Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15244

Miben segített a pszichológus?

Előzmény: sad project (15243)
sad project Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15243

Alapvetően azt hiszem minden társas helyzet szorongással tölt el. Nagyon sokmindent nem úgy cselekszem meg mint ahogyan azt valójában szeretném. Rosszul érzem magam ha beszélnem kell akár még ismerősökkel is,ha telefonálni kell vagy ha el kell menni vásárolni. a legtöbb helyzetben inkább hárítom ezeket a dolgokat valami számomra elfogadható kifogással. Ez idén nyárra odáig fajult, hogy otthagytam munkám és szinte mindekivel megszakítottam a kapcsolatot. Nekem a szoc fób mellé társul még olykor súlyos depresszió is. hát eljutottam oda hogy vagy teszek valamit magammal vagy belehalok. Mostmár 2 hónapja járok pszihológushoz és némi javulás mutatakozik azért. A legnagyobb problémám a női nemmel való kapcsolat okozza. Szerintem ez az ami kiváltja ezt az egész folyamatot mert úgy érzem a többi dologgal meg tudnék bírkózni de ha lányokkal kell beszélgetni szinte meghalok. Erről majd máskor írok még esetleg ha jobban fölkészültem de most még leírni is nehéz ezt a témát.  Igazából csak azért írom ezt le mert ha jól sejtem akkor Nina000val máshol is összefutottunk már és simán írtam neki,hogy találkoznék vele én is. Aztán most itt olvasgatok és elfogott megint ez a lehangoló érzés és egyszerűen képtelen vagyok megérteni magamat. :S

kite/ybjwtg Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15242

szia sad, akkor oszd meg, neked mik a tünetek, félelmek, milyenek a napjaid? 

Előzmény: sad project (15241)
sad project Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15241

Sziasztok! Örülök,hogy rátaláltam erre a fórumra itt. Jó ideje szenvedek én is hasonló gondoktól mint amiket itt írtok. Igazából csak mostenság tudatosodik bennem,hogy létezik ilyen betegség. Szociális fóbia. Szörnyű. Azt hiszem segítséget jelenthet ha itt megosztom a saját gondolataimat és talán ezzel én is adhatok nektek némi támaszt.

kite/ybjwtg Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15240

igen ezt én sem értem, egyik nap még magabiztos voltál azután egy görbe este után befordultál és ottragadtál? elég ütős ital lehetett ...

feltételezem azért ez egy hosszabb folyamat volt. 

Előzmény: szjozsi79 (15234)
kite/ybjwtg Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15239

szia ebcsont, háát nekem nem hozott megkönnyebülést a megvilágosodás. ma még nem keltem ki az ágyból pedig éhes is vagyok lassan. igazából nem is szeretem magamat sajnálni de ez most annyira belülről jön. talán majd a megkönnyebülés akkor jön, ha elkezdek küzdeni konkrétan a SZOCIÁLIS FÓBIA ellen. Olvatam, h a gyógyszeres terápiáktól kivan mindenki, nem is használ annyira, vagy bekábulnak, vagy más fajta depressziós pszichikus betegségeket hoz elő. Neked milyen mértékű, hogyan nyilvánul meg? 

Előzmény: ebcsont____ (15235)
kite/ybjwtg Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15238

Szia, igen olvastam a blogodat és nagyon hasonló félelmekkel és hétköznapokkal küzdünk. Én eddig nem tudtam, tegnapig, hogy ilyen betegség-állapot létezik és olvasom vissza a hsz.eket. Nem hinném, hogy több lenne a férfi szoc.fóbos. Az, hogy több pasi szeretne személyesen talizni, feltételezem más a magyarázata. :) Egyébként meg tegnapig azt gondoltam, hogy messze földön én vagyok aki ennyire komplexen szenved ettől. Még sosem láttam senkit aki így reagálna dolgokra ahogy én, de most látom,hogy mégiscsak van. Háát nem tudom, elég durva ilyen mondani, hogy örülök hiszen egy olyan dologról beszélgetünk ami rontja az életminőségünket. de azért azt jó tudni, hogy nem vagyok egyedül 

 

Egyébként én még alig-alig tudom magamnak is megmagyarázni, hogy ez létezik és betegség ami nekünk van. És azt is, hogy gyakorlatilag a fő tünetek ugyanazok, nálunk szerintem az apróbbak is. 

