Tünde vagyok Pécsről. Eddig elsősorban makro-fotókat tettem fel, de sokszor megihlet szülővárosom. Ezt a képet nagyon szeretem. Remélem, Nektek is tetszik.
Fiatal koromban –mert egyszer régen én is voltam fiatal- a mesterem azt mondta, hogy a friss fixírben nem szabad az előírtnál hosszabb ideig tartani a papírt, mert megmarja és fölkeményíti. Ezt magam is megtapasztaltam.
A fixírt magunk kevertük tioszulfátból és metabiszulfitból. A haverokkal a sört mindig abba hűtöttük. A tioszulfát nagy zsákokba jött, a papírmosóba tettünk egy marékkal és mehetett bele a hűteni való sör. Na, inkább ezt beszéljük ki gyakorló laboráns észjárással!
Hát, erre nem tudok neked válaszolni. Szerintem a pontosságra való hivatkozás nem hiszti kérdése. Mindenkinek a pontosságra és az egynletességre kell törekednie a láborálása során, hogy a mű mindíg azonos, vagy közel azonos minőségben legyen létrehozható.
Nem akartam én a fölvetésemmel senkinek a lelki világába tiporni. Én úgy gondolom, hogy sokkal szerencsésebb, ha a fiatalok nem saját maguk fedezik föl a fotózás alapjait, hanem a régóta meglévő tudást teszik magukévá. Nem gondolom, hogy a fórumozók közül bárki is fotóvegyész, de én nem voltam rest és levettem a polcról egy könyvet, melyet egy bizonyos Dr. Sevcsik Jenő írt. Gondolom, abban megegyezhetünk, hogy a ff. labortechnikában a fentebb említett úr otthon van, otthon volt. Ez az úr írt egy könyvet „Fotólabor” címmel. Kérek, mindenkit lapozza föl.
Persze ez nem olyan horderejű kérdés, hogy emiatt érdemes volna egymásra megorrolni ezért javaslom, mindenki annyi ideig fixáljon, amennyit gondol. Persze azért érdemes a gyári utasítást betartani, hiszen azokat az értékeket fotóvegyészek –remélem, hogy azok- dolgozták ki.
Nem kell bocsánatot kérni, hozzászoktam már a fórumhoz, viszont félrevitted a szót, inkább azt mondd meg meddig hiszti a pontosságra való hivatkozás, és honnantól beszélhetünk rossz labortechnikáról?
Ameddig ezeket nem határozzuk meg egzakt módon, addig csak a vizet gereblyézzük.
"Ezt egyébként én is alkalmazom egy szerintem szalonképtelen, személyeskedő topiktársall."
Kár, mert kizárólag szakmai kérdést teszek fel neked, és te pedig személyeskedésre való hivatkozással mellébeszélsz. De egye fene, azért megkérdezem, hogyan fixálsz aktívan monnyuk hat tekercs rollfilmet, ami egyszerre van bent a tankodban?
Ugyanannyi időt adsz neki, mintha csak egy lenne? Vagy odanyomsz neki, ahogy kell?
„mert nekem annak idején okozott néhány ősz hajszálat, amikor megpróbáltam tisztába tenni magamban néhány hasonló kérdést. Időnként eléggé megzavart, amikor a tudományosnak hangzó, szögesen ellentétes véleményeket olvastam tök egyszerű kérdésekben.”
- Esetleg valahogy ellenőrizni kellett volna a leírtakat, erre nem gondoltál…
„ Azért szoktam neked címezni válaszokat, mert úgy érzem, hogy gyakran igyekszel elrontani mások játékát.”
- Ezt sem értem, azzal, hogy leírom mi hogyan van, elrontom valaki játékát? Baromi egyszerű, a hozzászólásom száma előtt van egy kis ikon egy piros x –el, aki rákattint nem látja a hsz. –at. Ezt egyébként én is alkalmazom egy szerintem szalonképtelen, személyeskedő topiktársall.
„mondok egy egyszeru fixalasi tesztet. leexponalja az ember elohivja lefixalja nevleges idovel (pl 4 perc). ezutan beszkennelni, nagyitja, mericskeli, mittomen.”
