Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Minden vilagos, de csak az a kerdes meg marad, milyen gyorsan tudtak volna meg potolni a kilöves utan a raketakat. Mert a korabbiakban inditottak egy celra kb. harom raketat, a megsemmisitesi valoszinüseg miatt. Nyeva, 4 db allvany, Volhov 3 db?/allvany, Vega 4db/allvany. A fennt emlitett raketaosztalyotat, külsö vesz eseten össze tudtak volna pakolnia teherautora es kitelepiteni valahova, illetve diszlokacio esten tudtak volna a fix inditoallvanyok nelkül teherautorol raketat inditani??
Ja és még egy dolog. Emlegeted Aszalót. Aszaló (és Táborfalva) az első körben szűnt meg valamikor a hatvanas évek közepén. Mindkét helyen kiképző bázis maradt, amit újonc kiképzés idején használtak az ezredek. Táborfalva már 1980. óta más célt szolgált.
A magyar hadseregnek három honi légvédelmi rakéta egysége, illetve harcászati magasabbegysége volt. Ezek: 11. h.lérak.vegyes dandár Budaörs (MN 5011). 12 harci osztálya, illetve 1 - 2 - 1 technikai osztálya volt. (Először 1 volt Börgöndön, aztán felállt mellé Gyömrő, majd maradt egyedül Börgönd) 104. h.lérak.vegyes ezred, Sárbogárd (MN 3011). 3 közepes harci osztálya volt, és egy nagyhatótávolságú osztálycsoportja Mezőfalván. Ennek az egységnek egy technikai Osztálya volt Sárbogárdon. A Mezőfalvi osztálycsoport mindenben önálló volt, saját technikai osztállyal is rendelkezett.
105. h.lérak ezred Miskolc (MN 4105). 3 harci osztálya volt, és egy technikai osztálya Pingyom tetőn.
Na most azt kell tudni, hogy a közepes osztályok (ezeket tudom pontosan) a 6 darab indító állványukhoz 36 darab rakétát tároltak helyben, amik különféle szereltségi állapotban voltak, a legtöbb részben szerelten. Ezeket a rakétákat az osztályok saját állománya (RESZCS) képes volt indítható állapotba hozni. A közepes osztályoknál egyébként egyszerre hatt rakétát lehetett egyszerre feltölteni, és két sorozatban ellőni. A Nyeva osztályoknál nem tudom, hány rakéta volt, ott a rendelkezésre álló 4 indító állványon egyszerre 16 rakétát lehetett feltölteni. Az osztályok állománya ott is képes volt az osztályoknál tárolt rakétákat indítható állapotba hozni, bár ott könnyebb dolguk volt, mert ott a hajtóanyaggal nem kellett szarakodni.
A Vega önálló volt, saját technikai osztállyal. Ott mindent egy kupacban építettek meg, a technikai osztály is az indító állásokkal egy körletben volt, tehát - legalábbis Magyarországon - az osztályok indító állványainál csak 2 - 2 rakétát tároltak. Azok sem az indító állványon voltak, hanem annak közvetlen közelében egy fedezékben. Onnan 2 percen belül? állványra lehetett tölteni.
Tehát minden rakéta osztálynak volt bizonyos mennyiségű saját rakétája.
Ám a technikai osztályok is tároltak bizonyos mennyiséget, de ne gondolj hatalmas mennyiségre. A börgöndi Technikai Osztály mindössze 24 darab közepes rakétát tárolt. Nyírteleknek, a szakmai üzemi bázisunknak is volt néhány, de azok inkább konzervált állapotban tartották a rakétákat. Abból lett pótolva az esetleges lövészeti felhasználás, vagy a meghibásodás miatt használhatatlan rakéta. Még akkor is kiselejtezték a rakétát, ha a rakétatesten keletkezett egy mély karc vagy horpadás. Na persze nem dobták ki, hanem gyakorló rakéta lett belőle.
Háborús helyzetben Nyírtelken keresztül azonnal megindult volna az utánpótlás szállítása, bár ezt szerencsére sose próbáltuk ki.