 

A személyes találkozó nekem tuti, h korai. Senki nem is tud a családomból a problémámról és azt hiszem nem is tudnám ezt felvállalni. De azért kiváncsi lennék mit csináltok egy ilyen találkozón. Remélem majd olvashatok itt róla :)

szép napot

Előzmény: Törölt nick (15236)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15237

Egyszeri bepiálás okozott nálad szociális fóbiát?

Előzmény: szjozsi79 (15234)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15236

Szia Kite!

 

Nagyon hasonló helyzetben vagyok, mint te, és közös bennünk még a kétségbeesés, a megoldásra való vágy erőssége is. A többiek már ismerik a történetem, ha te még nem olvastad, itt megteheted: http://irulpirul.blog.hu/

Én jövő héten már otthon vagyok, nagyon szívesen találkoznék veled mondjuk pénteken. Nem tudom lenne e hozzá kedved, mindenesetre ha "csak" a bátorsággal van a baj, akkor abban úgyis kvittek vagyunk :) ne aggódj emiatt.

 

Ja, és láááányok, írjatok! Eddig kb 20 fiú jelezte h érdekelné a személyes találka. Lányok, hol vagytok??!! :)

Előzmény: kite/ybjwtg (15232)
ebcsont____ Creative Commons License 2011.10.23 0 0 15235

Szia, én éppen 2 éve estem át ugyanezen. (Világosodtam meg. :)

Rám ez inkább megkönnyebülésként hatott. Pedig a problémáink kb. ugyanazok, persze némileg eltérő mértékben.

Előzmény: kite/ybjwtg (15232)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.22 0 0 15234

Gáz van ... nagyjából 3-4 évvel ezelőtt elittam az ... egyéniségemet.

Azt értem ezalatt, hogy azelőtt magabiztos voltam, határozott, talpraesett. Legalábbis valamennyire. Aztán egyszer bepiáltam durván és ezek a személyiségjegyek eltűntek.

Azóta bátortalan vagyok, határozatlan, megtört, nem találom önmagam. Lehet, más dolgok is közrejátszottak ennek kialakulásában. De ez nagyon gáz.

szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.22 0 0 15233

Ebből a hétvégéből már csak a holnap maradt.

Előzmény: horusz94 (15231)
kite/ybjwtg Creative Commons License 2011.10.22 0 0 15232

Sziasztok,

 

