Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
az indított szivar nem egyenes uton ment, hanem mintha "össze-vissza", de a végén leszedte a célt. Miért nem repült a szivar egyenesen?
Sokkal egyszerubb ugy megcsinalni a vezerlest, hogy ilyen cikk-cakkban menjen, a sidewinder is innen kapta a nevet. A cikkcakban meneshez eleg azt megadni, hogy milyen iranyba korigaljon, az egyenesen haladashoz azt is meg kellene adni, hogy pontosan mennyit.
Kérdés: Amikor a 2759es videot néztem az indított szivar nem egyenes uton ment, hanem mintha "össze-vissza", de a végén leszedte a célt. Miért nem repült a szivar egyenesen? Ha nézem a többit, akkor is a nyeva cikázik, mielőtt érvényesülne. Ez miért van?
Valóban a kör alakú részen vannak az indítóállások. Nekem úgy tűnik, hogy az eredeti három osztályból (3x6 indítóállás) kettőt leszereltek és csak a bal oldali kör aktív. Én is úgy látom, hogy a bal fölső és a jobb alsó állványon rajt a rakéta. A jobb fölső állásnál pedig automatikus rátöltés készül, vagy már folyik. Ilyenkor egy sínen mozgó kocsi tölti az állványra a rakétát. Ez annak idején itthon nagy szenzáció volt! Látszik, hogy két ilyen sínpár van. A másik a rakétától balra. Az ehhez tartozó kocsi és rakéta a sín végén levő fedezékben van. (Ha van...) A rakétától jobbra egy szélesebb út van. Innen töltik fel teherautóról az állványt.
Annak idején Mezőfalván töltöttem sorkatonai szolgálatom teljes idejét (2.oszt.K3.AUGN). Furcsa, de sohasem gondoltam volna, hogy egyszer kellemes emlékeket ébreszt bennem egy ilyen topic megtalálása. Az itt leírtakból arra következtetek, hogy néhány topictársat személyesen is ismerhettem. Nem vagyok a téma szakértője, de műszaki ember vagyok és azt a keveset, amit annak idején egy sorkatona "orrára kötöttek" azt hiszem egész jól sikerült megértenem és most szívesen olvasgatok-írogatok a témáról.
Lenne pár kérdésem erről a képről. Van az a rész, ahol nagyjából egy körvonalon van hat darab, számomra indítóállásnak tűnő dolog. Ezek indítóállások? Ezek közül a bal felső és a jobb alsó úgy néz ki, mintha rakéta lenne az indítósínen. Jól látom? A bal középső, bal alsó és a jobb középső olyan, mintha csak maga a szerkezet lenne ott, rakéta nélkül. A jobb felsőnél látszik az indítószerkezet és előtte pedig a rakéta (rakétának gondolt tárgy). Minden álláshoz vezet egy széles út, illetve van mindegyiknél két, sugárirányban elhelyezkedő rövid útszakasz. A jobb felső helyszínen a rakéta pont egy ilyen végén van. Ha eddig nem tévedtem, akkor lenne egy teóriám: csak nem ezeken az útszakaszokon állnak azok a dolgok, amikről töltik az indítósínt?
Muris ez a gyümölcsösbe integrált odessai Vega, és még aktívnak tűnik. Hasonló közelségből látszik még a belarusz Breszt, az ukrán Szevasztopol és a szír Shinshar Vegája is.
Köszi! Hát ezek közül csak <a href="http://maps.google.com/maps?ll=46.737317,18.900561&spn=0.011,0.022702" target="_blank">Dunaföldvár</a> nyert új képet.
Na ez a csatolás nem jött össze, gyakorlatilag ugyanazt csatoltam mint Lex. Lex majd csatolja. A 300-as Aleksince községtől (Nyitra mellett nyugatra 300 fok, kb. 10km) délnyugatra 200-210 fok, kb. 5-6km.
