Figyi, ha ponty kell, szívesen viszek.. Van elfekvő, azt hiszem idei fogás már (soproni ismerőstől), de mi annyira nem pontyolunk.. Csak szólj előtte bátran! Kiolvasztva viszem.
Van egy macsek a környéken, akinek meghalt a gazdája. A szomszéd néni eteti meg néha mi, de elég rámenős egy jószág, gondolom, huzamosabban éhezett, mire valaki észlelte a helyzetet. Amíg még hidegebb volt kint, egyszer csak rájöttem, hogy az már nem megy, hogy ha túl forró az ebéd a lánynak, akkor egy pillanatra kiteszem a teraszajtó elé a hideg kőre, mert hirtelen a hetedik határból ott terem a macska, és ha nem kapom fel elég gyorsan a tányért, akkor fejjel benne landol. (Egyszer mondtam neki meglepetésemben, hogy sicc, de olyan randán megnyávogott, hogy inkább bemenekültem. :)
Már nem lehet csak úgy ebédelgetni a nappaliban, mert az üvegre tapasztja az arcát, és szemrehányóan nyávog. Fülig kettényílik a feje, és látni a nagy rózsaszín szájában a rengeteg hegyes fogát, szerintem simán megenne, ha volna rajtam egy kis bolognai szósz. :D
Szombaton szép idő volt, család az állatkertben kiselefántozott, én meg gyanútlanul ülök a gépnél, teraszajtó nyitva, hadd jöjjön be a meleg... Egyszer csak oldalra nézek, ott ül a macska a lábam mellett a szőnyegen. Mondom neki, "te nem félsz???"
Nem rossz ötlet, megnézem a zosan kínálatát (a teszkóban szokott lenni, azt tudom). Gondolom, nem baj, ha vegyes (mármint nem vész össze a ponttyal). Régebben szerettem mindenféle vegyesből főzni, egyszer még lazac is volt benne. :D
(Ne rémüljön meg senki, nem lesz benne lazac. Akkor is csak kíváncsiságból volt. Tényleg lazacpiros, de megfőve nem az. :)
Bujáki Kikelet behúzva, a teljesítés ontopic voltát a fincsi pampuska adja :) Most ettem először cukros mákba, illetve cukrozott kakaóba forgatva ilyesmit (a fahéjas cukor mifelénk is szokás) 2-9 darabot mindegyik verzióból, ahogy illik.
Mindig elképzelem, hogy a K100 másnapján Békás K100-at csinálok, de ez általában el szokott múlni nekem, mire a szombatival végzek. :-) Úgyhogy lényegében esélyes.
Grat! Az alliterációról nekem már mindig Pierre ugrik be :) Mondjuk az én lányom vezeték és keresztnevében is ugyanazok a magánhangzók vannak...meg is kaptam anno egy magyaros kolléganőtől, hogy a turczi-hoz nem illik a judit, nevezzem inkább sárának vagy valami ;-)
Kornélka kiszteletére kikerestem azt a túrát, ami nekem már mindig eszembe fog jutni a Kornél névről, még csak nyárom lesz tíz éve. Abszolút ontopic, mert benne van egy Járosi-féle kajapont választéka is.
Annyira most nem voltunk ötletesek, pedig a Gedeon Gellért is milyen vicces lett volna... Pál Kornéllal szivatjuk meg.
Padler, egy jó túrázó tisztában van vele, h rajtolni is alkalmas időpontban kell... :) persze vacsihoz megint későn érkeztem az osztályra (szintidőt nem jól tartottam), de átvészelem az éjszakát győri édessel, reggel meg lesz büfé, ill hazai szállítmány..
Nem tudom, kis mókusmancsaimmal hogyan jutottam az index forráskódjának bugyraiba, de egy geek humor jött velem szembe. Ezúton is köszönjük az oldalba rejtett titkos guba receptet . Mindig jó tudni, hogy ha leég a ház és vele együtt odavész a nagyi receptes könyve is, akkor itt[...] Bővebben!Tovább »
Ma ebéd táján a kollégákkal a burgerbook-ban jártunk - és nem bántuk meg. Óvatos duhajként egy normál méretű oktáv csusszant le, mert utána még várt rám egy nagy adag karfiolleves bent, a melóban.