én még nem jártam itt nálatok de ma egy kicsit  beleolvasgattam. Van olyan, hogy megvilágosodás és az, hogy ma létrejött a betegségtudatom? Ma fél háromig nem tudtam, hogy ez létezik.Mármint a szociális fóbia. 10 éves korom óta szenvedek az elviselhetetlen pirulásoktól, a "beszélj magadról" felszólításoktól, ha látogató jön komoly izgalmi állapot, telefonálásokat halogatok és ha már nagyon fontos akkor gyorsan túl leszek rajta, enni mások előtt, az utcán szembe menni emberekkel - mindig azt gondolom , hogy engem néznek stb stb stb. Ma iskolában voltam kommunikációs tréningen vettem részt. Amióta az órarendemet tudom azóta félek ettől a naptól mert már volt részem ilyenben és tudom, h elkerülhetetlen a megnyilvánulás. Persze az első próbacsoportba bele is kerültem és a "játék" nekem olyan volt mintha a Fűrész című filmben lennék a főszereplő- tehát kiment 5 ember , én is, és a tanár bennt a teremben mondott egy olyan storyt ami tele volt fontos inokkal. Aztán bement a folyosóról az első ember neki elmondták majd amikor bejött a következő akkor az előző elmondta (mint a gyerekeknél amikor súgják a szavakat és mi marad a végére) majd a következő, következő és így tovább. Már a folyosón stresszeltem és meg is jegyeztem nevetgélve, hogy hú de izgulok. Amikor bementem elmondták nekem de csak vízhangozva hallottam és csak arra tudtam gondolni, hogy nem tudom megjegyezni mert nem is hallom szinte. Persze éreztem, hogy már pirultam is és persze két mondatot tudtam vissza mondani.Menekültem a helyzetből.  Első évfolyamos lévén felnőttoktatásban,  rettenetesen szégyeltem magamat és láttam, hogy néhányan össze is súgtak. Tudni kell, hogy már a középiskolát is magántanulóként tudtam befejezni mert a szorongás miatt nem tudtam bejárni, attól rettegve, hogy felszólítanak. Azóta már elvégeztem pár sulit és nagyon jó eredménnyel de ma elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg hülye vagyok és nem tudok megjegyezni egy rövid történetet és a benne lévő infokat, vagy a szorongás miatt nem tudtam koncentrálni. Kamaszkoromban mindenki lehülyézett és butázott és még a baráti társaság is egy jellemtelen ostoba libának tartott mert nem tudtam kifejezni magamat és a baráti körben nem tudtam érvényesülni sziporkázó poénokkal. Azt hiszem unalmasnak is tartottak, ahogyan ma is. Aztán amikor 100 %-os vizsgáim lettek a felsőoktatásban akkor sokan elismertek főleg a közeli hozzátartozóim de azon nem változtatott amit nap mint nap érzek. Jajj annyira összetett az egész, nem is biztos, hogy itt kellene untassalak benneteket az egésszel.. egész hazafelé a suliból ezen rágódtam és persze vertem a fejemet a falba, hogy hogyan éghettem be ennyire. Ha bármilyen órám van rettegek, hogy a tanár esetleg amikor péládákat vázol fel pl. jogon, akkor esetleg odajön közel és azt mondja, hogy pl ha eladom magának ezt és ezt a tárgyat akkor... és én rettegek mert elsüllyednék ha ilyen történne. zavart nevetés és pirulás és annyira gáz az egész. amikor nem rám irányul valami akkor előfordul, hogy nagyon határozott ember benyomását keltem. pl. vizsgán.. olyan kommunikációs csodát vagyok képes előadni, hogy el sem hiszem, hogy én vagyok. Lehet, hogy azért mert képes vagyok felülkerekedni saját magamon és a feladat fontosabb mint a fóbiám.

 

 nehezen kérdezek vissza az órákon de akkor hatszor átgondolom és félek, hogy hülyének néznek miatta meg az hogy butának..ettől nagyon félek.  ha szülőire kell menni az maga a tortúra. végig stresszelem az egészet de néha, tudok beszélni és valamiért nem érzem ezt de ez ritka. ha váratlanul megszólít valaki totál zavar. régebben jó sokat kellett innom ahhoz, hogy pl szemezni tudjak valakivel.. akkor meg már azért nem tudtam mert túl sokat ittam :) 

 

Erről még soha senkinek sem beszéltem pedig ezzel élek együtt több mint két évtizede, nap mintt nap. Ma amikor hazaértem a "jó nagy beégés után" csak sírtam és sírtam és elkezdtem a netre beírni ezt-azt. Megtaláltam ezt a betegséget, hogy szociális fóbia.. olvastam a tüneteket és még jobban sírtam mert magamra ismertem a legapróbb doglokban is. 