Mondjuk pont ők azok (pl Tardona) akik közelvoltak Pingyomhoz, ahol a tartalékot tárolták azt hiszem. A pestiek meg ha jól emlékszem Börgöndről kaptak volna. Meg volt ez szervezve hidd el.
Volna egy fontos kerdesem, a magyar legvedelmi alakulatokra visszaterve. Olvastam az eddiggi hozzaszolasokat, szerintem nemegy fontos dolgot ki lett eddig felejtve. Espedig: haborus szükseghelyzetben, ha mondjuk Szakald, Aszalo, Cserepfalu, Tardona minden raketajat kilötte volna(felteteles mod, az ellenseg egyszerre több iranybol tamadna), honnan lett volna utanpotlas. Bazison tartanak, illetve raknak össze raketakat. Ott tankoljak öket az biztos. Mennyi komplett indithato raketa es bevethetö inditoallas volt mondjuk Cserepfaluban? Azert ilyen helyekre gondolok, mert ezek kintebb esnek Pesttöl, vagy közbensö tarolohelyröl szallitottak volna oda raketakat?
1988. márciusban voltam az akkor még létező osztravai légvédelmi hadtest üdülőjében. Nem tudom, azóta létezik-e még az alakulat, akkor még a veszprémi légvédelmi hadtesttel testvér alakulatok voltak. (ki hitte volna.) Az ottaniak imádták nyáron a Balatont, télen meg mi jártunk oda. Gyönyörű környék volt, bár rakéta osztályt egyet sem láttunk.
Igen, tényleg nagyon jó a cseh oldal. Lehet benne csemegézni! Végigolvasva egy dolgot hiányoltam, vagy pontosabban engem is érdekeltek volna a morvaországi (Brünn, Osztrava) Volhov és Nyeva alakulatok. Az egyébként nyagyon jó oldal a Prága környéki és a nyugat csehországi alakulatokat tárgyalja. Én már az ország (értsd: Csehszlovákia) szétválása után kerültem Nyevára, és a csehországi légvédelem felépítése, az egyes alakulatok telepítési helyei nem volt részletes téma (vagy nem figyeltem oda a "szomszédos országok hadseregei" előadásokon :-)).
Amit aránylag ismertem az a Slany mellett rövid ideig telepített SZ-300-as volt, ugyanis a 80-as évek végén három későbbi fősulis osztálytársam aktív részere volt a technika behozatalának és beüzemelésének előtte egy kis SZU beli gyorstalpalóval egybekötve. Az SZ-300-as átadása a Szlovákoknak 92-ben történt és érdekességként talán annyit, hogy a 90-es évek elején nem mindjárt Aleksincére telepítették, hanem Liptovsky Hrádok feletti Mokragyra (na most adtam a szlovák nyelvnek) lett telepítve, ahol egészen kb. 95-ig maradt. Mokragy azért is érdekes, mert ott volt a lérak kiképző központ Volhov, Nyeva, KUB rendszerek tantermekre bontva és személyesen két gyönyörű évet töltöttem ott. A Volhov és Nyava tantermek ablakából a 300-as szó szerint alattunk volt. Tehát ők egészen az üzemeltetéshez szükséges körülmények megteremtéséig ott tevékenykedtek.
Két db. Nyeva koordináta a cseh légifotós oldalról Brünn környékéről (a koordináták az UNV állást mutatják)
1.) Loc: 49° 7' 20.88" N, 16° 42' 54.74" E
2.) Loc: 49° 6' 15.44" N, 16° 32' 30.13" E
Még a kérdésedre válaszolva amennyiben az időm engedi szívesen lefordítok a cseh oldalakról bármit ami Téged, vagy Titeket érdekel, csak kicsit konkrétabban határozd meg mit szeretnél.
....lehet, nem pontos a kép, amit kaptok, de ha a keresőbe beírtok egy cseh helységnevet, éleg szép nagyítással meg lehet tekinteni az adott helység környékét, javaslatom Dobris és Rosice, hisz ezeken a helyeken települt a két Vega komplexum...
