Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Egyébként igazad van, a rakéta irányításáért felelős antanna vevő az hátúlról figyelte a parancsokat. a robbantásért felelős meg előröl. Ha jól emlékszem a rádiógyujtó képes volt a robbantási sugarat is megadni, vagyis azt hogy a töltetet elöl, középen, vagy hátul robbantsa.
Ugya ez alapján lehettet olyan célra robbantani ami a rakéta előtt volt, olyanra ami mellette volt, és olyanra amit egy kicsit már elhagyott. De itt már a memóriám igen Altzheimer kórós. :-))
Az egyik barátom édesapja szintén a léraknál szolgált. Szerintem Volt tüzér te ismerted, mert ahogy kivettem a barátom szavaiból, szintén az országos műszaki háttér biztosításában vett részt. Sajnos már nem él.
Amikor a rakáta elvesztette a célt, akkor megkapta "robbanj fel" parancsot a kabinból, ha jól tudom. Ezt a parancsot nem lehetett máshonnan kiadni neki? Pl az ellenségtől nem kaphatott a rakéta olyan parancsot valami csodaszerkentyű segítségével, hogy semmisüljön meg?
Szakirodalomban az amcsik több féle rakétához köthető zavarási módon gondolkodtak, a MAX-FEL -t nem említik.
Ugye a zavaró fél a rakéta előtt van, míg a rakéta a jelet hátulról várja.
Szintén e miatt nem zavarták a kormányparancsokat sem.
Érdekes, hogy a rádiógyújtó zavarásán, illetve hasonló, de nagyobb jel vissza sugárzásán (hogy még a zavaró elérése előtt feltöltődjön a kondi/számláló) erősen gondolkodtak prototípus is épült, de a repeszfelhő méretének pontos ismeretének hiánya miatt elvetették a dolgot. (nehogy magukat robbantsák fel :)
A Dvina rakéta által visszaadott marker jelet viszont aktívan, és sikeresen zavarták tán 70-ig amikor a ruszki válltoztatott rajta (már a rakétán).
Nem tudtunk olyan "csodakütyüről" ami elősegítette volna a rakéata robbanását. Meg szerintem nem is volt lényeges, mert a rendszer más pontokon könyebb volt zavarni, mint egy kódolt csatornán (a rakéta rádiógyujtóját).
Érdekes zavarások ellen volt felkészítve a rendszer egyébként.
Voltak amiket az ellenség csinált, voltak természetes zavaró tényezők.
Csak párat:
szélkompenzálás
távolságban elvivő válaszzavar
szögben elvivő válaszzavar
dipol felhő elleni védekezés
de még rakéta szinjén is voltak, pl a nagy "g" ellen, hogy ne törjön el fordulónál, stb.
Egyébként az oroszok szinte minden áramköri szinten védekeztek valami ellen. Az egész rendszer úgy volt megépítve, hogy az áramkörökben pl a tűréshatárokat változtatták, a bemenő jelek amplitúdójára figyeltek, stb.
Nem akarok részletekbe menni,egyrészt mert már sokat felejtettem, másrészt minek.
Rádiógyujtóval, ami azt jelenti, hogy a céllal való találkozás előtt egy impulzust ad ki a rávezető állomás, ami indítja a rádiógyujtót. Ez egy "közönséges" rádióadó, ami jeleket sugároz ki, és egy kondi töltődik a visszavert jelekkel. Amikor eléri a meghatározott szintet BUMM.
Ha pl földközeli célra lőttünk (volna) H kisebb 5, akkor előre meg kellet adni az indítás előtt a paramétereket, vagyis az un. rádiógyujtás durvítást. Ez azt jelentette kb., hogy a rádióadó érzékenységét csökkentettéka rakéta fedélzetén, hogy a földről visszavert jelekre amik ugye számunkra irrelevánsak ne induljon be a gép.
Közvetlen K3-mal, vagyis a robbantási parancsot közvetlenül a rávezető állomás adta ki. Ez földi, vízfelszini, illetve nagyon zavaró célnál lehett alkalmazni.
A találati pontosság a fenti sorrendben csökkent természetesen.
Ha a rakéta célt tévesztett, (átment céltól távolodóba) vagy valamilyen okból megszakadt vele a kapcsolat, vagy a rávti "visszahívta" a csatornát, akkor beindult az önmegsemisítő, vagyis a MAX FEL és BUMM.
