mestervizsgat tegyenek. Van aki most indul, van aki mar uton van, van aki vizsgazni jar ide, van aki vizsgaztatni. Kulonfele mesterktol tanultak/tunk( konyvek is ide ertendok). Lehet valaki schwarze-t mond, valaki black-et, valaki feketet...a szavak kulonbozoek, a mondanivalojuk ugyanaz. Ugyanez all az altalad felsorolt emberekre is.
Tortenelmileg meg? Anno mar tanacsoltam neked,hogy iratkozz be valahova, biztosan erdemben tudnanak a kerdeseiddel foglalkozni. Nem tudom, hogy megtetted e, de a konyved megirtad...mit szeretnel meg? Gondolom az elmult egy evben erdemi valaszt nem kaptal az ide jaroktol. Szerinted most fogsz?:)
"bizonyitott", az a rozsakeresztes kialltvanyok szellemi erteket, hatasat
mit sem csökkenti! ;)
"mi köze van Andreae-nak, Böhmének, Comeniusnak, Fluddnak (azaz azoknak, akiket valamilyen módona régi testvériséghez kötöttek) a vu-veihez, a nem-cselekvéshez, Oshóhoz és a többi hasonlóhoz, amiről itt Ti beszélgettek?"
Johann Valentin Andreae (a Rozsakereszt Krisztian Alkemiai
Mennyegzöjenek "szerzöje") beavatasi müve rengeteg olyan kepet
tartalmaz, ami a miszteriumok utjan jaro jelölt, tanulo belsö
fejlödese soran atel, stb. Ez keleten sem "mas", csak
ha a külsö, formalis megjelenest nezzük.
Sztem azert beszelünk "keleti" parhuzamokrol, mert
rajöttünk, felismertük, h. ami bennünk törtenik, arrol keleten is
ugyanugy beszeltek, mint nyugaton, regen ugyanugy, mint ma.
A "spiritualitasnak ez a "kelet"-"nyugat-kenyszerzubbonya"
A "hiteleségét az méri", hogy nem tudjuk, ki írta őket (elméletek vannak a szerzőjére, de ez se bizonyított), mint ahogy arra sincs bizonyítékunk, hogy állt-e mögöttük valóban valaki.
Ezek után a kérdésem az, hogy hiteles dokumentumok híján honnan ismerhetjük a régi testvériség "belső, szellemi hagyatékát"? (Hogy ismét a Te szavaiddal éljek.)
Azaz: mi köze van Andreae-nak, Böhmének, Comeniusnak, Fluddnak (azaz azoknak, akiket valamilyen módona régi testvériséghez kötöttek) a vu-veihez, a nem-cselekvéshez, Oshóhoz és a többi hasonlóhoz, amiről itt Ti beszélgettek?
Hogy elkerülhessük az előítéleteidet, megint csak megjegyzem, hogy ezek újfent szimpla kérdések.
".....végül Robert Fludd 1629-ben Summum Bonumával az egész rózsakeresztes jelenséget magasabb elméleti szintre emelte, s egy új tudományágat fejlesztett ki belőle a mágia, a kabala és az alkémia mellett."
"Az egész még áttekinthetetlenebb lett a hivatalos egyház hagyományhűségét felügyelők „rabies theologica”-ja (teológiai dühe) által. Úgy érezték, hogy fenyegeti őket a mindenütt felbukkanó kívánság, amely a belső vallásosságra és szabad, gyakorlatelvű keresztényi életre és gondolkodásra irányult.
Ám ezt a fejlődést ők maguk idézték elő. Minden államilag nem elismert felekezethez tartozó személyt egy kalap alá vettek, legyen az paracelzista vagy schwenckfeldiánus, weigeliánus vagy Johannes Arndt követője.
Nem véletlen, hogy a megfontolt Johann Gerhard teológus következő verssorait oly gyakran idézték:
„Aki szorgalmasan végzi Isten szolgálatát, arra irányul mind cselekedetében, mind ismeretében, hamarosan elfogják eretnekként, rózsakeresztesként vagy weigeliánusként – mint ahogy jómagam is erre a sorsra jutottam.”
Van egy sanda megerzesem. NEKED van bajod a harc szoval, mint olyannal. Nem igazan a szoval, inkabb magaval a dologgal. Vagy negativ beidegzodes, vagy csak egyszeruen felelem( itt hozzatennem, hogy az egyik baratom altal hasznalt fél-elem szojatekon van a hangsuly)-ami nem gyavasag. En speciel azt is harcnak hivom amikor erzem, hogy parszor eljuttok addig a pontig amikor mar reg fekudnom kellene...mert nem lehetne tovabbmenni. Mert elerted az altalad nyujtott legtobbet, de erzed, hogy menni kell. Harcnak hivom a lustasagom, a tunyasagom, a kenyelemszeretetem ellen vivott kuzdelmemet is. De a "kufarok kiuzese" is az.
En ertem, hogy te mirol beszelsz. Es te ertesz engem?
Meg a kialltvanyok idejen sem tudtak, vajon tenyleg letezik
e ez a különös Szerzet?
"A pártfogókat és ellenfeleket leginkább foglalkoztató kérdés természetesen az volt, hogy vajon a Rózsakereszt Szerzete, ahogy a Fámában ábrázolták, valóban létezik-e, vagy esetleg jószándékú, mégis balul elsült félrevezetésről van szó. Ezt a kérdést August anhalti herceg már két évvel a Fama Fraternitatis megjelenése előtt feltette magának.