Köszi a linket, egyéb érdekességeket is találtam az oldalon, főleg a fórum rovatban, pl. kitárgyalják a volt cseh légvédelmet, a települési helyeket, az osztályokat, s van egy kitűnő légifotóoldal is ilyen képekkel...., ha van kedved, fordíthatnál belőle nekünk...
A beton talapzaton elhelyezett kilövő állványoknál a gumiszőnyegeket nem raktuk fel, viszont az első csatolt képen (a Most pri BA-i "vendég" alakulat - 7.plro) látszanak a gumiszőnyegek. Ide felraktuk. Sajna nem tudom, hogy az erre vonatkozó előírás hogy szólt, de az előkészítetlen terepen mindig felraktuk a R indításnál a kőfelverődést minimalizálni hivatott gumiszőnyegeket.
A Nyeva harcálláspontok (az egyes kabinok és a készültségi váltás fedezéke) az egész volt csehszlovákia területén ugyanazon sablon szerint épültek. Kis különbségeket csak a terepviszonyok vittek be az építkezésbe (domb, vagy síkság), valamint a kis raktárak elhelyezése. Minden egyes fedezéknek megvolt a maga kis hivatalos rövidítése. Csatolok egy képet ahol csak úgy pózolgattunk (:-)), viszont jól látni a hátsó két "hajót". Mi hajónak hívtuk a félkör alakú - az egyes kabinok részére kialakított - fedezékeket. Néztem is nagyot, mikor ifjú titánként először küldtek fel, hogy: "Menj a K hajóba." Én meg csak néztem mint a borjú az új kapura és magamban kérdezgettem: Mi a f...szt akarnak tőlem? Ezek itt szivatják friss anyagot? Hova menjek? Milyen hajó? Tengerész vagyok, vagy mi?
Ezekben a harcálláspontokban összesen három hajó volt. Készítettem egy felülnézeti metszetet, ami úgy kb. 98%-ban fedi a valóságot. A hajók acél kapujait már egy korábbi hozzászólásomban említettem. Gyakorlatilag minden nagyobb (pl. az éles R tárolására szolgáló fedezékeknek is) fedezéken ilyen homokkal töltött acél kapuk voltak. A rajzon az UNV-t az UNK fölé kell elképzelni, de a második képemen ez jól látszik. A fedezékeknek külön szellőztető-szűrő rendszere volt (ún. FVZ - Filtro-Ventilacné Zariadenie - szűrő-szellőztető berendezés). Az egész fedezéket hermetikusan le lehetett zárni. Legalábbis azt mondták, de én nem próbáltam volna ki az biztos. A parancsnoki állás egyben a készültségi váltás pihenője is volt szép fa tapétákkal, amik az Oroszvári 8.plro vesztét okozták. Állítólag a rövidzárlat azt lobbantotta be és égett ki az egész az UNK-val együtt. Találtam egy cseh oldalt, ahol meglátogattak egy ilyen harcálláspontot a Prága melletti Miskovicét. A képeken talán ki lehet venni amit az előbb leírtam. De nagyon szomorú látvány! Én még ezek tündöklésére, napi takaríttatásaára, rendben tartására a FVZ kenegetésére, ellenőrzésére emlékszem. Szörnyű! Csak erős idegzetűeknek ajánlom :-) http://www.blackjacks.ic.cz/miskovice.html
Jól látom, hogy nincs felrakva a gumiszőnyeg a lövegtalpra?
Más: Az alsó képen az UNV dombja alatt két bejárat lenne. Ha ez igaz, akkor mit tartottatok még ott az UNK-kívül. Nálunk az SZNR fedezék egyetlen hosszú alagút volt. Ott elfért minden a kabintól kezdve az aggregátorokig.
Hát ezt az én parancsnokom annak idején a Pilisen egyszerűen megoldotta. A nagy ajtók harci munka alatt be voltak zárva, és azon az atyaúristen sem mehetett se be, se ki. Csak a hátsó ajtón lehetett közlekedni. Ezért egyszer még Stock apu is megpróbálta leanyázni, de a parancsnokunknak lett igaza.