Ez volt a volhov 20DSZU és 5Ja-s rakétáinál, a többinél apróbb eltérések lehettek, de a fő vonalak ezek voltak.
Amikor a rakáta elvesztette a célt, akkor megkapta "robbanj fel" parancsot a kabinból, ha jól tudom. Ezt a parancsot nem lehetett máshonnan kiadni neki? Pl az ellenségtől nem kaphatott a rakéta olyan parancsot valami csodaszerkentyű segítségével, hogy semmisüljön meg?
Persze, hogy szabad. Sőt. Nekem a mezőfalviak mondták, hogy a Szenyezs titkosságát még fenntartották, a Vektorét részben, a Vegáét részben, a többiét meg megszüntették. Állítólag mindezt az orosz csinálta.
Mindazonáltal én nem is olyan régen a "megmaradt lérak" igen siralmas állapotát tudtam lefényképezni. Akkor Nyeva már nem volt, Nyeva rakéta már nem volt, Volhov rakéta még volt, de nemsokára azokat is elkezdték bontani. Volhov indítóállvány már nem volt. Krug már nem volt, Krug rakéta akkor még éppen volt, de már csak napok voltak hátra a bontás kezdéséig.
Na ennyit a maradékról.
Egyébként pontos információt esetleg képekkel csak áprilisban tudok adni.
La-17 volt ennek a hivatalos neve, bár hogy lett volna valami köze a Lavocskin gépekhez, azt kétlem. A Miseny egyébként meg valami olyasmit jelent, hoyg céltábla.
Egy MIG-15/17 hajtóműre ácsoltak egy kasznit, ami kissé hasonlított a V1-re, csak ennek alul volt a hajtómű. Szubszónikus gép volt, és valami 1 - 2 órán át volt képes repülni. Ezt rádión irányították.
"1.) Dehogynem. Mindhárom általam ismert komplexumnak megvoltak a saját zavarvédelmi lehetőségei, akár passzív zavarást, akár aktív zavarást nézzük. Ráadásul a Vegát nem is nagyon volt érdemes zavarni, mert szinte teljesen érzéketlen volt rá.
"2.) Ha a rakéta rávezető berendezése, és a rádiógyújtó berendezés azt észlelte, hogy - ahogy Te írtad - célt tévesztett, akkor a rakéta végrehajtotta az úgynevezett MAX FEL parancsot, aminek hatására egyenesen felfelé indult. Ha volt még hajtóanyag, akkor azzal, de ha nem, akkor a lendület vitte felfelé. Mikor felért az általa elérhető legnagyobb magasságra, akkor ott felrobbant és mire leértek a darabjai, addig nagyrészt elégtek. Ugyanez játszódott le akkor is, ha valami miatt visszavették a rakéta vezérlését.
"3.) Kifejezetten nem. A Nyevánál és a Volhovnál az volt a fő szabály, hogy alapesetben egy célra (nem egy gépre) annyi rakétát kell indítani, ahány célcsatornás a gép. (Nyeva: célonként 2 darab rakéta, Volhov: célonként 3 darab rakéta) Ám bizonyos optimális esetekben lehetett csökkenteni egy darabbal a felhasználást. Ezek a követelmények a cél mozgásának jellemzőire vonatkoztak (sebesség, manőver, zavarás, stb.)
Bonus: Volt mindkettő. Én például 1978-ban végeztem el a főiskolát, és már 1979-ben kint voltam az első éleslövészetemen. Totál kezdőként, ráadásul a korábbi tanulmányaimhoz képest idegen technikával nem bőgtem le nagyon. A lövészeti eredményünk akkor kiváló lett, ezután a parancsnokunkat magasabb beosztásba helyezték. Én akkor néhány vállonveregetésen kívül semmit nem kaptam, ám a következő november 07-én megkaptam első miniszteri kitüntetésemet. Mikor a parancsnokom átadta, közölte, hogy abban vastagon benne volt a lövészeti szereplésem is. Azt is hozzátette, hogy most aztán nehogy elbízzam magamat, mert ez csak előzetes elismerés volt.
Az én emlékeimben nem megfelelő eredmény nem szerepel, viszont megfelelő, jó és kiváló volt. Igazából már azt a parancsnokot sem dícsérték meg, ha csak megfelelőt hozott össze. Persze be ne csukták, le nem fokozták, de egy jó alapos helybenjárás, vagy egy kis alacsonyabb beosztás kijárt ilyenkor.