-Ezt úgy érted, hogy nedvesen méred meg, vagy nagyítasz róla?
„az aktiv fixalasod meg kb annyira pontos mint amennyire nem. mert ugye mennyi a tisztulasi ido? szemre nezed? ja hogy az pontos...”
- És igen szemre nézem, szerintem elég jól megállapítható a tisztulási idő. De gondolj bele, a klf. filmek klf. fixálást igényelnek, és még a fixir hőmérséklete és az elhasználtsága sem mindegy, ezeket is „beleméri” az eljárás. Lehetnek nagyon nagy különbségek is, (F24 fixir) az egyik film 4min (pl. Foma100) a másik 13min (Tmax400), szinte ugyanazon állapotú fixir esetén…
Megjegyzem mióta használom az aktív fixálást sokkal pontosabban alakulnak a hívásaim…
Szerinted pl. a 4min minden esetre jó, vagy hogyan állapítod meg a fixálási időt.
Nem válaszolok, mert a tekkknikai részét illetően már leírtam amit akartam. A melyikünknek több a képe, hosszabb a farka, nagyobb az objektívje játékok meg sohasenem érdekeltek.
Ja, és azért moccanok rá néha a nem úgy van az, hanem másként, meg a csekkoljuk már a másmilyent, merhogy nem tudod jól a gammadenzitás-t témakörökre, mert nekem annak idején okozott néhány ősz hajszálat, amikor megpróbáltam tisztába tenni magamban néhány hasonló kérdést. Időnként eléggé megzavart, amikor a tudományosnak hangzó, szögesen ellentétes véleményeket olvastam tök egyszerű kérdésekben. Azért szoktam neked címezni válaszokat, mert úgy érzem, hogy gyakran igyekszel elrontani mások játékát.
„Szerinted ki csinált több nagyméretű, díjnyertes nagyítást, te vagy Otifoti, vagy D.J.?”
- Szerintem többet csináltam nálad ;-)))) és valszeg kevesebbet mint Otifoti, vagy D.J. Másrészt Brezi is említi a jelenséget, és mint említettem bárki kipróbálhatja…
Ha jól tudom Te nem próbáltad ki, mégis biztos vagy benne??????
„Szerinted ki teremtett iskolát egy adott korszakban a negatív és pozitív technikájával?
Szerinted ki adott ki több könyvet ebben a témában?”
- Szerinted inkább számit az, ami egy könyvben le van írva, mint a fizikai valóság szintjén, jelenkorban jelenkori vegyszerekkel elvégezhető próba?
„Szerinted kinek a könyvei tekinthetők manapság is tankönyvnek?
Szerinted helyes dolog lesöpörni Dulovits Jenő megállapításait azzal, hogy korszerűtlenek, meg már nem olyan a negatív, stb.?”
- Szerinted inkább számit az, ami egy könyvben le van írva, mint a fizikai valóság szintjén, jelenkorban jelenkori vegyszerekkel elvégezhető próba?
„Szerinted helyes dolog ugyanakkor fenntartás nélkül hirdetni az Ansel Adams féle zónarendszert akkor, amikor nemcsak hogy olyan, de még hasonló nyersanyagot sem lehet kapni, mint amire azt kidolgozta a mester? „
- Ehhez nem értek, nem hirdetek fenntartás nélkül dolgokat, amik egy könyvben vannak leírva, saját tapasztalat nélkül. Amiket leírok javaslatok tökéletesen működnek mai vegyszerekkel, filmekkel, és a leírtak nagy részét kipróbáltam, vagy a gyakorlatom részét képezi. Természetesen mindent ki lehet próbálni, le lehet ellenőrizni. És igen amit Adams leirt, az elv tökéletesen működik, még talán cafenollal is, akár…
"Egyébként azt meg lehet kérdezni, hogy mennyi személyes tapasztalatod van analóg laborban, mennyi ideig nagyítottál, mekkora képeket, és szerepeltek é az általad készített nagyítások valahol kiállítva."
