Egy évben az ember többszáz "hülye picsával" és "hülye fasszal" találkozik. Persze ez relatív, mert mint tudjuk, a normális az én vagyok, a többiek meg a hülyék, szóval ezt mindenki... majdnem azt írtam, hogy vonatkoztassa magára, de ez így nem jó; szóval értsétek, ahogy jónak látjátok :-), s mondjuk évente, kétévente fut bele egy tényleg izgalmas egyedbe. S ez arra megoldás, hogy az ember semlegesítse a többszáz hülye picsa/fasz hatását. Bár a számokról lehetne vitatkozni. Nem vonulunk át a töprengőbe? :-)
Dühöngő: már kitoporzékoltam magam, de azért a jóég üsse agyon, üssön agyon, miután kidolgoztam 3 hónap alatt a kémia tételeket, mert azt hittem, elveszett a korábbi munkám, ma megtaláltam az egész pakkot! Azt hittem, legyomrozom magamat a spirálfüzettel.
De ismerős. Bár szerintem ezek elég komoly része nem nemfüggő. Pl. vannak órák, napok (hetek, é...), amikor mondom, hogy most ne szóljatok hozzám. Leszámítva a nagyon közeli barátokat (igaz, főleg a barátnőmet) ezt szinte senki sem érti meg. S aztán jöhetek a dühöngbe, hogy bassza meg, hagyjatok már békén. A másik amit több éve nem tudok átadni, hogy a hangulatingadozásaimnak sokszor nem egy kimondatlan berágási előzmény az oka. Esse értik. Megoldás? Keresni. S vigyázni arra az 1-2-3 emberre.
A példa persze csak képletes volt. Egyébként...hülye pinákkal egyszerűen nem is nagyon állok szóba, ahogy hülye faszokkal se nagyon. Ezért nem értem. Valahol máshol lehet a baj. Talán bennem. Kilencvenkilendszer olyan lazán megrántom a vállam, és átlépek embereken, akkor századszorra miért nem sikerül?
A tököm tele van már hogy nem lehet egy értelmes, fair viselkedésű nőt találni ebben a kurva világban. Aki azt mondja amit gondol, amit szeretne, és nem elvárja hogy kitaláljam mit szeretne, és persze más előbb kitalálja, mert én marha azt tartom tiszteletben amit mond, és nem találós kérdéseket látok a kommunikációban.
Addig még jó, amíg az ember csak haverként képes kezelni őket, aki jó ha van, de az sem számít ha nincs. Akkor nem tudnak bántani. De a jóisten mentse meg az embert attól hogy komolyan vegye őket. És igazából magamra haragszom, hogy ennyi év után sem jövök rá hogy nincs olyan hogy talán ő majd más lesz.:-(
Az igaz, hogy ha valaki egy tökoff alfórum offtopicjában nem mer offolni, mer hátha nem tetszik néhány deformált elmének, azon valóban inkább sírni lehetne, mint dühöngeni.
Na mindegy, ha nem mondod úgyis jó. Bár reméltem hogy legalább te nem veszel részt abban az idióta játékban, miszerint egy direkt offolásra létrehozott alfórumban, egy tipikus offtopicban nem mersz beírni valamit.
Mivel a porszívó kiskefés vége még mindig a "vörösrézzel kivert kárpitozott foncsérozott nagy büdös vasporos valagban"* tartózkodik, kéntelen vagyok nagyszámú rokonom asszisztenciáját igénybe véve zöldtea-kivonatos Sofixos vízzel törülgetni eggyesével a könyveket. Meg a pócokat.
Szeretném letépni a kilincset, de már teljesen energiavesztett vagyok. Adjátok a kezembe. :-) És nyomjátok fel a lábamat a plafonra. Szétfakad az agyam. Utálom azt, aki először kiejtette a száján azt a szót, amit nem írok le. Ezeket a tankönyveket nem szabadna fordítás nélkül kiadni. Úgy érzem, ha kimegyek anyámhoz, már el tudom neki mondani latinul, hogy kérek szépen egy zöld teát, anya. Majd alszom az egészre egyet és hipp-hopp, másnapra semmire sem emlékszem. Elég volt már a vizsgaidőszakból. Adjátok a kilincset! Küldöm a lábam.