Sziasztok! Szépen folyik a gondolat csere itt, ez inpozáns hisz olyan dolgokra jöhetek így rá ami másképp eszembe sem jutna.Most, hogy így olvasgattam valahol az az érzésem,voltaképpen én pontosan attól tartok egy női beszélgetőpartnerrel szemben,hogy félreérti a szándékaim.Gondolom azért nem csak nálam van így de azért van hogy az ellenkező nemű partner nem vált ki oylan jellegű vonzalmat ami túlmuthatna egy baráti viszonyon. Úgyanakkor az esély benne van egy idegennel való találkozásnál, hogy valami lehet dehát ezt az idő úgyis megoldja. Azért Hál Istennek mondhatom azt ,hogy vannak barátaim, ismerősöm meg rengeteg( ez már csak szakmai ártalom is). És igazából az utóbbi pár hónap előtt nem is igazán tűnt föl hogy szorongást éreztem a társaságukban. Ez csak most a problémáimmal való szembenézés és önmagam tudatos megfigyelése okén tűnt föl. Ezek a dolgok nem is olyan zavaróak de a megoldáshoz elengedhetetlen minden apróság felismerése és elfogadása. Nina nagyon szépen megfogalmaztad ezt a önérvényesítés saját gondolatok fölvállalása meg másoknak való megfelni vágyás gondolatát. Egészen hasonló az én elképzelésem is csak idáig így nem bírtam megfogalmazni. Bennem ez valahogy úgy hangzik,hogy: mások számára való tökéletes megfelelés a saját elvárásaim alapján. És a saját elvárásokon van a hangsúly. Idáig én is minden nőben a potenciális partnerjelöltet láttam,pontosan azért mert lány ismerősöm szinte nincs is. De mivel mostmár tudatosan nem szeretnék párkapcsolatot még egy jó darabig Mert úgyse működne a többi téren érem a fejlődést. Mostmár sokat járok emberek közés és ha képes vagyok ithonról kilépni(mert az a legnehezebb) akkor azt kell mondjam még élvezem is a sok ember közt létet. Bár a lányokat azért kerülöm, de pl az ügyintézés vásárlás meg ilyen nem is okoznak akkora problémát mint ahogyan azt elbagatelizáltam idáig. A találkozórol meg annyit ha valaki szereti a lightosabb rockzenét, jövö hét pénteken este a Big bike pubban megtalál. Üdv. Sad
Ahogy látom nagyon szóba került ez a találkozósdi.
Nekem nagyon lenne kedvem akár lánnyal akár fiúval találkozni, beszélgetni stb....
Így belegondolva nem tudom milyen lehet majd, nagyából úgy képzelem el az elejét hogy az eddigi megszokott dolgokat elmondjuk, aztán kicsit "szünet" aztán vagy folytatjuk a témát, vagy kicsit felszabadulunk aztán általánosabban is beszélünk... nem tom, mind1
A lényeg hogy legyen valami......nekem ez és a jövöhét bármikor jó lenne...18/F
Egyébként röviden rólam: most eléggé határponton vagyok, magyarul eljutottam arra az agyalási szintre, amikor már tudom hogy nincs értelme agyalni, és hogy akármien nagy ötleteket találok ki, egyszerűen azt végig kell járni a valóságban is, szóval most a "valóságot" kéne "kicsit" előtérbe helyezni, élmények stb....mert az utóbbi 3 évem kb. csak agyalással és szarakodással telt, azért is határ szakasz, mert fizikailag is nincs már hova ragoznom a dolgokat(lelkileg biztos birnám)-reflux,gyomrosav-szóval msot ott vagyok hogy szeretném a dolgokat, csak azért mégsem vagyok igazából most sehol igy gyakorlat téren+eléggé kiis vagyok kicsit égve, meg bennem is bennem vannak igy gátak amiket egyszerűen konkrét tapasztalás véghezvitel útján tudunk lerendezni....