A rakéták céltévesztés esetén, vagy ha a rávti (parancsnok) úgy döntött, hogy a célt nem kell megsemmisíteni, akkor a rakéta kapott egy un. MAX FEL parancsot, és működésbe lépett az önmegsemmisítő.
A lőszabályzat alapban 3 rakétát írt elő, és a kedvező esetekben engedélyezte a kevesebb rakéta felhasználást. Ilyen lehet a nem manőverező, nem zavaró (városnéző vadászgép) egyenletesen repülő, közeledő.
A lövészeteket tudtommal nem kozmetikázták. Nagy seggberúgás járt ha elcseztél valamit, de erről már írtunk.
"Ha érdekel a dolog, javasolom, hogy olvasgasd el ezt a topicot."
Igen azt teszem, csak ez a több mint 2600 h.sz. nem kevés ugyebár. De azért a végére lehet jutni, ha az ember egy ideig lemond a munkájáról és a családjáról! :-))
Oké, akkor már csak 3 kérdés így vacsora előtt, éhgyomorra... :-))
1.) Aktívan manőverező, esetleg infra csapdát, dipol kötegeket, más egyéb zavaró eszközöket használó célra nem lőttetek?
2.) A kilőtt rakétákat hibás célzás esetére ellátták rádióvezérléses önmegsemmisítő mechanizmussal, vagy "valahol a tajgán" leesett?
3.) Követelmény volt az, ( bármelyik légvédelmi rakétatípusnál ) hogy minden egyes célt 1 rakétával semmisítsenek meg? Mert éles harchelyzetben ez teljesen irreális elvárás lett volna, mivel pl. Irakban vagy Szerbiában 6-8 ( szintén orosz gyármányú ) rakétát is kilőttek egy célpontra. Az esetek legnagyobb részében így is hiába...
Bonus kérdés: Ezek szerint az éleslövészetek eredményei nem lettek politikai okból kozmetikázva. Akkor viszont járt-e kitüntetéssel, előléptetéssel a sikeres lövészet, illetve volt-e retorzió ( lefokozás, helyben topi, alacsonyabb beosztásba helyezés ) az esetleges kudarcért? Csak azért merült fel, mert elvileg a lérak osztályok mind első lépcsős alakulatok voltak...
Ha érdekel a dolog, javasolom, hogy olvasgasd el ezt a topicot. Nem azért, hogy többek között magamat is fényezzem, de érdekes dolgok vannak itt leírva.
Ha nem szedsz össze egy III. osztályú szakkezelői vizsgához elegendő tudást, akkor csak magadra vethetsz. :))
A néma lövészet azt jelentette, hogy a rakéta indítása kivételével minden valósan zajlott le. A komplexum imitátora nemcsak célokat és légihelyzetet volt képes imitálni, hanem hűen szimulálta a rakétát is. A rakéta jel imitált volt, de minden más valós. Valós volt a cél felderítése, követése, a rávezetés meghatározása, stb. És ami a lényeg, az imitált rakétajel irányítása is valós volt. Ugyanúgy dolgozott a koordináta mérő berendezés, és a parancskidolgozó berendezés, mint máskor.
Na most azt tudni kell, hogy éles lövészeten az otosz egy kis masinát csatlakoztatott a komplexum imitátorára, ahol - a kézzel fogható eredmény mellett (repülő lelövése) - mérte a mellélövés mértékét. (a rakéta nem találta el közvetlenül a repülőt) És ez volt az értékelés fontos alapja. Ezt a mellélövést a némalövészet alatt is lehetett mérni, ilyenkor a mért érték a rávezető rendszer működési pontosságára volt utalás.
Végül is ilyenkor csak a durranás maradt el. Tűzparancs is volt. Imitált rakéta indítás is volt.
A 40 célos némalövészet nem egy osztályra vonatkozott. Kint a lövészet mindig ezred vagy dandár szinten ment. Ilyenkor a dandár is vizsgázott. A feladat meg egy jól felépített légicsapás volt zavaró és manőverező célokkal.
Nekem már minden elévült. Az én időmben három fajta célanyag fordult elő.
1: Egy MIG-15/17 hajtóműre ácsoltak egy kasznit, ami kissé hasonlított a V1-re, csak ennek alul volt a hajtómű. Szubszónikus gép volt, és valami 1 - 2 órán át volt képes repülni. Ezt rádión irányították.
