Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A hatodik oldalon, felül van három kis kép. Az alsó és a felső van meg nekem. A középső képen a Dvina kínai változatának a HQ-2-nek a makettje van. Azt direkt nem vettem meg.
Hát azért még van mit vacakolni rajta. És ahhoz képest, hogy kínai gyártmányú a makett, félelmetesen precíz. Bár nem sokat foglalkoztam rakétákkal, de azért nagyon sok fontos elemet felfedeztem a rakétán is, meg a TZM-en is. Még azok a táblázatok is megvannak a rakéta testén, amiket annak idején zsírkrétával folyamatosan vezetni kellett. A legnagyobb bánatom, hogy magyar egyenruhás figurákat nem tudok hozzá szerezni, mert akkor meg tudnám csinálni a rátöltést diorámán. Ugyanettől a gyártól már megvan az indító állványom is.
Ez így volt, én alapvetően egy egyszálbelű gyerek voltam, és hát érdekesen néztem ki amikor tanítottuk be a srácokat, és lógtam a tzm gerenda elején az 55 kilómmal.
A rajpk is rátudott segíteni, mert Ő segített emelni az egyes kezelőnek a gerendát.
De mindjárt megnézem a filmen hogy is volt a szereposztás.
Ilyen nálunk is volt, nálunk a legjobb kézikövető egy kőműves volt.
Volt olyan kézikövetőm, aki velem versenyzett, hogy a működésit gyorsabban, és pontosabban csinálja meg mint én. Nem sokkal maradt el mögöttem.
Az elején nem volt nagy baj a sorállomány összetételével, emlékszem volt olyan söfőröm, aki tejeskocsit vezetett valami 500 ezer km-t igazolt neki a cég amikor bevonult, ez a srác a TZM-el úgy állt be az állványhoz, hogy a fordulónál a kocsi 4 kereke érintette a földet (a hajam égnek állt). Soha egy balesetet sem okozott.
A végén kaptam olyan sofőrt aki AVIA-n tanult 30 km volt mögötte, a bevonulás előtt vizsgázott és azt várták, hogy benzin nélkül tanítsam meg neki mindazt, amit a régieknek. Ekkor kezdett elmenni a kedvem az egésztől.
Még egy: Még erős nosztalgiával emlékszem vissza a börgöndi időszakomra. Ott olyan jó képességű (bár csibész) sorkatonáink voltak, hogy később sehol nem találkoztam ilyennel. Alapanyagnak ott volt a Videoton, a Köfém, az Ikarus. Egyszerűen nem volt olyan szakkezelő sorkatonánk, akinek ne lett volna valami olyan szakmája, ami a beosztásához passzolt. Bár volt néhány kivétel is. Emlékszem, hogy kézikövetőnek mindig valamilyen esztergályos félét kerestünk. És egy Lamik Ferenc nevű favágó mindenkit kenterbe vert. Olyan finom keze volt azokhoz a kerekekhez, hogy azóta sem emlékszem nála jobbra. Igaz a műszerekhez a kabinban fingja sem volt.
Egyszer a kannibál századparancsnok asztal mellett jegyezte meg, hogy a kannibál katonának nem okosnak kell lennie, hanem erősnek. Na nem is emlékszem 45 kilós kannibálra. 90 - 100 kilósra már inkább.
És tudod, hová raktuk mindig a legnehezebbet? Rátöltésnél a rakéta orrára. Ha jól emlékszem, hármas kezelő. A legerősebb meg tekert.
Hát nem tudom, nálunk a zsuzsi a 2(?) ládában lévő cölöpverő volt, teljes szerelékével (két rúd amit összetekertünk, és a kb 50 kg-os négyfogantyúval ellátott öntöttvas súly, amit ráhúztunk a csőre)
Szerintem ekkora bakit nem követhettünk el, hogy átnevezzük :-))
Jártam Pilisen, tudom milyen. Én is utaztam ilyen riksán, de kókusz területe se volt rosszab, mármint a kannibál katonák szempontjából.
