Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Szovjet BM 13 as ( 132 mm-es ) sorozatvető. Nem légvédelmi, hanem "szárazföldi" tüzérfegyver volt. Az MN-ben is rendszerben volt de régen, mert ez II: VH-ús technika. Sajna az utódját a BM-21-et is kivonták.
A Briteknél a V1/2 fegyverek ellen még a II.VH-ban volt egy hasonló rendszer amivel zárótüzet lőttek a közeledő rakéta, repülőgép elé, de nem vált be.
Érdekes! ezt a kék egyenruha dolgot nálunk is bevezették néhány éve. Igaz, én már korábban megtettem, mert átnyergeltem egy másik egyenruhás testülethez - miután már mindenféle széket kihúztak a seggem alól - és ott a kék a divat. Ezzel együtt az mint volt szakmabelinek tetszik, hogy a volt szakmám átváltott a kék egyenruhára. Különösen az tetszett, hogy megtartották a tányérsapkát, és nem váltottak át a bocskai sapkára, mint a szárazföld, amit egy idióta nagykövet talált ki még vezérkari főnök korában.
Az a "koszos csúnyaság gondolom olyan lehetett, mint az én zöld gyakorló ruhám, amit csak erre a célra használtam. Nyugodtan mertem vele hemperegni a kabin alatt, és nem zavart, ha koszos lesz. Szegényke valamikor hadi ruhának született, csak a sokadik mosás után bizonyos feladatoknak már nem felelt meg. Nálunk is volt egyébként ilyen szerelő ruha, de csak a gépjárműveseknek és a harckocsizóknak. Az fekete volt.
Igen, az "utolsó mohikánokkal" kapcsolatban nagyon igazad van. A jó öreg veteránok akiknek a technika a kissujjukban volt a 90-es évek közepére-végére elhagyták a süllyedő hajót. Én messze nem tartom magam annak, de én is akkor hagytam el.
Boltív kolléga említette a koordinátás dolgot. A 90-es évek közepén az egész ezrednél egy profi Nyevás koordinátás volt. Büszkén mondom azt is, hogy ő szintén egy magyar srác, vagy inkább Úr volt. A vezetékneve azt hiszem Hegedűs volt. Ő a két ország (Csehország és Szlovákia) szétválása után egy csehországi Nyeva osztály parancsnoki beosztásából került Sztupavára koordinátásnak őrnagyi rangban! Ha rátalál a topikra szintén üdv, de sajna a nevére már nem emlékszem! Az ilyen koponyák járták az osztályokat és mutattak a technikán néhány csodát az ifjú titánoknak.
A kék egyenruha a szlovák seregben a pilótáknak és a légvédelmiseknek járt. Azt hiszem, hogy valamikor 1998-táján vezették be. Szerintem, ha lehet így fogalmazni, szépek voltak és különösen az volt érdekes hogy a repülősöket és a légvédelmiseket a kék színű egyenruhával elkülönítették a többi fegyverbemtől, ezzel is kiemelve a fegyvernem fontosságát. Ez a szlovákiában a napjainkig így megy. A többi fegyvernem "harcosai" zöld színű egyenruhát viselnek.
A minden féle árnyalatú barnás, kopott, koszos csúnyaság ami rajtunk van a rendszeresített "munkaruhánk". Így az időben visszanézve ezzel nem nagyon dicsekszem, mert visszapillantva szörnyen néztünk ki, viszont ez volt a legkényelmesebb és célirányú viselet az ilyen feladatokhoz mint pl. a technika pakolása.