Sziasztok, a vasárnapi Isaszegi csata emléktúrára keresek autós pontőrt az 55-ös táv Szár-hegyi parkoló ep.-jára, nyitva déltől este hatig (a mogyoródi elágazástól nem messze, a 3-as út mentén, az úttól kicsit beljebb)
Kókuszos süti; Dzsidzsi hathatós segítségével gyártott aprósüti részben ugyanazzal a kókuszos krémmel, részben diós krémmel (rájöttem, hogy a legegyszerűbb, ha csak lekvárt keverek a darált dióhoz, és azzal töltöm meg az aprósütit, igen népszerű volt, így már le sem tudtam fotózni); mézes puszedli; bableves a sonkaléből, nemsemmi répákkal; valamint az elmaradhatatlan KOLBÁSZ, csak a TTB kedvéért.
Én a 300 forintos padlizsánra akartam várni, de engedtem a vágyakozó tekinteteknek... :)
A paradicsom meg 150 forintos konzervből jött. Nyár végénél hamarabb amúgy sincs rendes, édes paradicsom.
Amúgy engem ilyenkor a hús ára fektet meg mindig, tekintve, hogy évente négyszer-ötször veszek igazi húsfélét (a szalonna fűszer). És minden alkalommal meglepődöm azon, milyen nagyon drága.
Tegnap életemben először muszakát sütöttem - ez lett a húsvéti ajándék Dinnyének. Amikor kérdeztem, hasonlít-e ara, amit Krétán megszeretett, közölte: "Mi az, hogy hasonlít?! Olyan!" Nekem meg ez lett az ajándék. :)
Ma nem volt rendes, hagyományos reggeli, most, vacsorára ettük a bolti kalácsot, de házi kenyeret, sonkát, tormát, retket, tojást - meg szalámit. Ki mit szeret.
Az első látszat dacára egészen kedvező az időjárási prognózis. Végül is pont arra a két napra, hétfőre és vasárnapra ígérnek napsütést, amikor túrázni megyek, és előtte-közötte-utána esőt. Ha már ilyen időket élünk, legalább az időzítés túrabarát. :-)
Füstölt comb hűl, a leve is, leszűrve. Almás és túrós pite kész. Nem szoktunk ügyet csinálni a Húsvétból, de ha már úgy alakult, idén nem ez lesz a szezonnyitó bringázásunk, hát legalább főzök. Hogy ne hiányozzon a torma-füstölt hús-kalács összeállítás.
Nem volt könnyű, de rájöttek, hogy ez nem egy aluljáróhívő nép.
A Felszabtéren most kell kezdeni a harcot, épp most hagyták ki a zebrákat a korábbi tervből, de a kitartó munka idővel majd ott is meghozza a gyümölcsét.
Karácsonykor betegség miatt elmaradt a készülődés, és megígértem a lánynak, hogy majd Húsvétkor lesz sok finom süti.
A vázába tett cseresznyeágat már feldíszítettük tegnap mindenféle tavaszi dísszel, tojással, lepkével, gyöngykoszorúcskával, most elég furcsán hat így a hóesés mellett...
Kekszet meg mézes sütit sütöttem a hétvégén (mondván, hogy mind a kettő eláll -- tapasztalat szerint ha az ünnepi hétvégére hagyom, akkor a nagy része elmarad annak, amit terveztem). Még valami krémes dolog kéne, szerintem sütök egy tepsivel a bevált kakaós tésztából, és megtöltöm valamilyen világos krémmel, diós vagy kókuszos.
Tényleg, nincs valakinek bevált diókrém-receptje? (Alapból úgy szoktam a sütikrémeket, hogy egy rész főzött krém, egy rész vajkrém, csak azt nem tudom eldönteni, hogy a darált diót főzzem-e bele a főzött krémbe, vagy csak keverjem bele a vajkrémbe.)
Nem szoktunk hatalmas sütihegyeket csinálni Húsvétra (sem), de nyusziforma kekszeket bizonyára sütünk, foszlós kalácsot szintén, de még nem gondolkodtam el rajta nagyon...
Nagyon fini Oreo kekszet csináltunk egyik nap, talán abból is lesz ismétlés, tojásforma kiszúróval készítve.
Itt tegnap virslis leves (frankfurti jellegű) és mákos tészta. Ma meg valami tepsis rakott dolog készül majd kínai kellel.