Ezen a google frissítésen szépen látni az Aleksincei Sz-300-ast is. Ha sikerül csatolnom a linket, küldöm. A Pozsony környéki alakulatok közül már csak a Szarvai és a Lozornói Volhov nincs meg nagy felbontásban. És VÉGRE látni a Devínska Kobyla-i alakulatot is. Itt az indító állványok olyan nagy szintkülönbséggel voltak telepítve, hogy az 1-es állványt a POSZTon állva nem lehetett látni. Ezért a megfelelő szögek időszakos ellenőrzésekor ezt úgy oldottuk meg, hogy az állványra felállt valaki a 3. századból és egy hosszú léccel (vagy seprűnyéllel :-)) segítette az orientációt.
Jaja, csak gondolkodóba esik az ember, és fejszámolóművésszé válik egy pillanatra. Hogy mibe került volna (unikum és matyóbaba egyenértékben számolva) a mieinket betolni egy ócska szovjet hangárba, rájuk kenni két mázsa gépzsírt (azt a büdös ruszki fajtát, ami mindent tartósít, és egyben minden orosz dologból érződik, a tanktól Lenin elvtársig...). Szerintem lehet kevesebbe, mint a flexelés... Más kérdés, hogy olyan engedelmes NATO-szövetséges, mint Magyarország, nemigen adhatja el a technikát, legyen az bármilyen elavult (mert azért ismerjük be, kitűnő, de azért 30-40 éves fegyverek). Főleg nem az instabil Afrikába. De azért egy kis kósza gondolkodást megért volna, hogy mire lehet még használni, pl múzeumi csereberére vagy ilyenek.
Érdekességként egy új infó. Egy régebbi hozzászólásomban a szomorúan várakozó roncshalmazok (volt Nyeva technika) láttán azt mondtam, valószínű, hogy anpjainkra északi szomszédainknál is hasonló lehet a helyzet. Hát tévedtem! A közelmúltban került eladásra két osztály Volhov egy szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országnak. Pontosan sajna nem tudom, de a földrészre volna tippen: Ázsia (közel kelet) vagy Afrika. Ha megtudom pontosítok. Infóim szerint az osztályok darabja nevetséges áron került eladásra - a mai dübörgő gazdaság melletti erős Ft-ra átszámolva darabonként 14-15 millió Ft.
Az érdekessége a dolognak az, hogy a Volhovok kivonása előbb zajlott, és a 90-es évek végére le is zárult. Tehát a technikát lekonzerválva olyan állapotban tartották, hogy üzemképessé lehetett tenni napjainkra. És itt a Volhovról beszélek!!! Amint már említettem a Nyevák utolsó éles lövészetére Lengyelországban került sor 1995-ben. Amikor döntés született a Volhovok kivonásáról, nekik még megszerveztek, összehoztak pénzt nem sajnálva egy búcsú lövészetet Bulgáriában 1996 vagy 1997-ben (pontosan nem emlékszem).
Bocsi! Az előző hozzászólásomat visszaolvasva úgy érzem, hogy az "út" kifejezés helyett a "pálya" kifejezés a megfelelőbb, elegánsabb és helyesebb. Tehát kinematikus (rep)pálya és dinamukis (rep)pálya.
Ha esetleg úgy gondoljátok, hogy túl sok az elmélet, kérem jelezzétek. A jövőbeni technikával kapcsolatos hozzászólásaimhoz (Nyeva működési ellenőrzéseinek bemutatása, harci tevékenység és azon belül a megfelelő rávezetési módok kiválasztása, stb.) ennyi kis minimum elméletre szükség van.