 

Gondoltam hátha tudok segíteni, hogy hová, milyen szakemberhez lehet fordulni ezzel? Nem tudom meddig tudom még mutatni azt, hogy minden ok holott k..vára nem ok semmi sem. közben pedig haldoklok önmagamban. Nálam a genetikai veszélyeztetettség és a gyermekkori környezet is mind-mind azt táplálja-táplálta, hogy ide jussak ahol most topogok. Nap mint nap küzdök azért, hogy amiben szocializálódtam és amilyen mintát láttam az ne legyek. Ez komoly munka. Csak otthon érzem magam teljes biztonságban, amikor el kell hagynom a lakást akkor totál bizonytalanná válok. Ismeretlen helyeken autóval tehetetlenné válok. 

 

Szerintetek menthető vagyok, vagy javítható? Bocsi ha hosszú voltam..

 

Üdv: KITE 

 

horusz94 Creative Commons License 2011.10.22 0 0 15231

Helló.

Most hétvégén van bárkinek kedve találkozni, ellehetne menni valahova és legalább lenne egy biztos "társ" akivel elmehetnénk szórakozni vagy valami, akár az se lenne rossz hogy csak beszélgetni vagy valami.... akinek alkalmas az írjon ide...(ha lehet ird meg hol lax, vagy annyit hogy pesten lehetne-e találkozni-nem pesti vagyok, de akár feltok menni-)

Törölt nick Creative Commons License 2011.10.17 0 0 15230

Lehet, hogy a halogatás a lényeg? Elmenni személyesen, az idő, és felkészülés, a telefon meg ott van. Néha megkönnyebbülök, ha pl nem veszik fel, v foglalt.

Előzmény: fatale79 (15228)
Mihaltimar Creative Commons License 2011.10.17 0 0 15229

Jó reggelt mindenkinek!

 

Van esetleg itt valaki parurezissel? Érdekelne, hogy sikerült-e működő terápiát találni, az mi volt, hogyan hatott? Szeretnék én is kigyógyulni végre.

 

Üdv: MT

fatale79 Creative Commons License 2011.10.16 0 0 15228

Ezzel én is pontosan igy vagyok. Inkabb személyesen időpontot kérni, mint telefonon és hivást fogadni is könnyebb mint hivást kezdeményezni. Én sem értem, hogy miért jobb ha látnak is, miközben remeg a hangom. De mégis könnyebb ugy. Hmmm.....érdekes, megmagyarázhatatlan dolgok ezek.

 

Előzmény: greenwood (15189)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15227

Nem a felszínes kapcsolat a lényeg. Mert nagyon mély barátságaim is vannak, és annál többet semmi sem ér. Viszont olyan ismerősök, akikről azt gondolom, hogy nem kedvelnek, vagy sajnálnak, vagy lenéznek stb - még ha ez nem is igaz, de hát tudod, hogy van ez - azokkal sokkal nehezebb, mert úgy érzem, le vagyok tudva, megalkottak rólam egy képet és onnantól esélyem sincs, hogy megismerjenek, valóban milyen vagyok. Ismeretlenek előtt tiszta lappal indulok, a barátaim pedig kedvelnek, ezért nincs problémám az ő társaságukban.

 

Két hét múlva leszek otthon :)

Előzmény: szjozsi79 (15225)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15226

Hazajöttél már?

Előzmény: Törölt nick (15224)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15225

Úgy látszik kétféle szociális fóbiás van.

Nem lehet, hogy az idegenekkel azért könnyebb, mert velük felszínesebb a kapcsolat?

Előzmény: Törölt nick (15223)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15224

Úgy, hogy a másik bátorít. Erre értettem a támogatást. Én a barátnőm társaságában pl sokkal felszabadultabb vagyok, és rengeteg olyan dolgot merek megcsinálni, kimondani idegenek előtt is, amit amúgy nem tennék. Ha erre úgy reagálnak, ami miatt szégyellném magam, ha egyedül lennék, még mindig tudunk egy jót röhögni rajta egy baráttal.

Egyedül sokkal nehezebb a félelmeket megélni. Ha ott van valaki, aki megerősít, nagy bátorságot tud adni. Vagy nálatok ez nem így működik?

