Mi 27-én hajnalban indulunk kedvesemmel kb 8 éjszakát sátrazva a környéken.
Olvastam a GPS használatát, és mivel én is használom ezt az eszközt, segítségemre lehetne, ha a már összegyűjtött pontok mellé csatolhatnám a Ti általatok elmentetteket is. A wpt-k mellett a trackek is jól használhatóak, azokat sem bánnám. :)
Sziasztok!
Szombathelyről Rijeka mellé szeretnénk menni nyaralni! Lenne pár kérdésem..
Fel merült bennem hogy Szlovénián keresztül menjünk Lenti-Maribor-Jubljana-Rupa szakaszon.
Kérdések:
-Mennyi vagy mennyivel olcsóbb, mint Horvátországon keresztül?
-Van-e autópálya a Lenti-Maribor ill. Postojna-Rupa közti szakaszon, ha nincs akkor milyenek az útviszonyok?
-Milyen a forgalom hétköznap autópályán? Kevesebben vannak mint horvátban?
Előre is köszi a válaszokat!
Úgy terveztük, hogy átvonatozunk a Bohinji tóhoz, majd innen a Hét tó völgyében mászunk felfelé egy picit és időnk függvényében választunk vissza utat az autónkhoz, majd autóvonattal haza. Előző este a szálláshelyen reggeli helyett hidegcsomagot rendeltünk (fejenként egy sajtos, egy szalámis szendvicset, két almát és fél liter narancslét kaptunk) Hajnali 4-kor ébredtünk, hogy elérjük az 5.25-ös vonatot és a kelő nap éppen csak derengésbe vonta a tájat, mikor útnak indultunk. Kicsit szűkre volt szabva az időnk, így tövig nyomtam a gázt az egyre ismerősebb kacskaringós úton. 5.17-kor álltunk fel a rámpára, ahol döbbenten tapasztaltuk, hogy vonatunk már 3 vágánnyal odébb áll és éppen indulni készül! Fel van tüntetve ugyan a menetrendben, hogy 10 perccel indulás előtt kéretik megjelenni, de tapasztalataink alapján az indulási idő azt jelzi, amikor a rámpától eltolják, de itt már ez rég megtörtént (biztos megvolt a szokásos hajnali két autójuk, nem gondolták, hogy jön még valami barom turista ilyen hajnali órán). Nézegettek ugyan felénk, mikor toporzékolni kezdtem, de vissza már nem álltak. Nem kicsit voltunk idegesek :(( Nem maradt más megoldás, mint felhajtani Podbro állomásra és ott megpróbálni elcsípni a vonatot (még így is az alagúton át megspórolunk egy csomó utat)
Nyomtam szerencsétlen autónak, mint aki megveszett, az út távban nem sok, de szintben igen és nagyon kanyargós, ráadásul teljesen ismeretlen... Hamarosan meghallottuk hogy utólért a vonat és versenyre keltünk vele (utólag visszagondolva igen mókás volt, mint a rajzfilmekben, a vonat csak megy egyenesen, mi meg az autóval hol alatta, hol felette kóválygunk - akkor azonban elég idegbeteg voltam és nem tudtam átérezni a helyzet komikumát…) Folyamatosan nézegettem a vízhőfokot, az időt és a vonat hátulját, erre egyszercsak az út közepén keresztben egy korlát behajtani tilos táblával és egy szlovén nyelvű felirattal! Megálltunk, nézegettük, mi lehet, de mivel szemből éppen jött valaki, gyorsan elindultunk és áthajtottunk a lezárt szakaszon (utólag megtudtuk, sziklaomlás miatt életveszélyes volt az út, egyáltalán nem is szabadott volna járni rajta, persze senki nem foglalkozott a tiltással). Már azt hittük, nem fog sikerülni, mikor megérkeztünk Podbro-ba. Nem volt nehéz megtalálni az állomást, így a vonattal egy időben álltunk meg.
