A svábok és a bajorok közötti egyensúly biztosítása céljából álljon itt egy bajor verzió is, történetesen egy Westmittelbairisch változat Altbayern (Ó-Bajorország) egyik középső vidkéről:
Vadda unsa im Himme,
gheiligt soi wern dei Nama.
Dei Reich soi kemma.
Dei Wejn soi gscheng,
wia im Himme so aa auf Eadn.
Unsa Dogbroad gib uns heit.
Und vagib uns unsre Schuid,
wia a mia vagem unsarn Schuidigean.
Und fia uns ned in Vasuachung,
sundarn erläs uns vo dem Bäsn.
Denn dei is des Reich und de Kroftund de Herrlekeit in Ewígkeit.
Ha elzászi őseid is voltak, itt van egy elzászi alsóalemann verzió:
Vàter unser ém Hémmel, Gheiligt sei dine Nàmme di Rich soll komme Dine Wille soll gschah, wie ém Hémmel, so uf d'r Arde. Unser alltajlige Brot géb uns hét, un vergéb uns unsri Schuld wie oi mér én dane vergann, wo àn uns gschuldigt hän. Un fiehr uns nét én d'Versüechung, àwer erlees uns vom Beese.
Ezt Ulm és a Bodensee közötti térségben beszélték.
Hozzáteszem, hogy nem egy könnyű dialektus, sőt kifejezetten nehéz.
Németek elbeszélése szerint még maguknak a más tartományokból származó németeknek is meggyűlik a bajuk a württembergi svábokkal, ha azok a saját dialektusukban beszélnek....
Bár neked kívülről kellene fújni a majnafrank, luxemburgi és felsősváb verziókat is, mint ahogy nekem a kraichgauit, a felsőstájert és a karintiait. :-)
Akkor a mi kettőnk kedvéért egy württembergi sváb verzió, egész pontosan az ulmi dialektusban íródott változat:
Onser Vadr em Hemmel,
du bischt haelig,
älle Menscha sollet dir dEhr geba.
Dei Kenigreich soll zo ons komma.
Was du willschd muas gscheah em Hemmel ond auf dr Erde.
Friedrich Wilhelm Ostwald (1853 - 1932) balti német származású természettudós és filozófus volt az első, aki javaslatot tett az ún. Weltdeutsch ("világnémet"), a német alapú mesterséges közvetítőnyelv kidolgozására 1915-ben.
Még ebben az évben Adalbert Baumann (1870 - 1943) bajor reálfőiskolai tanár, később politikus a gyakorlatban is megvalósította Ostwald javaslatát és létrehozta a Weltdeusch (röviden Wede) mesterséges nyelvet.
Átütő sikert nem ért el vele, főleg hogy 1918-ban Németország és a Monarchia elveszítették a világháborút, német alapú világnyelvet senki sem akart elfogadni.
Unterheinriet faluban élt a 17. században Andreas Lachenmayer kőművesmester.
Az első házasságában mind a felesége, mind két gyermeke meghalt, így 1675. május 2-án újra megnősült.
Második felesége Maria Barbara, egy unterheinrieti polgár, Hans Binder leánya.
Ebből a házasságból 3 gyermek született, köztük Johann Michael.
Johann Michael Lachenmayer 1678. április 9-én született Unterheinrietben.
Ő is a kőműves mesterséget tanulta ki.
1714. október 2-án kötött házasságot a Fichtenberg városkából való Maria Barbara Täuberrel.
Hat gyermekük közül az elsőszülött, Johann Michael vitte tovább a családi vonalat.
Ifj. Johann Michael Lachenmayer 1718. július 21-én született Unterheinrietben.
1746. június 2-án, a szomszédos Abstatt városában kötött házasságot Anna Maria Röhrich-hel (sz. 1719 körül - meghalt 1779. szeptember 25-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Ikladon).
Johann Michael 1780. december 21.én halt meg Ikladon.
Foglalkozása ács volt, Ikladon a zsellérek közé számított.
Házasságukból 3 fiú született, mindhárom még Németországban.
A két idősebbről a nevükön és a születési idejükön kívül semmit nem tudunk.
A harmadik fiú, Johann 1751. február 11-én született Abstattban.
Egyéves totyogó kisgyermek volt, amikor a szülei úgy döntöttek, hogy kivándorolnak a Magyar Királyságba.