Azért kérdeztem, hogy Ti hogy csináltátok, mert - marha régen - valamennyi változatot láttam, bár csak bemutatás szinten, tehát nem vettem részt a melóban. Én az UAZ-os megoldást azért tartottam jónak, mert az UAZ hamar felcsatlakoztató (én úgy láttam, hogy a kerék nem volt leszedve) és az autó talán nem is fárad el, ráadásul ha hosszabb szakaszt kell egyszerre emelni, akkor gázadással gyorsítható a folyamat. Hogy nem használtatok darut, az meglepett. Nekem a PV kabint elképzelhetetlen lett volna lebontani daru nélkül, de hát gondolom, ezt Te is tudod. Ott nem kellett annyira pontosan pozicionálni a kabint és a többi dolgot, talán csak a daru beállításával kellett egy kicsit többet foglalkozni. De ha a kabin hátsó oldalán a rögzítő létrát lehajtottam, az pontosan behatárolta a daru helyzetét. Nekünk az orosz által a technikához rendszeresített URAL-8T 210A darunk volt, ami marha jó volt, mert villanyról is lehetett dolgoztatni, és akkor nem zabálta a benzint. Aggregátorunk meg ugye volt. Mire az antennákat el lehetett kezdeni felrakni, addigra a kábelek már általában ki voltak húzva, és a PV egyik erőkábeléről a daru is tudott működni. Én annak idején - az átlaghoz képest - sokszor telepítettem. A végére annyira ment, hogy a normaidőből le tudtam faragni majd egy órát. Persze akkor a darus is olyan volt. Megesett az a csúfság, hogy hamarabb készen voltam a PV-vel, mint a kannibálok a saját vackaikkal. Ezzel együtt versenyezni soha nem jutott eszembe, senkivel, mert mire nekem már nagyon ment, addigra nem volt ellenfél. Szó szerint. A dandárnál én voltam az egyetlen tapasztalt PV technikus. El tudod képzelni, hány helyen csináltam akkoriban a méréseket, vagy hány helyre jártam javítani? Akkor a telepítés és a bontás annyira ment, hogy talán még ma is mernék rá vállalkozni. 1998-ban rendőrként még csináltam egyszer.
Az utolsó képhez. Ami rajtatok van, az gondolom a hadi ruhátok. Meglep, hogy nálatok a tisztek a hadiruhához is tányérsapkát hordtak. Ezt nálunk valamikor 1982. körül eltörölték, azután már csak a hagyományos gyakorló sapkát hordhattuk.
És egy kérdés. Ki az a kék ruhás? Pontosabban a miféle az a kék ruha?
Kedves Volt Tüzér kolléga, és Kedves topik olvasók! Köszönöm a kérdést és nagyon érdekesnek találom a laikusok (bocs, a Nyeva rendszert nem üzemeltetők) számára az UAZ-os témát. Így a mondókám elején annyi, hogy mi nagyon sokat gyakoroltuk a rendszer menetkésszé pakolását és összerakását, és én személyesen is átéltem egy közúton a fővároson (értsd Szlovákiai főváros, Pozsony) keresztül történő teljes átköltöztetését is (Devínska Kobyla - Most pri Bratislave) 1997. május vagy június környékén.
Ezek után mi "profinak számítottunk" (á dehogy, szerintem a ruszkik messze megelőztek) a rendszer menetkésszé tételében és összerakásában, és mi jártuk a többi alakulatot a csomagolás-összerakás rendszeres gyakorlásának bemutatásában, felügyeletében. Magát a feladatot a kornak megfelelően a technikára nézve taktikai okokból jónak is tartottam. Ugye mert a feladat valahogy úgy szólt, hogy éles helyzetben egy lövészet (egy, vagy több célra), utána azonnali csomagolás és a rendszeresen karban tartott (kaszált, stb.) tartalék állásba való átköltöztetés. A következő éles lövészet onnan zajlott volna (hál Istennek erre nem került sor!!!).
A kérdésedre a válaszomban megfordítom a történetet, és először a technika (S-125 Nyeva, de főleg az időintervallum szempontjából lényeges UNV) menetkésszé tételét írom le. Az összerakás - kis eltérésekkel - fordított sorrendeben zajlott.