A jegyvásárlásnál igyekeztem lenyelni a méltatlankodásomat (így észre sem vettem, hogy a honlapon feltüntetetthez képest 1 euróval többet fizettünk), de mikor már fent álltunk a vonaton, szóba elegyedtem egy helyi emberrel. Ő mondta, hogy látott minket már a lenti állomáson is, erre elpanaszoltam, hogy nem tartották be az időket és ott hagytak. Elmesélte, hogy ez a nap különleges, mert pont 100 éve indult meg a közlekedés ezen a vonalon! (bár a menetrend nem betartása nem értem, hogyan függ ezzel össze) Ennek örömére mindhárom állomáson ünnepséget tartanak, Bohinska Bistricán pedig egész napos programokkal szórakoztatják az érdeklődőket. Ennek megnézése sajnos nem fért bele az időnkbe :(
Az alagúton átkelést nagyon élveztük, közben elfogyasztottuk a reggelinket is :) A túloldalon kiérve megdöbbentő volt a sűrű ködszitálás, ami fogadott. Voltak tapasztalataim a Bohinj környéki időjárásról, így sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani. Olyan korán értünk át, hogy még a benzinkút sem volt nyitva, így a tankolást délutánra halasztottuk. Úton a Savica vízesés felé megálltunk körülnézni a Vogel felvonónál. Néhány autó már ekkor is parkolt, jópár bakancsos turista készülődött, hogy az első kabinnal (reggel 7-kor indul) felmenjenek a hegyre. Hamar továbbálltunk és a Savica vízesés parkolójáig hajtottunk. Itt már 7-kor is posztolt a szorgalmas parkolóőr és irányított, hogy hova álljunk. Kicsit nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, mikor megláttam a házat, ahol tavaly megszálltunk (ha valaki ott magyar nyelvű étlapot kap, azt a mi társaságunk fordította :))
Összekészülődtünk és felballagtunk a vízeséshez (a jegyárus még nem volt nyitva) Itt szerencsére egy lélek sem járt még ilyen korai órán, így a méltóságteljes vízesés és a felhőbe burkolózó tó csodás látványán kívül semmi másra nem kellett figyelnünk. Jó félórát töltöttünk el odafönt, mielőtt tényleges túránkat megkezdtük volna.
Ez a Savica háztól a Crno Jezero (Fekete tóhoz vezetett) a térképen pontozott az útvonal, de szerintem ha valaki nem extrém tériszonyos, akkor semmi gond nincs vele. Szintben viszont meredeken emelkedik, 2 óra alatt alig 2 km-t, de 6-700 m szintet tettünk meg. Útközben rengeteg, talán a Triglavra tartó helyi turista hagyott le minket (hiába, ők egy hegyi zerge nép :)), egy idő után már gépiesen ’Dan-oztunk mindenkinek. A tóhoz felérve (ami a nevével ellentétben a reggeli fényben nem fekete, hanem zöld volt) picit megpihentünk és megreggeliztünk és néztük, hogy a terhes nőtől, a gyereket hátihordóban cipelő apukán át a nyugdíjasokig mindenki túrázik arrafelé.
Átgondoltuk az útitervünket és úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk tovább a tavakhoz, hanem a Komna-ház felé vesszük az irányt és onnan ereszkedünk vissza a Savicához. Jó döntésnek bizonyult, ugyanis az útvonal a vízesés feletti sziklafal tetején vezet körbe, néhol gyönyörű kilátás nyílik a Bohinji tó völgyére. A sík, erdei szakaszokon igyekeztünk kilépni, hogy több időnk legyen nézelődni a kilátóhelyeken, ez olyannyira sikerült, hogy egy idősebb szlovén turista tört németséggel meg is dícsérte a gyorsaságunkat (aki látta már a szlovéneket a hegyek közt, tudja, hogy ez milyen nagy szó! :)) Hamar elértük a házat, ahonnan csodás kilátás nyílik a hegyekre. Nem tudok a látványukkal betelni, akár órákig elbámészkodtam volna, de sajnos az időnk szűkre szabott volt, így nem sokáig tehettem.
A lefele út kissé megviselt, hiába van nagyrészt kiépítve, elég sziklás. Kisebb térd problémáim vannak, ezért túrabot és térdvédő nélkül el sem indulok, most viszont ezek sem tudtak segíteni, mert most főleg a bokámat terheltem túl. Az út nagyon nem akart fogyni, GPS-en követtük, hogy mennyit haladtunk, de siralmas adatokat mutatott. Mikor a nagy bukdácsolásom közepette könnyed zerge módjára futottak el mellettünk kisgyerekes családok, akkor az önbecsülésem igen mélyre zuhant, szegény párom csak hallgatta, amint minden nagyobb kőnél szitkozódok. Végül a tervezettnél fél órával később, de szerencsére még bőven a „biztonsági tartalékon” belül értük el az autót. Ledöbbentünk, mert a reggeli kihalt parkoló helyén óriási tömeget találtunk, alig leltük a kivezető utat. Folyamatos autóforgalomban haladtunk Bohinska Bistricáig, ahol a gyors tankolást és bevásárlást követően bőven a vonat érkezése előtt kiértünk az állomásra.
