Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nagyrakéta? Akkor képzeld el a Vega rakétáját. 12 méter hosszú, az utazó rész átmérője 0,75 méter, a súlya 7,5 tonna. Csak a starthajtómű lőportöltetének a súlya 3,5 tonna. Persze ennél jóval nagyobb is van, de nekem ez a legnagyobb.
Mindazonáltal nem nagyon foglalkoztam a repülők rakétáival, csak annyit kellett tudni róla, amit Idegen hadsereg ismeret című tantárgy keretén belül tanulni kellett. Később meg már volt "saját rakétám" elég volt annak a gondjával foglalkoznom. És hát bizony ez is elmúlt majdnem 15 éve.
A honi légvédelmi rakéták többnyire parancsirányításúak voltak, de legalábbis félaktív önirányításúak, ami azt jelentette, hogy a földi kezelő személyzetnek a rakéta elindítása után is volt dolga jócskán. A repülő passzív önirányítású rakétáját csak el kellett indítani, aztán valami lett. De a mi rakétáinkra végig gondot kellett viselni.
A nyugati harci repülőgépeken az 1970-es évek elején jelent meg az AIM-54 Phoenix, mint az első rendszerbe állított aktív radarral rendelkező levegő-levegő rakéta, de ezt csak az F-14-esek fegyverzetébe integrálták (nem túl meglepő, lévén egyetlen rakéta egy egyszerűbb vadászgép árába került, mintegy egymillió dollárba akkori áron). Ez egy nagy hatótávolságú rendszer volt, a rakéta radar egy vadászgép méretű célt cirka 20km-ről, egy bombázógépet cirka 40-50km-ről volt képes befogni, hatótávolsága pedig 160km volt, ha a cél messzebb volt, minthogy képes lett volna a radarja befogni, akkor az F-14-es egyirányú rádiókapcsolat útján pályamódosító parancsokat közvetített a rakétának a repülés középső fázisában. Keleten a MiG-31 és az R-33 rendelkezetett hasonló képességgel először az 1980-as évek elején. Nyugaton az 1980-as évekig csak félaktív radaros levegő-levegő rakétával rendelkeztek a vadászgép (az önirányító infravörös rakétákon kívűl), ekkor jelent meg az AIM-120. Az AIM-120 apró radarja azonban szintén nem képes egy vadászgép méretű célt cirka 20km-nél messzebbről befogni, így az elméleti ~60km-es hatótávolsága csak úgy használható ki, ha a vadászgép radarja befogva tartja a célt, és közben a rakétáknak pályamódosító adatokat küldenek folyamatosan.amely az újabb radarokkal felszerelt F-15, F-16 és F/A-18 gépek egy célra már kettő rakétát is rá tudnak vezeti, az 1990-es évek óta pedig bizonyos gépek akár négyet is. A MiG-29 és Szu-27 vadászgépek csak félaktív irányítású R-27-el rendelkeztek, amelyekből egyszerre csak egyet tudtak rávezetni. Csak az újabb Szu-27K, Szu-30MK változatok rendelkeztek már az két R-27-es rávezetéséhez szükséges modernebb radarral, illetve később már a modernebb export MiG-29 és Szu-30 változatok is rendelkeztek az AIM-120 orosz megfelőljével az R-77-essel. Az orosz légierő gépei csak a nemrég elkezdett Szu-27SzK (SzM?) felújítás után képesek ilyen rakétát indítani.
E téren a nagy újítás majd a Metor és talán az AIM-120C-7 lesz, amelyek már kétirányú adatkapcsolattal rendelkeznek majd, tehát a rakéta radarjának adatait visszasugározza az indító gépre menet közben.
Hát ha a Volhovnál a háromból egyet elhagytál, még mindig megmaradt kettő, vagyis az alap mennyiség kétharmada. Ám ha a Nyevánál az alap kettőből elhagytál egyet, akkor már csak egy marad, az alap mennyiség fele.
Re 1: A Nyevát - lévén kismagasságú technika - nem elsősorban szállító gépek ellen használták. Egyébként meg miért? Csak. Mert azt írta elő a Lőszabályzat.
Re 2: Bár a repülőkhöz, és azok rakétáihoz nem nagyon konyítok, de azért egy lényeges különbséget látok. A honi légvédelmi rakéták többnyire parancsirányításúak voltak, de legalábbis félaktív önirányításúak, ami azt jelentette, hogy a földi kezelő személyzetnek a rakéta elindítása után is volt dolga jócskán. A repülő passzív önirányítású rakétáját csak el kellett indítani, aztán valami lett. De a mi rakétáinkra végig gondot kellett viselni.
