"Nem szeretem az olyan életet, amely halállal végződik
--- kiáltott fel egyszer Skovoroda és hozzátette: Mindennapi 'életünk' maga a halál. Lelke kereste az átalakulást, és az átalakulás megtapasztalása új erőt adott neki. Hagyd el a fizikai rothadást, és lépj át a földről a mennybe, e mulandó világból az eredeti világba. [ ] Nincs szükségem a látható napra, egy jobb naphoz térek. [ ] Ő tesz teljessé, és Ő táplál engem, a legbensőmet, szívem végtelen mélységét! Te, legkedvesebb részem! Te vagy a titkom, míg minden testi árnyék és lepel csupán.
Mindennapi vegetatív létezésünk során nem birtokoljuk teljes lényünket. Csak álmunk van az igazi emberről. Mélyen belül ott van Isten birodalma és a gonosz birodalma. E két birodalom - ahogy Skovoroda írta -, örök harcot okoz mindenkiben. Megadhatjuk magunkat akár az isteni szeretetnek, akár az isteni haragnak. Ami valóban igaz, az kizárólag Krisztusban nyilvánul meg az emberi szellem számára, abban a misztikus létben, amely a Krisztusban való élet révén születik meg."
"vu-vei és a belső alkímiai transzmutációk. Te egy napon emlegeted őket, holott szerintem két igencsak különböző dologról van szó. A látszólagos szembenállás az a már említett aktív<-->passzív részből fakad."
Ferko, gondold csak el: mind2 EGY ALLAPOT! Szerintem
az a par szep napod, amikor a vu-vei allapotaban voltal
...egy ilyen belsö alkimiai folyamat eredmenye volt.
Tehat mind2 egy folyamat resze (melyik van elöbb, nemtom):
de egymasbol következnek: egyik sincs a masik nelkül:
nem letezhet igazi belsö atalakulas a vu-veihez hasonlo allapot nelköl es
a vu-vei is egy transzformacio eredmenye, következmenye...
Vhogy igy erzem. Az, hogy melyik milyen..igazabol csak azok
tudjak, akik benne vannak, akikel törtenik. Remelhetöleh MI is :)
Tudni kell, hogy a Mirdad által felemásan megítélt René Guénon ebben elég mélyen benne volt. Gyakorlatilag "-ellenes" könyvei nagy részét ez ihlette, ami tucatnyi tanulmányt jelent. Szakítva és elvetve az ilyen és ehhez hasonló kezdeményeket, a tradicionális vallások és ezoterizmus érvényét hírdette (esetében ez volt az iszlám/szúfizmus). Nem részletezem, csak kérném, hogy az okkultizmus és Guénon, Eliade, Coomaraswamy stb. ne legyen kategorikusan egy kalap alatt emlegetve, ha lehet.
A devilozófia india-értelmezésével szemben, ajánlom figyelmetekbe:
Megint a "sekély vizen horgonyt vetett" szituáció. " "Ezoterikus láncolat" ... hova láncol? :) ... Honnan hova vezet? Ki(k)től kihez...?" Nem rossz kérdés. Jelenleg (1933-tól) ide: "Egy újfajta gondolkodásmód." A sztorit a "kiváltságlevéltől" eddig jól ismerem, ahogy az ilyen és ehhez hasonló "gondolkodók" sündörgésének tulajdonképpeni motívációját is Ghizaban. Amit érzek, hogy te nem vagy ilyen, csak Dzsepetto faragott fából magának egy bábut.
André Breton, Eliphas Lévi, Zirkuli Péter, stb. - szép sor, ki tudja folytatni? :)
Akit érdekel mit írt Mircea Eliade a hermetizmusról, elolvashatja a Vallási hiedelmek és eszmék története c. 3 kötetes munkájának megfelelő fejezetében ;)
Amiket idéztem, jól mutatják, milyen nagyra értékelte:
pl. a "pápa egyiptomi képektől hemzsegő freskóket rendel", (lsd. a betett
sienai katedrális képét, ahol Hermész Platón és Mózes társaságában látható.)