A meglepetés akkor ért, mikor megjött a vonat és nem ott állt meg, ahol reggel leszálltunk róla. Szerencsére a kalauz integetett, hogy merre kell majd felszállnunk, így bepattantunk az autóba és átrobogtunk egy másik állomásépülethez, ahol egy hosszú kocsisor végére álltunk be. Körülöttünk népviseletbe öltözött táncosok, zenészek járkáltak és hallottuk a „vonat születésnapját” ünneplők zsibongását. Nem tudom, hogy az ünnepi alkalomnak köszönhető, vagy csak a véletlennek, de rengetegen akartak ezzel a vonattal utazni. Elkezdődött a felhajtás, ám a vonat megtelt és mi még legalább 10 másik autóval együtt lent álltunk. Szabály szerint vannak a „korlátos” és a „rámpás” kocsik, a rámpásra nem állítanak autókat. Ezt most gyorsan felülbírálták, összesűrítették a kocsikat, így mi is felfértünk, ám utánunk még mindig vagy 4-5 autó lemaradt. Nagy fejvakargatások közepette (talán még ők sem láttak ennyi utast:)) a vasutasok még jobban összesűrítettek minket, majd előre-hátra tolták a vonatot (talán kerítettek még vagont, nem láttuk jól, mi történik hátul) Végül még azt is sikerült felpaszírozniuk, aki a hivatalos indulási idő UTÁN érkezett!!! Ezen a reggeli események fényében kicsit morcogtunk.
Közben megvettük a jegyet, most észrevettem, hogy már megint 1 euroval több lett a kiírt árnál és szóvá is tettem. A vasutas megmutatta a kis "puskáját", ahova fel vannak írva az árak azzal a megjegyzéssel, hogy a honlapon a banki árfolyamon számolt van, de mivel ők nem bank, nem tudnak azzal számolni... Jó kis késéssel, de elindultunk, szerencsére Podbron senki nem akart le/felszállni, így majdnem pontosan érkeztünk Most na Sociba. Itt két feldíszített gőzmozdonyt nézegethettünk, amíg betoltak, majd némi ügyeskedés után sikerült mindenkinek lehajtania.
Este farkaséhesen kezdtünk a vacsorának (Krumplis hagymaleves, sült csirkecomb, kocka burgonyával, rizskoch)
Napi költségek: Autóvonat Podbro – Bohiska Bistrica: 1700 SIT/8 EUR Parkolás Slap Savica: 600 SIT/2,5 EUR Autóvonat Bohinska Bistrica – Most na Soci: 2600 SIT/12 EUR
Megjegyzés: mivel mindkét barlangnál elég sebtében váltottunk jegyet, sajnos nem jegyeztük meg az árát tolárban, csak azt tudjuk, mi mennyit fizettünk.
Reggel a szállásunkról dél felé indultunk, Spodnja Idrija faluban bevásároltuk a napi betevőt. Természetesen euroval akartunk fizetni, de az 50-es, mint mindenhol, rettenetesen nagy címletnek bizonyult. A kellemetlen az volt, hogy a pénztáros arra sem volt hajlandó, hogy tolárban adjon vissza. (Állítólag nem szabad, de más üzletekben gond nélkül megtették. A párom ezen még fél napig puffogott…) Szerencsére minden Mercator-ban lehet kártyával fizetni, így ezt a megoldást választottuk.
A vásárlás után egy kamion és egy busz mögött ballagtunk fel a hegyi szerpentinen, árgus szemekkel figyeltem a hűtővíz mutatóját, de úgy látszik, megijedt tőlem, mert a pirost éppen csak megközelítette :) Az autópályát kerültük, inkább a mellékutakat választottuk, így elhajtottunk a Planina völgy mellett, mely egy időszakos tó. A térkép alapján elég izgalmasnak tűnt, hogy utak, meg vasút halad át rajta, de mostani állapotában egy szép nagy rét, csak egy kis patak kanyarog benne.
