Élet
Jól figyelj rám kicsi lélek,
Elmondom,hogy mi az élet.
Egy nap csendben megszületve,
Kicsiből nagyra nőve.
Járni tanulni óvakodva,
Még a bölcsőbe kapaszkodva.
Lassan,lassan cseperedve
Játékot már mellőzve,
Könyvet rakva a táskába
Tanulni az iskolába
Tudás gyümölcsét aratva
Nőni egyre nagyobbra
Tanulni sok éven át
Majd dolgozni ez vár ránk.
Az első csókot megízlelve,
Mindig újat és újat keresve.
Valakit nagyon megszeretni,
Majd mindent elfeledni.
Ismét lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Szépen lassan megőszülve,
Elmenni,de nagyon messze.
Ne sírj drága kicsi lélek,
De hidd el,hogy ez az élet.
/Budai Miklós/