Szerintem a genetika csak anyiban számít, hogy hajlamosabbá tesz. Családi háttér alatt én speciel az otthoni feszült légkörre gondoltam, ami egy érzékenyebb személyiséget jobban megviselhet.
Ha nem lenne Internet, többségünk sosem tudná meg mi baja van. A súlyosságon kívül ez is lehet egy ok, hogy valaki hosszú ideig benne van. Később meg azért sem könnyű változtatni a dolgokon, mert kényszerűségből egész más irányba megy el az életed, mint ami a képességeid alapján ideális lenne.
Ja, én nem feltételezek ilyesmit! Csak Kite írta, hogy szerinte miért jelentkezett csak fiú és erre írtam, hogy remélem nem jól gondolja. Érdekes, én fiúk társaságában sokkal ritkábban érzem feszélyezetten magam, mint nők körében, nő létemre, szóval mindenképpen nő pszichológus kérnék, ha mennék.
Na igen, mondják hogy sokan szenvednek sz.fóbiában egy rövidebb ideig az életükben, de ők sem mélységében sem időben-hosszában nincsenek benne a betegségben úgy mint mi.
Ők gyógyíthatóak, vagy magától el is múlik ez a nyavaja, de ők nem is sz.fóbosak szerintem.
Aki genetikai okokból+problémás környezet miatt sz.fóbos már gyerekkora óta annak nem megy könnyen a változás, de az jó hogy már boltban, utcán jól vagy. Kb én is itt tartok.
Hozzászólva egy sz.fóbos fiúnak is nehéz egy találkozót összehozni, mint ahogy nehéz minden társas tevékenység, szóval ezt vedd figyelembe hogy neked sem egy sétagagalopp egy találkozó de a másik nemnek sem.
Szerintem teljesen alaptalan amit feltételezel, hogy aki találkozni akar veled és aki még nem is ismer, nem is látott szóval merész feltételezés hogy párkapcsolatot akarna tőled, ezt csak ti lányok hoztátok fel mint alaptalan ötletelgetést.
Leírtad hogy miért szeretnél találkozni és innentől ez mindenki számára tiszta sor szerintem.
Szvsz egy szocfóbosnak egy ellenkező nemű általában többet segíthet. Annó én is kimondottan nő pszichológust kértem. Egy saját neművel legfeljebb jól megbeszélheti a dolgokat, de ettől még nem fog fejlődni.
Sokat írtam már ide a fórumra, a legtöbb szocfób tünet előfordult nálam. Közös bennünk az is hogy én is kiskorom óta szenvedek tőle, gyak. ezzel éltem le az eddigi életem. A családi háttér is problémás volt. Nekem sem volt betegségtudatom, én sem mertem felvállalni a problémáim még a családtagjaim előtt sem. Nálam elég sok fejlődés volt az utóbbi időben, részben a fórumos taliknak is köszönhetően.
Konkrétan utcán, boltban, ilyen helyeken már semmi gondom, rendszerint még élvezem is a hétköznapi helyzeteket. Beszélgetés is viszonylag jól megy már, ez függ a körülményektől is. A mások előtti evés problémás még elvileg, de kezdek vele úgy lenni mint a viccben a zongorázással. (Biztos tudok, még nem próbáltam.)