Viszonylag hamar elértük a Postojnai barlangot, ahol rutinosan előkaptuk polár felsőinket (a barlangban jöttem rá, hogy a lábamon viszont a túraszandálom maradt, a váltócipőm a kocsiban, no comment…) és elballagtunk jegyet venni, ahol elfogadták a magyar diákigazolványomat, ráadásul mindjárt két 50-est is sikerült felváltanunk! Ügyesen időzítettünk, éppen sikerült a 11 órás turnus végét elkapni, utánunk zárták a kaput. A kisvonat bevitt egy nagy csarnokba, ahol különféle nyelveket beszélő csoportok gyülekeztek. Kicsit filóztunk, hogy melyikbe álljunk, de végül az olasz lett a nyerő, szemmel láthatólag ők voltak a legkevesebben :)) Mint utóbb kiderült, még egy magyar család is volt ott, tetszett, hogy óvatosan mellénk álltak fülelni, mikor fordítottam a páromnak ;) Mivel én másodszor jártam, így már nem volt újdonság és a tudnivalókat is szinte emlékezetből meséltem, de azért nem bántam meg a látogatást.
A barlang után az árnyas parkolóban kényelmesen megebédeltünk, majd Skocjan felé vettük utunkat. (Predjamát úgy döntöttünk, kihagyjuk, nekem anno csalódás volt és az időnkbe se nagyon fért volna bele) Mikor odaértük, éppen 14 óra volt és indult a csoport. Lélekszakadva rohantunk jegyet venni (itt is elfogadták a diákot), majd elindultunk a utánuk (szerencsére itt is másodjára jártam, így tudtam, hogy merre kell gyalogolni a bejárathoz és gyorsléptűek lévén beértük őket) Éppen ismét a nyelveken filóztunk, mikor a két vezető bemutatkozott. Az egyikük szlovén-angol nyelven, a másik olasz-németül beszélt, kérték, hogy mindenki sorakozzon fel a megfelelő helyre. Mikor a csapat 90%-a beállt a szlovén-angol vezető mögé, gyorsan eldöntöttük, hogy az olasz-német lesz a megfelelő :)) Mivel összesen heten voltunk, így tökéletesen meg lehetett mindent érteni, (még a németet is egész jól fogtam, pedig azt tényleg csak gagyogom!) bőven volt lehetőségünk beszélgetni, kérdezgetni a vezetőnket.
A barlang számomra újra egy döbbenet volt, szinte felfoghatatlan az a mélység a föld alatt, lent pedig, bár kicsi, mégis dübörög a folyó, kiabálni kellett, hogy értsük egymást. A nagy rohanásban természetesen ismét a kocsiban maradt a váltócipőm, így néha érdekes népitánc elemeket mutattam be a síkos járdán. (tavasszal állítólag iszapbeömlés volt, többek közt emiatt is csúszott - ez Postojnával ellentétben sokkal élőbb, vadabb) A barlang után még felsétáltunk egy kilátóponthoz, ahonnan le lehet tekinteni egy beszakadásra, mely hajdan ugyanolyan barlangüreg lehetett, mint amit megnéztünk. Szép a kilátás, megéri a pár perc sétát, sokáig merengtünk itt.
Egy kis körutat téve a Sezana-Stanjel-Nova Gorica-Tolmin útvonalon mentünk haza. Nova Goricáig kifejezetten kis forgalmú, ám annál érdekesebb út vezet. Szőlők, a falvak a dombok tetején, lapos cseréptetős házak, kőfalak, még egy-egy olajfát is láttunk! Az útra azért oda kellett figyelni, mert néha érhetik meglepetések a turistát. Kedvencem az volt, amikor az út felezővonala egyszerűen nekivezetett a ház sarkának és egy tükör segítségével lehetett a szembe sávban megkerülni :)) Nova Gorica után szélesebb, kevésbé kanyargós, ám nagyon forgalmas út vezet a Soca/Isonzo völgyében. A folyó színe gyönyörű zöld (mikor először láttam, úgy nézett ki, mintha tej folyna a mederben!), de sajnos délről észak felé haladva kevés a kiállási lehetőség, hogy bámészkodni lehessen. Tolmin előtt kissé elhagytuk a folyóvölgyet, kiszélesedett az út és előttünk magasodtak a Júliai Alpok hegyei. Megcsodáltuk őket, majd az autóba ülve, alig egy óra múltán vacsorához láthattunk (Erőleves burgonyával, Spenóttal, tojással rakott hús, vajas tagliatelle, gyümölcs)
Napi költségek: Postojna belépő: Felnőtt kb. 17 EUR, diák kb. 13 EUR Postojna parkoló: 600 SIT/2,5 EUR Skocjan belépő: Felnőtt kb. 10 EUR, diák kb. 8 EUR
Mindenképpen célszerű foglalni, ha nem szeretnétek a társalgó asztalain aludni (bár nem tudom, melyik házra gondolsz, de az Aljazev és a Triglavski is elég népszerűek...) Sajnos kontaktot most így nem tudok mondani, de ha körülnézel a Hegyek topikban, ott lehet, hogy találsz.
