Még a "békeidőben" olcsón hozzá lehetett jutni házi készítésű hegesztő trafókhoz. Az áramerősséget nem lehetett folyamatosan változtatni, a trafón több szekunder leágazás volt és azok közül lehetett "válogatni". Ha a leggyengébbnél is nagy volt a hegesztőáram, a testkábelt szorosan fel kellett tekerni (célszerűen egy vascsőre). Jelentősen leesett az áram tőle. Fojtótekercsként funkcionált.
Pár évtizede elég sok acél és/vagy fa szerkezetű kishidat építettünk a kollégáimmal. Egyszer Csobánkán a híd főtartóit (tán 300-as "I"-acélok voltak) hegesztettük a patakmeder felett 380V-os trafóval. Az elektródafogó úgy átforrósodott a sok hegesztéstől, hogy a kesztyűn keresztül is égetett. Jobb híján ültünk az I-tartón és a fogót a kábelnél fogva belelógattuk a patakba. Amikor már nem gőzölt visszahúztuk és vidáman hegesztettünk tovább. Így utólag nem biztos, hogy a leg-biztonságosabb megoldás volt...
Nekem a saját kollégáim a legnagyobb ellensége minden flexnek, fúrógépnek. Tekeredve, csavarodva, szorosan tekerve mind(hátha +fullad a gép). Múltkor is az aknában jött rá a kolléga hogy már a múlt nap is hol ment hol nem a sarokcsiszoló. Szerencsére hadtápkés mindig van nálam, így tudtam orvosolni a hibát. (- 1 arasz vezeték) Az akkus gépeket meg sorozatosan lefújtják, de a 18 voltos Makitának legalább van annyi esze, hogy kikapcsol magától olyankor. Olyankor szoktam mondani: nem gép kell ide másik, hanem kolléga ! Persze asszonyt körülményesebb cserélni... (:-)))
persze én a saját családomon belül se tudok rendet tenni, itt is zárlatoznak a rátekert drótok, beszélhet ezeknek az ember...
Most a saját, megkímélt porszívómat kellett elcserélnem egy zárlatos drótú darabra, papa, majd te megcsinálod magadnak, mert ez bedöglött. Papolhattam én évekig, mint kiderült. Beszélhet ezeknek az ember... Na persze az ember az unokájának elcseréli, bár mint kiderült, az anyjától kapta... Némelyik asszony mind egyforma :-)
Most majd mint a macska farkát, hogy ne fájjon :-))) Tíz centinként rövidítem, hogy megtaláljam a zárlatot, és érintésvédelmileg, meg egyéb szempontból is helyesen visszacsináljam. Mert a végétől kezdte feltekerni, nem a géptesttől.
Gondoltam, hogy bemegyek a cukrászdába és megkérdezem milyet használnak, de aztán rájöttem, hogy ők vszleg nem ilyen kis kézivel dolgoznak, hanem nagy, állványos, tálas mixerekkel. (vö. ipari fúrógép)
"Egy mechanikus nyomaték határoló tényleg megdrágítaná a szerkezetet"
Hát nem is tudom...
Én már találkoztam hasonló, nagyon egyszerű megoldással, igaz, nem háztartási gépben.
Elektromos sorompónál láttam olyat, hogy a sorompó karja a tengelyre egy csapszegen keresztül van rögzítve.
A sorompó karjába van egy úgynevezett "proximity sensor", ami elvileg érzékeli az alatta lévő autót, így nem csuk rá, illetve van egy elektronika, ami a mozgató hajtómű áramfelvételét figyeli és túláram esetén leold. Ha e két biztonsági rendszer közül egyik sem működik (mint ahogy az élet be is bizonyította, hogy ilyen is előfordulhat), még mindig ott a csapszeg, amit egyszerűen elnyíródik egy bizonyos nyomaték felett.
Amikor rendeltem új csapszeget, meglepődtem az árán, ha jól emlékszem, 3 ÷ 4 € körüli tétel volt.
Szerintem inkább az a logika benne, hogy ha eltörik egy műanyag fogaskerék / lánckerék, jó drágán vegyél helyette másikat, mintsem mondjuk pár száz Forintért el elnyíródó csapszeget.
Ez itt a reklám helye... Távolabbi családtagjaim szörnyülködtek, amikor több, mint 40e HUF-ért vettem egy Bosch MUM 46xx konyhai robotgépet. Habot ver, dagaszt, szeletel, húst darál, turmixol alapból. Időközben vettem hozzá egy örlő tartozékot, amivel mindenféle gabonát és magvakat lehet darálni. Már jó 10 éve hibamentesen szolgálja a konyhánkat, és szinte minden nap akad dolga. Nem utolsó sorban még a mai napig gyártják/árulják, tehát nem olyan masina amit ma megveszel, holnap meg se szerviz, se alkatrész.
Fenti szomorú történet után az alábbi kérdéseim lennének:
Mi legyen a következő?
Régi kelet-német, esetleg szovjet gyártmány :-).
Az anyósom AKA mixere megvan már vagy negyven éves, eddig csak a zsinórjából kellett levágni vagy kétszer, mert mindig a ház mellett törik el benne a réz szál, ahogy rátekeri a kábelt.
Nem volt megszorulás, sem szög stb. Nem egy helyen darálta le a fogaskoszorút hanem az összes fog "tűnt el". Azaz az utolsó pillanatig hajtották a csonkok a láncot. Az is jellemző a primitív tervezésre, hogy a fogak szélességének a feléig ér a motor fém fogaskereke, tehát így (elvben) kétszer akkora igénybevétel jutott a dolgozó részre. Nézegettem, hogy mi lehet benne rosszul összerakva de úgy tűnik gyárilag nem fedik egymás teljesen a kerekek. :(
Egy mechanikus nyomaték határoló tényleg megdrágítaná a szerkezetet. De mivel villanyos láncfűrészekről van szó, nehezen képzelem el, hogy egy primitív elektronikára nem futná, ami a felvett áramot figyelné. Nyilván egy megszorulás nagyobb áramerősséget produkál mint ami terheletlenül indításnál keletkezik.