Tehát menetkésszé pakolás: Az RTB (nálunk a rádiótechnikai század rövidítése) alá a technika következő része tartozott: UNK, UNV, RKU, EC (EDSZ), PRM, UV-600. A kabinok csomagolása nagyon egyszerűen azok lábra (kerékre) eresztésével az egyes kábelek összecsomagolásából, valamint a kabinokban a székek + mérő és kontroll berendezések (+ persze ami még a ládákba befért) rögzítésével történt. A kabinok - értem itt főleg az UNK-t padlózata úgy volt kialakítva, hogy ahhoz, gyakorlatilag mint a személykocsiban az akksit, rögzíteni lehetett sok-sok ládát, amelyek tartalmazták az összes egyéb kütyüt, ami a kabinokhoz volt rendszeresítve. Az érdekesebb, a szakavatatlan embert kihívások elé állító feladatot az UNV szét- és összerakása jelentette, amin egyébként az egész Nyeva osztály normaidőre (kb. 1 óra 30 pesc ) történö szét- és összerakésa függött.
UNV menetkésszé tétele
Az UNV antennarendszerét az UV-600-as 4 kerekű pótkocsira kellett pakolni. Alapkövetelmény volt, hogy az UV-600-as a megfelelő helyen álljon. Ezt két UNV lafetára helyezett S alakú "csáppal" lehetett biztosítani, amelyek a poszton rögzítve az UV-600-as megfelelő, kijelölt pontjára mutattak. Utána az egész természetesen a kébelezés (feszültség - S /Ш/ kábelek, és jel - Φ kábelek, valamint az UV-12-es antenna koax vezetékének) leválsztásával kezdődött. A kábeleket két helyen, az UNV horizontális és vertikáli mozgásának áttételén alul, és a jelkábeleket a kör alakú test tetején kellett leválasztani (enélkül az UV-11-eseket nem lehetett volna elválasztani a lafetától). A következő feladat az UV-20-as adóból az UV-10-es "antenna pipára" vezető tápcső (hullámvezető) leszerelése volt. Ez egy látszólak lényegtelen, viszont jelentősőgét tekintve nagyon fontos lépés volt. A kicis kb. 80-100cm hosszú S alakú tápcsőt 4-4 csavar rögzítette az egyik és a másik oldalhoz a megfelelő gumi tömítésekkel kiegészítve. Az adóban és a vevőben ellenőrizni kellet az egyes elemek rögzítését (pl. magnetron) és utána megkezdődhetet az UNV megdöntése, borítása. Mi darut sosem használtunk (inkább a Volhovosok használtak) és szerintem daruval a Nyevánál megadott normaidő sem biztos, hogy teljesült volna. Kipróbáltuk az UAZ-469 segítségével a szét- és összerakást is, de leginkább a "manuális" nyers erő használata volt a legjobb.