2: RM-207: Egy nem irányított rakéta volt, amit a zónán kívül fellőttek valami 40 kilométerre, majd onnan elkezdett rázuhanni a harcrendre. A sebessége 1100 m/s alatt volt.
3: RM-209: Ez az előbbinek olyan változata volt, hogy a megközelítést kismagasságon végezte.
Valamikor a kezdet kezdetén a magyarok saroksugárzóra lőttek, amit ejtőernyővel dobtak le.
Nem lehetett mindig kiválót lőni. A lövészet eredménye ugyanis a technika felkészítéséből, a technikusi állomány vizsgáztatásából, különféle kezelési normákból (pl. rakéta rátöltése időre), a néma lövészetből és végül az éles lövészetből állt. Ám hogy bonyolultabb legyen, ezek a részeredmények különböző szorzókkal voltak megbonyolítva. Így végül az orosz adott egy értékelést, ami lehetett akár nem megfelelő is. Van Veres Mihálynak egy témával foglalkozó könyve, amiben fel vannak sorolva a lövészeti eredmények. Az orosz által adott szám egyébként még mindig csak részérték volt, mivel az itthoni felkészülés alatti vizsgákat is beszámították. Hozzáteszem, a kinti eredmény volt általában a legjobb.
Képzelj el egy szituációs lövészetet pisztollyal. Azt meg lehet csinálni elektromos szimulációs eszközzel is, mert célozni esetleg azzal is ugyanúgy lehet. Ám a valódi lövésnek az elektromos szimulációhoz nem sok köze van. Ott hiányzik a lövés folyamatából a fegyver felkészítése, az elsütő billentyű finom elhúzása, és a lövés után a fegyver hátralökésének felfogása, majd a hátralökés után az ismételt clra helyezés. Tehát játékpisztollyal is lehet gyakorolni, de minek. Nem ugyanaz az eredmény. A rakéta lövészeten a durranást nem lehetett semmivel pótolni. Még hangszórókkal sem. Képzeld el, hogy egy közepes rakéta indító hajtóműve 600 kg lőpor, ami 3,5 másodperc alatt kiég. A Vega rakéta starthajtóművében 3,5 tonna lőpor volt. És az is 3,5 másodpercig égett. Na ennek szerezzél egy hangszórót.
"Az igazi feladat a teljesen vadidegen technika felkészítése, majd a 40 célos némalövészet volt."
A néma lövészet azt jelentette, hogy rá kellett vezetni a követő lokátort a célra, kiszámítani a koordinátákat, egyszóval mindent úgy, mintha élesben menne, csak tűzparancs nem volt? Gondolom a 40 cél nem egyszerre volt, hanem külön-külön, egymás után, ugye?
"A másik dolog meg az volt, hogy elhitte a technikájáról az állomány, hogy le lehet vele lőni a repülőt."
Ha már nem hadititok, ( gondolom elévült ) mesélhetnél egy kicsit a lövészetről! Pl. mi volt a céltárgy? Ejtőernyőn ereszkedő infrabomba, mint a MiG-29 gépeink tavalyi Lengyelországi éleslövészeténél, vagy egy pilóta nélküli repülőgép? Ha az utóbbi, akkor szubszonikus, vagy szuperszonikus sebességű volt a céltárgy?
Arra is kíváncsi lennék, hogy mennyire volt nehéz kiválót lőni az oroszoknál. Mert úgy tudom, ( persze lehet, hogy rosszul ) hogy a magyar osztályok mindig kiválót lőttek. Nyilván ez volt a politikai elvárás is itthonról, de mennyire "segítettek" ehhez az oroszok, illetve mennyire volt az értékelés tisztán szakmai alapú?
"Viszont a durranás hiányzott az összképből."
Pedig ezt lett volna a legegyszerűbb pótolni. Lőtéren rakéta dörrenést felveszel, itthon magnót, erősítőt, és b@szom nagy hangfalakat quadrofon elhelyezéssel raksz a kabin köré, aztán indulhat a móka... :-))
A VEGA-t nem ismerem, de az oroszok mindenbe tettek saját beépített szimulátort, vagy valamilyen külső egységet használtak (AKKORD). Szerintem a VEGA-nál is volt.
A másik két technikánál is az oroszoktól (lengyelektől) bérelt komlexummal lőttünk. Mi csak a rakétákat vittük.