A konkrét helyzet az volt, hogy elszégyelltem magam egy kijelentéstől (egy fiúval ültünk egymás mellett, mire a haverja beszólt egy olyat, h biztos benne h a srác szerelmes belém, ezt így előtte - mondjuk ez eleve egy elég hülye szitu, meg kell hagyni) én meg mint egy tini, égtem, és foggalmam sem volt hogy reagáljak, mire megjegyezték, hogy nem kéne ennyire zavarba jönnöm. Najó, a fiú is elég kellemetlenül érezte magát. :)
Nekem van 1-2 olyan jó barátom, akik előtt teljesen felszabadult tudok lenni, de azért nálam is valahogy úgy van, h mindig ott "lóg a levegőben", bármikor elő tud jönni a para. Igen a kérdések a legrosszabbak! És pl egy főnök, egy tanár stb aki mondjuk úgy, felsőbb hatalmú személy. Vagy szuggesztív tulajdonságú emberek, akik el tudják nálam érni, hogy hallgassak rájuk vagy higyjek nekik. Vagy az aggresszió: nem merek ellent mondani. Vagy attól félek, hogy elsöprik az én személyemet, tehát erősebbek és befolyással vannak rám. Vagy féltem a rólam kialakult, kialakuló képet. Általánosságban tehát minden olyan helyzet, amiben vagy nem tudom, hogy hogyan cselekedjem, mert a sok engem ért hatás alatt már azt sem tudom, mi a saját véleményem, vagy az, mikor van saját véleményem, de nem tudok felszabadult lenni, elfojtom a gondolataimat és az érzéseimet, vagy ha félek attól, hogy elítélnek, magyarul nem fognak szeretni, ha úgy viselkesek, ahogy spontán jönne. Ettől a bizonytalanságtól és félelemtől kezdem el iszonyatosan szégyellni magam, ez frusztrációt okoz nálam és olyankor jön a pánik.
Amúgy nagyon örülök h írt egy lány is! :) Muikkunen, péntekhez mit szólsz?
Józsi, te igen érdekes egyén lehetsz :) de legalább őszintén megmondod és nem akarsz kertelni.
Az h lányok előtt nehezebb megszólalni, és emiatt akar vki lánnyal talizni, az teljesen okés nekem, az más, mintha célzottan a szexéhségét kívánja csökkenteni elkeseredettségében ilyen módon az illető. Ezt sem ítélem el, csak azt előtte érdemes egyeztetni :) Jó nyitottnak lenni a különböző kapcsolatokra, sőt, fontos, de a kompenzáló és nem természetes úton kibontakozó kapcsolatoktól kicsit idegenkedem.
Szóval női társaságra való szoktatás céjával szívesen találkozom fiúkkal is! :)
Én is rájöttem, hogy csupán a saját reakcióimmal van baj, és nem az emberekkel! Azok alapvetően úgyis romlottak :D nekem kell a saját kis világomat kialakítani úgy h ne legyek befolyásolható és ijedt a "próbatételek" alkalmával.
Sziasztok! Érdekesek ezek a kérdések, azt hiszem otthon ahol senki sincsen körülöttem ott teljesen önmagam tudok lenni. Aztán van még egy hely vagyis inkább szituácció ahol néha bár nem mindig de teljesen kizárom ezeket a félelmeket. Ehez tudni kell, hogy zenészként tevékenykedem már régóta. És mondjuk tök ellentmondásos a hétköznapi léttel de mikor szinpadon állok gitárral a kezemben akkor nem nagyon esem zavarba,hogy akár 100 emberke is ott áll előttem,sőt. de bulik előtt és után teljesen más mikor beszélgetni kell meg ilyenek akkor visszaváltozom. És azt nem szeretem. A van e olyan személy is érdekes kérdés? Azt kell mondjam hogy nincs. bár akit ismerek egy ideje azzal egészen jól elvagyok, de valami apró szorongást mégis érzem pl ha, enni kell, vagy kikéreckedni a mosdóba. Vagy ha szóvá teszik, hogy keveset beszélek. Ilyenkor szoktam kibúvókat keresni. mondjuk azt mondom hogy nem vagyok éhes,pedig igen. Sokszor van, hogy helyzetekben inkább elkerülök bizonyos dolgokat amit valójánban szeretnék csinálni. A pszicho doki kérdezte múltkor, hogy milyen lenne az a személy akivel nem szoronganék? Azt válaszoltam: olyan aki pont úgy cselekszik és viselkedik ahogy