Abban, hogy a rossz mellett ott áll a jó is. Azért van jó, mert rossz is van: mindkettő a szabad ítélet, a szabad akaratunkból származó döntés következtében jön e világra. Másfelől: amiként fenn van, úgy lenn is van. Megnyugtató, nem? Vagy talán nem is olyan megnyugtató. De így igaz. Ha van balra, akkor van jobbra is. Ha van kicsi, létezik a nagy is. A jóság, éppúgy mint a rosszaság, az emberi világban mindenütt jelen van. Ámbár kiszámíthatatlan időközönként, de mindenkiben van jóság. Igaz, nem úgy, mint amire a másiknak eleve számítania lehet. Hanem úgy, mint amiben szabad reménykedni. Esetleg igen, esetleg nem. Az ember rosszaságára bízvást számíthatunk minden helyzetben, magad felől és más irányából egyaránt. Viszont, ha bajba kerülve, a másik jóságára is okvetlenül számítasz, alighanem csalódni fogsz. Meg is érdemled. Minden egyébtől függetlenül, mondd: te mindig, minden körülmények között jó vagy? Biztosan lehet rád számítani mindenkinek? De reménykedni szabad a másik jóságában.
Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút ragyog s hunyorog mindenütt, a szikrázó kis öblöt úgy körüllobogta ünnepük; lángszirom, táncos, büszke fej hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők túltündökölték a vizet, - költő ily társaság előtt csak boldog s vidám lehetett! Néztem, - néztem, - nem tudva még, hogy mily gazdaggá tett a kép;
Mert ha merengő éjeken lelkem most önmagába néz, gyakran kigyúl belső szemem, mely a magány áldása, és megint veletek lobogok, táncoló tűzliliomok.
Jól figyelj rám kicsi lélek, Elmondom,hogy mi az élet.
Egy nap csendben megszületve, Kicsiből nagyra nőve. Járni tanulni óvakodva, Még a bölcsőbe kapaszkodva.
Lassan,lassan cseperedve Játékot már mellőzve, Könyvet rakva a táskába Tanulni az iskolába Tudás gyümölcsét aratva Nőni egyre nagyobbra Tanulni sok éven át Majd dolgozni ez vár ránk.
Az első csókot megízlelve, Mindig újat és újat keresve. Valakit nagyon megszeretni, Majd mindent elfeledni.
Ismét lassan járni óvakodva, De már botra támaszkodva. Szépen lassan megőszülve, Elmenni,de nagyon messze.
Ne sírj drága kicsi lélek, De hidd el,hogy ez az élet.
Folytatom, mert az előbbi keresőm kissé hiányosan működik.
Szóval nem lehet kihagyni a cukrászdát.
El kellene megint oda menni. Szervezzetek talit a süti-paradicsomban!!
Üdvözlök mindenkit a Soltvadkertiek fórumában. Azért hoztam létre ezt a fórumot, hogy a Soltvadkerti internet használók kapcsolatba kerülhessenek egymással, véleményt kérhessenek saját városuk lakóitól, megbeszélhessék a közös problémáikat, örömeiket. Buzdítok mindenkit a fórumba való bekapcsolódásra. Lássuk ki lesz a legbátrabb.