A húsvéti sütik közül már sütögetjük a jobban elállókat: berzso-féle mézes puszedli van bekeverve, meg egy kekszféle, amit majd valamilyen krémmel szándékozom megtölteni, ha állt egy kicsit, és nem törik annyira.
Az ott fent, egy más világ. Ott már én is ettem, de eddig csak egyszer voltam. Ott ettem is egy ilyen wurstot.
Errefelé csak helyi, francia meg olasz szalámi van. Olaszt szoktunk venni, ár/értékben az a legjobb. Magyar csak a nagyon elit boltban van aranyáron (40-50000HUF/kg), de a csirkemell kilója is kb 10000 HUF, de szemtelen módon 100g-ra adják meg az árakat.
Ezen a vidéken (itt lent) egyfajta keverékkonyha van, távolról érkezetteknek franciának tűnhet, de nem az, mert minden echte francia kézzel-lábbal tiltakozik, hogy nem, ne sértsük meg őket ezzel. Talán egy kicsit portugálos, spanyolos, talán szerbes, kevert az egész. Ez azért van, mert a szolgáltató szektorban helyi erőt még nagyítóval se lehet látni. Mellesleg a szűkebb szakmámban sem, ill. mutatóban 1-2.
Némi túraszakma:
Nyugdíjas nénik előre köszönve aszfalton nyomják a napi testmozgást nordic walking botokkal, a tóparton aszfalton futók mozognak, bizarr módon ezek 75%-a terepfutó felszerelésben teszi mindezt. Egyszer egy ilyet utcai felszerelésben lekocogtam csak úgy. Kissé ideges lett tőle.
ON
Csirkepörkölt ebédre. Menza helyett, hazai anyag. Olcsóbb és finomabb :-)
na akkor még jó, hogy hazafelé jövet már nem adtam rá a lányra a nadrágot csak a harisnya+kisruha kombó volt rajta alul :D biztos túl melege lett volna
Sose veszek többé olyan olajat, amit Al Dzsazirának hívnak! Tunéziából hoztam, és azt hittem, van itthon olajam, de ez kinyithatatlanabb, mint egy Kádár-kori üdítő. Itt állok éjfél felé a felkockázott hússal meg egy szúrt sebbbel, és nem bírom kiszabadítani az olajat az üvegből...
egyszer igyál gyömbérsört (ami tényleg ginger ale, és nem ez a cocacolás nyál, amit ilyen néven adnak), alkoholos is, csíp is, mert rendes gyömbér van benne, szóval még ne add fel.
PVV pontok: sajt, olajbogyó, nápolyi, h. keksz, csoki (az egyiken), alma, narancs, banán, citrom, mazsola, többféle szárított vagy aszalt vagy micsodált gyümölcs, kétféle ásványvíz, paradicsomlé, barna kóla, ropi, kék és zöld tabletták (Mg, Ca)... Valamit biztos kihagytam. És persze hideg és sár.
Bernecebaráti sajtos stangli, kemencei házi sajt és házi füstölt kolbász, romhányi vegyes vágott savanyú, egri termelői kékfrankos, saját kemencei karcos szőlő hp
A mai Zselici Gyalogtúrán a híres zselici sár nem képviseltette magát a szokott mennyiségben, így elég jó terep volt, jó túraidőben, napsütés nélkül, rövidnadrágban. Meg is jegyezte a rajtban az egyik gyerkőc, hogy a bácsin nincs gatya. Idén csak a 17km-es távon mentem, mert a 30-as hosszún tavaly voltam. Mindenütt hóvirág-tenger, sőt láttam ibolyát is. 350-en voltak, beneveztünk a Somogy teljesítménytúrázójába is. A táv miatt ebédre persze vissza is értem Kaposvárra.
Húsleves cérnametélttel, vadas galuskával, kókuszos süti, isler, krumplis pogácsa. Tegnap bableves + pogácsa, csütörtökön vacsorára brassói (nem is aludtam jól tele hassal az elmúlt két napban).
Visszaúton már a visegrádi vár is kilátszott a felhőből, és csak pár csepp eső esett. A nap sem sütött többet, mint ami jó, ha otthonfelejti az ember a napszemüvegét, szóval ideális túraidő volt.