Jó helyen tapogatózol, az indikátor színe az emberi szem tűrőképességével van komoly kapcsolatban. Nekem annak idején azt tanították - de sok marhaságot megtanultam már életemben - hogy a sárga szín nem veszi igénybe annyira a szemet, ezért tovább ki lehet bírni előtte. Ezért használják ezt a színt inkább a lokátorok térképező indikátorainál. Ugye azok a működés folyamán hosszabb időt töltenek bekapcsolva grafikon szerint. Viszont a zöld indikátoron jobban megfigyelhetők a kis részletek, bár az a szín fárasztóbb a szemnek.
A Volhov komplexumnál is a legrövidebb volt az RPK kábel. Ráadásul különlegesen kellett vele bánni, még az sem volt mindegy, hogy mekkorára hajtottuk össze. Az antenna szállító utánfutó ponyvatartóján direkt ezért csináltak egy tartót, amin a kábelt 3 méteres átmérőjű tekercsnél szűkebbre nem lehetett hajtani.
Ez a SHRIKE dolog csak hagyományosan telepített komplexum esetében lényeges, ugyanis Magyarországon az 1977-1979-ben telepített komplexumokat hözepesen megerődített tüzelőállásba rakták. Ott egy SHRIKE rakéta csak az UNV-t vagy a PV-t tette tönkre. De azt rendesen, ha pontosan talált.
Kint a lőtéren beszélgettem annak idején az egyik orosz instruktorral - ritka értelmes pali volt - ő mondta, hogy "háborúban a PV kabint úgy kell cserélni, mint a biztosítékot". Mikor rákérdeztem, akkor hozzátette, hogy "természetesen veled együtt".
És maradtak az UK-33 Ф1 és Ф2 kézikövetők indikátorai. A kézikövetők egészen a cél kézi követésbe történő átadásáig nem sok munkát végeztek, viszont utána nagyon komoly feladat hárult rájuk. A cél követése 4 alap módban (rávezetési módok) valósult meg a Volhovnál és a Nyevánál is (Volt tüzér már érintette a témát, én egy kicsit pontosítom). A rávezetési módok a következők:
- PC (RSZ - az orosz - rúcsnoje szledoványije - kézi követés rövidítésből) a Ф1 és
Ф2 kézikövető a kis kerék kézi forgatásával tartotta az indikátoron lévő
vertikális jelet a céljel közepén. Ha a cél jobbra mozdult ki akkor a kereket balra
kellett forgatni és fordítva. (megj.: a távolsági kézikövető maga a rávezetőtiszt
volt)
- AC (ASZ - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - automata
követés rövidítésből) - a rávezetőtiszt parancsára a kézikövetés stabillá tétele
után az UK-68 kézikövető blokkon lévő ASZ gomb megnyomásával lehetett
átállni. Az automata követésben a komplexum automatikusan követte a célt.
- AC-PД (ASZ-RD - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - rucsnoje
doprovlényije - automata követés kézi utánkövetés) a cél követése
automatikus volt, viszont amint manőverbe kezdett (a vertikális jelek elkezdtek
jobbra- balra inogni az indikátoron) kis kézi segítséggel helyre lehetett állítani a
stabil ASZ-t.
- AC-AД (ASZ-AD - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - avtomatyícsesz-
koje doprovlényije - automata követés automata utánkövetés) a célt egészen
az indikátorokró történő eltűnéséig atabilan követte a komplexum, az ember
akár elhagyhatta volna az UNK-t és figyelhette volna az UNV finom korrekcióit a
cél mozgása alapján.
A kézikövetésbe a rávezetőtiszt UK-62-es pultján lévő kerekek segítségével lépett át a rendszer. Alaphelyzet: bal oldali kis kerék - helyszög - betolva, középső nagyobb kerék - ferde távolság (horizontális jel az UK-32-őn) - kihúzva, és jobb oldali kis kerék - oldalszög (azimut) - kihúzva. Tehát a kézi követésbe a középső nagy és a jobb oldali kis kerék betolásával lépett át a rendszer (megváltoztak a szögek stb. ezt már említettem).