Előzmény: szjozsi79 (15222)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15223

Ha van valami program, úgy tényleg sokkal könnyebb minden.. de ha pl beülünk valahova sörözni, vagy pihenni stb, akkor a beszéd lesz a központban, és ha nincs valami pótcselekvésre lehetőség, nehéz rejtegetni a parát nálam is.

Viszont nekem nagyobb gondjaim vannak ismerősökkel, szóval pont fordítva mint nálad. Idegenek között, akik még nem ítélkeznek a félszegségem felett, könnyebb egyenrangúnak éreznem magam. Olyan társaságban persze, ahol felszabadult tudok lenni én is, kifejezetten szeretek időt tölteni.

Nálam a fóbia csak emberekre terjed ki, tehát pl az h mikor érek haza, hol alszom, hol eszem, ilyenek, nem befolyásolnak.

Előzmény: _tyúkanyó (15219)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15222

Poénos helyzetben hogy reagálsz viccesen, amikor pont az a baj, hogy nem tudsz lazának lenni, amikor KELL?

Előzmény: Törölt nick (15221)
Törölt nick Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15221

Hozzám egyszer odajött egy srác hogy "a magas vagy a mély hangú fiúkat szeretem e jobban?"

Hát én azt hittem, hogy nem normális, aztán kiderült, hogy ő is ilyen "csjozás-tréning-oktató" aki jelenleg komolyan meg akar velem ismerkedni. Háát, nagyon gázos volt a srác, nekem nem jönnek be az ilyen csajozós dumák. :/

Gyakorlásnak persze jó, de akkor is inkább olyasmivel, ami spontán jön, csak nem tartom vissza, tehát ilyen erőltetett baromságokkal inkább ne égessék magukat az emberek :D

A bátorság viszont mindenképpen értékelendő, csak jöjjön természetesen! Na, jó ötletnek tartom amúgy amit javasolszz, mert ha olyan dolgot nem mer megtenni az ember, amit tényleg tenni akarna (pl odamenni egy lányhoz/megkérdezni valakitől, hol vette a cipőjét/egy poénos helyzetben viccesen reagálni valakinek stb) akkor nagy segítség lehet egy partner, aki eben bátorít és támogat.

Előzmény: döglött ló (15217)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15220

Ja, meg tök hülyeség, tudom, de azon is aggódom folyton, hogyan kerülök haza (amikor nem helyben van a találkozó- és általában ez van).

Nem késem-e le a buszt, vagy ha valaki elvisz haza, nem sokkal később megy-e, vagy sokkal előbb, mint én mennék, stb..

Minden hülyeségen képes vagyok aggódni, pláne, ha bizonytalan a helyzet.. :-/

Előzmény: _tyúkanyó (15219)
_tyúkanyó Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15219

"Az én fóbiám lányok társaságában jön ki a leginkább, no meg olyankor amikor "felszabadultnak" kéne lenni elvileg."

Ez érdekes, azt hittem, csak én vagyok ilyen 'félresikerült', hogy nem érzem jól magam, amikor pedig az lenne a cél. Osztálytalálkozók alkalmából például... Alig bírok enni a finom kajákból. :) 

 

Általában olyankor a legrosszabb, mikor új, vagy ritkán látott társaságba kerülök; főleg, ha nyilvános helyen. (Rendszeresen látott társasággal /edzőtársak/, háznál egész rendben volt a dolog, na de ritka alkalom ez is.) És elsősorban nagyobb társaságban; négyszemközt vagy 2-3 ember társaságában általában nem.

 

Az a jó, ha van valami tennivaló is, nem csak pihenni és beszélgetni kell. Futóversenyeken pl. tök jól elvagyok. :) Vagy túrán.

Előzmény: döglött ló (15217)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.14 0 0 15218

Bakker.

Előzmény: döglött ló (15217)
döglött ló Creative Commons License 2011.10.13 0 0 15217

Sziasztok!