Re 3: Nem tudom, mi nálad a nagy, de az én szakmámban csak a kis rakéták voltak infra önirányításúak (Sztrelák, Igla, stb...) Amikkel nekem volt kapcsolatom, azok mind nagyobb hatótávolságúak voltak ahhoz, hogy egy akármilyen infra fej megbízhatóan célra tudta volna őket vezetni. Volt ugyan önirányítású rakétánk, (Kub, Vega) de ezek lokátor által vezérelt félaktív önirányítású eszközök voltak.
De azt gondold el, hogy ott a csökkentés után már csak fele annyi rakétát tudtunk felhasználni.
Ezt nem egészen értem:(
A többit kezdem kapisgálni, ami még kérdés:
1. Ha mondjuk jön egy szállítógép lassan, egyenesen, nem manőverezve, akkor arra miért nem volt elég egy rakéta?
2. Ez kicsit OFF, de ha egy honi légvédelmi rakétánál, ahol ugye az elektronika mennyiségét és térfogatát (már nem ami a rakétában van, hanem a többit) gyakorlatilag semmi nem korlátozza, és még így is minimum 2 rakétát tartottak szükségesnek, akkor mekkora esélye volt egy vadászgép jóval kisebb teljesítményű elektronikájának egy jóval kisebb teljesítményű rakéta pontos célravezetésére, pláne (egészen a legutóbbi időkig, meg a bazinagy, vadászgépnek alig nevezhető Mig-31-ig)) egy csatornán, egy rakétával?
3. Lehet, hogy az oroszok ezért csináltak a nagy rakétákból is infravörös változatot?
(Eddig nem tudtam rájönni, miért, ez egy lehetséges magyarázat)
A pontos adatokra már nem emlékszem 20 év távlatából, ezért adatot csak ott írok, ahol biztos vagyok a dologban.
Ennek a két rakéta - három rakéta dolognak az alapja a megsemmisítési valószínűség. Ezt az adatot kiszámítani nem egyszerű dolog, viszonylag bonyolult matematikai levezetést igényel. Ám mivel én ennek a tudománynak sose voltam a feltétlen híve, ezért nem vállalkozom a megsemmisítési valószínűség levezetésére. Ha mélyebben érdekel a dolog, akkor kénytelen leszel Hpasp kolléga és olvtárs elemzését igényelni, mert egyszer voltunk vele a Bólyai főiskola valamikori légvédelmi tanszékén, és akkor megszereztük a képletet, az viszont nála van. Ám ez a szám meglehetősen elméleti dolog, és sok minden befolyásolhatja az megsemmisítési valószínűség valós alakulását. A cél mozgásparaméterei, zavarási tevékenység, mozgás iránya, stb.
Az én általam felidézett adatot annak idején a főiskolán tanultam, ami a matematika mellett a lőtéren végrehajtott rengeteg éleslövészet feldolgozott adatait is tartalmazza.
Ha jól emlékszem: A Volhov komplexum 1 rakétával 0,75 valószínűséggel tudja megsemmisíteni a célt. Kettővel ez az érték valamennyi, három rakétával pedig 0,96. Több rakétát már nem érdemes számítani, mert a megsemmisítési valószínűség is csak elenyésző mértékben nő, meg a technikát is át kellene hozzá alakítani.
A Nyeva megsemmisítési valószínűségét nem tudom pontosan, de a két rakétával ott is olyan 0,95 körüli érték jön ki. A Vega két rakétával 0,98-at tudott.
Namármost: Ha a Volhov komplexum egy olyan célra tevékenykedik, amelyik a fent említett mozgási és tevékenységi adatok tekintetében egyszerű célnak minősíthető, akkor előáll az a dolog, hogy a két rakéta alaposan lecsökkent megsemmisítési valószínűsége is kielégíti az alapkövetelményt, vagyis a cél megsemmisítését. Tehát, ha a cél közeledett, 540 m/s??? sebességnél kisebb sebességgel repült, nem zavart, nem manőverezett, és mindezt meghatározott magassági tartományban tette, akkor a rakéta felhasználást egyel lehetett csökkenteni. Legalábbis a lőszabályzat ezt lehetővé tette. Csökkenteni lehetett a felhasználást akkor is, ha nagyobb mértékű ellenséges légitevékenység volt várható, ennek az volt az értelme, hogy célonként két rakétával tovább bírtuk volna. Így ugyan csökkent a célonként megsemmisítési valószínűség, de a szám kb. kétharmada még mindig meg volt.