Én is nézek ki az ablakon, és feleslegesnek ítélem meg a fényképezőgép magammal történő vitelét, mert a Naszályról kb. olyan dagerotípiát tudnék készíteni, mintha egy A4-es lapot fotóznék közelről. Marad az intelligens távbeszélő készülék, az is elég lesz erre.
Továbbá micsoda kényelem, ha az ember lakhelyétől kb. 10 percnyi sétára rendeznek teljesítménykirándulást, még bőven itthon téb és lábolok, a papagájok és a pintyek sokkal frissebbek és aktívabbak, mint én.
Elég is lesz 17900 méter mára, nehogy túlhajtsam kicsiny szervezetem a (remélt) balatoni 110 ezer méter előtt.
Az Androidos Időkép app-ban ez úgy néz ki, hogy: tavasz - Még nem. (egyszavas rovat)
Viszont most 11 fok van és tegnap felfedeztem, hogy van még hóvirág és krókusz a kertben, van még kb. egy óránk a következő evésig, ideje kivonulni kipucolni őket a tavalyi gazból :)
Én is kb tízévente utazok a királyrétin, de mindig meglepődök, mennyire nem bájos az útvonala. Kb a műút mellett megy végig, esetleg patak mellett, még az a jobb. Meg lehet, h van akkuja is, ami esetleg kibír egy völgymenetet pl.
Jolán épp müzlit (szárazon) meg kolbászhéjat nassol az asztal alatt. Mindenkinek kiegyensúlyozott így az étrendje.. (ja, bocs, igazából "mak" és "kóbá" a joji-am-am tárgya)
Nem tudom, melyik a jobb. Nálunk éjszaka alvás volt (illetve 2-3 óránként félálomban cicizés), arra sem ébredt fel, ha felnyaláboltam, és átvittem a másik szobába. Délelőtt 10-kor "ránézett az órájára", megállapította, hogy no, ma még nem is ordítottunk, és onnantól este 10-ig hurcolni kellett a fenekét.
Nappal eleinte egyáltalán nem aludt. Elbólintott 5-10 percre, kézben, de ha csak közelítettem a popsiját vízszintes felülethez, felneszelt rá, hogy le akarom rakni, és ordított. 5 hónapos korában elkezdett aludni naponta egyszer, délután kettőtől ötig, teljesen magától, és ehhez tartotta magát négy és fél éves koráig. Emlékszem, egyszer kérdezte egy másik anyuka, hogy hánykor szokott aludni, és csodálkozott, hogy "nahát, már csak egyszer alszik nap közben?", én meg mondtam, hogy nem már csak egyszer alszik, hanem végre alszik egyszer! :D
Amúgy meg talán mindegy is. Úgyse tart semeddig ez a korszak. Még csak most született, és már majdnem 5 éves. :)
(Aztán már majd lassan nem az lesz a téma, hogy mikor alszik, hanem, hogy hol. ;))
Akkor még most gyorsan kell menni hosszabb túrára, aztán rövidebbekre. Apa úgyis már be van sózva :)
Köszi szépen, jól vagyunk. A kiscsaj egy zabagép, viharsebesen növekszik. Szerencsére nappal szokott aludni (éjjel kevésbé:(), a "leteszem-ordít" rá kevésbé jellemző. A délutáni alvás a leghosszabb, ezt használom ki, hogy amíg a teraszon levegőzik, én tevékenykedek körülötte a kertben, úgyis nekem is nagyon kellett már a friss levegő. Helyette más marad el pl. mail írás és egyéb társas kommunikáció...
Mondjuk 3 hónapostól 12-14 hónapos koráig még tudtok vele menni bárhova, ha viszel neki fekvő/ülőalkalmatosságot, magadat meg üveges kaját kanállal. Utána meg ő akar menni, úgyhogy az átlagsebességetek ingadozni fog a 0-1 km/h tartományban. Ha jól szoktatjátok nagyis/rokoni/bébiszitteres őrzéshez, akkor talán másfél éves korában már problémamentesen el tudtok lógni akár 1 napra is. :) És akkor bevállaljátok a másodikat, és újabb 2 év emlékekből túrázás van.
Addig kell vele gyorsan kendőben túrázni, amíg rá nem jön, hogy önállóan akar járni. :)
Dzsidzsivel 3 hónapos korában voltunk először erdőben (a Kő-hegyi turistaháznál TTB-s főzőcskén, hordozókendővel), azt nagyon szerette. Később lehet még egy ideig vinni háti hordozóban, aztán egy-másfél éves kora körül (vérmérséklettől függően) már nehezen marad meg benne, inkább mászkálna a saját lábán, aztán persze lehet, hogy ha úgy nő fel, hogy hozzászokik, akkor nem türelmetlenkedik annyit.