Mielőtt a rávezetési módokat bemutatnám, úgy érzem előzetesként egy kis elmélet, hogy mindenki megértse a dolgokat. Először is annak a koordinátarendszernek a bemutatása amelyben mozogni fogunk (rakéta, cél). Bizonyára több koordináta rendszer beugrik az embernek, ha másnem hát a geometriából, a testek térbeli helyzetének meghatározásából. Pl. a legegyszerűbb a földrajzi x,y,z. Amiben mi mozogni fogunk az a PARAMETRIKUS KOORDINÁTARENDSZER (rövidítve PK). Ez így első hallásra bizonyára nem sok mindent mond, viszont ha azt mondom, hogy D (távolság), H (magasság) és P (paraméter) akkor ez már egy kicsit ismerősnek tűnik. Ha másból nem, hát az előző hozzászólásomban ismertetett APP rendszerből és a paraméter Volt tüzér kolléga egy régebbi hozzászólásából, ahol nagyon szépen és egyszerűen leírta, hogy mi is a paraméter. Remélem, hogy én is ilyen egyszerűen bemutatom a dolgokat, de ha nem hát kérdezzetek.
A PK-t az első rajzból talán meg lehet megérteni.
A D, H és P aránylag ismertek, visont a q - irányszög nem biztos. Akik a rendszereket valaha is üzemeltették, talán emlékeznek arra, hogy a hatékony megsemmisítési zóna határain kívül mindig megadtak egy bizonyos irányszöget. Nagyon egyszerűen:
Ha qc kisebb vagy egyenlő 90 fok, akkor közeledő célról van szó és ha qc nagyobb mint 90 és kisebb vagy egyenlő mint 180 fok akkor a cél távolodó.
A parancsirányközlési rávezetési rendszernek az alapja a három pont (tűzvezető lokátor, rakéta, cél) koordinátái alapján a rakéta mindig egy teoretikusan előre kiszámított úton (ún. kinematikus út) tartása parancsokkal. A rakéta persze a valóságban csak megközelítette és a kapott parancsok alapján mindig megpróbálta elérni azt az utat (ún. dinamikus úton repült). Itt hozzáteszem: természetesen van kétpontos rendszer is (rakéta, cél), sőt kombinált is, de mi az előzőt tárgyaljuk.
Mi is az a rávezetési mód - rakéta és cél közeledésének törvénye a cél mozgási paraméterei és a rakéta aerodinamikus tulajdonságai alapján.
Na de túl sok az elmélet, csatolom a rajzokat és majd folyt. köv.
Akkor egy kis Volhov (a Nyevától elkalandozva). Az APP a Volhovnál és ugyanúgy a Nyevánál is, lényegében egy specializált analóg számítógép volt, amely segítette a kezelőszemélyzetet (főleg a rávezetőtisztet) a kilövéshez szükséges feltételek megteremtésében, kiszámításában és segítette a rakéta kilövés optimális pillanatát. A rendszer alapja a Nyevánál is ugyanaz volt, a különbség a megjelenítésben (Volhov - vízszintes vonalak a rávezetőtiszt I-32V indikátorain , Nyeva - megjelenítés körök formájában az UK-31 indikátoron). Az APP a célkövetés során állandó jelleggel számolta és az arra hivatott műszereken megjelenítette a következőket: Pc (célparaméter), Hc (célmagasság) és Vc (célsebesség), valamint az indikátoron megjelenítette az alábbiakat:
- RC (saját megjelölés, az eredeti egyébként rv) - a pillanatnyi körülményekre
vonatkozó rakéta és cél találkozási pont.
- Dk-p (rdp) - a hatékony megsemmisítési zóna külső határa a rakéta passzív
repülési szakaszt számolva.
- Dk-a (rda) - a hatékony megsemmisítési zóna külső határa a rakéta aktív
repülési szakaszát számolva.
- Db (rvn) - a hatékony megsemmisítési zóna belső határa.
A Nyeva APP rendszerétől tehát +1 határt jelenített meg, valamint a rávezetőtisztet figyelmeztette arról, hogy a cél a hatékony megsemmisítési zóna alatt, vagy felett repült (a Nyevánál ez nem volt, meg ki is repült volna 20m alatt). Ezt a jelzést a Dk-a villogásával (cél a zóna felett) és a Db villogásával (cél a zóna alatt) oldották meg.
