Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
A te fantáziavilágod szüleményei legtöbb esetben nem fordíthatók le a matematika nyelvére. Ez azért van, mert a matematikának megvan a szigorú szabályrendszere. A fizikának is ez diktál. A fizikát matematikai nyelven annak struktúráival és összefüggéseivel tudjuk használható módon megfogalmazni. A természet így tudjuk a fizikába fektetni. Arra nincs megoldás, ami nem vág össze egy matematikai modellel sem. Azt nem lehet fizikába fektetni. Noha vannak a természetnek ilyen aspektusai, de közel sem annyi és olyan, mint amennyit és amit te kigondolsz csak úgy ad-hoc. Ha valaki ilyen vizekre akar evezni, annak nagyon kell ismerni a bevált vizeket, és még így is el fog süllyedni. Fel kell fognunk, és el kell fogadnunk, hogy a természet egyszerre működtet olyan dolgokat, amelyeket csak egymást kizáró modellekkel tudunk leírni. Sajnos ez van. Az, hogy egyes elméleteket (valamennyire) sikerült egyesítenünk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy matematikailag léteznek a nagy egyesítések is. (kicsit elkanyarodtam)
Recept: (P.G egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Fizikai és Elektrotechnikai Intézet,Fizikai Tanszék)
Másolj ki a tankönyvből néhány alapvetőséget, ami rendben van, ezzel elhiszik, hogy van tudásod és értesz hozzá. Közben elejtve tűzdeld meg, de utána töményen írd le (fosd) a tudománytalan baromságaid (máséval együtt), és akkor sokan megeszik, sőt, meg is tapsolnak, meg pénzt is adnak érte.
„az elfogadott mérhető és mérhetetlen elméletek aránya nem létező mennyiség.”
Ti szoktátok mondani, hogy működésképtelen elmélete mindenkinek van. A működőkkel való összemérés már létező mennyiséget eredményez. Azonban a valóságot csak elméleti modellezéssel ismerhetjük meg. Erre szolgálnak azok is, amelyekről kiderül, hogy nem működik.:)
Kiszólásod méltatlan, nem tereltelek én sohasem. Legfeljebb nem értetted, amit írtam.
A fizikában csak olyan elméleteket fogadnak el, amelyek mérhető, és kísérletileg ellenőrizhető eredményeket adnak. A húrelmélet éppen ezért nem elfogadott.
Ezért aztán mivel nullával osztani nem lehet, az elfogadott mérhető és mérhetetlen elméletek aránya nem létező mennyiség.
Az egész technikai civilizációt mérhető elméletek alkalmazásával építették fel a hozzáértők, én is ilyenekkel dolgoztam egész életemben. Ha érdekelne a dolog, neked is éppen elég elfoglaltságot adna ezek megismerése. De ahogy látom, téged ezek nem érdekelnek, számodra egy elmélet valami olyanféle gőzös mese, amilyeneket te szoktál ide rittyenteni.
Szerinted milyen arányban állnak egymással a mérhető és a mérhetetlen elméleti modellek? A matematikailag korrekt elméleteket, mint a húr elméletet is bele számítva. (konkrét számokat adjál, ne terelj!)
Nem tért le. A természet megfigyelése során szerzett ismeretek halmaza önmagában csak egy adathalmaz. Összefüggések, logikai kapcsolatok nélkül nem lehet belőle olyan esetekre következtetni, amik nincsenek benne.
Nekünk ennél sokkal többre van szükségünk, olyan összefüggésekre, logikai kapcsolatokra, amik segítségével extrapolálni lehet, olyan eseteket előre jelezni, ami nem szerepel egy az egyben a megfigyelt esetek között.
Ezt pedig hatékonyan matematikai modell felállításával lehet megtenni.
Te azt nem ismered fel, hogy ez korábban is így volt. Azt hiszed, hogy azok az elképzelések, amiket még az iskola előtt kialakítottál, az nem modellezés, hanem valami más, a valóság közvetlenebb megismerése. Pedig az is modell. Nem tudod a valóságot forgatni a fejedben, csak egy modellt. Genetikailag belénk van programozva, hogy kialakítsunk valamiféle modellt, különben nem tudnánk létezni. A hadonászó, nézelődő újszülött kezdettől fogva azon dolgozik, hogy a szemével látott, kezével tapintott dolgokat összekösse, modellezze az agyában, hogy milyen összefüggés van ezek között, mi várható ha ezt meg azt csinálja. Megtanulja a szemével érzékelt képet összekötni a keze mozgásával, tárgyakat fog meg és mozgat stb.
Ehhez is modell kell. Aztán ezt fejleszti, kiterjeszti, beépíti a tapasztalatokat.