Ha meg már önjáró, akkor rövidebb kirándulásokon a lábán jön és nyakban lehet vinni felváltva. Elég hamar képesek meglepően nagy távolságokat megtenni a saját lábukon (gondolom, az is számít, hogy pici súlyt cipelnek :).
Minden elismerésem, hogy tudsz mellette kertészkedni! :) (Mi ilyenkor még bőven a "leteszem, ordít"-nál tartottunk, az első ősszel emlékszem, hogy 12 nárciszhagymát 4 részletben tudtam csak elültetni.) (Mindjárt jön SK, és azt mondja, még szerencse, hogy osztható 4-gyel. :))
Nyávogi (aki a változatosság kedvéért beszedett valami takonykórt az óvodában, és ismét itthon kornyadozik) nyaggatott, hogy meséljek a Pöttyös Kutyusról. (A szomszéd utcában lakó ikonikus kutyus, kölyökkorától 1. számú kedvenc a helybéli gyerekeknél.)
Na jó. Leülünk reggelizni. "A Pöttyös Kutyus egyszer belemászott a pékbolt előtt egy nyitva felejtett teherautóba, mert szalámiszagot érzett..." Gondoltam, röviden lerendezem, de nagy kerek szemek és kellő mennyiségű "és aztán?" hatására meglehetősen fordulatos történet kerekedett a Pöttyös Kutyus körül Vecséstől Gombáig. Végre hazakerült épségben, bezsebelem a szemcsillogást, végre hátradőlök a kihűlt pirítósommal, harapnék bele: "És most meséld el a Pöttyös Kutyus kettőt!!!"
Pont tegnap elmélkedtünk, hogy vajon mikor fogunk eljutni túrázni, hiszen az Alföldi kék még vár. Egyelőre a teraszig jutunk, levegőhöz szoktatás címén, de jól haladunk, már egy óránál tartunk és legalább a kerti munkáknak is nekikezdtem. Pár hét-hónap és kendőben már akár a Nagy-Kopaszra is eljuthat a gyermek :)
Akkor gyorsan írjál fel magadnak kezelésre valamilyen emberesebb teljesítménytúrát a Mátrában.
Ki tudja meddig fog még üzemelni ez a turistaház :(
A másfél literes ásványvíz 300 Ft, annyit simán megér, minthogy felcipeljem odáig.
Elszomorító amúgy, hogy egy ilyen szép napsütéses vasárnapon, ebédidőben rajtunk kívül csak 6-7 ember fordult meg az alatt a kb. fél óra alatt, míg ott voltunk, és egyik sem volt kéktúrázó.
Marcsit kérdezd majd meg, vagy Rolit. A Budai tájakon céljában kóstolt kolbászkrém besamelből és darált kolbászból készül, ott nagyjából elmondták a receptet, szerintem ezt is annak alapján "főzték".
MI az, hogy... A gyerkőcök helyett is teszteltem 2-9 szeletkével. Ha valakinek van hozzá tuti receptje, az ne fogja vissza magát, és tegye közzé mert ott helyben nem volt érkezésem eme információt begyűjteni :-) Köszi.
Jaj, ki is felejtettem a túracsokit, amit az első ponton adtak!
A magammal vitt vízből keveset kortyolgattam, mert bekerült a kabát alá, és nehéz volt kiszedni, de a hivatalos túrateából legalább öt pohár legördült. Ennek ellenére délután teljesen folyadékhiányos állapotba kerültem, egyszer simán lecsúszott egy fél liter paradocsomlé egy menetben.
Nekem csak annyi bajom volt a normafai juhtúrós rétessel, hogy nem volt benne rétes, csak juhtúró. A Szépjuhászné étteremben ma ismét marhagulyás volt az ebéd, ami hozta a szokásos szintet, finomra sikerült.
Volt egy év, hogy egy kilőtt koca bundája nálunk landolt (vadásztársasági osztás), és azon annyi zsír volt még, hogy egész szezonban azzal főztünk, meg abból volt a töpörtyű.