 

Olvasgattam ezt a topicot régebben is néha, mert ismerősek a tünetek. :) Néha erősebben, néha gyengébben. Igazából nem érzem nagy hátrányát az életben, csak rossz érzés szorongani. Az én fóbiám lányok társaságában jön ki a leginkább, na meg olyankor amikor "felszabadultnak" kéne lenni elvileg.

Elmentem hát egy direkt csajozást tanító 3 napos tréningre. Hát.. számomra elég izzasztó volt! :)

Rengeteg emberhez kellett oda menni és hülyeségeket kérdezni, csinálni. Nagyrészt plázákban amit egyébként sem szeretek. Sok dolgot meg tudtam csinálni, de sokat nem. pl. nem tudtam táncolni sok járókelő előtt. De pl. tudtam viccet mesélni sima plázában járóknak. Érdekes volt. Aztán este meg szórakozóhelyen való ismerkedést "tanultuk" oda mentem lányokhoz tök hülyeségekkel. pl. "piros, vagy fekete?" "mi van?" "piros vagy fekete?" :) jó volt érezni, hogy teljesen irracionális dolgot is lehet mondani, nem kell annyit agyalni...

Nagyon segítő kész és rendes volt az én tréner párom köszönet neki. Viszont a másik 2 srác sokkal ügyesebb volt. Látom magamban, hogy mennyi gátlás van bennem ezen a téren sajnos. Még egy puszit is kaptam , de hát egy szoc. fóbiás ezt nem tudja őszintének venni! :)))

Ha valakit érdekel szivesen átadom amit tanultam ezen a tréningen. Illetve "gyakorolhatjuk" közösen. Egymást hátha tudjuk jobban inspirálni, hogy igen is nézzünk szembe a félelmeinkkel, mert a félelmeinket magunk hozzuk létre.

szjozsi79 Creative Commons License 2011.10.13 0 0 15216

Budapest-Vác-Szob vonzáskörzetében élőt keresek, aki hétvégén ráér!

Törölt nick Creative Commons License 2011.10.12 0 0 15215

 

Ez az, amiről Kognitív T, te is írtál nekem:

 

Általában akik félnek mások ítélkezéseitől, a legítélkezőbbek, magukkal és másokkal szemben is. Mégiscsak magunkban kell helyrerakni ezt a dolgot.

 

"A pokolba kívánom ilyenkor a hívót" - Józsi, elképzelhető, hogy mivel tudod, te így reagálsz egy csörgésre, félsz, hogy a másik, akit hívsz, ugyanígy a "pokolba kíván" téged és hát az tényleg kellemetlen érzés, ráadásul nem jogos. Sőt, lehet, hogy tényleg érdekli, hogy hogy vagy és jószívvel gondol rád, mikor felhív.

De hogy is lehetne igazságos valaki másokkal szemben, amikor saját magával sem az?

 

 

 

 

 

Szerintetek ketté lehet választani a szocfóbos viselkedést a következők szerint:

 

 

 

- van, aki tényleg bénának érzi magát, és folyamatos megerősítésre vár a környezetétől arra vonatkozóan, hogy nincs vele baj

 

- és van, aki tudja, hogy nem hibázott, mégis fél, hogy jogtalanul elítélik, tehát az igaza kinyilvánításával küzd?

 

 

 

Az egyik belső, a másik külső bizonyosság hiányában nem tud helyes önképet felállítani?

 

Az első, hiába dicsérik, nem hiszi el. Ha szidják, jogosnak véli. A második a dicsérettől az egekben van, a szidástól pedig tombol az igazságérzete.

 

 

 

Én a szocfóbia kapcsán azt hiszem, attól félek a legjobban, hogy nem tudom felvállalni vagy alátámasztani az igazam, nem maradok hű önmagamhoz és ezáltal úgy érzem, nincs alkalmuk az embereknek megismerni igazi énemet.

 

És ami a legnagyobb szenvedést okozza, az pedig az, mikor a szégyenérzetem fizikai tünetekként jelentkezik más emberek előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: szjozsi79 (15209)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!