Az UAZ-os téma érdekes. A ruszki kitalálta, hogy gyorsabban és emberi erőt kímélve megy a pakolás, ha gépi erőt használunk. Az egész abból állt, hogy rendszeresítve volt egy kardántengely, aminek egyik végét az UNV megfelelő helyére (a kézi kurblik helyére) rögzítettünk, a másik végét pedig a "parancsnoki" UAZ-469-es leszerelt bal hátsó kerékagyára rögzítettünk. Maga a csuklós kardántengely mindkét oldala úgy volt kialakítva, hogy mindkét oldalon a csatlakozások üljenek (poszt és UAZ). Utána motorindítás, hátsókerék meghajtás, és a poszt megdöntése elindult. Mi ezt nagyon jónak, de elég maceránsnak találtuk és inkább a kézi kurblizást alkalmaztuk. A kurbliból is volt kétféle. Egy kisebb átmérőjű, és egy nagyobb átmérőjű S, amit időközben cserélni lehetett a poszt megdöntési szöge, és ezáltal a kifejtendő erő függvénye alapján. Tehát megkezdődött a poszt áttételeken és egy hosszú csigán keresztüli "borítása" (a csatolt képeken ezt jól látni). A következő lépés a döntési szök szemponjából első manipulációs erkély eltávolítása, leszedése volt (lásd képek). A következő az UV-10-es antenna pipa leszedése (4 csavar), és annak az UV-600-ason megfelelő rögzítése követte. Utána lehetett tovább borítani, kurblizni a posztot. A következő lépés az UV-12-es leszerelése és az UV-600-ason való megfelelő rögzítése volt. Utána lehetett tovább borítani (lásd képek) egészen az UV-11-esek érintkezéséig az UV-600-assal. A neten keringő, és általam csatolt több képen látni a poszton, pontosabban az UV-11-en 4 kis kereket. Ezeknek a kis kerekeknek az UV-600-as megfelelő pontját kellett érinteni és ezeken lett rögzítve az UV-11-es antennákat + adót és vevőt tartalmazó fő rész. Ezt a fő részt a lafetához 2db gömbcsuklós és 2db hengercsuklós rész rögzítette pántokkal és aránylag brutálisan nagy csavarokkal. A gömbcsuklós részt a ruszki nagyon okosan alkalmazta. Ebből is látszott, hogy átgondolták a poszt szét- és összerakását mielőtt gyártásba ment. A gömbcsuklónak az összerakásnál hihetetlenül hálás szerepe volt. Ha egy kicsit nem passzoltak az UV-600 és a lafeta közti összerakási szögek a csuklóknak volt némi kis tűrésük és engedtek néhány centit ide-oda. (az előbb már csiklót írtam - hol jár megint az eszem!!). Az antenna- és egyéb rendszerek UV-600-ason való rögzítése után a lafetát vissza kellett pörgetni vízszintesbe, a csupasz felső erkélyt rögzíteni és takarni, valamint az UV-600-ast is takarni. A végén úgy nézett ki, mint egy cirkuszos szekér (ilyen képeket is rakok fel, egy német oldalon találtam).
A képeken látni még egy Praga V-3S teherkocsit is, amit az antennák leszerelése utáni forgatásához szükséges területnek használtunk. (Ha egy felvidéki magyar azt mondja hogy vétreszka /vé-mint V, tri - a cseh és szlovák 3, és esz - mint a cseh és szlovák s betű mutáns rövidítése/ ezalatt ez az iszonyatos mennyiségben legyártott és a világ minden táján használt PRAGA V-3S cseh gyártmányú teherkocsi értendő).
Akkor jöjjenek a képek. A volt kollégák utólagos engedelmével csatolom az utolsó fotót is, amin egy csomagolás után győztesen pózolunk (én az álló sorban jobbról másodikként).
UFF de belemerültem az írásba, ha esetlegesen kérdésetek lenne, kérdezzetek örömmel válaszolok!
Hogy raktátok össze az UNV-t? Mert az én régi és megkopott ismereteim szerint lehetett daruval és anélkül, vagy a poszt emelését lehetett csinálni kézi tekeréssel, vagy egy UAZ hátsó kerekével. Sokszor nem láttam ilyesmit, de valaha nagyon régen az összes variációt bemutatták nekünk. "Rég vót, szép vót, tán igaz se vót."
Hogy ne csak ilyen szomorú képeket lássatok, néhány pillanatkép "Hogy nő ki a rendszer a földből" címen. Ezeket a képeket később akartam csatolni, de lássuk a dolgokat kicsit más szemszögből és ne csak a lerobolt (lerabolt) laktanyákat. A képek egy gyakorlat során készültek. Áttelepülés Most pri Bratislava-Dunajská Luzná, az időpont valamikor 1999. táján. Majd valamikor a menetkésszé tétel téma alatt csatolom a csomagolást rögzítő fotókat is, némi kis magyarázattal kiegészítve. Na, de ne csak ígérgessek, jöjjenek a képek! (az utolsó képet a "harcosaimtól" kaptam leszerelésük előtt)
Én 1985-ig a 11/2-nél szolgáltam. Voltam ugyan itt - ott többször is, rövidebb - hosszabb ideig, de a dandárharcállásponton viszonylag keveset fordultam elő. 1985. óta viszont egyszer sem. Úgyhogy sajnos semmi információm nincs róla. De ha csak tippelni kell, akkor az a tippem, hogy az sincs különb helyzetben.