Széchenyi-hegy: zsíroskenyér Vegetával (két karéj), meleg tea
Normafa: juhtúrós, medvehagymás rétes, nem volt rossz, de csak a híre miatt kóstoltam meg a két zsírodeszkával a hasamban, 280 Ft-ért fajlagosan elég drága a méretéhez képest. Egyszer jó volt.
Szépjuhászné: kolbászkrémes kenyér majdnem mértékkel, meleg tea.
Én ma reggel letúráztam a pékig meg vissza, de 2x meg kellett állni útközben.. :( Biztos azért, mert mostanában visszaesett a KOLBÁSZfogyasztásom, és nincs elég energiám..
Ha valaki tud olyan szakembert, aki marós vagy szerszámkészítő vagy hasonló, valamint fúr farag és kopácsol, és nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha netán sorjázni vagy fűrészelni kell, akkor szóljatok neki, mert itt a cégnél üresedés van egy ilyen poszton!
Tündér lesz. Ujjé, tavalyi királylányruha még jó rá, nekiállunk drótot szerezni szárnynak. Nem, mégis inkább Aranyhaj lesz. Mert közben megnézte a rajzfilmet, amivel a barátnője telebeszélte a fejét. Nem baj, ruha megvan, a hajszínváltoztatást kereken megtagadom. Legyen Aranyhaj akkor, amikor már levágták a haját, és barna lett. Jó, de neki hosszú. Nem baj, szívesen levágom... >:) Ebbe valamiért nem egyezett bele :), kitalálta, hogy olyan Aranyhaj lesz, akinek levágták a haját, és ettől bebarnult, de már megnőtt... De szerinte ehhez lila ruha kell, a miénk meg rózsaszín. Végül Apa mentette meg a helyzetet, megnézette vele a Csipkerózsikát, az rózsaszín, és vett neki egy szál rózsát a tavalyi ruhához. :D Mindenki elégedett volt. :)
Viszont a műv. házban állandóan szívszélhűdve kerestük, mert a rózsaszín gálában teljesen eltűnt a többi ötven földszintes rózsaszín kislány között, úgyhogy a következő nagyestélyit TTB-színben varrom. ;)
Reggel 10 órakor Újfehértó vasútállomásán a Betérő büfében vártuk össze a csapatot, miközben természetesen teszteltük a szolgáltatásokat. Mire mindenki megérkezett, a Betérő büfét kiittuk még a kávékészletéből is, már 10:20 felé járt az idő, amikor végre elindultunk a gyönyörű napos időben. Örömmel tapasztaltuk, hogy az előző napok esőzései hamar felszikkadtak a homokos talajon, így a településen kívül sem kellett sarat dagasztanunk. A táj is kellemes volt, jellemzően fás erdőkben vezetett, és a madarak is már kezdték érezni a tavaszt. A 6. km-nél megünnepeltük, hogy a Magyar8as túránk immáron 3000. kilométeréhez ért. Majd 20 perc múlva indultunk tovább, hogy felkeressük az Oláh-réti víztározót, ahol a szélső házak között már teljesen kipattant barkarügyeket is találtunk. Biezina Tanyánál épp disznóvágás volt, és ott mesélték, hogy ez a rész még a Vadásztanyához tartozik, és innen beljebb van az Oláh-rét. A vízparthoz lesétálva örömmel vettük észre, hogy a Halfogó presszó nyitva van, így be is tértünk egy kis frissítőre. Itt is hamar elröppent vagy 20 perc, közben ettünk, ittunk, beszélgettünk. A Szelkó-tó melletti gáton haladtunk tovább, majd egy tanya után kissé áttértünk egy aszfaltútra, ami végül átvezetett az M3-as autópályán, és így értünk be Rozsrétszőlőre. Számba vettük az időjárást és az erőnlétünket, így még kitértünk a lőtér felé is, hogy megcsodáljuk annak az érdekes élővilágát is. Jó sok buckán haladtunk itt, majd megérkeztünk Nyíregyháza széléhez, a Huszártelepi gettóhoz. Itt mindannyiunk számára szembetűnt a szegénység olyan szintje, amit még nemigen láttunk eddigi túráink során ilyen töményen. Az egykori Huszár laktanya teljes területét belakták a szegények, még az istállónak használt épületeket is. Egyedül a központi parancsnoksági épület van felújítva, ami teljesen körbe van kerítve, emelt szögesdrótos kerítéssel. Lassan elkezdett cseperegni az eső, meg már szürkült is, így pont jókor érkeztünk meg a szállásunkra, 22 km megtétele után, ahonnan még egy rövid kitérőt tettünk a vacsora miatt, majd kellemes társasjátékkal zártuk a napot.