A kézikövetők feladata tehát az UK-33 indikátoron kézikövetéskor megjelenő jel (céljel) középen (a vertikális jelet a céljel közepén) tartása volt.
Köszi!
Tehát akkor nem a "bálteremben".Azt ismerem csak azt hittem hogy már esetleg leverték.Ha lessz még kérdésem akkor a Kihalt laktanyákban kereslek,gondolom azt is szoktad olvasgatni.
Majd megpróbálom megkeresni, hogy hány milyen frekvencián ketyegtek. Egy a biztos hogy nem 80HZ, vagy 100Hz-n. :-))
Onmagaban a kepfrissitesi frekvencia meg nem meghatarozo. A nagyon regi szamitogepes monitorokon a kep egeszen lassan tunt el (1 masodperc mulva meg halvanyabban bar, de lathato volt a kep), ezeken a monitorokon 0.023 masodperc alatt szinte semmit nem sotetedett a kep, ezert szemkimelo volt a 43 Hz-es kepfrissites is (mivel egyenletes fenyu volt). Egy mai monitornal (ahol 0,023 sec alatt boven elsotetul a kep) szerintem 1-2 percig sem lehetne 43 Hz-es kepet nezni, annyira vibralna. Ahogy en elkepzelem ezeket a radarkijelzoket, ezeken meg sokkal lassabban halvanyodott el a kep, ezert akar 1 Hz alatti kepfrissites sem biztos, hogy farasztana a szemet.
ui: OFF: a szamitogepes monitorokra vonatkozo szabvanyok csak azt irjak elo, hogy elore mekkora sugarzas mehet, ezert oldalra-hatra sokkal egeszsegtelenebbek.
Jó amit írsz, sokat cseszegettek a napszemüvegért. Volt egy kolléga, aki akkor már éles rakétát indított (lőtéren), amikor még a homokozóban a lányok haját huzigáltam, Ő volt akin csodálkoztam gyerekként, hogy miért jár a bácsi napszemüvegben állandóan. Rávti volt (isten nyugosztalja).
Amikor én lettem a rávti, már nem csodálkoztam. Kabinból ki, napszeműveg fel!
Ha nem volt rajtam, és elrendelték az elsőfokot, kellett vagy másfél perc mire valamit láttam a kabin belsejéből.
Most így visszaemlékezve olyanok voltunk mint a vámpírok, egy jó kis harcimunka után (közben) valaki kinyitotta a kabinajtót, mi is sikítoztunk a fénytől.
Volt olyan, hogy az ellenenörző elöljárót is szó szerint elküldtem melegebb éghajlatra, amikor rámnyitotta a kabint. :-))
Ez egy érdekes kérdés, hogy az indikátorok miért pont olyan színűek voltak. Az az igazság, hogy amíg meg nem kérdezted nem is foglalkoztam ezzel és ez sosem volt téma. De gondolom Ivánék valami olyan színösszetételt próbáltak találni, ami nem fárasztja "annyira" a jóember szemét. Na ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy azok az idők az életem végéig "megajándékoztak" egy jó kis szemüveggel. Az valami brutális dolog volt, ha az ember egy verőfényes nyári napon fél napot eltöltött a kabinban és utána a félhomályból kilépve arcul csapta a napfény. Az ilyen élményekből gondolom mindenkinek kijutott aki a rendszereket üzemeltette.
