Most nem találok az interneten ezzel kapcsolatban semmit, de én a "nyelvesztétiká"-t a leginkább úgy értelmezném, mint annak a vizsgálatát, hogy kultúráktól függetlenül vagy egy bizonyos kultúrában élve az emberek a hangzó beszéd mely jegyeit tartják vonzónak (pl. magánhangzó-mássalhangzó eloszlás harmóniája, a magánhangzórendszer szerkezete stb.). Ebben a tőváltakozásnak mint morfológiai jelenségnek nem nagyon lesz szerepe. Különben az ablaut az indoeurópaiban a kezdetektől megvolt és a németben és az angolban ma is egyértelműek a nyomai (geht, ging, Gang).
"A portugálok olyan spanyolok, akik a sós és csípős atlanti tengeri levegő miatt a szavakat lerövidítve, a szájukon és orrukon át kipréselve beszélik a spanyol nyelvet:o)))))))"
A portugálok olyan spanyolok, akik a sós és csípős atlanti tengeri levegő miatt a szavakat lerövidítve, a szájukon és orrukon át kipréselve beszélik a spanyol nyelvet:o)))))))
A létező nyelvek közül a legszebbnek én is a spanyolt tartom, főként a kasztíliait, ahol létezik a /θ/ és /s/ megkülönböztetése. Nem áll közel a nyelvszépség elismert normáihoz, de hangzásra a másik kedvencem a nazalizált kontinentális portugál (meg talán azért is, mert büszkeséggel tölt el, hogy megértem). Ez elméleti nyelvészet lenne?
Engedelmetekkel átmásolnék ide egy történelmi topikon zajlott, de inkább ide való vitát, hátha fölpörög tőle a topik:
Don Quixote:
Részben off ugyan, de elgondolkodtatok már rajta, hogy micsoda idióta logika alapján épülnek föl a szemita nyelvek?
Van egy három vagy esetleg kettő mássalhangzóból álló szógyök, amiket különféle magánhangzó-kombinációkkal feltöltve változtatgatják az alapszó jelentését.
Ez az írásban is problémákat okozott, mivel a régi szemita írások nem tudták jelölni a magánhangzókat, ezért a mássalhangzós szógyöknek többféle olvasata és jelentése is lehetett.
Úgy tudom, hogy ez a legrégibb ószövetségi iratok fordításánál is súlyos nehézségeket okoz, nemegyszer egymásnak ellentmondó alternatívákat földobva.
Hetési Holló:Mitől lenne "idiótább" ez a logika, mint mondjuk az indogermán vagy a finnugor?
Don Quixote:
Nekem pl. a yo hablo, tu hablas, él/ella habla, nosotros hablamos, vosotros habláis, ellos/ellas hablan konjugációs sor valahogy logikusabbnak tűnik, mint a sémi szótők oda-vissza való tekergetése.
Persze mindez biztos azért van, mert én túlságosan latinofil vagyok:o)
Galgadio:
Ha belszólhatok: az arab költők általában dicshimnuszokat szoktak zengedezni az arab nyelv szépségéről és gazdagságáról. Arab nyelvismeret híján ebben a kérdésben nem tudok ugyan felelősségteljesen nyilatkozni, de miért lennének idiotidok a sémio nyelvek csak azért, mert a nyelvtani rendszerük furcsa a mi magyar és indoeurópai nyelvi ízlésünknek.
Persze, ha valaki a latin kultúra emlőin nevelkedik föl, mint Te, az biztosan szebbnek tartja a kasztílt vagy a toszkánt, mint Mohammed nyelvét:-)
Don Quixote:
Vedd ide még nyugodtan a katalánt és a provanszált is:-o)
A francia és a (dako-)román már nem tetszik annyira hangzásilag, igaz, hogy ezekben elég gyönge is vagyok, főleg a románban.