2013.02.25. Nyíregyháza - Napkor - Apagy Reggel pontban 8 órakor indultunk, a bőséges reggeli után, és még Nyíregyházán bementünk egy boltba is vásárolni, mielőtt elhagytuk volna a lakott területet. Sajnos kissé csöpögött az eső, így esőköpenyekben kezdtük a túrát. Az Oros városrészhez érve betértünk egy kocsmába is, biztos ami biztos alapon, így alaposan felkészültünk az útra. A templom közelébe érve sok emberrel találkoztunk, mert épp vége volt a misének, és sokan segítőkészen kérdezgettek, hogy mit keresünk, ill. zarándokok vagyunk e netán. A nagyon szép állapotban levő katolikus templomot belülről is meg tudtuk nézni, majd innen a meglepő alapossággal, és útjelző kövekkel, valamint információs táblákkal ellátott Mária út jelzésein haladtunk tovább Napkor felé. Az út itt is nagyon jól járható volt, és bár néha esett az utunkba egy-egy nagyobb pocsolya is, azért mindig ki tudtuk kerülgetni azokat, és az eső is elállt közben. A Mária út köveinek az érdekessége, hogy minden kőre egy kis idézet van írva, amin lehet gondolkodni a következő kő eléréséig. Napkorra beérve, elég rendezett házakkal találkoztunk, majd mielőtt a központba értünk volna, a Dühi-net presszóba ültünk be egy szép nagy asztalhoz. Itt meg is ebédeltünk, majd bementünk a központba, ahol a Millenniumi emlékmű után, megnéztük a Katolikus templomot is. A Kállay kúriához érve, találkoztunk a polgármester úrral, aki megszólított minket és beszélgetés közben Jósika Miklósról is mesélt, aki az iskola névadója lett, majd tovább sétáltunk a Görög katolikus templomhoz. Szerencsére épp egy keresztelő után értünk oda, így még nyitva találtuk és a Pappal is tudtunk beszélgetni, aki bemutatta az ikonosztázt, és még énekelt is nekünk. Továbbra is a Mária úton haladtunk tovább, majd a Vaddisznóskertnél Apagy felé vettük az irányt. Jól álltunk az idővel, ezért kellemesen sétáltunk az Apagy felé vezető erdei úton, majd a településre beérve felkerestük az út menti Gála panzió éttermét, de sajnos zárva volt, így beljebb mentünk a településre, ami rendezett volt, és a műemlék református templom is jó állapotban volt. Az eső itt kezdett el szemerkélni, de hamar bementünk a Vadász presszóba, ahol még egy biliárdozás is belefért az időnkbe, kipihenvén az idáig megtett 24 km-t. A vasútállomásra érve még maradt 20 percünk is, a pontosan érkező, alaposan befűtött bz motorvonat érkezéséig.
Hát, én meg az első 20 (?) perc után feladtam. (Kb. ott, amikor a vécén ülő barát besokkol a hírtől, hogy nyilvánosságra akarja hozni, amit megtudott.)
Pedig érdekelt volna! De valamiért a magyar filmgyártásban hagyomány, hogy minden snitt kétszer annyi ideig tartson, mint indokolt lenne. Vagy csak én vagyok izgága. :D Mennek az utcán... Még mindig mennek... Még mindig mennek... Aha, megérkezik az onkológia elé, akkor értem. Negyven másodperccel korábban is odaérhetett volna, akkor is érteném. Engem folyton arra emlékeztetett, amikor a tehetségkutatók döntőjében három percig húzzák, hogy "a győztes pedig... a győztes pedig... mindjárt megmondjuk... már mondjuk is... szóval a győztes... a győztes..."
