Szombaton, május 13-án este újabb Solaris interjút hallhatunk majd, most éppen a Magyar Katolikus Rádió-ban, a zenekart Attila képviseli ebben a beszélgetésben.
Az eredeti időpont nekem megfelelne, de ha másoknak későbbi időpont lenne jobb, azt sem ellenzem. Egyetlen kérés, hogy az órabeli időpontot semmiképp se toljuk 4 óra utánra, sőt ha lehet akkor a 3 órás kezdést szívesebben támogatnám. Az ok, hogy az utolsó vonat 1/2 8 tájékán indul a Keletiből. És ha lesz végleges dátum akkor az jó időben jussunk tudomásunkra, hiszen hétközi nap esetén mindenféleképpen szabit kell rendezni, és az nem mindig megy egyik napról a másikra. Ez a mostani előrejelzés nagyon jó időben történt! :o)
Nos, vidékieknek (ha beszélhetek a nevükben) másként vetődik fel a kérdés: nem az, hogy mikor nem érek rá, hanem hogy mikor van sansz, hogy Pesten legyek.
Az én esetemben ez most egyértelmű: június 9-11. között lesz egy rendezvény, azon a hétvégén mindenképp a fővárosba kell utaznom. Ha ezen a szombaton (pénteken, vasárnap) lenne a móka, könnyen oda tudnék menni. Bár éppen azért valami szokatlan időpont volna jó (délelőtt?, este?), mert nevezett rendezvényen várhatóan délután lesznek azok a programok, amiken jelen kell lennem (konkrétabbat ma még nem tudok).
Nos, a közönségtali időpontja Nekem nagyjából jó, de azért az még munkanap. Jobb lenne egy órával később. Nem akarok lemaradni az elejéről. A péntek azért korrekt, mivel pünkösdi hosszú hétvége, szombat-hétfő családi kiruccanás van betervezve. Magyarul a nap jó, csak legyen egy órával később.
Az előbb, amikor merrinnek keresgéltem a régi Solaris-tagokról infót a neten, akkor Tóth Vili nevére rákeresve egy újabb koncertösszefoglalóra bukkantam az OtisMedia áprilisi oldalán :o))
Íme:
* * * * *
Mars Poetica
25 éves születésnapját ünnepelte a hazai progresszív rock egyik legjelesebb képviselője, a Solaris együttes. Méltó helyszínen, a Művészetek Palotájában került sor a több, mint 3 (!) órás koncertre.
A nyolcvanas évek elején indult zenekar teljes életművéből kaptunk átfogó válogatást, Böszörményi Gergely (Böszme) bevezetőjével, "Marsbéli Krónikák"-os bevezető videóval (a koncert talán legnagyobb hiányossága a minimális vetítés volt - de talán az egyik legnagyobb élményt is a vetítővel adták: a Nostradamus-szvit (több mint félórás egyveleg a koncert második részében) videója pontosan követte a zenészek játékát, például a billentyűs Erdész Róbert minden kézmozdulata megegyezett a filmen láthatókkal), halálpontos fuvola- és gitárjátékkal (Bogdán Csaba volt számomra a kedvenc az este folyamán, Erdész Róbert (billentyű) csak azért lett második, mert néha elfelejtette felhangosítani a szintijeit, és így egy-egy szóló eleje nem volt hallható), vicces basszusgitárosokkal (Seres Attila - JATA, Kisszabó Gábor és Pócs Tamás), és a valaha volt összes dobos (Gömör László, Tóth Vilmos, Raus Ferenc) jelenlétével. A Marsbéli Krónikák, az 1990 és a Nostradamus c. lemezek összes jelentős dala elhangzott, könnyebb lenne felsorolni, hogy mit nem játszottak el. Egy csalódás azért volt a repertorában. A Los Angeles 2026 c. számot (ami eredetileg 23 perces, és talán a legeslegjobban felépített zenéjük) átírták Los Angeles 2006-ra, lerövidítették, és a téma csúcspontjául szolgáló elképesztő futamokat rejtő finálét egy az egyben kihagyták belőle. Körülbelül ennyit lehet elmondani negativumként, az egész koncert megérte a dárius kincsébe kerülő jegyet, magyar zenekartól még ennyire összeszedett, felemelő koncertet nem hallottam. Kiemelkedő volt az Éden, az Apokalipszis, a Muck Ferenccel (szaxofon) és kóristákkal kiegészült Nostradamus-szvit, a Viking visszatér (ezt kétszer is eljátszották), a névadó Solaris, a kamarazenekart utánzó vidám E-moll concerto, az Óz, a Mickey Mouse, a Magyar tánc. Mindegyik dalban az a csodálatos, hogy annyira összetett, hogy az ember csak néz maga elé, ahogy újabb és újabb részleteket vél felfedezni bennük. Kiemelkedő esemény volt, ha DVD-n megjelenik, mindenképp érdemes beszerezni.
Az csak a baj, hogy magyarországon alig ismerik őket. Annál inkább külföldön. Ott nagyon nagy névnek számítanak. De ez a tipikus magyar szokás.