A rendszer blokkjai két szekrényben lettek elosztva: I-80V és I-30AV (a tábolsági kézikövető szekrénye).
A rendszer a következő blokkokból állt:
I-30AV: - I-87V blokk (R és C találkozási pont számoló blokk),
I-80V: - I-81V (Pc, Hc, és Vc számoló blokk), I-82V és I-83V(az egyes határjeleket
számoló blokkok), I-88V (Pc, Hc, és Vc megjelenítő blokk a műszerekkel)
Most rövid leírás a rajzokhoz:
1 - A RC találkozási pont a Dk-p-n kívül van. Ebben az esetben az R indítása nem
történt meg automatikusan.
2 - A RC találkozási pont a Dk-p-n van. Az indikátor ilyen megjelenítésekor létrejött
az automatikus R indítás.
3 - A RC találkozási pont a Dk-p és a Dk-a között van. Az indikátor ilyen
megjelenítésekor létrejött első rakéta a levegőben, a továbbiak indulnak az
adott intervallumon belül.
4 - A RC találkozási pont a Dk-a-n van.
5 - A RC találkozási pont a Db és a Dk-a között van.
6 - Egy kép ahol a megjelenítés kicsit életszerűbb, bár a km jelek be vannak kapcsolva. Az én rajzaimon a vízszintes pontokból álló vonal a valóságban lehetséges hogy nem ugyanannyi volt a pontok száma.
A következőkben megpróbálom érthetően bemutatni a Nyevánál alkalmazott rávezetési módszereket (T/T, előretartás stb.) amelyek nagyban hasonlítottak a Volhovéra) és utána a Nyeva működési ellenőrzését (rövidített majd a kibővítettet is).
Neked ott valószínűleg csak a lábad fázott, és ez érződött egész testeden. Volt ellene egy nagyon jó módszer. Két pár nyári gyakorló zokni, (nem egy pár téli) rá egy nylon zacskó, és ha a surranód bírta, akkor még egy zokni, hogy ne csúszkáljon a lábad a bakancsban. Jó alaposan meg kellett húzni a surranót, és a dolgok nagy része meg is oldódott.
Amit a társ topicban kérdeztél.
A rakéta osztályok a rakéta rávezetésére szükséges információkat saját eszközeikkel szerezték. Minden osztálynak legalább egy felderítő és célmegjelölő lokátora volt. Viszont a Miskolcon székelő ezredparancsnokság természetesen besegített a célok megjelölésével, de a dolog nem volt olyan egyszerű, hogy Mezőcsát - rakéta osztály. Az általad említett Rt. századok a felderítő lokátoraikkal adatokat szolgáltattak az Rt. zászlóaljnak, ahonnak a céltájékoztatás többek között eljutott a rakéta ezred vezetési pontjára is. Ott a célok paramétereinek és a saját lehetőségeknek az ismeretében megtörtént a célok elosztása, aminek alapján az osztályok elvégezték a saját dolgukat.
Volt persze - még az automatizált vezetési rendszer (AVER) rendszerbe állítása előtt - egy közvetlen információforrás is. Minden osztályhoz a leközelebbi távolfelderítő lokátortól volt egy közvetlen összeköttetés a valaha létezett FAZA rendszer segítségével. Ez a dolog a másik két egységnél is létezett agészen addig, amíg az AVER (Vektor, Szenyezs) beüzemelésre nem került.
A Budaörsi dandárnál 1982-től, a Sárbogárdi ezrednmél 1987-től lényegesen egyszerűbb volt a helyzet. Az Rt. századoknál felderített cél szinte azonnal megjelenhetett az osztályoknál. Számtalanszor előfordult, hogy a komplexumot elektromosan ráfordítottuk a dandár által megadott célra, majd antennára kapcsoltunk, és a cél azonnal ott volt az indikátoron.