„Azért szeretem ezt a kérdést, mert innésttől fogva nyilvánvaló, hogy elfogytak az érveid... :-))”
Amiről beszélek, az fizika és kémia, a valóság szintjén érzékelhető, kimérhető, megtapasztalható. De ha valaki keveset foglalkozott a laborálással, az könnyebben tévedhet, bár sajnos az illető maga ezt nem veszi észre. És ezért írtam, mert ugye, ha nem csak Te döntöd el, hanem mások mi számit kiállítási minőségűnek…
Esetleg Te is válaszolnál az általam feltett kérdésekre?
Namármost a polémia ugye onnan indult el, hogy valamelyik kartács felvetette, hogy trutyis maradt a negatívja, és a leírtak alapján fixálási, vagy mosási hibára lehetett következtetni. Több helyről felvetődött a javaslat, hogy friss fixírben fixálja újra, és jó alaposan mossa ki. A kartács megtette a nagypapájától örökölt vegyszerek és recept alapján, aztán fülig ért a szája, merthogy megoldódott a probléma. Mondjuk a társalgás egy része pont a te kizárólagcsakanalógos játszótereden zajlott.
Aztán idővel jöttek ide a nagyon alaposan csekkolt, megmagyarázott hozzászólások a túlfixálás veszélyeivel kapcsolatban. Mondjuk olyat egyet sem olvastam, hogy nabasszameg, én konkrétan nem tudtam képet készíteni, mert a fixír kimosta a képet a negatívból... Szóval duma-duma-duma egyszerű és rég megoldott problémáról...
A felvetett problémákra megoldásként használom az „aktív” fixálást, és ez figyelembe veszi a fixir használódását is. A tisztulási idő 2,5 x elég kéne hogy legyen.
Az, hogy Te nem vettél észre különbséget, nem azt jelenti, hogy nincsen. Megjegyzem a FP-4 és D100 felbontása közti szakadékot sem értékelted túl nagyra ;-))))))
Szerinted ki csinált több nagyméretű, díjnyertes nagyítást, te vagy Otifoti, vagy D.J.?
Szerinted ki teremtett iskolát egy adott korszakban a negatív és pozitív technikájával?
Szerinted ki adott ki több könyvet ebben a témában?
Szerinted kinek a könyvei tekinthetők manapság is tankönyvnek?
Szerinted helyes dolog lesöpörni Dulovits Jenő megállapításait azzal, hogy korszerűtlenek, meg már nem olyan a negatív, stb.?
Szerinted helyes dolog ugyanakkor fenntartás nélkül hirdetni az Ansel Adams féle zónarendszert akkor, amikor nemcsakhogy olyan, de még hasonló nyersanyagot sem lehet kapni, mint amire azt kidolgozta a mester?
:-))
"Egyébként azt meg lehet kérdezni, hogy mennyi személyes tapasztalatod van analóg laborban, mennyi ideig nagyítottál, mekkora képeket, és szerepeltek é az általad készített nagyítások valahol kiállítva."
Azért szeretem ezt a kérdést, mert innésttől fogva nyilvánvaló, hogy elfogytak az érveid... :-))
Szerintem, ha megszakítod a fixálást, kimosod, megszárítod mérsz, majd újra beteszed a fixirbe, nem ugyanaz a jelenség mintha, két külön felvétellel próbálnád ki, és végigvinnéd pontosan mindkét filmmel.
Sajnálatosan a túlfixálással pont a nagyon finom részleteket veszted el a fehérekben (Ami a valóságban fehér), ez a veszteség a kép egészére nézve % minimális, de miért is bajlódik valaki filmes fényképezéssel, ha pont azokat a finomságokat „nyírja ki” a filmből, amitől más a filmes fényképezés, mint a digi…
"A Tanár Urat nem szerencsés ide példának felhozni, mivel az Ő idejében a negatívok tele voltak ezüsttel. A mai negákban meg csak elvétve lehet ezüstöt találni."