Tudna valaki ajánlani szállást a Bohinj tóhoz közel, ami nem drágább 13 EURO/fő/éj, és nem kemping :)
Már végigböngésztem majdnem az összes weboldalt amit a fórum hozzászólásaiban találtam, de ott nem sok ilyet találni, a Bohinj túristairoda meg csak nem is válaszol... :((
2. nap (csütörtök) – A környék felderítése Viszonylag késői kelés és kényelmes reggeli után Most na Soci és Tolmin felé indultunk. Az út kanyarjai eleinte megleptek, később inkább az út menti kérdőjel táblákra és a tájra figyeltünk. Most na Socinál észrevettük az autóvonat tábláját, így befordultunk és felmértük a terepet, hogy hol és hogyan kell majd felhajtani. A rámpa vadonatúj aszfaltján gyönyörűen látszottak a keréknyomok! Előtte nem sokkal egy turistacsoport érkezett nosztalgiagőzössel, így harmonikaszó és éneklés mellett nézegettük a szerelvényt és az állomásépületben levő kis múzeumot :)
Innen Tolminba mentünk, ahol a város szélén levő sporttelepnél hagytuk az autót (egyrészt árnyékos, másrészt ingyen volt) Benéztünk a helyi TIC-be (Tourist Information Center), beszereztünk néhány hasznos prospektust, ezek közül a NextExit a legjobb szerintem! A Tolminska Korita (Tolminska patak szurdoka) volt a célunk, de előtte megmásztuk a Várhegyet. Alig 460 méter magas pukli, de megszenvedtünk vele (talán a neve: Szénaboglya-hegy elárul valamit a meredekségéről) 11 óra után indultunk, mikor délben megkordult a gyomrom, rájöttünk, hogy ritka lúzer módon csak vizet vittünk, de az autóban hagytuk az ennivalónkat… Így kicsit morcogtunk, mikor kiderült, hogy igazából sok értelme nem volt megmászni a hegyet, mert a kilátás a városra elég soványka. Egy pozitívum, hogy a várban találtunk egy csúcskönyv-félét, amibe beírtuk magunkat :)
A Vár után Zatolmin felé haladtunk, itt egy sajtkészítőt kerestünk, de hiába bóklásztunk az udvarán a nyitott autók körül, senki nem került elő, így éhgyomorra mentünk tovább. Kicsit kezdtünk elcsigázódni, mire elértük a szurdok előtt levő Snack Bárt, ahol lendületből lehúztunk egy lavór üdítőt. Kérdésemre, hogy lehet-e valamit enni, először határozott nemmel válaszolt a pultos, majd valami sonkáról motyogott. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e és kiderült, hogy enni ugyan nem lehet, de van sonka, sajt, hozzá olajbogyó és kenyér ;) Elég drága volt (1.100 SIT/adag), de isteni finom! Innen leereszkedtünk a patakhoz, melynek vize kristálytiszta kék, egy mély szurdokvölgyben zubog lefelelé, a szurdok felett szédítő magasban pedig egy híd. Sajnos egy 2 évvel ezelőtti földcsuszamlás miatt már csak rövidebb szakasza járható be, de így is megéri. Megnéztük még a Medvefejet, majd felmásztunk a Dante barlanghoz. Lámpával készültünk, de csak röviden merészkedtünk be, látszólag még jó darabon nyúlik be a hegy gyomrába. A hídon át sétáltunk vissza a városba (persze pont ott jött szembe egy sóderral megrakodott traktor…)
Kicsit gyors tempóban robogtunk vissza Most na Sociba, hogy elcsípjük az autóvonatról leszállást. Itt újra megcsodálhattuk a nosztalgiagőzös indulását, majd megnéztük, hogyan hajtanak le. Kényelmesen hazaautóztunk és nekiláttunk a vacsorának (Bableves zöldségekkel és rizzsel, sült csirkemell szósszal, párolt zöldség pürével és burgonyás tortellinivel, saláta, fügés rácsos süti)
Napi költségek: Tolminska Korita belépő: 600 SIT/2 EUR/fő
Íme az ígért beszámoló első része, dolgozom a többin, ha túl bő lenne, állítsatok le :)
Szlovénia 2006.07.12-19. Kalandozások a smaragdzöld folyók, magas hegyek és útépítések országában.