Azokban az időkben rengeteg radartechnikában hosszabb-rövidebb ideig megfordultam (Volhov, Nyeva, S-300, KUB, P-37, P-37MSK, P-18, P-40, O-14, P-15, RL-4AS, PRV-11, PRV-13, PRV-16, PRV-17 és RL-4AM de ebben már klasszikus számítógépes monitor volt) és majdnem mindegyik indikátora ezekben a zöldes árnyalatokban jelezte ki a dolgokat. Egyébként az orosz a technika tervezésekor az ilyen ergonómiai apróságokat is figyelembe vette (indikátor színek), de lehet hogy tévedek. A privát véleményem az, hogy a színválasztás jó volt, viszont a képernyők kisugárzását (bárhogy is állította be magának az ember) sehol sem tárgyalták és bizonyára X-szerese a mai bármilyen kijelzőnek. Majd megpróbálom megkeresni, hogy hány milyen frekvencián ketyegtek. Egy a biztos hogy nem 80HZ, vagy 100Hz-n. :-))
Ja és megválaszolom egy korábban feltett kérdésemet is, miszerint milyen vezeték befolyásolta döntően az UNV és az UNK közötti távolságot? A logikus az lett volna, hogy ez a két kabin minél távolabbra kerüljenek egymástól. Ha jön az RL rakéta (SHRIKE, stb.) a felbecsülhetetlen értékű kezelők lehetőleg ezen földi létben éljenek tovább. A táp- és jelkábelek hossza megengedett volna jónéhány 10 métert, viszont az UV-12 antenna koaxiális vezetéke piszkosul rövid volt. Tehát ő befolyásolta döntően az UNK és UNV közötti távolságot.
Előrehaladóban az Egyiptomi S-125 SAM-ok felújítása
05 April 2006 - Az orosz Russia's Oboronitelniye Sistemy cég megkezdte kivitelezését az egyiptommal kötött felújítási szerződés második szakaszának, melyben a S-125 Pechora (SA-3A 'Goa') kis-középhatótávolságú föld-levegő (SAM) rakétarendszereket Pechora-2M modellre korszerűsítik. A szerződés értelmében az egyiptomi légierő 30 zászlóaljánál korszerűsítik három lépésben a légvédelmi egységeket. Az első fázis teljes kivitelezése 2006-ig véget ér, majd ezután további 10 zászlóalj kerül átalakításra. Hozzá kell tenni, Egyiptom beszerzett egy elektronikai harc rendszert a radar-elhárító rakéták ellen védelmezni Pechora-2M egységeket. 2005-ben két kulcskomponense sikeresen tesztelésre került ennek a rendszernek – a KRTZ-125-2M (kompleks radioteknicheskoi zashity) elektronikus ellencsapás rendszer, ami a radar- és vizuális felderítéssel, valamint beméréssel szemben képes nappal és éjjel tevékenykedni. A fegyverzet harcképessége, mozgékonysága és hatótávolsága drámai mértékben lett továbbfejlesztve, a nagyjavítási időszakok közti időtartam is több, mint 15 évre nőtt.
Azonban védelmi források Jane's-nek kiszivárogtatták, hogy az S-125 Pechora rendszer a műszaki támogatás és kutatás-fejlesztés eredményei mellett sem fog a modern rendszerek közé tartozni. Forrás: Jane's Information Group
Miskolcról emlékeim szerint egyetlen volt sorkatona volt itt, aki mutatott egy képet egy rakéta hajtóműről. Na akkor sajnáltam, hogy azt a hajtóművet nem én nyúltam le. Vagy lehet, hogy Nyírtelki volt?
Tulajdonképpen nem feledkeztünk meg, de én Börgöndön, a Pilisen, Mezőfalván és Sárbogárdon szolgáltam hosszabb ideig. (Rövidebb idő még volt néhány) Engem a 105. ezredhez nem sok minden köt, összesen egyszer voltam ott egy hétig 1984-ben.
Blue Sky kolléga tudomásom szerint Zsámbékon nyomta, Neva 07 kolléga meg Pozsony mellett. A rendszeresen idejáró három profinak semmi kötődése nem volt Miskolchoz.
(Hát elég nagy tuskó voltam, hogy magamat írtam előre, de magamról tudtam a legpontosabb adatokat. Csodálkoztok, mi?)
A Bükk strategialag egy haboruban hatorszag lett volna masod vagy harmadik vonal, a Dunantul lett volna elsö. Viszont a meszköhegysegekben sok barlang volt, nem kellett volna epiteni, lehet hogy meg sok dolog van ott, vmi raktar. Jobbagyiban is van a falu mellett bennt a hegyben valami. Allitolag fegyvergyar volt+kormanybunker, de pontosan nem tudja senki.
