Kedves Hajnalka!
Nahát, tényleg mennyire gyönyörűek ezek a pici kis selyemtyúkok, annyira elbűvölőek.
És milyen picik is, a kezedhez mérten olyan kis dédelgetni valóak, oltalomra szorulónak látja az ember.
Nem is csodálom hogy félted őket, nekem is biztosan a kedvenceim lennének. (Az enyémek azok is.)
Nálam egyébként az infulenza szerű tünetek elég enyhék szoktak lenni, és többnyire elmúlnak maguktól.
De mivel sokszor olvastam a fórumokon, hogy van akinél az állomány felét is elvitte, komolyan kell venni.
Ilyen vergődő melléktünettel meg biztosan, mert ez akkor nem az enyhébb, hanem a súlyosabb változata.
Arra is gondoltam még, hogy a válladék, infulenza mellett (ami biztosan vírus) a vergődést okozhatja még mérgezés is.
A mérgezésen átesett (sokszor a kimúlófélben lévő) madarak is gyakran vergődéses tüneteket produkálnak.
Néz szét, nincs -e mérgező növény, amit megesznek a tyúkudvaron, vagy nem juthattak - e hozzá valamiképp ilyesmihez.
A kakasok bátrabbak és sokszor bevállalósabbak is, ezért is gondolom.
Esetleg K-vitamint is adhatsz neki, ha van otthon. (A tyúk a mérgezett egeret is megeszi.)
Sajnos nem tudom behatárolni pontosan a betegséget, de az antibiotikumot is mindenképp adnám neki, ezek mellett is.
(Betegségek esetén szoktak még használni erőnlét javítására fokhagymapor/nyomón átnyomott fokhagymát -ételbe keverve-,
aktív szenet -faszenet etetve kis darabkákat az ételbe keverve szintén-, vitaminokat, almaecetet kicsit a vízbe,
és bélférgesség esetén akár többször néhány naponta csípős paprikát is. De ezek komolyabb betegségek esetén nem csodaszerek, csak erőnlétet javíthatnak.)
Mindig tiszta vize legyen, és lehetőleg ne keveredjen az ételük a fekáliával, ne is tudják kiszórni-túrni a földre,
majd a koszos (fekáliás) földről felcsipegetni.
Ha nem tud nyelni, akkor a légcső/tüdőférgesség is lehetne, de ez nagyon ritka.
Sajnos ha az, azt csak állatorvos által felírt szerrel lehet elmúlasztani. Azzal viszont hosszú hetekig/hónapokig kihúzza, lesoványodva.
A selyemtyúk esetében a nemek megállapításával én is bajban vagyok... és sem tudom nálam melyik a fiűú, és melyik a lány,
csak saccolom.
A kis japán kakasok pedig nagyon heves vérmérsékletűek. :-)
Nekem egyszer volt ilyen kakasom, és annyira látványosan szenvedett szegény a sóvárgástól...
Mindig körbevették a nagy termetű (gondolom) számára igen vonzó tyúkok, akikhez ha közelített, jól fejbevágták a csőrükkel.
Ennek ellenére állandóan, kitartóan és intenzíven udvarolt.
Szerintem forrt a vére a sok tesztoszterontól, amúgy is heves vérmérsékletűek.
A nagy kakas is elpüfölte őt sokszor, meg a tyúkok is, akiket soha nem tudott magáévá tenni, pedig állandóan próbálkozott.
A végén teljesen megbolondult, és annyira oltalmazta a tyúkokat , (akik meg rá se hederítettek), hogy még nekem is nekemtámadt
gyakran, illetve minden közeledővel fenyegetően viselkedett.
Szóval ismerve eme kis japán kakasok vérmérsékletét, valamint hogy mennyire felajzva és felspanolva élnek a tyúkudvarban, álmaik tyúkjai között (akik mindig visszautasítják, kész pokol lehet)
a japán kiskakasod egyszerűen túlfűtöttségében csak tyúknak nézte a selyemkakasodat, és örült hogy talált végre egy termetében
hozzá illő tyúkot, akivel el is bír....
Mivel mi is alig tudjuk megkülönböztetni a selyemkakast a selyemtyúktól, lehet hogy ő sem...
Vagy úgy volt vele, hogy már minden mindegy alapon....
:-):-):-)
Viccet félretéve, féltem én is a kiskakast, mert leírásod elég súlyos állapotra utal.
Drukkolok neked meg a kakasnak is a betegség leküzdéséhez, hogy még sokáig örömöteket lelhessétek bennük.
Igazán csodás kis pár, békések mint a galambok, és nagyon az ember szívéhez tudnak nőni...