ÉN abban a pillanatban gondolom. Aztán rájöttem?hogy egyrést ez így eléggé unalmas lenne és rádöbbentem valójában nekem semmi problémám nincs az emberekkel. Az önmagam reakcióiavl nem vagyok kibékülve.Ezzek pedig csak berögződött viselkedés minták. Tehát csak figyelnem kell magam és változtatnom rajtuk. Ennyi. A találkozósdihoz meg csak annyit fűznék, mivel az a legnagyobb problémám ha hölgyekkel kell beszélnem ezért gondoltam hátha ez segít. Azt mondják szembe kell nézni a problémákkal. :) Ehez hozá kell tennem igen szeretnék párkapcsolatot de egyenlőre nem akarok. Mivel a jelenlegi viselkedésemet nem értik meg akik nem ismerik ezt a betegséget. Én meg nem reklámozom a bajomat és tapsztalatból tudom, hogy alkalmatlan vagyok még egy kapcsolatra. Szexelni sem akarok mivel csak szexre nincs szükségem. Am meg nem is vagyok nagyon tapasztalt se párkapcsolat se szexualitás. Ez mégjobban feszéjjez, így belegondolva az idő múlásával egyre reménytelenebbnek tűnik ez az egész. Na pont ilyenkor gondolatoktól szoktam letargikus állapotba kerülni. Viszont most a helyzetet megoldom egy csapásr: nem akarok senkivel sem azemélyesen találkozni. :)
Én lány szocfóbos vagyok és szívesen találkozom veled. Még tavasz környékén írtam ide párszor, ha visszakeresel, többet is megtudhatsz, de azért röviden:
Nálam főként telefonálás és kapcsolatfelvétel váltja ki a szorongást, mikor ismeretleneket kell felkeresnem és megkérnem akármire, vagy csak kérdeznem kell. Először azt hittem telefon-fóbiám van, arra keresve találtam rá a szocfóbra. Sok helyzetben idővel kinőttem a rettegést és ha félénken is, de elvégzem a dolgokat (bevásárlás, kiselőadások, ügyintézés), de a kapcsolatteremtés terén nem javulok. Folyton attól tartok, hogy rosszkor hívom, zavarom, nem fogja érdekelni, a háta közepére sem kíván majd, nyűg leszek, vagy nem tudom kifejezni magam, össze fogok zavarodni, nem fogom megérteni, mit akar stb.
Szóval benne vagyok egy (vagy akár több) találkozóban ,szintén budapesti vagyok, és akár már ezen a héten is ráérek.
Egyébként, ha csak a problémára akarsz koncentrálni, akkor azonos neműt válassz, mert ad1. én lévén szexfüggő rögtön rádmásznék :-) ad2. a női szexualitás más mint a férfi szexualitás, így a kapcsolatteremtés is más célú. Szerintem a nemiségtől nem lehet eltekinteni, lévén, hogy ösztönlények (is) vagyunk.
Linkelek nektek egy zenét, van a klipnek is mondanivalója, kérdéseket tesz föl.
Milyen korlátok között élünk csak azért, mert a társadalmi normák megkövetelik azt, ki mit tesz meg azért, hogy jobban érezze magát, illetve a célok érdekében és hol, kivel érezzük jól magunkat?
Nektem melyik az a hely, szituáció ahol igazán el tudtok engedni és van -e olyan személy akivel önmagatok lehettek gátlások nélkül.
Nina, mi volt a szitu konkrétan, meg lehet tudni? Jobb lenne konkrét példákon keresztül belelátni más problémáiba...
Egyébként én azt gondolom, a fiú -lány arányról, hogy a lányok könnyebben túllépnek rajta -már aki- és talán el sem jutnak ilyen fórumokig és a ffiak pedig nem tudnak erről beszélni akárkivel csak beavatottakkal és itt a fórumon pedig azok vannak. Végülis ez pont az amit írtál, hogy ezek szerint a lányok kevésbé vállalják fel.
Én próbáltam erről beszélni régebben, de akkor még nem voltam tudatában, hogy ez a dolog diagnosztizálható, létezik, tehát csak az éppen az aktuális tünetet próbáltam elpanaszolni, de általában legyintéssel megoldották és/vagy annyit kaptam, hogy ó ez velem is elő szokott fordulni. tehát aki nincs benne az nem tudja ezt átérezni, kivéve ha szakember dehát ő meg ugye benne van, igaz közvetve.