Egyszer amikor voltam örsegben Egervölgyben olyan hideg volt, hogy minden ruham rajtam volt a malhazsakbol es megis faztam. Pedig akkor csak marcius volt. Löveszet.
Én ott sokféle hideget megértem. Ha csak úgy egyszerűen hideg volt, akkor nem is volt olyan nagy baj, hiszen az ellen csak fel kellett öltözni. Én például a teleket a boksz csizmámban éltem át, alul természetesen ott volt a nyeles gatya. Esetleg kettő. Viszont ha Charlie21 kolléga képtárában megkeresed a legutóbbi pilisi felvételeit, azokon a képeken tökig érő köd van. Az ilyen idő - pláne, ha nem is köd volt odafent, hanem valami felhő akadt meg ott - szörnyű volt. A nedvesség csontig hatolt, az ellen nem tudtál felöltözni.
A technika nem volt annyira érzékeny, mert azt az orosz tervezte, náluk pedig esetleg nagyobb hidegek is vannak. Ami kint volt a szabad ég alatt, abban sok elektronika nem volt, esetleg néhány elektromotor és relé. A kabinok és a más elektronikus berendezéseket tartalmazó eszközök fűtöttek voltak. Ilyenkor áldottam a technika konstruktőrét, hogy elektroncsövekre épült az egész. Azok felfűtöttek a megfelelő hőmérsékletre, mellé beindítottuk a kabinok fűtését, és már jó idő is volt bent. Ha extrém hideg volt, akkor az ügyeletes kezelők időnként ellenőrizték a kabinokat. A kocsijaink fedett hangárban voltak, az akkumulátoraik pedig csepptöltésen. Ha menni kellett, akkor eltelt 10 perc az akkumulátor berakásával, viszont nem a befagyott motor sikertelen indítgatásával kellett kínlódni.
A szabályzatnak tehát egy kicsit besegítettünk, hogy könnyebb legyen teljesíteni az alapfeladatot.
Ketszer voltam fennt telen ott, eleg volt. Nagyon hideg volt, esküszöm ra. Mindenesetre a technikanak a szolgalati szabalyzat mindig müködni kellett, különben a legenyseg nem hajtotta vegre a parancsot, minden idöben, minden eszközzel a haza legterenek vedelmezeset.
Pontos adatot nem kívánok írni, de a VEGA-nak is teljesíteni kellett a gyorsulást. Ami szintén min. 10 G körüli érték. Ezenkívül el kellett érni egy bizonyos torlónyomás növekedést és egy maximális torlónyomás értéket is. A gyorsítók tolóereje ~ 160t körüli volt.
A Nyeva rakéta, pontosabban az 5P73-as indítóállvány min. és max. indítási szögei sajna nem ugranak be. Ami biztos, hogy az UNV helyszögben a vízszinteshez viszonyítva -2 foktól (MV2 máloje viszóti üzemmód - kis magasságok üzemmód) +72 fokig mozgott. A neten találkoztam kicsit eltérő adatokkal is, amit nem tudom mi alapján szedtek össze. A -2 +72 az biztos. Az 5P73 indítóállványon a rakéta rátöltési szöge +9 fok 30' volt, plusz-mínusz egy kis tolerancia. A Nyeva földi célra videóm megvan, csak azt nem tudom hogyan csatoljam. A videón egyébként szembetűnő hogy az 5P73-as szinte vízszintes, vagy picivel vízszintes alatt lóg az idítás pillanatában.
Szépek ezek a téli képek. Mikor ilyet látok, mindig a Pilis jut eszembe, mert ott bizony előfordultak olyan telek, hogy így nézett ki a technika. Charlie21 kolléga a múltkor eltöltött egy kis időt télvíz idején, és azóta is azon csodálkozik, hogy mi hogyan bírtuk ki ott a telet.