Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ezt inkább a másik topikban kellene megkérdezni..! Amúgy, ha ott szétnéznél, esetleg megnéznéd M62 265 képtárát, sok mindenre választ találnál...a Középső-Hajag(Herend) esetében, ha megnézed majd a képeket, látsz két nagy antennatornyot, szerintem ebből már elég sok következtetést le lehet vonni, mi lehetett ott..a valóságot igazából a volt DHDSCS tudná megadni, ha létezne még, de valszeg. akkor sem mondanák meg, ha még itt volnának, ahogy annak idején az MN sem tájékoztatták mindenről, amit ide telepítettek, vagy létrehoztak Mo.-on...
Szia volt tüzér!
A herendi támaszpont az ami nagyon fura, ott több féle hiedelem terjeng, az biztos, hogy egy nagyon nagy ruszki támaszpont volt, úgy 5-6 emelet mélyen és tiszta labirintus. Ezt egy ismerősöm is megerősíti, ki ott volt a 80-s években mint katona, őrmesterként. Pontos infó még mindig nincs róla. A Hm se tud infót adni. Mi a fene volt ott??? Te tudod pontosan, mire volt szülség egy ekkora hatalmas föld alatti bázisra??
Meg a másiik kérdés, hogy az RV és a DISzSz milyen pontosságú műszer. Mert ha mondjuk az RV 10m-es pontossággal dolgozik 20m-en, akkor az elég rizikós bevetést eredményez:-)
Úgy tudom hogy a Szu-17-et és a MiG-27-et az orosz vegyesen alkalmazta. Mivel a műszerezettség csak a navigációs rendszerben (Szuhoj: PrNK-54; MiG-27: PrNK-23) meg a DISzSz lokátorban különbözött, gondolom hogy a Szuhoj kismagasságon, a MiG pedig kis és közepes magasságon tevékenykedhetett. Erről célszerű lenne egy hajózót (lehetőleg szuhojost) megkérdezni:-)
Hát most egy régi elképzelésem döntötted meg:-) eddig szent meggyőződésem volt hogy rádiólokációs tér alsó határa 100m volt. Kezdem kapisgálni miről van szó.
Összeszednek ezek mindent, ha kell, ha nem. Ott egyébként mintha Vega is lenne. Legalábbis az antennaposztot ugyxanúgy égnek állítva véltem felismerni, mint ahogy annál a s..... Pintérnél.
A kérdéses környéken nincs semmiféle hegy. Ott a legbagasabb kiemelkedés az M3 felüljárója. Egyébként a Nyevánál semennyire nem befolyásolt egy kis állócél. Ugyanis olyan megbízható SZDC-je volt, hogy az az ilyesmit gond nélkül megette.
A Nyeva osztály minimális tevékenységi magassága alapból 25 méter volt. Ám ha a tűzvezető lokátort kiemelték, akkor ez lemehetett akár 11 méterre is. Az osztályoknak volt egy P-15 kismagasságú felderítő lokátora, amelyiknek az alsó hatómagassága optimális esetben 20 - 50 méter volt. Ezt az értéket tudták is tartani, ha a telepítés helye jó volt. Márpedig a Csepel sziget és Gyál környéke olyan, mint az asztal. Semmi fedezőszög nincs, tehát azokat az osztályokat nehéz észrevétlenül megközelíteni. Még a "fű alatt" sem olyan egyszerű.
Rengeteg helyen kellett a levegő. A rakétákban, a "O" és "G" töltő kocsikban, volt a PV kabinban a tápvonalak miatt, de az agregátorokat is lehetett levegővel indítani (harckocsi motor volt). Ezek különféle méretű levegő palackok voltak, de a nyomás 120 - 180 kg/cm2 volt a többségüknél. A rakéták levegő tartályai voltak a legkomolyabbak, a közepes rakétákban kb 300 kg/cm2 nyomást kellett tartani.
Ezeket a palackokat rendszeresen ellenőrizni és tölteni kellett, és azt eleinte úgy oldották meg, hogy a technikai osztálynál volt töltőgép tároló palackokkal. Fntos követelmény volt, hogy a levegőnek nagyon száraznak kellett lennie.
Később annyiban módosult a helyzet, hogy azoknál az osztályoknál is tartottak töltő gépet, ahol egy laktanyában két osztály volt (Szentendre, Gyál) Ez a képen látható kocsi az újabb beszerzések közül való, mert én annak idején még csőrös ZIL-en láttam ilyent. Viszont a bodega emlékeztet a palack tároló kocsira, ahol az oldalt lévő ajtókon át lehetett elérni a tároló palackokat.
A Szuhojon a Szu-17M változattól kezdve van terepkövető lokátor. Hát.... ez annyiban mérvadó hogy nem szem után kell földközelben repülni hanem műszerek segítenek. Vagyis enélkül is lehet földközelben repülni, de nagy gyakorlatúaknak sem ajánlják a repbiztonsági szakemberek...