Egyébként nálam is úgy szokott lenni, hogy blokkolok, iszonyat szégyenérzet, aztán bizonyítási vágy, hogy én nem vagyok hülye, buta, félénk stb. nagy szám van az órákon, meetingeken, de csak miután már elkövettem a bakit, blokkoltam vagy "beégtem" -bár a feszültség bennem van de felül tudok kerekedni mert az még égőbb ha bebizonyosodik, hogy én "MÁS" vagyok. Meetingen ha képes vagyok erőt, bátorságot venni magamon és megszólalok akkor utána könnyebben megy csak NE KÉRDEZZENEK mert azt nem szeretem. Inkább megelőzöm a bajt :)
Nina, biztos eljön az idő amikor tudunk talizni. Annyira fura, hogy jó, hogy van még ilyen ember de valahogy olyan érzésem lenne, hogy nyitott könyv vagyok neked amire még fel kell készülni, persze ez fordítva is igaz :)
"Szerintem ha az ember eljutott egy olyan pontra a terhei súlya alatt, mikor azokat már nem tudja tovább cipelni, akkor vagy rájön, hogy változtatás nélkül elveszik, és tesz a változásért, vagy feladja és lemond minderről.
Ez pedig egy nagyon kemény feladat, mert nem megváltás-szerűen jön a változás, hanem minden egyes félelemmel durván szembe kell nézni, és hatalmas pofonokat szerezhetünk közben. Sőt, az illúziók elvesztése, a leckék, amiket kapunk, borzasztó fájdalommal járnak együtt, ezzel kell szembenézni, és akkor jöhet mindenféle módszer: pszichológus, könyvek, beszélgetések, próbatételek, gyakorlás, stb (szerintem mindegy mi)."
Ezzel egyetértek, mármint ha az ember elkezd dolgozni ezen az ügyön a gyógyuláson és elkezdi magát jobban "menedzselni" és jobban kiáll magáért az ember az életben akkor a sok segítség mellett mindig jön pár bunkó szemét aki ok nélkül az emberre támad, szóval erőt kell vennünk magunkon és nem szabad ezekkel az emberekkel foglalkozni nem szabad hagyni hogy meggátoljanak! A pozitív jelzésekre kell figyelni mindig és tovább kell menni az úton.
Kite, nagyon sajnálom, hogy a találkozót még nem érzed időszerűnek, mert veled NAGYON szívesen beszélgetnék. Tök hasonlóakat írsz, mint amiket én is érzek, csinálok, gondolok. De teljes mértékben megértelek! Én sem mertem még senkinek sem részletezni a problémáimat személyesen, senki előtt, még a családommal sem beszéltem róla.
Azt elhiszem, hogy a szocfóbos fiúk úgy érzik, nekik nehezebb ismerkedni, nade nagyon remélem, hogy nem ezzel a szándékkal szeretnének találkozni. Mert aki emiatt, az légyszi, inkább ne írjon! Én tényleg a problémára szeretnék elsősorban koncentrálni!
Nem tudom, hogy vajon miért kevés ezen az oldalon a lány, az is lehet, hogy csak véletlen. Azért furcsállom, mert azt gondoltam, a lányoknak könnyebb felvállalni ezt az egészet, nem tudom..
Szerintem ha az ember eljutott egy olyan pontra a terhei súlya alatt, mikor azokat már nem tudja tovább cipelni, akkor vagy rájön, hogy változtatás nélkül elveszik, és tesz a változásért, vagy feladja és lemond minderről.
Ez pedig egy nagyon kemény feladat, mert nem megváltás-szerűen jön a változás, hanem minden egyes félelemmel durván szembe kell nézni, és hatalmas pofonokat szerezhetünk közben. Sőt, az illúziók elvesztése, a leckék, amiket kapunk, borzasztó fájdalommal járnak együtt, ezzel kell szembenézni, és akkor jöhet mindenféle módszer: pszichológus, könyvek, beszélgetések, próbatételek, gyakorlás, stb (szerintem mindegy mi).