A Nyeva komplexum adataira nem emlékszem, mert irdatlanul régen foglalkoztam vele. De azt gondold el, hogy ott a csökkentés után már csak fele annyi rakétát tudtunk felhasználni.
A Vega érdekesebb dolog volt. Az a komplexum nagyon jó paraméterekkel rendelkezett, ott a cél nagy valószínűséggel való megsemmisítéséhez egy rakéta is elegendő lehetett. Persze akkor, a a fentebb leírt feltételek teljesültek.
Na és a vége. Azt jól állapítottad meg, ez az egész marhaság azért volt így, mert a szabályzat így határozta meg. A Lőszabályzat esetenként ugyan engedett bizonyos "alkotói szabadságot" a parancsnoknak, de csak nagyon keveset. Ám az tény, hogy a lőszabályzatot a hosszú évek tapasztalata alapján hozták össze, tehát a matematika és a kísérleti lövészetek nem mondtak neki ellent.
Először is pontosítok. A Nyevánál a 4 darab indítóállványra összesen 16 darab rakétát lehetett feltölteni. A Volhovnak 6 darab állványa volt, azokra darabonként egy rakétát lehetett tölteni, összesen hatot. A Vegának két osztálya volt darabonként 6 darab indító állvánnyal, amik mellett 2 - 2 darab rakétát lehetett készenlétben tartani. Ez összesen 24 darab. A Vegánál indítóállványon nem volt egy sem, hanem az állványtól 30 méterre lévő fedezékben ácsorgott két darab automata töltőkocsi, ami a parancs kiadásától kezdve 2 percen belül felrakta a rakétát az állványra. Ebbe belefért az, hogy automatikusan kinyílt a fedezék ajtaja, kicsoszogott a kocsi, csatlakoztatott az indítóállványhoz, majd áttöltötte a rakétát. Miután ez készen volt, a kocsi elindult vissza a fedezékbe, a rakéta elektromos és pneumatikus csatlakoztatása megtörtént, majd a fedezék ajtaja automatikusan visszacsukódott. Ez volt két perc.
Tehát ezekkel a számokkal számolj.
A Volhov egy célra 3 rakétát tudott indítani és rávezetni, ezt a mennyiséget egyszerű esetben 1 darabbal csökkenteni lehetett.
A Nyeva egy célra kettőt volt képes indítani és rávezetni, azt nem lehetett csökkenteni. (Ez azt jelentette, hogy egy feltöltés nyolc célra volt elegendő.)
A Vega maximum 2 darabot indított célonként, de inkább csak egyet.
Az osztályokat valóban fel tudták pakolni, de... A Nyeva bontási telepítési normaideje 1,5 óra volt. A Volhov 2,5 óra alatt telepített, 3,5 óra alatt lehetett menetkész. A Vega már macerásabb volt, mert annak a bontási és telepítési normaideje 24 óra volt, de csak akkor, ha a teljes szállítótér rendelkezésre állt. Nálunk nem volt meg a harmada sem. Ezek persze csak normaidők voltak, egy jól begyakorolt állomány lényegesen hamarabb is képes volt megcsinálni. Hajdanán, amikor (Dvina volt) az osztályokat gyakran mozgatták, egy osztály 1 órán belül képes volt telepíteni és bontani. De telepítettem már Volhov PV kabint 3 nap alatt, bár akkor különlegesek voltak a körülmények.
Az indításhoz nem csak a fix indítóállvány kellett, hanem a rávezető állomás is, vagyis a teljes komplexum. Önállóan még a fix indítóállvány sem volt képes semmire, pláne nem a TZM (szállító töltőkocsi)
Bár a rossz nyelvek szerint valaha az asuluki lőtéren elindult egy rakéta a TZM-en, de elszabadulni nem tudott, így eleinte vitte magával az egészet autóstól, töltőkocsistól. Ez az eset állítólag még a kezdet kezdetén volt, azóta meg nagyon sok reteszelő elemet beépítettek a technikába. (Lehet, hogy csak legenda)
És a végére az első kérdés: Egy Volhov osztály összes indító állványát hét perc alatt fel lehetett tölteni akkor, ha minden állvány üres volt, és a teljes kezelő személyzet rendelkezésre állt. Ez a hat darab rakéta volt olyan állapotban, hogy már csak az állványra tölteni kellett. A többi ilyen - olyan készenléti állapotban volt, volt olyan, ami 10 perc alatt készen lehetett, de volt olyan is, amivel 2 órát is kellett tökölni.