Több csoportba tartoznak. Vannak analitikusak - szavak egymás után, ragok nincsenek és vannak poliszintetikusak - egy szó egy egész mondatot jelent, vagyis a morfémák jelölnek szavakat. Példákat fejből...azt nem tudok :)
Bárczi Géza A magyar nyelv életrajzában a magyar irodalmi nyelv kialakulását a 16. századra teszi. Károli bibliafordító munkaközössége jelentős hatást gyakorolhatott ebben a tekintetben, de nyilván nem hanyagolható el Balassi, Bornemissza, Pázmány hatása sem. Említi például, hogy a leveleiben erősen ő-ző nyelvjárást használó Szegedi Lőrinc kinyomtatásra szánt drámájában (Theophania) "az ö-zésnek csak gyér nyoma van".
Bárczi a következő területeket jelöli meg a magyar irodalmi nyelv forrásának: Gömör, Abaúj, Zemplén, Ung, Berek, Szatmár, Szabolcs, Bihar, Kraszna, Krassó-Szörény. Az erdélyi kancellária is hasonló nyelvjárást követett.
A magyar irodalmi nyelv konkrét forrásaként szokás a Károli-bibliát megjelölni, amely Vizsolyban készült, Borsod keleti szélén.
A válasz tehát az, hogy Kazinczy korára az irodalmi nyelv már eléggé szétterjedt az egész országban. Ebben igen jelentős szerepe volt az írásbeliségnek. Bár a XIX. század elején nézetem szerint ez már visszafordíthatatlan folyamat volt, bizonyára nem elhanyagolható, hogy Kazinczy, Kölcsey is a fent említett területekről származnak. Az is lényeges, hogy a török hódoltság korában a kialakuló magyar nyomdászat Erdélybe és a Felvidékre húzódott.
Az eredetileg németek lakta Pesten a magyarosodás során az irodalmi nyelv terjedt el.
Némi guglis keresgélés után úgy tűnik nekem, hogy ez a "vadas színű" úgymond szaknyelvi kifejezés. Találatok száma:
vad színű: 22 (és ebben benne van az is, amikor olyan értelemben használják, mint "elvetemült színű"!)
vadas színű: 1340
Ezek alapján gyanús, hogy a hölgynek van igaza. Viszont még mindig lehet, hogy a vadas színű azt jelenti, hogy "olyan mint a vad színű, de nem teljesen", tehát hogy mindkettő helyes, és a kettő nem teljesen ugyanaz. Valami szaknyelvi kislexikonban kéne talán megnézni...
Én a hozzászólásomml azt óhajtottam jelezni, hogy számomra a "vadas szín" pontosan ugyanannyira megfoghatatlan, mint a "vad szín", egyikről se sikerül asszociálnom semmilyen konkrét színre.... na de nem is vagyok divattervező vagy lakberendező, de még csak rajztanár se...
A Nade kinek van patkánya? topicban 19 óra tájékán megkérdeztem, hogy miért nevezik a vad színű házipatkányt folyamatosan "vadasnak", ami szerintem ételnév, pld. vadasmártás. Azóta szidnak. Lehet, hogy nem volt igazam?
Ideje bocsánatot kérnem. Nem vetemedtem volna az előző hozzászólásra, ha nem akartam volna valahogyan érzékeltetni, milyen rosszul eshet egy odavetett megjegyzés. Tehát még egyszer: bocsánatot kérek. Az útbaigazítást pedig köszönöm, a további kérdéseimmel a plenárist fogom felkeresni.
Kérdezed, melyik topikba vigyed? Ezen a fórumon van egy topik, az a címe, hogy Magyarulez plenáris. Ott általános a profil, természteesen mindent meg lehet ott kérdezni. De aki előre minősít, az számítson arra, hogy nem kap a kérdésére megfelelő választ.
Kérdezted a topik címét, megmondtam.
És az isten óvjon meg téged attól, hogy valamit félreüss!
De igen: "E tekintetben a magyar nyelv elmozdult az általános európai használat felé. " Ha eztán a szerkesztőm akadékoskodik, máris az orra alá dughatom az idevágó okosságot. És nagyon köszönöm a rám szánt időt. (Bevallom, a kiebrudalás eléggé lehangoló volt... Hol keressek választ a kérdéseimre, ha nem ott, ahol vélhetőleg többet tudnak nálam?) Még egyszer köszi!
Kérlek, add meg az idevágó topik címét, és már itt sem vagyok. Amúgy a kérdésre tényleg szerettem volna választ kapni valakitől, de ha nem, hát nem. További jó elménckedést!