Az iskolában tanult newtoni fizika viszonylag jól illeszkedik a saját erőből megszerzett tapasztalatok körébe, matematikai úton megtámogatva. Ott is vannak kilógó, ellentétes elemek, pl. a testek a tapasztalat szerint nem tartják meg egyenes vonalú egyenletes mozgásukat. De legtöbb elem stimmel, a kilógókat meg aránylag könnyen elfogadja, mert belátja, hogy jól működik az így kissé átformált modell.
Az lenne a várakozás, hogy a későbbiekben is ez lesz, mindig csak egy kicsit kell újat hozzátenni, és akkor az új ismereteket is be lehet illeszteni a meglevő, rendszerezett, modellbe foglalt rendszerbe. Akkor azt mondanád, a járt úton vagyunk, a természet megfigyelése és a tapasztalatok rendszerezése a bevált módon folytatódik.
Csakhogy kiderült, ez nem ilyen egyszerű. Olyan dolgokat kell modellezni, amikről nincs semmiféle közvetlen tapasztalat, és nem úgy viselkednek, mint azok a tárgyak, amikről van. Ha lehetne azt mondani, hogy az elektron tulajdonképpen egy kicsi keringő golyó, csak ez meg az, akkor azt hinnéd, érted. mert van előzetes ismereted golyókról, keringésről stb. Bepakolnád a meglevő ismeretek közé, és megtanulnád, mik az eltérések.
De ez nem megy, mert a tulajdonságai piszkosul nem hasonlítanak semmiféle ismert tárgyhoz, a tárgyak ismert viselkedéséhez, kapcsolatához más tárgyakkal.
Ilyenkor nincs jobb, mint megismerni a tulajdonságait, és a viselkedését matematikai objektumokkal modellezni. Olyan objektumokkal, amelyek passzolnak hozzá, valamilyen módon hasonló a kapcsolatuk más objektumokkal. Olyan alapvető dolgok jönnek elő, mint pl. a szimmetriák.
Az eredmény nagyon szép, nem az történt, hogy az újat lehetett besorolni némi finomítással a régi rendszerbe, hanem a régi rendszer tulajdonságait lehetett magyarázni az új matematikai modell alapján. Meg lehetett mutatni, hogy az új, a korábbiaktól nagyon eltérő szabályok szerint viselkedő részecskékből, mezőkből stb. miként lehet kihozni a makroszkopikus tárgyak megfigyelése alapján kidolgozott régi modellt.
Szerintem az is akadályozza nálad ennek az elfogadását, hogy nem vagy otthon a matematikában. Használod, de gyakran megértés nélkül, brutális hibákkal, ijesztően rosszul.
A felvilágosodás előtt úgy képzelték, hogy az ókori bölcsek mindent tudnak. (Vagy amit nem, azt nem is érdemes tudni.) Aztán rádöbbentek, hogy még mennyi mindent nem tudnak. És az új ismereteket nem az ókori bölcsek szövegeiből kell kihámozni. A természet törvényeit a természet megfigyeléséből kell leszűrni.
A tudomány azonban letért erről az útról, amikor matematikai modelleket kezdett kidolgozni.
Az a baj, hogy az elektron számára a potenciál elektromos. És ha változik, akkor örvényes mágneses mező is keletkezik (ami már nem konzervatív). Persze ha jól emlékszem, akkor az elektromágneses hullámok esetén B=E/c2 (cgs).
Érdekes kísérlet az lenne, ha nagyfrekvencián meghintáztatnánk az elektront.
hagyd abba ezt a borzalmat, mert semmi értelme. Totál kiégeti az agyad.
Még a klasszikus Hamilton-Lagrange formalizmus se használja az időfüggést a Lagrange- illetve Hamilton-függvényben. Az olyan benne, mint egy vakbél. Teljesen haszontalan. A rendszer zárt.
A kvantumelmélet pedig alapvetően a zárt Hamilton-formalizmussal szinkronizált. Az állapotok közti átmenetek mechanizmusa pluszba van adaptálva bele. Hasonló némileg, mint a gravitáció. Az alapvető specRel nem tudja, de a téridő szerkezetét alkalmasan megváltoztatva az áltRellel már igen. A kvantumelméletben a(z időfüggő) perturbáció (azaz a megfelelő nemátlós elemek a Hamilton-operátor mátrixában) csinál áthajlást a stacionárius állapotok között, és ezzel tudja leírni az állapotváltozást. A QED is erre épül.
de egy bizonyos szint felett az olvasóról feltételezni szokás, hogy nem gyengeelméjű, és el tudja dönteni hogy mit jelent az adott kontextusban.
Használtsz esetleg Tex képletszerkesztőt?
Zárójelezés nélkül a művelet kizárólag a rákövetkező szimbólumra vonatkozik.
(Sajnos még így is vannak többértelműségek, például a hatványkitevő és a felső index. Ezért bátorkodtam javasolni, hogy az alsó-felső index ne mögötte, hanem előtte legyen.)