Ez 1612-ben volt, amikor saját költségen kinyomtatta Adam Haslmayr rózsakereszteseknek adott válaszát:
„A Szerzetről, melynek – amennyiben nem csak szóbeszédről van szó – úgy tűnik, jó eredete van, nem tudok sokat írni, bár saját szememmel olvashattam mind Konfessziójukat, mind védekezésüket, melyre ez az irat utal.”
Nagy "veszelyt", összeesküvest sejtettek mögöttük:
"Antwerpenben a jezsuiták illusztrált gúnyiratok segítségével egy állítólagos prágai udvari szakács különböző nyelvekre lefordított dalait terjesztették, melyekben emez a rózsakereszteseket a télkirály (V. Frigyes pfalzi választófejedelem, 1619-20 telén Csehország királya) napszámosainak csúfolta. Végül már a kálvinisták maguk is elhitték a mesét, melyet
húsz évvel ezelőtt
Frances Yates
elevenített fel, s amely még mindig befolyásolja a történészeket és a regényírókat. "
a szellemi megujhodast sürgetö rozsakeresztes kialltvanyok
nagy visszhangjarol:
"Alig jelent meg A dicséretre méltó Rózsakeresztes Rend Fama Fraternitatisa Európa minden tudósának és főemberének 1614-ben, az európai könyvpiacot máris ellepte az egyházbírósági vádiratok, nyílt levelek, episztolák, beszámolók, vizsgálatok, védekezések, viták, intések, ítéletek, meggondolások, elmélkedések, jövendölések stb. áradata. Több mint 200 okirat! Ezek tartalmaztak mind a Rózsakereszt Szerzete mellett, mind ellene szóló állásfoglalásokat"
"Egy kétkedő megfigyelő a következőket írta 1616-ban:
„Az egész világ reformációja, melyre ti törekedtek, sok gondolkodnivalót ad, az ilyesminek következményei vannak. Nemcsak a filozófusoknak és orvosoknak, hanem a felsőbbségeknek és teológusoknak is beszélniük kellene egymással. Én azonban mégis biztosítom nektek a tisztességes és jó szándékú emberek barátságát.”
"Csel", "ürügy" "nemtom melyik nicken"... Jóindulatot kérsz számon a rosszindulatú gyanúsítgatásaid után? (Erkölcs és etika - erről szóltak valamikor a RC Testvériség ránk maradt iratai.)
Az én kérdésem hetek, sőt hónapok óta változatlan, és semmi csel nincs benne:
Honnan tudhatjuk, hogy a mai rózsakeresztes mozgalmak a régi RC Testvériség örökösei?
Ebben nincs csel, kötözködés, rosszindulat, tradicionalizmus. Ez egy szimpla kérdés, amire még nem érkezett felelet, pedig komolyan kíváncsi vagyok rá. Amiket itt hosszasan beírtok egymásnak, szép és komoly dolgok, semmi probléma nincs velük, az én kérdésem viszont igen régóta az, hogy miként kötődik mindez a rózsakeresztes testvériséghez, amelynek szervezeti kontinuitása megszakadt? Mi köze mindennek a rózsakeresztesekhez, akik ténykedéséről igen keveset tudunk, céljaikról csupán két röpirat és egy allegorikus mese maradt ránk, és azok hitelessége sem bizonyítható? (Igen, vannak évszázadok óta létező lovag-, szerzetes- és más testvéri rendek, hogy feleljek egy régebbi fölvetésre.)
Komolyan mondom, nem rosszindulatból kérdezem, valóban érdekel.
Az a bizonyos szellemi út szerintem az előítéletek legyőzésével kezdődik.
Pl.:
- Aki Neked nem tetsző véleményt közöl, az nem föltétlen rosszindulatból teszi ezt. (Lásd még: egoizmus és leküzdése.)
- Ha valaki könyveket emleget, az nem jelenti azt, hogy mást nem is csinál emellett. Egyáltalán: honnan van bátorságod ilyesmit föltételezni?
- Az egy dolog, ha Te nem szeretsz olvasni. De miért kell emiatt folyton megjegyzéseket tenni arra, aki viszont igen? Csak azért, mert valamiben nem olyan, mint Te? (Ismétlem: egoizmus és leküzdése.)
- Akik kételyeket fogalmaznak meg, azok nem föltétlen ugyanazokat a személyeket takarják. Mi volna, ha a kételyeket megfogalmazók valamelyike meg azon a vesszőparipán lovagolna folyton, hogy chlodvig2, Mirdad stb. ugyanaz a személy? (Elnézést a konkrét nickekért, nem személyeskedni akartam.)
- "Tudod a spiritualitas tul van a könyveken." Ez a Te véleményed. Másoknak ettől még más véleménye is lehet. Olyan nagy baj? Hiszen ettől lesz gazdag és sokszínű a világ. Egyáltalán, honnan tudod, hogy Neked van igazad?
Ismétlem: az előítéletek legyőzése. Valahol errefelé kezdődik az erkölcs és az etika, és a szellemi út.
Egy barátom mondata jutott eszembe, aki arra intett, hogy keressem az igazságot, de kerüljem azokat, akik megtalálták.
