Bánk bán (Molnár András) dulakodott Gertrúddal (Ercse Margit), s amikor le kellett volna szúrja, valahogy beesett arccal az ölébe. Margit néni megkérdezte: Most leszúrsz, vagy mi...?
Ugyanők. Vénusz ölében fekszik Tannhauser, jönnek felfelé a sűllyesztőből. De mivel előtte lent vicceket meséltek, úgy jöttek föl, hogy Tannhauser feje ugrál Vénusz hasán, aki hangtalanul röhög.
Előadás közben egy csótány ballagott a színpadon. Mikor a súgólyuk elé ért, a súgó az összecsukott librettóval kinyúlt és leütte.
Háry János ment szabadtéren, a színpad a zenekari árok felé lejtett. Behoztak egy lovat a színpadra, aki elpössentette magát. Az meg foly a súgólyuk felé. A súgó kitette élére állítva a librettót, és azzal elterelte a csurgást... a zenekari árokba.
Egy hegedűsből lett karmesterünk mesélte [az anonimitás személyiségi jogok, és emlékezetkiesés - 18 éve mesélte! - miatt :-)]:
Egyik vezető zenekarunk koncertmesteri pultján az egyik mű kottájába az ütemejelzés fölé tollal az alábbiak voltak beírva:
"X karmesternél ez 3/4-ben van, Y karmesternél 6/8-ban, Z karmesternél f**om tudja ..."
És egy ráadás, szintén saját tanúsággal...
Simándy József Manrico szerepében, a második felvonásban kissé a tábortűz közelében felejtette magát, mikor a hírnök kürtszava harsant. A karmester szerencsére résen volt, és leintette a Simándy nevében válaszolni készülő kürtöt... a Mester pedig - mit tehetett volna mást - elnevette magát (csaknem legyintett egyet) - és odaballagott a színpad jobb oldalán lerakott kürtjéhez, s így az ő kürtjele sem a semmiből jött...
Ha megengeditek, kettő. Mindkettőt láttam.
1. Siegfried előadás a hetvenes években. Az akkori korszak méltán tisztelt Wagner tenorja (szégyellem, de nem tudom, hogy Turpinszky Béla vagy Csányi János volt a szenvedő alany) kovácsolta a Nothungot, amikor is az üllő - a jelenetben kissé előreszaladva - kettéesett. Hősünk nem jött zavarba. Kivágva az illendő három magas C-t, összebarkácsolta az üllő a kard kipóbálásához. A közönség derűje akkor hágott tetőpontjára, amikor a kard - csődöt mondott! Bizony, a vágással is háromszor kellett próbálkozni, s ebből kettő nem volt olyan sikertelen, mint a magas C-k...
Végzet hatalma. A fiatal Molnár András az előjátékban biztatta partnernőjét, hogy szánja már magát a szökésre, amikor hosszú csizmája szárából - nem is egyszer - a földre hullott a később a végzet eszközévé váló pisztoly. E hősünk sem zavartatta magát, többször is helyretette - de neki legalább szerencséje volt, mert a később eldobott pisztoly végül is jókor dördült el...
jujj, eccer hallottam valakirol (komolyan nem tom kirol van szo), hogy koncertjen general pauzaban ezt lehetett hallani az elso sorokban:"nem mondod, hogy ez is...?! (... helyre tessek az Ur valasztott nepenek nevet kepzelni)
Isten nyugosztalja, drága Legány Dénes zeneirodalom órán a János-passióval kapcsolatosan mondott ilyesmit, hogy "hurok-mozgás", mire az egyik rezes gyerek megkérdezte hangosan: -Kurok...? -(röhögés ezerrel) mire egy másik agyaskakas: -Majd jövőre, Bálint. (röhögés ezerrel)
Nem tudom mit játszottak, volt egy generálpauza a zenében, és ott csend helyett egy öregasszony hang épp ezt mondta. -...és akkor beleteszed a két kiló krumplit... -erre a főszereplő úgy kiborult, hogy lement a színpadról és képtelen volt végigcsinálni az előadást ha jól tudom.
Az az igazság, hogy egy könyvet szeretnék írni ilyenekből. Következő énekórán, ha eszembe jut, megkérdezem a tanáromat, hogy lehetne hozzáfogni, és meséljen már egy párat, ami vele történt harminc év alatt.
Nabucco-Abigél duettben Melis György nem vette észre, hogy a szoprán (nem mondta ki volt az) sleppjére lépett. Amikor Abigélnek ki kellett volna mennie, nem indult el. Gyurka bá megkérdezte: -Miért nem megy ki? -Mert rajta áll a sleppemen.
Leonore, irjal meg operahazi bakikat!!!!!! Ez akkora volt a Don Giovannival....:DDDD Regen volt egy konyvem (sajna nem emlekszem ki irta), amiben az ugyelo szemszogebol voltak osszegyujtve operahazi poenok. Azon is jokat derultem. Szoval irjal meg legyszi, ha tudsz. :)
Szovjetológiai tanfolyamom következő darabjai:
Boldogult emlékű Tátray Vili bácsi mesélte egyszer nagy társaság előtt: "Kodályt egyszer megkérdezték: - Zoli bácsi, maga szerint ki a legnagyobb szovjet zeneszerző? - Sosztakovics! - jött a válasz. - És, mi a véleménye róla? - Booorzalmas!!!"