Én most képeket nem rakok fel Neked, de Neva 07 kolléga itt a vége felé rakott fel néhány indító állvány fotót. Ha az elejétől nézed, akkor találsz olyan képeket, amik az általam emlegetett technikák indító állványait ábrázolják.
Minden vilagos, de csak az a kerdes meg marad, milyen gyorsan tudtak volna meg potolni a kilöves utan a raketakat. Mert a korabbiakban inditottak egy celra kb. harom raketat, a megsemmisitesi valoszinüseg miatt. Nyeva, 4 db allvany, Volhov 3 db?/allvany, Vega 4db/allvany. A fennt emlitett raketaosztalyotat, külsö vesz eseten össze tudtak volna pakolnia teherautora es kitelepiteni valahova, illetve diszlokacio esten tudtak volna a fix inditoallvanyok nelkül teherautorol raketat inditani??
Ja és még egy dolog. Emlegeted Aszalót. Aszaló (és Táborfalva) az első körben szűnt meg valamikor a hatvanas évek közepén. Mindkét helyen kiképző bázis maradt, amit újonc kiképzés idején használtak az ezredek. Táborfalva már 1980. óta más célt szolgált.
A magyar hadseregnek három honi légvédelmi rakéta egysége, illetve harcászati magasabbegysége volt. Ezek: 11. h.lérak.vegyes dandár Budaörs (MN 5011). 12 harci osztálya, illetve 1 - 2 - 1 technikai osztálya volt. (Először 1 volt Börgöndön, aztán felállt mellé Gyömrő, majd maradt egyedül Börgönd) 104. h.lérak.vegyes ezred, Sárbogárd (MN 3011). 3 közepes harci osztálya volt, és egy nagyhatótávolságú osztálycsoportja Mezőfalván. Ennek az egységnek egy technikai Osztálya volt Sárbogárdon. A Mezőfalvi osztálycsoport mindenben önálló volt, saját technikai osztállyal is rendelkezett.
105. h.lérak ezred Miskolc (MN 4105). 3 harci osztálya volt, és egy technikai osztálya Pingyom tetőn.
Na most azt kell tudni, hogy a közepes osztályok (ezeket tudom pontosan) a 6 darab indító állványukhoz 36 darab rakétát tároltak helyben, amik különféle szereltségi állapotban voltak, a legtöbb részben szerelten. Ezeket a rakétákat az osztályok saját állománya (RESZCS) képes volt indítható állapotba hozni. A közepes osztályoknál egyébként egyszerre hatt rakétát lehetett egyszerre feltölteni, és két sorozatban ellőni. A Nyeva osztályoknál nem tudom, hány rakéta volt, ott a rendelkezésre álló 4 indító állványon egyszerre 16 rakétát lehetett feltölteni. Az osztályok állománya ott is képes volt az osztályoknál tárolt rakétákat indítható állapotba hozni, bár ott könnyebb dolguk volt, mert ott a hajtóanyaggal nem kellett szarakodni.
A Vega önálló volt, saját technikai osztállyal. Ott mindent egy kupacban építettek meg, a technikai osztály is az indító állásokkal egy körletben volt, tehát - legalábbis Magyarországon - az osztályok indító állványainál csak 2 - 2 rakétát tároltak. Azok sem az indító állványon voltak, hanem annak közvetlen közelében egy fedezékben. Onnan 2 percen belül? állványra lehetett tölteni.
Tehát minden rakéta osztálynak volt bizonyos mennyiségű saját rakétája.
Ám a technikai osztályok is tároltak bizonyos mennyiséget, de ne gondolj hatalmas mennyiségre. A börgöndi Technikai Osztály mindössze 24 darab közepes rakétát tárolt. Nyírteleknek, a szakmai üzemi bázisunknak is volt néhány, de azok inkább konzervált állapotban tartották a rakétákat. Abból lett pótolva az esetleges lövészeti felhasználás, vagy a meghibásodás miatt használhatatlan rakéta. Még akkor is kiselejtezték a rakétát, ha a rakétatesten keletkezett egy mély karc vagy horpadás. Na persze nem dobták ki, hanem gyakorló rakéta lett belőle.
