Historia de la América Latina.
A történelmi témákon felül az alábbi just for relax témák is elfogadottak:
-Brazíl-argentín foci
- Perui-bolíviai-ecuadori indián népzene
- Mexikói és venezuelai szappanoperák
- Venezuelai és paraguayi szépségkirálynő-választás (Maotai kedvéért).
- Kolumbia: erről az országról vajon mi jót lehet mondani?
Átkeltek az Andok égbenyúló hágóin, de eközben állítólag 11 ezer hiányos öltözetű és felszerelésű indián halálra fagyott a dermesztő hidegben. Eközben felfedezték a Titicaca és Póopo tavakat.
Csak nem a La Pazt Aricával összekötő hágón keltek át ?
"Viszont azt nem tom, hogy akkor az araukánok ellenállása vagy a Manco felkelése miatt fordultak vissza ?"
Szerintem egyik sem:-)
Diego de Almagro 1535. júniusában indult el chilei expedíciójára Cuzcobol 570 spanyol katonával és állítólag 15 ezer (???) szövetséges indiánnal és szolgával.
Átkeltek az Andok égbenyúló hágóin, de eközben állítólag 11 ezer hiányos öltözetű és felszerelésű indián halálra fagyott a dermesztő hidegben. Eközben felfedezték a Titicaca és Póopo tavakat.
Végül 1536. márciusában elérték Copiapot.
Egy alkalommal mintegy 100 araukán megtámadta a csapatot és állítólag érzékeny veszteségeket okozott nekik, de nem ezért fordultak vissza, hanem azért mert a mostoha vidéken nem tudták biztosítani a csapat élelmezését, ellátását.
Több mint 2000 km-re jutottak Cuzcoból és a korabeli hírközlési viszonyokat figyelembe véve aligha értesülhettek Manco Capac felkeléséről.
Mindenestre pont időben érkeztek ahhoz, hogy szétzúzzák Manco Capac Cuzcot ostromló csapatait és felmentsék a Pizarro-testvérek által védett várost.
Azon már én is sokat filóztam, hogy hogy tudott maroknyi spanyol katona többmilliós birodalmakat meghódítani.
Az azték birodalomnak pl. kb. 2 millió, míg az inka birodalomnak 5-6 millió alattvalója volt a spanyol hódítás előestéjén.
Azt azért mindenféleképp el kell ismerni, hogy volt kurázsi a korabeli spanyolokban: néhány száz fős csapatokkal nekivágni több milliós birodalmak belsejébe azért nem semmi teljesítmény volt.
Még akkor is, ha a spanyol tisztek kellő ismeretek híján alá is becsülhették valamelyest az indián államok népességét és erejét...
Ehhez jött hozzá Panfilio de Nárvaez kapitány kb. 800 fős oszlopa, akit Diego Velázquez, Kuba kormányzója küldött Cortés után azzal a céllal, hogy fogja el Cortést.
Cortés ugyanis engedély nélkül indított expedíciót Méxicoba, márpedig Velázquez Kuba kormányzójaként Cortés fölöttese volt.
Nárvaez azonban átállt Cortéshez, amikor megtudta, hogy Tenochtitlán micsoda kincseket rejt magában. Ezzel a spanyol haderő 1.300 főre duzzadt, amihez még hozzájöttek a tlaxcalteca szövetségesek.
A tlaxcaltecák és más mexikói indián népek már régóta szenvedtek a gőgös és kegyetlen aztékoktól, így nem csoda, ha némelyikük felszabadítóként fogadta a spanyol csapatokat és haklandónak mutatkoztak a spanyolok oldalán harcolni az aztékok ellen.
Jó lenne tudni, valójában, részleteiben hogyan is zajlott ez?
Mondjuk Mexicó esetében, az azték társadalom annyira fejlett volt, előkelők, tisztségviselők, papok, városiak, és parasztok.
Könnyen el tudom képzelni azt hogy - főként a vezető réteg - gyorsan megtért a Kereszt alá, és igyekezett átvenni az új szokásokat. cserébe hogy a hatalomban maradhasson.
Nehéz is lett volna kormányozni az Újvilágba átküldött spanyoloknak egy ilyen óriási országot csak fegyverek erejével, és a térítések sem mentek volna simán erőszakkal, nem?
Nem emlékszem hol olvastam, de mintha egy ilyen megtért azték előkelő utóbb spanyol nyelvü emlékiratokban leírt jó pár dolgot a régi azték birodalomról.
Úgy, hogy egy Tlaxcala nevü független városállam csatlakozott hozzá, az aztékok ellen. Jó sok helyi lehetett aki nem szivlelhette a emberáldozásokhoz szükséges gyermek-adókat
Ha jól emlékszem a forrásokra, akkor 500 körül volt az alap sereg, amivel elérte a fővárost, ehhez kapott egyszer spanyol erősítést a tengerpartól, s nem elhanyagolható számú indián szövetséges is csatlakozott hozzá útközben.
A kitörés sikerében szerepet játszot véleményem szerint a meglepetés, az eltökéltség (élet vagy halál kérdés), a technikai fölény (lőfegyver, páncél, valamint ne feledkezzünk meg a lóról, mint korabeli csodafegyverről), s nem utolsó sorban a terepadottságok. A töltésen haladva az ellenfél abszolut túlereje nem érvényesült.
Kétségkívül voltak kegyetlenségek és vérengzések az Újvilág spanyol meghódítása során, de ezt az angolszász történetírók az ún. Fekete Legenda jegyében nagyon is eltúlozzák, úgy tüntetve fel a dolgokat, mintha a conquista története csak folyamatos vérontásból állt volna.
a spanyol konkvisztádorok valami borzalmas kegyetlenséggel, embertelen módszerekkel hódították meg az Indiákat, nyilvánvaló, hogy az őslakók sem voltak túl irgalmasak hozzájuk, ha lehetőségük volt visszavágni.
"Nagyon csodálkozom azon, hogy hogyan sikerülhetett túléljék Cortezék a
"noche triste" -ét."
Azt azért ne feledjük, hogy a Noche Triste nem fejveszett menekülés volt, hanem többé-kevésbé szervezett visszavonulás.
Cortésnek és kapitányainak - Pedro de Alvarado, Gonzalo de Sandoval, Diego Ordás, Bernal Díaz del Castillo stb. - sikerült együtt tartania a kis létszámú, de jól felfegyverzett spanyol sereget és a Texoco-tó egy mesterséges töltésén vonultak ki a városból.
A másik pedig az, hogy a spanyolok szinte behozhatatlan haditechnikai fölényben voltak: voltak tűzfegyvereik (ágyúk, muskéták, arkebúzok) és kiváló minőségű acélból készült száfegyvereik (kard, lándzsa stb.), ráadásul szinte talpig vértbe voltak öltözve.
Velük szemben az aztékok szinte egy szál gatyában, íjjal-nyíllal, gyenge minőségű dárdákkal.
Az igazság az, hogy az indiánok elképesztő vérveszteséget szenvedtek a Noche Triste során, egyes források kb. 10 ezer (!!!) elesett aztékról beszélnek.
A spanyolok veszteségeit most hirtelen nem tudom, de max. olyan ezer fő körül lehetett.
Ez is ő
Rosszul tanuló diákjaink boldogan vették tudomásul, hogy megbukott az elemi iskola 3. osztályában...