Hát...mondom hogy nem tudom mely osztályok voltak érintve vagy az egész dd. :-)
A kismagassághoz annyit hogy a Szuhoj elméletileg képes akár fűnívóban is repülni, ez síkvidéken megoldható. A vonatkozó berendezései az RV-fenetudjahányas rádió-magasságmérő és a DISzSz doppler terepkövető lokátor. A berendezések pontosságáról és képességeiről nemtok mit mondani.
A kérdés az hogy mit kell azalatt érteni h az osztályokat nem volt könnyű kismagasságon kijátszani?
Volt tüzér! A másik topicon emlegettél levegőtöltő kocsit. Megleptél mert asztem h a töltőkocsikon kívül más nem volt:-) Konkrét típusra emlékszel-e? A Vegához is volt ilyen?
Én egy olyan sztorira emlékszem, hogy Taszárról "támadták" Pápát, és orosz egységek is voltak. Ott viszont csak repülőkről volt szó.
Egy SzU-22 csinálta az átstartolásokat Taszáron, mire Pápán emelték a vadászokat. Azok nem találtak semmit, és amikor elégették az üzemanyagukat, és leszálltak tankolni, akkor jött a "légicsapás." Mindezt még egy kis zavarással is bonyolították.
Az AS-t tényleg kritkával kell kezelni, több vonatkozásban is.
Erről én is hallottam, a SzU ment is a tengerbe. Nem vált le a célanyag. A lengyel pilótát kihalászták, kitüntették, és pár nappal később már a magyaroknak repült célt (pontosabban indított céldrónt). A lengyel megfigyelő meg "kicsit" ideges volt a KUB kabinjában, alig engedte az indítást. Ezt mesélték...
Ha jól emlékszem, pletykaszinten annyi keringett erről a történetről, hogy egy kétüléses Szu-22UM-3 játszotta a csaligép szerepét és amíg a 11. dd. ezzel volt elfoglalva, addig a harci Szuhojok fű alatt és Csepel fölött meglátogatták a fővárost dél felől védő lérak osztályokat. Ez úgy értendő hogy közvetlenül föléjük repültek be, ha ez igaz akkor el lehet képzelni mi maradt volna az osztályok helyén egy éles helyzetben.
Ismét nem a realitásokat sikerült az AS-nek felhoznia.
Egy egész század Su-22M3 egy osztály ellen???
Csak észak-olaszországban 8 Nike osztály várt rájuk...
... de mondhatok durvábbat is, 20db MiG-15-ös nagy biztonsággal szét tudna lőni egy Patriot PAC-2 -es üteget (mivel annak csak 16 rakétája van:).
Ezzel ugyanúgy nem mondtam semmit sem mint az idézett cikk.
Valószínűleg én már nem voltam a rendszerben, amikor ez a "dolog" trténhetett, de én bizony némi pilótás túlzást látok benne. De: A 11. dandár érdi harcálláspontján az Rt. századnak kifejezetten jó felderítési lehetőségei voltak a Duna vonalán. De ha az a SZU-22 század annyira földközelben jött, akkor a szigethalmi osztály (Nyeva) P-15 lokátora szinte mindent látott, ami a sziget fölött történt. De ha az nem volt elég, akkor viszont ott volt a gyáli (Nyeva) és a felsőpakonyi (Volhov) osztály, amelyiknek ugyancsak volt kismagasságú felderítési lehetősége, és a sziget felé szinte semmi fedezőszögük nem volt. Azt azért tudni kell, hogy amíg a komplexum akármilyen csali céllal van elfoglalva, addig a felderítő lokátor kezelője nem szelektál a célok között, mindent közvetít. Egyébként a három említett osztályt még kismagasságon sem volt olyan könnyű kijátszani. Na persze ha az összes közül csak a szigethalmi működött, akkor könnyebb a dolog, de akkor meg ne beszéljünk a dandárról.
Mindazonáltal a jól elhelyezett Nyeva felderítési lehetősége 25 méter volt, azalatt meg épeszű pilóta nem repült, kivéve persze ilyen őrülteket, mint Besenyei Péter.
Nem emlékszem a cikk írójára, de az igazi égetés az lett volna, ha Balogh Imre tbk. úr írta mert ő volt a szdpk. Az első legalábbis, azt nem tudom hogy a kérdéses időpontban ki volt, sőt tulképpen a pontos időpontot sem tudom. Ha jól emlékszem, pletykaszinten annyi keringett erről a történetről, hogy egy kétüléses Szu-22UM-3 játszotta a csaligép szerepét és amíg a 11. dd. ezzel volt elfoglalva, addig a harci Szuhojok fű alatt és Csepel fölött meglátogatták a fővárost dél felől védő lérak osztályokat. Ez úgy értendő hogy közvetlenül föléjük repültek be, ha ez igaz akkor el lehet képzelni mi maradt volna az osztályok helyén egy éles helyzetben.