Háborús helyzetben Nyírtelken keresztül azonnal megindult volna az utánpótlás szállítása, bár ezt szerencsére sose próbáltuk ki.
Mondjuk pont ők azok (pl Tardona) akik közelvoltak Pingyomhoz, ahol a tartalékot tárolták azt hiszem. A pestiek meg ha jól emlékszem Börgöndről kaptak volna. Meg volt ez szervezve hidd el.
Volna egy fontos kerdesem, a magyar legvedelmi alakulatokra visszaterve. Olvastam az eddiggi hozzaszolasokat, szerintem nemegy fontos dolgot ki lett eddig felejtve. Espedig: haborus szükseghelyzetben, ha mondjuk Szakald, Aszalo, Cserepfalu, Tardona minden raketajat kilötte volna(felteteles mod, az ellenseg egyszerre több iranybol tamadna), honnan lett volna utanpotlas. Bazison tartanak, illetve raknak össze raketakat. Ott tankoljak öket az biztos. Mennyi komplett indithato raketa es bevethetö inditoallas volt mondjuk Cserepfaluban? Azert ilyen helyekre gondolok, mert ezek kintebb esnek Pesttöl, vagy közbensö tarolohelyröl szallitottak volna oda raketakat?
1988. márciusban voltam az akkor még létező osztravai légvédelmi hadtest üdülőjében. Nem tudom, azóta létezik-e még az alakulat, akkor még a veszprémi légvédelmi hadtesttel testvér alakulatok voltak. (ki hitte volna.) Az ottaniak imádták nyáron a Balatont, télen meg mi jártunk oda. Gyönyörű környék volt, bár rakéta osztályt egyet sem láttunk.
Igen, tényleg nagyon jó a cseh oldal. Lehet benne csemegézni! Végigolvasva egy dolgot hiányoltam, vagy pontosabban engem is érdekeltek volna a morvaországi (Brünn, Osztrava) Volhov és Nyeva alakulatok. Az egyébként nyagyon jó oldal a Prága környéki és a nyugat csehországi alakulatokat tárgyalja. Én már az ország (értsd: Csehszlovákia) szétválása után kerültem Nyevára, és a csehországi légvédelem felépítése, az egyes alakulatok telepítési helyei nem volt részletes téma (vagy nem figyeltem oda a "szomszédos országok hadseregei" előadásokon :-)).
Amit aránylag ismertem az a Slany mellett rövid ideig telepített SZ-300-as volt, ugyanis a 80-as évek végén három későbbi fősulis osztálytársam aktív részere volt a technika behozatalának és beüzemelésének előtte egy kis SZU beli gyorstalpalóval egybekötve. Az SZ-300-as átadása a Szlovákoknak 92-ben történt és érdekességként talán annyit, hogy a 90-es évek elején nem mindjárt Aleksincére telepítették, hanem Liptovsky Hrádok feletti Mokragyra (na most adtam a szlovák nyelvnek) lett telepítve, ahol egészen kb. 95-ig maradt. Mokragy azért is érdekes, mert ott volt a lérak kiképző központ Volhov, Nyeva, KUB rendszerek tantermekre bontva és személyesen két gyönyörű évet töltöttem ott. A Volhov és Nyava tantermek ablakából a 300-as szó szerint alattunk volt. Tehát ők egészen az üzemeltetéshez szükséges körülmények megteremtéséig ott tevékenykedtek.
Két db. Nyeva koordináta a cseh légifotós oldalról Brünn környékéről (a koordináták az UNV állást mutatják)
1.) Loc: 49° 7' 20.88" N, 16° 42' 54.74" E
2.) Loc: 49° 6' 15.44" N, 16° 32' 30.13" E
Még a kérdésedre válaszolva amennyiben az időm engedi szívesen lefordítok a cseh oldalakról bármit ami Téged, vagy Titeket érdekel, csak kicsit konkrétabban határozd meg mit szeretnél.
....lehet, nem pontos a kép, amit kaptok, de ha a keresőbe beírtok egy cseh helységnevet, éleg szép nagyítással meg lehet tekinteni az adott helység környékét, javaslatom Dobris és Rosice, hisz ezeken a helyeken települt a két Vega komplexum...