Idézem: << Eliade úgy "intézi el" a hermetikusokat, hogy "neoplatonikus" ébredésről ír (Junghoz hasonlóan), és nagy hatásról." >>
Ez aztán a kézlegyintés! ;-) A malteros Zirkuli Péter legalább helytállóan idéz (nem emlékezetből!), amikor a "teória és politikai állásfoglalás között" Mircea Eliade mítoszelméletéről értekezik; miközben a "sátánista" Charles Baudelaire "A semmi vágya" c. verséből egy "hosszasan elmélkedni" való darabot szakít. Tegyük hozzá, ez min. elvárható egy olyan vallástörténésszel szemben, aki a a Sorbonne-on tanított, nyolc nyelven beszélt (románul, franciául, németül, olaszul, angolul, héberül, perzsául és szanszkritül) és több tucat könyvet írt. Nem? ;-) No de... ebben a kijelentésedben a "csavar", miután utánanéztem és áthámoztam magam az általad említett részeken:
1. Mircea Eliade nem "intézi" el a hermetikusokat AZZAL, hogy "neoplatonikus" ébredésről ír; 2. a "Junghoz hasonlóan" kijelentés sem éppen helytálló megállapítás.
Lehet így is "tálalni" tény, de ismerve Mircea Eliade munkáit, az említett részek "hiányosságát" pótolják a témához még szorosabban kapcsolódó további munkái. Ezekre általában hivatkozik is. Hivatkoztunk is. Ahogy "Az Okkult és Modern Világ" c. esszében szól, a legelső pont, hogy az "okkult" kifejezést 1545-ben használták előszőr (Oxford Dictionary), innentől kezdve pedig egy sor történeti áttekintés nyújt, amivel két dolgot lehet kezedni:
1. Elfogadom azokat; 2. NEM fogadom el azokat.
Ha nem fogadom el, akkor illene jönni min. azzal, hogy "azért nem fogadom el, mert..." stb. Pl. Mircea Eliade szerint nem vehetjük egészen bizonyosra, hogy Eliphas Lévi (Alphonse-Louis Constant) és famulusa, Dr. Encause ("Papus") a Jakob Böhme és Louis-Claude de Saint Martin (az "Ismeretlen Filozófus") féle ezoterikus láncolat legitim képviselői, szerinte ugyanis csupán azt a "látszatott" keltették, méghozzá egy teljesen más irányba terelve magának a teozófia szónak a jelentését is. Ha ténylegesen találunk átfedést Böhme / St. Martin és a XIX. századi "martinisták" között (Maurice Barrés, Paul Adam, Joseph Péladan, Stanislas de Guaita stb.), akkor jöhet az "összehasonlítás" és a "bizonyíték". Jelzem: SEMMI ilyesmiről nincs szó. Összefoglalva ami van: a felvilágosodás (elsötétedés), "hisztérikus okkult iránti érdeklődés", utópia és "titkos csoportok"(idézem): "BAUDELAIRE-től, VERLAINE-en, LAUTRÉMOUNT-on és RIMBAUD-n át a kortárs ANDRÉ BRETONig és tanítványáiig, az összes író hatékony fegyverként aknázta ki az okkultat a polgári állam és ideológiája elleni lázadáshoz. Elutasítják a hivatalos kortárs vallást, etikát, társadalmi-erkölcsöket és ízlést. Némelyikük nem csupán egyházllenes, mint a francia értelmiség többsége, de keresztényellenes is; tulajdonképpen megtagadnak minden zsidó-keresztény értéket, egyszersmind elutasítják a görög-római és reneszánszkori ideálokat. Érdeklődni kezdenek a gnosztikus és egyéb titkos csoportok iránt, nemcsak ezek szabatos okkult tana miatt, hanem mert e csoportokat üldözte az egyház. Az okkult hagyományokban e művészek a zsidó-kereszténység és klasszikusság (görögség) előtti elemek után kutattak..." A többit ismerjük, avagy meggyőződésem, ahogy te, úgy Zirkuli Péter is tisztában van vele: "...az okkultba való belekeveredés BAUDELAIRE-től ANDRÉ BRETONig a francia irodalom és művészeti avantgarde számára az egyik leghatékonyabb krtikát és a Nyugati vallási és kultúrális értékeinek megtagadását képviselte - hatékonyt, mivel úgy tekintették, mint ami történelmi tényeken alapul."