Előzmények: -2 hónap: a Szlovák Paradicsomban tett túránk során az autónk (9 éves Opel Astra) egyszercsak elkezdi veszettül forralni a vizet, látszólag minden ok nélkül (nem tűnik hengerfejesnek). Átmenetileg megoldjuk, rendben hazaérünk, itthon néhány kisebb alkatrész csere. -1 hét: az autó minden küzdelmünk ellenére forralja a vizet, végül elvisszük szerelőhöz: mégis hengerfejes, csere (ez drága nyaralásnak indul…) -4 nap: elutazunk vidékre, próbálgatjuk, de az auto, bár kisebb mértékben, de változatlanul forralja a vizet -1 nap: újabb kisebb alkatrészek cseréje, hűtő újabb átmosása. Elindulok tesztelni, pár méter megtétele után leszakad a kipufogó. Átgondoljuk az autóbérlés, illetve az otthonmaradás lehetőségét, közben kérünk időpontot egy kipufogóstól. Végül nagy dilemmázás után mégis a saját autós utazás mellett döntünk és kötünk a kocsira egy full extrás biztosítást :))
1. nap (szerda) – Az utazás Reggel 7.45-kor a kipufogósnál toporgunk. Meghegesztik, állítólag pár hétig bírja, de ha hazajöttünk, csere. Kis bevásárlás, majd irány a határ. Tornyiszentmiklósnál kilépünk, kicsit bóklászunk Lendva környékén, majd a muraszombati rövid autópálya-szakaszról leérve a 3-as úton belefutunk egy kamionsor végébe. Pár perc ácsorgás után egy helyi autós a mezőgazdasági “szervízúton” kezd előzni, követjük a példáját, utánunk még vagy öt másik autó :) A következő falunál nincs tovább az út, mindenki forgolódik. Mivel elég részletes térképpel szerelkeztünk fel, jobbnak láttuk a várakozás helyett kertek alatt kerülni. Így tettek mások is, de a táblák néhol kicsit hiányosak, így különböző irányokból találkoztunk újra ugyanazokkal az autókkal :)) Végül úgy nézett ki, hogy irányba állunk, erre kiderül, hogy útépítés zajlik itt is, nem is akármilyen! Néhol a markoló kanala mellett pár centire fértünk csak el. De legalább haladtunk, az ácsorgásnál mindent jobban bírok. Lenart-nál értük el újra a 3-as utat, közben láttunk néhány szép tavat és belefutottunk egy zivatarba. Maribortól autópályán mentünk. A díja kb. 11 SIT/km, lehet EUR-ban is fizetni, ha nem túl nagy a címlet, abban is adnak vissza. A honlapon (www.dars.si) feltüntetett EUR árak pár centtel felmentek, de iránymutatónak jó.