Köszi a linket, egyéb érdekességeket is találtam az oldalon, főleg a fórum rovatban, pl. kitárgyalják a volt cseh légvédelmet, a települési helyeket, az osztályokat, s van egy kitűnő légifotóoldal is ilyen képekkel...., ha van kedved, fordíthatnál belőle nekünk...
A beton talapzaton elhelyezett kilövő állványoknál a gumiszőnyegeket nem raktuk fel, viszont az első csatolt képen (a Most pri BA-i "vendég" alakulat - 7.plro) látszanak a gumiszőnyegek. Ide felraktuk. Sajna nem tudom, hogy az erre vonatkozó előírás hogy szólt, de az előkészítetlen terepen mindig felraktuk a R indításnál a kőfelverődést minimalizálni hivatott gumiszőnyegeket.
A Nyeva harcálláspontok (az egyes kabinok és a készültségi váltás fedezéke) az egész volt csehszlovákia területén ugyanazon sablon szerint épültek. Kis különbségeket csak a terepviszonyok vittek be az építkezésbe (domb, vagy síkság), valamint a kis raktárak elhelyezése. Minden egyes fedezéknek megvolt a maga kis hivatalos rövidítése. Csatolok egy képet ahol csak úgy pózolgattunk (:-)), viszont jól látni a hátsó két "hajót". Mi hajónak hívtuk a félkör alakú - az egyes kabinok részére kialakított - fedezékeket. Néztem is nagyot, mikor ifjú titánként először küldtek fel, hogy: "Menj a K hajóba." Én meg csak néztem mint a borjú az új kapura és magamban kérdezgettem: Mi a f...szt akarnak tőlem? Ezek itt szivatják friss anyagot? Hova menjek? Milyen hajó? Tengerész vagyok, vagy mi?
Ezekben a harcálláspontokban összesen három hajó volt. Készítettem egy felülnézeti metszetet, ami úgy kb. 98%-ban fedi a valóságot. A hajók acél kapujait már egy korábbi hozzászólásomban említettem. Gyakorlatilag minden nagyobb (pl. az éles R tárolására szolgáló fedezékeknek is) fedezéken ilyen homokkal töltött acél kapuk voltak. A rajzon az UNV-t az UNK fölé kell elképzelni, de a második képemen ez jól látszik. A fedezékeknek külön szellőztető-szűrő rendszere volt (ún. FVZ - Filtro-Ventilacné Zariadenie - szűrő-szellőztető berendezés). Az egész fedezéket hermetikusan le lehetett zárni. Legalábbis azt mondták, de én nem próbáltam volna ki az biztos. A parancsnoki állás egyben a készültségi váltás pihenője is volt szép fa tapétákkal, amik az Oroszvári 8.plro vesztét okozták. Állítólag a rövidzárlat azt lobbantotta be és égett ki az egész az UNK-val együtt. Találtam egy cseh oldalt, ahol meglátogattak egy ilyen harcálláspontot a Prága melletti Miskovicét. A képeken talán ki lehet venni amit az előbb leírtam. De nagyon szomorú látvány! Én még ezek tündöklésére, napi takaríttatásaára, rendben tartására a FVZ kenegetésére, ellenőrzésére emlékszem. Szörnyű! Csak erős idegzetűeknek ajánlom :-) http://www.blackjacks.ic.cz/miskovice.html
Jól látom, hogy nincs felrakva a gumiszőnyeg a lövegtalpra?
Más: Az alsó képen az UNV dombja alatt két bejárat lenne. Ha ez igaz, akkor mit tartottatok még ott az UNK-kívül. Nálunk az SZNR fedezék egyetlen hosszú alagút volt. Ott elfért minden a kabintól kezdve az aggregátorokig.
Hát ezt az én parancsnokom annak idején a Pilisen egyszerűen megoldotta. A nagy ajtók harci munka alatt be voltak zárva, és azon az atyaúristen sem mehetett se be, se ki. Csak a hátsó ajtón lehetett közlekedni. Ezért egyszer még Stock apu is megpróbálta leanyázni, de a parancsnokunknak lett igaza.