Na ennyit tudok erről... Senki szakmai érzékenységét nem akarom bántani félreértés ne essék-ugyanakkor nem hiszem hogy ez egy "urban legend" lenne. Vagy ez is csak úgy igaz, mint ha a jereváni rádió adását hallgatnánk? :-)
Tudod, én egyik sem lettem volna szívesen, sem pilóta, aki észreveszi a füstcsíkot, sem rakétás, aki meglátja az indikátoron, aki meglátja az ellene indított valamit.
Ám ha mindenképpen választani kell, akkor már inkább rakétás, hiszen ha bármi van, mégiscsak a földön vagyok. Onnan nehezebb leesni.
Más: Minket annak idején egy MIG-23 század szívatott meg. A lövészet előtt szűkített harcrendben gyakoroltunk, és amikor a vizsga néma lövészetnek vége volt, a repülők elhúztak a fejünk fölött. Semmi nem kellett, csak kismagasságon átlépni a hangsebességet. Tudod hány ablak maradt épen?
Egyébként, hogy ki szívat meg kit, az csak a felek felkészültségétől függ.
Ez nem forditva volt? :-) a legutóbbi lengyelországi lövészeten a rossz szektorba tévedt Szu -ból ugrott ki a pilóta az utolsó pillanatban, mert jött a rakéta.... ( asszem KUB) :-) :-) :-)
sziasztok! Nagyon érdekes a topik, végigolvastam. Egy kérdés: az aranysasban egyszer említették, hogya rakétás légvédelem alaposan leégett valami gyakorlaton ahol a SZu-22 század csúnyán megszivatta őket. Ez igaz? Ha igen akkor mennyi igaz belőle, és csapat v telepített légvédelem volt? (N.B. a cikket egy volt taszári századparancsnok írta, ezért nem tudom mennyi az igazi égetés és mennyi a nosztalgia)
Nemcsak a Dvináknál, hanem 1981-ig a Volhovoknál is úgy oldották meg a dolgot, hogy a fónikus híradás vezetéken ment, vele párhuzamosan egy R-402 rádiórelénk volt. Az osztályok között a híradás csak a dandáron keresztül mehetett. Mindig csak vezetéken, és rádiórelén duplikálva volt a dolog. Az osztályok és a legközelebbi távolfelderítő lokátor között az úgynevezett FÁZA rádiórelén volt összeköttetés, azokat a lokációs információkat valamivel hamarabb kaptuk meg, mint a dandár céltájékoztatását. Amikor 1981-ben beüzemelték a Vektort, akkor az a berendezés már magasabb szintű összeköttetést igényelt, amit maximálisan kielégített a Cikloida. Azon ment a Vektor TKI (telekód információ) és természetesen fónikus összeköttetésre is volt lehetőség. Volt a berendezésnek a fene tudja hány telefonvonala is.
A Vega osztálycsoport belül vezetéken kommunikált, minden berendezésbe telepítve volt a saját hangosbeszélő hálózat. A Vega és a 104. ezred, majd a dandár között Cikloidán volt összeköttetés.
1980. kora őszén történt, éppen Börgöndön voltam szolgálatban. Valamikor késő délután arra lettünk figyelmesek, hogy valami van az égen, ami rettentően világít. Telefonon jelentettem a dandárnak, hogy valamit látok, erre azt az utasítást kaptam, hogy állapítsam meg a pozícióját. Készültségi szolgálaton kívül voltunk, tehát nem volt kint a területen a teljes váltás, vagyis azzal a 7 katonával, akik rendelkezésre álltak, bekapcsoltam a komplexumot, antennára kapcsoltam, és semmi. Az égvilágon semmit nem láttam. Fentről jött a sürgetés, hogy az nem létezik, nyissam ki jobban a szememet. Akkor még az M-2-es Volhovunk volt, TV nem volt, így a PAB-2 tájolóval kezdtem el nézegetni azt a valamit, azzal legalább egy szöget mérni tudtam. Az a valami rettentően világított, ráadásul Budapest felé sodródott. Az én forgalmazásom nyomán más is bekapcsolódott a keresésbe, de TV-je csak a Nyeváknak volt, az meg nem volt a közelben. Végül felküldtek rá egy vadász géppárt, amik állítólag szétlőtték azt a vacakot. Mikor szétlőtték, akkor derült ki, hogy csak valami fólia rongy az egész, az meg szép lassan ereszkedik lefelé. Másnap derült ki, hogy tréfás kedvű székesfehérvári fiatalok egy hatalmas fóliazsákot megtöltöttek hidrogénnel és eleresztették. Többen látták is az előkészületeket a Lövölde úti katonai lakótelepen. Akkor meglehetősen szidtam a szárazföldi haderőnemet.