Még jó, hogy be nem esett az Ulmerschachtel fedélzetéről a Dunába...
1773. november 15-én vette feleségül Ikladon Juhász Zsuzsannát.
Zsellérsorban éltek, de egy 1787-es felmérés szerint 919 négyszögöl szőlőjük volt, ami azért ebben a szúk határú faluban elég szép földnek számított.
Az 1807-es összeírás szerint házatlan zsellér.
1812. decemberében hunyt el Ikladon.
Gyermekük sajnos nem született, csak egy örökbe fogadott gyermekük volt, Katharina.
Ezzel az ikladi Lachenmayer-ág 1812. decemberében kihalt.
Hát annyira szerintem azért nem, de a német nyelvnek egyébként is az a különleges szépsége, hogy rengeteg különböző dialektusa és szubdialektusa van.
A mi falunkban végül is túlnyomórészt az osztrák tartományokból érkezett telepesek Ostmittelbairisch - Südbairisch típusú dialektusa lett a mértékadó, a kraichgauiak Südrheinfränkisch típusú dialektusa eltűnt, bár éppenséggel nyelvész legyen a talpán, aki a dunai sváb falvak vegyes dialektusaiból ki tudja bogozni, hogy melyik óhazai dialektus milyen mértékben hatott rá.
A mi falunk dialektusát sem dolgozta fel szakavatott nyelvész, csak amatőrök, meg szakdolgozat-írók. :-)
Az bizonyosnak tűnik, hogy a sublót (Schublad) szót a Németország délnyugati részeiről érkezett telepesek hozták be magukkal, mert ez a szó az osztrák paraszti dialektusokban akkoriban állítólag még ismeretlen volt.
Tulajdonképpen az ófelnémet egyik területi változata, így aztán olyan nagyon nem különbözik a hasonló korú alemann, bajor és keleti frank Miatyánk-fordításoktól:
Fater unsēr, thu in himilom bist, giuuīhit sī namo thīn. quaeme rīchi thīn. uuerdhe uuilleo thīn, sama sō in himile endi in erthu. Brooth unseraz emezzīgaz gib uns hiutu. endi farlāz uns sculdhi unsero, sama sō uuir farlāzzēm scolōm unserēm. endi ni gileidi unsih in costunga. auh arlōsi unsih fona ubile.
"Ennek a régiónak a nyugati peremén, Heilbronn városától közvetlenül délkeletre van 3 település, ahonnan a családtörténeti kutatások alapján szintén érkeztek telepesek az 1752. évi csoporttal Ikladra:
Unterheinriet (ma Untergruppenbach városka része)
Abstatt
Lehrensteinfeld."
Unterheinietből a Lachenmayer-család érkezett, de az ő családi vonaluk a 19. sz. elején sajnos utódok nélkül halt ki.
Fejezetek Unterheinriet falu történetéből német nyelven:
A következő falu a Heilbronn délkeleti szomszédságában lévő Unterheinriet lesz - ma Untergruppenbach településrésze.
Ez már a Neckar túlpartján terül el, bár ez attól függ, hogy honnan nézzük: ha a Zabergau felől, akkor a Neckaron túl, ha Bajorország felől, akkor a Neckaron innen. :-)
Unterheinrietből is érkezett egy telepescsalád Ikladra az 152-es csoporttal, a Lachenmayerek.
Sajnos férfiágon a Lachenmayer-család sem volt túl hosszú életű a faluban, de erről majd írok.
Nordheimet azért raktam be, mert innen is érkezett egy telepescsalád Magyarországra.
Az 1752-es Ikladra induló sváb csoporthoz csatlakozott Johann Daniel Reiner a feleségével és két gyermekével.
A határ 1753-as első felosztásánál a ma már említett Elias Friedrich Geigl-lel közösen vállalták egy egész jobbágytelek megművelését.
A későbbi ikadi egyházi anyakönyvi adatokban azonban a Reiner-családnak már nincs nyoma, feltételezhető, hogy néhány év tartózkodás után elköltöztek a faluból.
Az első telepescsoportból néhány év után többen továbbálltak, többen a Békés vármegyei Mezőberénybe (Maisbrünn), mások az Arad vármegyei Hadadra, úgy tűnik, hogy Ikladon (egy korabeli pecsétfeliraton németes helyesírással Icklat) sem mindenki találta meg a számítását.