Történelmi tények. De meddig? ;-) Mircea Eliade és a reneszánsz kapcsán idő hiányában nincs MOST időm kitérni. Csak annyira, hogy itt messzemenőkig osztotta René Guénon nézeteit. Ilyetén az "ébredés" picit túlzásnak mondható állítás, teszem hozzá, hogy stílszerű lenne idézőjelbe tenni (ha már fogalmunk sincs miről ír).
<<< a felszínes államvallásból kiábrándulókat felfrissítette >>>
Most miből frissít fel? ;-)
Aztán... lógsz még nekem (is) egy válasszal a metempszichózis/palengenezis gondolatkört illetően. Kiváncsi vagyok! :-)
Belső alkímia. Az előző folyamatból hiányzott a megismerni akarás, a megértésre való törekvés. Ennél a résznél, viszont ezen van a hangsúly. Nem elégszel meg a kapott válaszokkal, hanem azt is tudni akarod, hogy a válaszok miért azok, amik. Ha csak aggyal esel neki, eljutsz addig a pontig amikor mentálisan szétbontasz mindent, és semmi nincs a végén. Foyt köv.
Nah, megjöttem:) Azért búcsúztam tegnap, mert 1 hónap nyaralás vette kezdetét, és nem voltam benne biztos, hogy tudok e majd net közelben lenni. Tudok. Szóval. Az említett vu-vei és a belső alkímiai transzmutációk. Te egy napon emlegeted őket, holott szerintem két igencsak különböző dologról van szó. A látszólagos szembenállás az a már említett aktív<-->passzív részből fakad. A vu-vei ténylegesen kikapcsolja azon részünket, amelyik a hétköznapokban felelős, robotpilóta szerepét tölti be. Az amelyik üzekedik, fél és félt, szeretné a dolgokat TOTÁLIS kontrol alatt tartani, és társai. (hívnám egonak, de a Te általad említett mélypszichológia tükrében, nem lehetünk benne biztosak, hogz nem e csak egy újabb szerepet húzunk magunkra.) Olyan szintű érdektelenség a fennt felsoroltakkal kapcsolatban, ami olykor totális szembefordulás az addiginek hitt életünknek. Nem közönyről beszélek, sokkal inkább "nem fontos" címkét kapnak ezek a dolgok. Csend lesz, kívül-belül egyaránt. Mivel nem tudom, hogy létezik e aura, így nem használom, de az tény, hogy a többi ember is megérzi a változást ami ilyenkor a másik egyénbe végbemegy. Akarva-akaratlanul regálnak rá, többnyire úgy, hogy megnyugszanak a közeledben. Összefüggést vélek felfedezni a hétkönapokban felélt energiák "elvesztése" ( a fenn felsorolt dolgokban) és ebben az állapotban megélt "csökkentett üzemmódban" történő telítettség között. Mivel nem szórod szét az energiádat minden irányba, így sokkal több marad (neked?), de ez az energia viszont továbbra is áramlik, csak most más helyek felé és kevésbé intenzíven. Az érzékelés megváltozik. Eddig egyesével vettük szemügyre a dolgokat, az érzékszervek egy fokon túl nem bírják elviselni az ingereket, és túlcsordulás léphet fel( a reakció az egyéntől függ.) Ezután olyan, mintha az minket körülölelő világ egyszerre lenne a tudatunkban, anélkül, hogy ez bármiféle túlterhelést okozna. Nincs az úgy mond" racionális" gondolkodás. Azon felül, hogy nem akadsz bele a saját dolgaidba(előítéletek, vélemények, berögződések, etc) amikor szemügyre veszel valamit, azon felül az az általam egészségesnek vélt észlelés/ingerfelvétel-ellemzés-elraktározás-reagálás-ból kimarad az ellemzés és az elraktározás. Igaz a reagálás a lehető legtermészetesebben történik, mivel a téged körülölelő világ tudatában vagy, így sokkal több információja van annak a részednek ami akkor dönt. (erre még visszatérek) Érzelmileg stabilnak mondható állapotba kerülsz. A napi rutinnak számító idegeskedés, félelem, etc. elmaradnak.( itt is az energiamegmaradást gyanítom)
(Most, hogy felelevenítettem az élményeket, először a Tabula Rasa jutott eszembe, de aztán elgondolkodtam, hogy abban az állapotban is használtam a már meglévő-beépült dolgaimat, és nem léptem az autók elé, nem nyúltam tűzbe, szóval nem viselkedtem úgy, mint akinek tisztára mosták a fejét.)