Azt azért tudni kell, hogy a bevonuló "nyeszlett" sorkatonákkal (anyámasszony katonáival" meg kellett tanítani a két tonnás rakéta rátöltését futásból, fedezékből Vv-ben ruhaként (mondjuk mindezt hegyre fel).
Egyszálbelű 45 kilós srácokkal ez lehetetlen lett volna.
Ezért kellett egyfajta természetes konditerem, ami a PU futómű, valamint a "zsuzsi" gyakori markolászásával sikerült megteremteni.
Amikor kopasz hadnagyként kikerültem (akkor még rávtiként), éjszaka ellenőriztem a területen, amikor csörömpölést hallottam, arra vettem az irányt, és éjjel fél kettő körül az egyik állvány oldalában az "öreg katonák" éppen oktatták a "kopaszokat", ami abból állt, hogy fekve kinyomást gyakoroltak a zsuzsi rúdjával. Persze elzavartam aludni őket, de amikor szdpk lettem, akkor értettem meg milyen fontos a jó kondi. Mondjuk azt el lehet érni nappal is.
Ezt maguk a kannibálok sem tudták, még az öregebbek sem. Nekem egyszer az egyik "öreg" kannibál rajparancsnok azzal jött, hogy valamikor az ősi - ínségesebb - időkben embert ettek, és azért ragadt rájuk. Tudod, mi lett a következmény?
A PU kerekeit le szokták kapcsolni az állványról, és az csak volt, általában ponyvával letakarva. Na ezzel - a riksával - futottak két kört a nagy körön. Jártál már a Pilisen? Mert akkor tudod, hogy milyen élmény lehetett. Többet engem nem próbáltak megetetni ezzel a marhasággal.
Ez a "szintén" rám nem érvényes. Én mindig csapatnál melóztam. Valami nagy ember lehetett az úr, és ráadásul olyan, aki nálunk sose járt, hiszen a rendszeres vendégeinket ismertük. Ha másból nem, hát hírből.
Nem tudom, ültél-e már PV kabinban viharban. Mint ha a háborgó tengeren ülnél egy lélekvesztőben. Az indikátorokon a függőleges jel az antennák közepéhez volt kötve. A szélhatás kompenzálás azt csinálta, hogy a függőleges jelet az antennák hirtelen mozgásától függetlenítette. A szélkompenzálás pedig az SZDC (Mozgó cél kiválasztó berendezés) jóságába rontott bele, hogy a szél által sodort passzív zavar felhőt a komplexum ne érzékelje mozgó célként. Viszont ekkor előjöttek a hegyek.
A rakéta nem a Rávti-től kapta a Max fel parancsot, hanem azt saját maga generálta, és azt hajtotta végre. Ezt a parancsot a rakéta akkor is végrehajtotta, ha megszűnt mögötte az irányítást, vagyis "visszahívták a vezérlést".
A rádiógyújtó úgy működött, hogy a földről kisugárzott K3 parancsra aktiválódott, és elkezdett impulzusokat kisugározni. Ha volt cél - márpedig miért ne lett volna, másképp a K3 nem ment volna ki - az arról visszaverődött impulzusokat számolta és mikor elért egy bizonyos szintet - ez azt jelentette, hogy működési távolságon belül van a cél - akkor robbantott.
Hozzáteszem, sosem voltam kannibál, ezek a dolgok csak a rendszertechnika tanulmányaimból felmerült emlékek.
Egyébként igazad van, a rakéta irányításáért felelős antanna vevő az hátúlról figyelte a parancsokat. a robbantásért felelős meg előröl. Ha jól emlékszem a rádiógyujtó képes volt a robbantási sugarat is megadni, vagyis azt hogy a töltetet elöl, középen, vagy hátul robbantsa.
Ugya ez alapján lehettet olyan célra robbantani ami a rakéta előtt volt, olyanra ami mellette volt, és olyanra amit egy kicsit már elhagyott. De itt már a memóriám igen Altzheimer kórós. :-))