Jó helyen tapogatózol, az indikátor színe az emberi szem tűrőképességével van komoly kapcsolatban. Nekem annak idején azt tanították - de sok marhaságot megtanultam már életemben - hogy a sárga szín nem veszi igénybe annyira a szemet, ezért tovább ki lehet bírni előtte. Ezért használják ezt a színt inkább a lokátorok térképező indikátorainál. Ugye azok a működés folyamán hosszabb időt töltenek bekapcsolva grafikon szerint. Viszont a zöld indikátoron jobban megfigyelhetők a kis részletek, bár az a szín fárasztóbb a szemnek.
A Volhov komplexumnál is a legrövidebb volt az RPK kábel. Ráadásul különlegesen kellett vele bánni, még az sem volt mindegy, hogy mekkorára hajtottuk össze. Az antenna szállító utánfutó ponyvatartóján direkt ezért csináltak egy tartót, amin a kábelt 3 méteres átmérőjű tekercsnél szűkebbre nem lehetett hajtani.
Ez a SHRIKE dolog csak hagyományosan telepített komplexum esetében lényeges, ugyanis Magyarországon az 1977-1979-ben telepített komplexumokat hözepesen megerődített tüzelőállásba rakták. Ott egy SHRIKE rakéta csak az UNV-t vagy a PV-t tette tönkre. De azt rendesen, ha pontosan talált.
Kint a lőtéren beszélgettem annak idején az egyik orosz instruktorral - ritka értelmes pali volt - ő mondta, hogy "háborúban a PV kabint úgy kell cserélni, mint a biztosítékot". Mikor rákérdeztem, akkor hozzátette, hogy "természetesen veled együtt".
És maradtak az UK-33 Ф1 és Ф2 kézikövetők indikátorai. A kézikövetők egészen a cél kézi követésbe történő átadásáig nem sok munkát végeztek, viszont utána nagyon komoly feladat hárult rájuk. A cél követése 4 alap módban (rávezetési módok) valósult meg a Volhovnál és a Nyevánál is (Volt tüzér már érintette a témát, én egy kicsit pontosítom). A rávezetési módok a következők:
- PC (RSZ - az orosz - rúcsnoje szledoványije - kézi követés rövidítésből) a Ф1 és
Ф2 kézikövető a kis kerék kézi forgatásával tartotta az indikátoron lévő
vertikális jelet a céljel közepén. Ha a cél jobbra mozdult ki akkor a kereket balra
kellett forgatni és fordítva. (megj.: a távolsági kézikövető maga a rávezetőtiszt
volt)
- AC (ASZ - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - automata
követés rövidítésből) - a rávezetőtiszt parancsára a kézikövetés stabillá tétele
után az UK-68 kézikövető blokkon lévő ASZ gomb megnyomásával lehetett
átállni. Az automata követésben a komplexum automatikusan követte a célt.
- AC-PД (ASZ-RD - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - rucsnoje
doprovlényije - automata követés kézi utánkövetés) a cél követése
automatikus volt, viszont amint manőverbe kezdett (a vertikális jelek elkezdtek
jobbra- balra inogni az indikátoron) kis kézi segítséggel helyre lehetett állítani a
stabil ASZ-t.
- AC-AД (ASZ-AD - az orosz - avtomatyícseszkoje szledoványije - avtomatyícsesz-
koje doprovlényije - automata követés automata utánkövetés) a célt egészen
az indikátorokró történő eltűnéséig atabilan követte a komplexum, az ember
akár elhagyhatta volna az UNK-t és figyelhette volna az UNV finom korrekcióit a
cél mozgása alapján.
A kézikövetésbe a rávezetőtiszt UK-62-es pultján lévő kerekek segítségével lépett át a rendszer. Alaphelyzet: bal oldali kis kerék - helyszög - betolva, középső nagyobb kerék - ferde távolság (horizontális jel az UK-32-őn) - kihúzva, és jobb oldali kis kerék - oldalszög (azimut) - kihúzva. Tehát a kézi követésbe a középső nagy és a jobb oldali kis kerék betolásával lépett át a rendszer (megváltoztak a szögek stb. ezt már említettem).
A kézikövetők feladata tehát az UK-33 indikátoron kézikövetéskor megjelenő jel (céljel) középen (a vertikális jelet a céljel közepén) tartása volt.
Köszi!
Tehát akkor nem a "bálteremben".Azt ismerem csak azt hittem hogy már esetleg leverték.Ha lessz még kérdésem akkor a Kihalt laktanyákban kereslek,gondolom azt is szoktad olvasgatni.