Ha jól gondolom, akkor a 11. dandár néhai érdi HÁP-ja is hasonló állapotban lehet…..
Erről van esetleg valami infód vagy esetleg képed? Használják még valami értelmes dologra, őrzik egyáltalán?
A Vasvárit már árulják. Bizonyára méregdrága lakópark lesz belőle, szép nagy hasznot hozva valakiknek....
Ferenc. De, a vezetékneveddel bajban vagyok, bocs. Egy levelet legyél szíves küldeni. Engem meg láthasz a Bemutatkozásban. (Ne ijedj meg a képtől! Azt a Polidili-beli "markáns jellemjegyeket mutató" opponenseim számára tettem be.)
Köszönöm a képeket, annak ellenére, hogy lehangolóak. Ezért van égető szükség a "fénykort" ábrázoló felvételekre.
Stimmel. És a monogrammomról nem ugrik be? H F. Zolival a közelmúltban találkoztam. A főiskolán a volt rakéta tanszék minden évben összehívja a 25 éve végzetteket, és tavalyelőtt ott volt az alakulatával látogatni. Most Győrben dolgozik.
Képek, de ezek az egy évvel ezelőtti állapotot tükrözik. Emlékszel még?
És szánom az összes bűnödet, de a Te neved sem ugrik be. A zászlóvivő neve most ugrott be, hogy írtad, Sanyival meg nem régen találkoztam.
Akkor már tudom, ki vagy. Nagy bajszod volt, mint a törzsfőnöknek, ugyebár? Gy. Sanyi és legendás szakasza kísérte még a zászlót, S. Laci vitte, én meg V. Zoli áltunk a két oldalán. Csak sajnos a te neved nem ugrik be, igaz nem is voltunk közvetlen munkakapcsolatban, mi a HÁP-on voltunk, te meg a laktanyában. Persze jól ismertük/ismerjük egymást, hiszen rendszeresen díszelegtünk - Mezőfalván is voltunk valamiért, emlékszel miért, én már nem -, meg ügyebár az eskütételek kapcsán is, s volt egy temetés is.
Volt őrség, de a nyomsávon egy szektor már hónapok óta rossz volt és ki volt kapcsolva. És ezt a volt katona tudta. A kábeleket egyébként megtalálták, csak akkor már fel volt vagdalva és le volt égetve. Volt egy jó fél teherautó vörösréz.
Az az IFA-s történet igen meredek. Akkor már nem volt fegyveres őrség? Az infrakerítés, a lépésjelző (vagy mi a szösz) nem jelzett? A kábelészletet miért volt érdemes ellopni? Színesfémért?
A vasajtók ezek szerint még megvannak. A felszíni épületek?
(Az iránymutatásodat köszönöm, a képekkel majd még próbálkozom.)
Na komám akkor légy büszke magadra, mert mögöttem jöhettél. Mert én meg az ezred csapatzászlóját vezettem fel. Arra, hogy kik voltak a kísérők és a zászlóvivő, arra már nem emlékszem. A zászlókísérő szakasz parancsnoka valószínűleg György Sanyi lehetett. Az utolsó évbeken ő csinálta.
Az ezred csapatzászlója mellett voltam díszelgő katona. Mikor Bogárdra kerültem (1987), F. ales kiszúrt, szerinte "alkatilag" jó voltam ilyen posztra, bár utasított, hogy szedjek fel öt kilót - ezt 15 év késéssel teljesítettem is, igaz kétszeresen.