Mivel "csak" 3 napig voltam a nem cselekvő-csekekvés állapotában, így ennyi maradt nekem. A "magamhoz" térés -most már- mókásnak tűnik. Azt hittem, hogy valaki belémszállt, átvette az írányítást:D ( holott valójában ez történhetett, de akkor ISZONYATOSnak éreztem :)) Az emlékek nagyon gyengék ebből az időszakból, sokkal gyengébbek, mintha egy álomra próbálnék visszaemlékezni.
Eliade úgy "intézi el" a hermetikusokat, hogy "neoplatonikus" ébredésről ír
(Junghoz hasonlóan), és nagy hatásról. Kedvcsinálónak az olvasóknak:
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története c. három kötetes
munkájáról van szó, ahol a megfelelő fejezetben megtalálhatók amiről szó van.
Csak emlékezetből mondom (nincs nálam most a könyv, bár felhasználtam
a diplomamunkámhoz, így jól ismerem).
Az alábbiak Eliade könyvéből vannak:
1. A reneszánsz hermetikus-ébredés hajnala az volt, mikor Marsilio Ficino
nekiállt Platón Dialógusait lefordítani. Időközben azonban kezébe került
egy "rejtélyes" bölcseleti irat: Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticum-ja.
Azonnal félretette Platón Dialógusait és "rávetette" magát a "titoktzatos" műre.
Hatása órási lett: általánosan megnőtt az érdeklődés e "történelem előtti
bölcsesség után", a kereszténység előtti egyiptomi misztériumok iránt,
lévén Egyiptomról addig alig-alig volt pontos ismeretet Európának, jobbára
az Ószövetség egyoldalú képe.
2. "A pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat készíttet (!)" - ez így szerepel Eliade könyvében - megtalálni vélték a hermetizmusban azt az őseredeti vallást, ami a kereszténység előtti "űrt" kitölti, és tiszta bölcsessége a felszínes államvallásból kiábrándulókat felfrissítette :) (Ezt a népszerűséget a pápa is kihasználta: lsd. fentebb - rá is fért a spirituális frissítés az Egyházra ;) )
Stb.... csak néhány gondolat, hogy ír Eliade a reneszánsz hermetikus neoplatonikus ébredésről.
Elővettem Eliade könyvét, amit ajánlasz, mert már régen volt a kezemben. A rózsakereszteseket két rövidke bekezdésben említi. A hermetikus kérdéseket is elintézi kb. 3 oldalon, noha kétségkívül megjegyzi, hogy létezik olyan felfogás, miszerint nincs szükség beavatási láncra.