Egy másik: "A moszkva utcáin hosszú sorok kígyóznak az élelmiszerüzletek előtt. Az illetékes elvtársak körbelátogatják a sorbanállókat és figyelmeztetik őket, hogy hamarosan erre jön majd egy Unesco-küldöttség autókonvoja, s ha a külföldi vendégek kiszállnának és szóba elegyednének velük, azonnal gyömöszöljék a zsebükbe a cekkereket és mondják azt, hogy hangversenybérletet szeretnének váltani. Kisvártatva valóban jön a delegáció, kocsik megállnak, külföldiek kiszállnak, kérdezősködni kezdenek: - Emberek, miért ez a hosszú sor? - Príma kis hangverseny lesz! - [Fonetikusan sajnos jobban hatna...] Mócart? Csikóvszij? - Nyet! Szmetána!" [Oroszul időközben elfelejtőknek: szegény Bedrích családi neve a különböző szláv nyelveken 'tejföl'-t jelent.]
Köszönöm a türelmeteket.
Fejlesztgették a cimbalmot. Kodály bement a hangszerkészítőkhöz. Beszámoltak neki, mit fejlesztettek. Kodály erre azt mondta: -Vigyázzanak uraim, nehogy véletlenül mégegyszer feltalálják a zongorát!
A közönség nem hallja, de az énekesek beszélgetnek időnként a színpadon. Rigoletto cipeli a zsákban Gildát és odaszól neki: -Voltál már máma vécén? Tegnap láttam, jól bevacsoráztál...
Azt hiszem, ugyanők, már színpadon kívül. Gilda Rigolettóhoz: -Amikor megtapogatod a zsákot és azt énekled, hogy "egy férfi teste..." legalább ne a mellemet markold...!
Egyszer egy tenorista (nem írom le a nevét, már meghalt) szerelmes volt egy színésznőbe, aki azt mondta neki, hogy amikor majd Don Ottaviót játszik, ne engedje, hogy a Don Giovanni elsőre kiüsse a kezéből a kardot, hanem kezdjen el vívni. Legyen csak faszacsávó. A tenorista pedig megfogadta a jótanácsot, csak éppen nem közölte előre senkivel, s az előadásban nekiállt kardelejtés helyett a Don Giovannival vívni, mint állat. Az meg szegény (Berczelly István) mit tudott csinálni, kénytelen volt vívni vele, pedig akkor nevetve kellett volna elszaladnia úgy, hogy a Don Ottaviót előbb lefegyverezte. Vége lett a felvonásnak, elhallgatott a zenekar, de még mindig vívtak. Az ügyelő akkor gyorsan összecsukta a függönyt, de már azt hitték, botrány lesz. Berczelly a csukott függöny mögött felpofozta a tenort.
Egyszer egy ember a közönségből odament Jascha Heifetzhez a koncertje után, a hegedűjére mutatott, és azt mondta: -Szép hangja van ennek a hangszernek! - mire Heifetz a füléhez tette a hegedűjét és így szólt: -Érdekes, én nem hallom...
(Ha rám gondolsz, akkor bocs. Kenni max. vajaskenyeret szeretek. Csak az aranyigazságok is olykor olyanok, akár a vajaskenyér. Attól függ(nek), honnan nézzük (esszük, ejtjük stb) őket.)
Egy nagy horgásszal történt:
Egyik nap áll begipszelt lábbal a tóparton és horgászik.Arra jön egy másik pecabajnok ,aki látván őt ,hozzászól:
-Jó napot ,kolléga!Harapnak a halak?
Míg a másik:
-Á,dehogy!Csak elestem!:):)
Elnezest, de azt hiszem a JAZZ topikban egy ide is illo hozzaszolas volt, ugyhogy kawitan utolagos engedelyevel ide kopirizom...hatha valaki meg nem olvasta...
"Jaj, ezer bocs, a Mike Sternről meg arról, hogy májusban megint jön, eszembe jutott egy hihetetlen poén. Tavalyi koncert előtt sajtótájékoztató, amelyre 10 perccel a kezdés után megérkezik bizonyos Bánkúti Gábor, a Magyar Rádió legnagyobb, örökre befalazott, 100 éves téglája. Leül az első sorba, de úgy, hogy a székét egy méterrel még előrébb húzza, és pont a Stern orra előtt kezd el szuszogni - talán el is aludt. Ja, előtte lerak az asztalra - Stern orra... hm... alá - egy diktafont. Aztán lemegy a duma, jönnek a kérdések. Bánkúti bácsi, őrült, nagyothalló hangerővel elkurjantja magát, miközben olyan kézmozdulatot ível, mint egy bel canto sztár amikor ötödszörre vágja ki a magas C-t (Sternnek a szelétől is majdnem leszáll a feje): PLEASE, INTRODUCE YOURSELF. Mindez olyan angolsággal, hogy biztos, hogy anno Juhász Előd volt a vizsgabiztos a Rigó utában. Stern zavart, vihog, aztán: Hi... My name is Stern... Mike Stern. :-))"
Ez inkább csak egy buta vicc...
Klaudia Schiffer és David Copperfield egy komolyzenei hangversenyen ülnek. A zongorista már javában játszik, mikor Klaudia odasúgja Davidnek: "Te, ez Mozart?" Mire ő: "Pszt... Nemsokára megfordul, és megtudjuk."
Asszem most lebukok, de muszaj beirnom:
Ives, to his copyist: "Dear Mr. Price, Please do not try to make things nice! All the wrong notes are right. "
: D