Szóval, Szabadszálláson díszkardos formációban voltam jelen, mikor Hengerész kidőlt.
Ennél a helyzetnél az ebek harmincadja sokkal feljebb van. Az objektumot egyébként őrzik. Ugyanaz a cég őrzi, amelyik a sárbogárdi laktanyát, és még néhány másik volt katonai objektumot is. (valami HM érdekeltségű cég. Amikor tavaly Hpasp kollégával bent voltunk, akkor csak azért tudtam bejutni, mert az egyik őr felismert) Most két őr van ott, meg egy veszett kutya, amelyik addig nem hagyott békét nekem, amíg nem dobáltam neki labdát. Az éberséggel nincs baj, mert az a dög ahhoz is odabegy labdát dobálni, aki a kerítés hátulján próbálkozik. Bezzeg, amíg élt az objektum! Már a vége felé járt, amikor egy volt őrkatona a haverjaival a nyomsávon keresztül IFA teherautóval bement, és lenyúlták az egyik lokátor tartalék kábelkészletét. Akkor bezzeg nem volt ott a kutya. Mindazonáltal az, hogy a harcálláspont még valamennyire meg van, az nem az őrségnek köszönhető, hanem annak, hogy a páncélajtók le vannak zárva. Márpedig azok nem lekótelepi panellakások ajtajai.
Időnként fel szokott itt tűnni Katomo olvtárs. Ő most is közel van valamennyire a rendszerhez, mert Veszprémben dolgozik. Ő könnyebben hozzájut az esetleg meglévő képekhez.
2004-ben voltam ott, akkor még őrizték. 2 civil biztonsági, akik saját maguk bevallották, hogy semmit nem tudnak tenni. Ez olyannyira igaz volt, hogy miután jelentettem, hogy az áram alatt lévő elosztószekrények alumínium fedlapjait ellopták, azok helyett műanyagot tettek fel. Amikor legközelebb ott voltam, össze voltak törve.
Hazánk megszállt ország (volt), katonai titkait elvitte a muszka, a NATO elől meg mi takargatnivalónk van? Értesüléseim szerint még a szervezet tagja vagyunk - annak ellenére, hogy szövetségesi kötelezettségeinket nem teljesítjük.
Hogy a HÁP aktív korában nem készültek felvételek, azt bizonyos mértékig értem - bár a MN rezsimintézkedésein rendszerint kacagtam belül, nyilván nem egyedül. A technikai propaganda,* és természetesen a "fegyvernemi sovinizmus" hatásmechanizmusai révén bizonyára készültek felvételek a HÁP-ról. Sőt, akár video is. (A szabadszállási osztályt felszámoló "ünnepség"-en láttan életemben először home videokamerát.) Ezeket már nem kellene véka alá rejteni.
Köszönöm tájékoztatódat. Ha a HÁP-ot éltében lehetett volna fotografálni, akkor most nem kuncsorognék képekért. A birtokodban lévő negatívok sokat érnek - így, az objektum elpusztulása után -, és diaszkennerbe (pl. 700 dpi-s felpontással) téve őket, már mehetnek is fel a netre. Az igaz, hogyha a hétköznapoktól eltérő esemény történt ott, az főleg protokolláris események szürke egyhangúságát jelentette - minisztériumi, párt-, KISZ-, szovjet előljárói látogatások voltak. De maga a nagy területen fekvő komplexum (25 hektárra emlékszem), jó fotótéma volt fénykorában, a felszínen, meg a felszín alatt is. Jó lenne ilyenekre rálelni.
Akkkor, ha jól értelek, tíz éve ebek harmincadjára jutott a HÁP. (Őrzik a területet? Kinek a kezelésében van?) S, jogos a felvetésed, miért is lehelnénk bele életet, légvédelem nincs már ebben az országban. Hadsereg sem. Milyen koncepcióval magyarázzák e koncepciótlanságot az illetékesek?