Ljubljana előtt van egy húzós szakasz, ahol folyamatosan emelkedik a pálya. Ott már kicsit izgultunk a víz miatt, de szerencsésen elértük a hegytetőt. A másik, még gázosabb szakasz Ljubljana után a Logatec-i lehajtó előtt volt, ugyanis ott is van egy méretes hegy. A mutató szépen kúszott a pirosba, leállósáv nincs, lassulni nem tudok, mert tol a kamion fölfelé. Nagy nehezen elértük a lehajtót, fizetéskor éreztem a szagot, hogy kicsit megfőtt a motor, de onnan már lefelé gurultunk szinte üresben, így tudott pörögni és hűlni. Ám hamarosan megjelent mögöttünk egy kamion és a kényelmes gurulás menekülésbe csapott. Nem vagyok az a kétbalkezes női vezető típus, de egy hegyi szerpentinen lefelé 80-al haladva több kilométeren keresztül nézegetni egy hűtőrácsot a tükörből elég ijesztő. Egy buszmegállóba menekültem ki, de úgy, hogy alig bírtam megállni, még a padka is besegített az öböl végén. Itt pár percet pihentünk, végül 8 óra körül értük el a szállásunkat, a Cerkno közelében található Zelinc turista farmot. (www.zelinc.com)
Gyorsan elfogyasztottuk a vacsit (Zöldségkrémleves burgonyával, spenóttal és mángolddal; marhapörkölt puliszkával; meggyes rétes) és nyugovóra tértünk. Álmomban egész éjjel elénk bevágó autókat és kamionokat kerülgettem…
Napi költségek:
Autópálya Maribor – Ljubljana – Logatec-i lehajtó: kb. 5 EUR Tankolás-Gázolaj: 240 SIT/1 EUR/liter
Megkerestem az összes szlovéniás topicot és ez él!!!!!!!!!
Mi is Szlovéniába készülünk az idén. Már ezerrel gyűjtöm az infokat.
És megígérem, ha meg is valósul az utunk, akkor felteszem cserébe a saját infokat, hátha segíthetek én is majd másnak. Mert egyelőre csak gyűjtögetek. :-)))))))
Ha kipihented Magad minden info jöhet, jövőhéten szerda este indulunk : ) Remélem, legalábbis, hogy tudunk menni. Nekünk a szállás nem annyira fontos, mert lakóautóval megyünk, de hogy láttad, sokan vannak a kempingekben?
Tegnap éjjel megjöttünk az egy hetes Szlovéniai nyaralásból!
Most röviden annyi, hogy jól éreztük magunkat, amilyen rosszul kezdődött (az indulás előtti napon még le akartuk fújni az egészet az autónk miatt!!!) Sok helyen mázlink volt, a szállásunk nem olcsó ám nagyon jó. Egyre jobban tetszik ez az ország és a páromnak is, úgyhogy azt mondta, menjünk még vissza :))
Igyekszem részletes beszámolót is írni, amint időm engedi, ha valakinek lenne kérdése, az alábbiakról tudok friss infot adni:
Cerkno és környéke, Idrija (higanybánya)
Most na Soci (autóvonat), Tolmin (szurdok), Kobarid (történelmi ösvény, Kozjak vízesés, Soca) Bovec (Kanin felvonó)
Bohinji tó környéke (Vogel felvonó)
Postojna és Skocjan barlangok
Ami a legfontosabb: ha tehetitek, a 3-as utat nagy ívben KERÜLJÉTEK KI! Kamionok minden mennyiségben, néha köztük "szendvicsben" 1-1 autó, több helyen útépítés fél pályás lezárással, több kilométeres sorokkal. Jól megnéztük a szlovén vidéket a kertek alatt kerülve :)))
Sziasztok! Végigolvastam az egész fórumot, közben sikerült beleszeretnem Szlovéniába. Nagyon jók a képek is, az útleírások is! Az idei évre tengerparti nyaralást terveztünk, de teljesen biztos, hogy a közeljövőben meglátogatjuk a szlovén hegyeket, tavakat stb is.
Most a szlovén tengerparttal kapcsolatban szeretném a segítségeteket kérni.
1. kis gyerekkel (1,5 éves) melyik városkát ajánlanátok? Van lassan mélyülő, esetleg homokos partszakasz valahol?
2. Szeptember elején mennénk, milyen szokott az időjárás lenni ilyenkor? Mennyire meleg még a víz?
3. Egy hétre mennénk, de nem szeretnénk ezt az időt passzív nyaralással tölteni, jó lenne látni is valamit. Van olyan hely a közelben (max 1-1,5 órás autóútnyira), ahova el lehetne kirándulni? Esetleg oda, illetve vissza úton mit lehetne megnézni?
Köszi! Ez fontos info. Bár nagyon csodálkoztam kollégám állításán, mert az komoly visszalépés lett volna a civilizáció útján. (Amit a természet adott - ergo nem szolgáltatás - azért miért kell fizetni? Lásd Balaton!)
A hétvégén voltunk Szlovéniában, pontosabban Portorozban. A lényeg hogy a strand nem fizetős! Ott kell fizetni a strandért ahol még külön medence is van, mint pl. Koperben az egyik helyen.