Ha közben a félelmeinket megpróbáljuk inkább megfigyelni, mint kétségbeesve azonosítani magunkat vele, az szerintem segít. Tapasztalatból mondom, mert megpróbálok figyelni most már, mindig, mikor olyan helyzetben vagyok, közben látom persze, hogy a viselkedésem nem megfelelő, de felülről nézve elfogadóbbá, megértőbbé válok magammal szemben és tisztábban látom a megoldáshoz vezető utat is.
(Csak hogy példát is mondjak, tegnap egy helyzetben előjött a szorongásom, észre is vették és amitől legjobban félek: meg is jegyezték ezt. Szörnyű volt, mint mindig, de sokkal gyorsabban lezajlott bennem, mert nem akartam magammal olyan szigorú lenni, és nemsokára már nevetni is tudtam magamon. Nem vettem annyira komolyan, mint máskor. És tudtam folytatni a beszélgetést, sőt, még jobb volt, mint előtte...)
józsi, én minden ivás után úgy éreztem, hogy valami nem jó. de nekem a lelkiismeret furdalás okozta-anyámék miatt, a tiltott dolog elkövetése miatt, tudtam, hogy mérgezem a testemet...stb...15 és 18 éves korom között minden hétvégén ittunk és nem is keveset, tömény italokat és úgy jártunk bulizni. Manapság már éves szintre tudom lebontani az ivászatokat. kb. 5 alkalom /év ebből 3 nyáron 2 pedig télen, általában karácsony vagy szilveszter.
A különbség, hogy ma már tudom mennyi az amennyit ihatok, hogy ne legyek teljesen kiütve. A pasizáshoz, ismerkedéshez elengedhetetlen volt a pia.
Aztán ha másnap akartak velem találkozni, na akkor jöttek a kifogások. Egy értelems szót sem tudtam volna kinyögni ivás nélkül pedig amikor ittam akkor egy személyben jött belőlem elő a barát, nő, pszichológus, haver ....
szeretném tőletek megkérdezni, hogy van -e valaki aki pszichiátriai (vagy esetleg pszichológus) kezelés alatt áll és gyógyszeresen segítik őt, hogy kordában legyen tartva a betegsége.
Azt látom , hogy szjozsi79, te pszichológushoz jársz. Ez tb támogatott vagy fizetős? Én nem szeretnék várni az orvoslással. Most, hogy megvilágosodtam, fel akarom venni a harcot a betegséggel és ha gyógyszerrel vagy terápiával de legyőzni magamban. Józsi neked milyenek a tapasztalataid? Segített neked?
Nekem van egy full határozott, céltudatos, önbizalommal teli boldog énem ami olyan helyzetekben is meg tud lepni amikor amúgy a szocfóbos énem is előjöhetne. Szokták is mondani, hogy ahányszor találkoznak velem mindig más és más vagyok. a szocfób a legjobban az iskolai tanítási órákon jön ki illetve olyan helyzetekben amikor valami meeting van és nem biztos DE LEHET, hogy nekem is beszélni kell valamiről vagy kérdeznek de elég ha csak az előadó, oktató, tanár stb. rámnézve beszél már nagyon szarul érzem magamat.
Ha tudtok privátban ajánlani nevet, teloszámot aki ismer jó pszichiátert, pszichológus vagy olyan gyógyszerről tud infot,ami segíthet de az aktivitást nem veszi befolyásolja túl nagy mértékben, szívesen venném.
na előbb utóbb csak megtanulom hogyan kell leírni azt,hogy pszichológus. :D egy részről rá vagyok kényszerülve,hogy beszéljek és hétről hétre megerősít abban,hogy képes vagyok értelmesen beszélni. másrészről nem lényegtelen, hogy konkrétan a köznapi emberek előtt titkolt és szégyelt problémáimról kell beszélni és ez álltal egy csomó összefüggésre is rásegít. Harmadrészt nekem segít az is,hogy hölgy az illető és szép lassan oldódnak bennem a gátak.