Azt, hogy hány gramm / négyzetméter ezüstöt tartalmaztak a korabeli, illetve tartalmaznak a mostani fotóanyagok nem tudom, de nem is igazán érdekel. Nyilván változtak a szemcseméretek, a szemcse felépítése, eloszlása, stb. Ehhez képest ugye a fixálás célja a fel nem használt ezüsthalogenid eltávolítása az emulzióból, és azért használjuk többek között a nátrium tioszulfátot, mert az a fémezüstöt nem oldja. Az, hogy a Dulovits Jenő által leheletfinoman előhívott, kiegyenlített képet (negatívot) alkotó fémezüst volt-e a több kockánként, vagy a mostani korszerű, megfelelő fedettségre hívott erőteljesebb negatívok képalkotó ezüstje több-e, azt szerintem senki sem tudja. És ugye ehhez képest tökmindegy, hogy maga a nyersanyag a kiinduláskor mennyi ezüsthalogenidet tartalmazott, merthogy bennünket a képalkotó fémezüst érdekel.
De hogy konkrét is legyek: amíg hívogattam, kevés kivételtől eltekintve a saját magam által kotyvasztott fixírt használtam a legegyszerűbb receptúra szerint: 250 gr. kristályos nátrium-tioszulfát, 25 gr. kálium-metabiszulfit, egy literre oldva. Úgy minimum 10 percig fixáltam minden filmet 20 C fok körüli hőmérsékleten. Pontosabban gyakran tovább is, mert ha több filmet hívtam egyszerre, akkor volt, hogy valamelyik benne maradt a fixírben akár egy negyedórára is, amíg a többihez betöltöttem a hívót, vagy mosóvizet. Nem vettem észre, hogy ártott volna a negatívnak.
És a végére egy Rőthsanyis találós kérdés: megmérte már valaki, hogy a túlfixálásként aposztrofált állítólagos jelenséget nem az okozza-e véletlenül, hogy ha nagyon kicentizzük az időt, akkor a fixír nem tudja az összes fel nem használt halogenidet kioldani? Nem lehet, hogy az elégtelenül fixált negatívban maradt ezüsthalogenid bekavar a későbbi okoskodásba?
Szerinted, Otifoti kartács miért említette, ha a jelenség nem létezik?
Szerinted, azonos filmre fotózott Dulovits, mint mi mostanában?
Szerinted, azonos vegyszereket használt?
Szerinted, ki csinált több szenzitométeres mérést, Dulovits vagy én.
Szerinted, bármelyik könyvébe említi, hogy végzett volna hasonló méréseket?
Szerinted, nekem nincs meg nekem a könyve mindkét kiadása (1942 és 1957), szerinted nem olvastam?
Szerinted miért megbízhatóbb egy enyhén szólva elavult könyvre támaszkodni (1942 és 1957), mint a dolog kipróbálására?
Egyébként azt meg lehet kérdezni, hogy miért nem Otifoti kartácsnak címezted a hozzászólást?
Egyébként azt meg lehet kérdezni, hogy mennyi személyes tapasztalatod van analóg laborban, mennyi ideig nagyítottál, mekkora képeket, és szerepeltek é az általad készített nagyítások valahol kiállítva.
A kérdés, az, hogy a fixálás okozta változás jó, vagy rossz?
Mikortól, milyen különbségtől nevezhető károsnak a fixálás hatása?
Ha ugyanazt a motívumot lefotózod különböző filmre, vagy ugyanazt a filmet más-más hívóban, vagy hívási módszerrel hívod elő, akkor is lesznek köztük különbségek, valószínűleg nagyobbak, mint a 4 és 10 perces fixálás között. Melyikre lehet azt mondani jó, vagy rossz?
Korábban Nándi azt írta, hogy az általa túlfixált negának a fekete, azaz a csúcsfény részét bontotta vissza a fixír, 0,05 D értékkel. Azt tudni kell, hogy ez a denzitás a gyakorlatban nullát jelent. Ha mégis számolunk vele, akár nevezhetjük kiegyenlítő fixálásnak is.
Ha szkenneljük a filmet, a csúcsfényre akkora értéket adunk, amekkorát akarunk, nagyításnál meg visszatartunk, ha a kép azt kívánja.
Az a lényeg mit kíván a kép, azaz mit akarunk látni rajta. Arra való a nagyítástechnika, hogy elérjük a kívánt látványt.