Elismerem, hogy miután nem először kaptam meg, hogy rossz indulat vezérel, hogy egy csomó nickem van és bajkeverő vagyok, időnként én is indulatosan válaszoltam, amiért elnézést kérek, a fenti gyanúsítgatásokat viszont visszautasítom, és különösen annak fényében csodálkozom rajtuk, hogy ide olyan emberek járnak, akik szívesen adnak hangot és teret annak, hogy elmélyültek bizonyos szellemi és mentális kérdésekben.
Sajnálom, hogy továbbra se kapok a kérdésemre a választ, hát, így jártam.
A könyvet elég sok helyen lehet kapni, a Librinél, az Alexandránál, a kiadónál stb. De az egy regény, nem tudományos vagy történeti mű, és nem a chlodvig2 által sugalt A rózsakeresztesek a címe.
Hova íratkozzak be? Nekem megvan a saját dolgom és utam, én csupán érdeklődtem itt valami iránt, amire szerettem volna kérdést kapni, mire rám lett sütve, hogy rosszindulatú vagyok, több nickem van, bajkeverő vagyok, cselezek stb. Pedig a kérdés szimpla, azt hiszem. Ha ennek a bizonyos "beíratkozási helynek" ilyen "tanoncai" (netán: "tanárai") vannak, akik így foglalkoznak az emberrel, mint amik itt rám lettek itt zúdítva, akkor levonom a következtetést, és nem íratkozok be ilyen helyre. Akkor se, ha megtehetném.
A vu-vei az maga a nem-cselekedve-cselekedni. Igazsag szerint sose jartam utana, hogy mennyire "hiteles" egy tarsasag. Hogy mennyire koveti a "hagyomanyokat". Ha valahol olyat hallottam, vagy olvastam ami bennem is visszhangot vert, azt nem kezdtem el firtatni, hogy mennyire volt hiteles a szerzoje. Olvastam en szcientologustol is jo iromanyt...es? Az idejaro emberek olyanok, mint a kozepkori cehek inasai voltak. Elindultak innen-onnan, bejartak sokfele helyet, tanultak kulonbozo mesterektol, de a vegen megis visszatertek a kiindulo helyre, hogy mestervizsgat tegyenek. Van aki most indul, van aki mar uton van, van aki vizsgazni jar ide, van aki vizsgaztatni. Kulonfele mesterktol tanultak/tunk( konyvek is ide ertendok). Lehet valaki schwarze-t mond, valaki black-et, valaki feketet...a szavak kulonbozoek, a mondanivalojuk ugyanaz. Ugyanez all az altalad felsorolt emberekre is.
Tortenelmileg meg? Anno mar tanacsoltam neked,hogy iratkozz be valahova, biztosan erdemben tudnanak a kerdeseiddel foglalkozni. Nem tudom, hogy megtetted e, de a konyved megirtad...mit szeretnel meg? Gondolom az elmult egy evben erdemi valaszt nem kaptal az ide jaroktol. Szerinted most fogsz?:)
"bizonyitott", az a rozsakeresztes kialltvanyok szellemi erteket, hatasat
mit sem csökkenti! ;)
"mi köze van Andreae-nak, Böhmének, Comeniusnak, Fluddnak (azaz azoknak, akiket valamilyen módona régi testvériséghez kötöttek) a vu-veihez, a nem-cselekvéshez, Oshóhoz és a többi hasonlóhoz, amiről itt Ti beszélgettek?"
Johann Valentin Andreae (a Rozsakereszt Krisztian Alkemiai
Mennyegzöjenek "szerzöje") beavatasi müve rengeteg olyan kepet
tartalmaz, ami a miszteriumok utjan jaro jelölt, tanulo belsö
fejlödese soran atel, stb. Ez keleten sem "mas", csak
ha a külsö, formalis megjelenest nezzük.
Sztem azert beszelünk "keleti" parhuzamokrol, mert
rajöttünk, felismertük, h. ami bennünk törtenik, arrol keleten is
ugyanugy beszeltek, mint nyugaton, regen ugyanugy, mint ma.
A "spiritualitasnak ez a "kelet"-"nyugat-kenyszerzubbonya"