Ez a tervező cég szempontjából teljesen helytálló álláspont. Nyilván nekik azt írja elő a jogszabály, hogy a lakossági fórumok eredményét kell figyelembe venni. A probléma éppen ott van szerintem, hogy ezt a kérdést nem lehet kizárólag az ottlakók ügyeként kezelni, mivel a Római-parton megforduló, ott pihenő, kikapcsolódó emberek jelentős része nem az ottani lakosok közül kerül ki, hanem máshonnan megy oda. Az ottlakók elsődleges érdeke érthetően az ingatlanaik védelme, de úgy gondolom, hogy ebben az esetben ennél általánosabb érdekeket is figyelembe kellett volna venni, ennek a végiggondolása pedig -- természetesen -- nem a tervező cég felelőssége, hanem központi feladat lett volna.
Elképzelhető, hogy a lakossági fórumokon mások is részt vehettek volna, nem csak a helyi lakosok, de nem hiszem, hogy erről bárki máshoz is eljutott volna információ a helyieken kívül. Gondolom, helyi sajtóban hirdették meg, meg kiplakátolással stb. Én legalábbis nem hallottam erről eddig semmit, és az általános felzúdulásból úgy veszem ki, hogy más sem. Épp ez az egyik oda a felzúdulásnak. Lehet, hogy kevés az információ, de szerintem erről meg pont nem a zúgolódók tehetnek. Sőt, a zúgolódás másik oka meg az, hogy mindenki többet szeretne tudni a kérdésről, de a PM. Hiv. részéről még mindig nem a széleskörű tájékoztatást látom. Pedig ha előre megteszik, lehet, hogy a "cirkusz" is jóval kisebb.
Na ugya nem mondták, hogy meghalt. Kapott egy golyót, és Castle karjaiban haldokolt, itt volt a snitt, innen bárhogy lehet folytatni. Csak nyilván évadzárás van ilyenkor.
Már a NöCIS sem volt az igazi a női főszereplő nélkül, a Castle-t meg egyáltalán nem tudom elképzelni. Amennyit én láttam a sorozatból, az pont a két főszereplő közötti bonyolult viszonyról szólt, nélkülözhetetlen elemként a visszatérő csipkelődésekkel.
Na, ez a másik, amit nem találtam el. :) Valamelyik este mutogattak a Híradóban (valamelyikben) mobiltelefonokon fényképezett baktériumokat, azok néztek ki így.
(Egyből oda is hívtam a lányomat didaktikai célzattal. Nagy szemekkel végignézte a riportot, kicsit még szónokoltam neki a baktériumokról meg hogy miért fontosak az alapvető higiéniai szabályok, azt mondta, "aha", és ment vissza ugrálni papuccsal az ágyán.)
Lehet, hogy jobban járok, ha elmosogatom. Ezt már újkorában sem sikerült meginni, túl sokáig kellett volna fejjel lefelé tartani a poharat a hátrahajtott fejem fölött.
szép kristályosodási minta :) egy kis etanol, esetleg ha van ultrahangos recegtetőd, tuti kiszedi, és ha meg gyógyszertári ráadásul, akkor meg is ihatod :D
Igen, körülbelül akkorra tehető, amikor néhány ember hirtelen jött gazdagsága, elvette a józan eszét, és sokuknak az erkölcsi normáit is...
De kb. ugyan ez történt Egerszalókon, és még jó néhány helyen.
Rendszerváltás előtt ez a jelenség csak a Balaton partra volt jellemző.
Az, hogy a csónakházakból mulató lett, azt lehet éppenséggel az élet visszatérésének nevezni, de egészen más az, amikor az ember egy kiadós evezés után megszik egy hekket, mint lemenni autóval a partig, és tivornyázni éjfélig.
Egy átlagos hétvégi evezés után, alig bírod a csónakokat felhozni a vízről, mert az összes kikötési lehetőséget ellepték a büfések és a motorcsónakosok.
A Római egyébként a rendszerváltás óta haldkolott, és éppen az utóbbi néhány évben kezdett visszatérni rá az élet. Ha nem is olyan, mint a 60-70-es években, de megint nagyon sok budapesti jár oda.
És tapasztalatból ismerve az emberi ostobaság szintjeit + az építőipar (profitéhes) (és izlésficamos) túlbuzgó potenciáját, kicsit aggódok a Dunapartért.
Úgyhogy inkább legyünk óvatosabbak, mint könnyelműek.
Ha tudsz valami lényegi, valóban megynyugtató plusz információt, szívesen hallgatom.
Kíváncsi lennék, hogy a megosztók közül hányan ismerik pontosan a terveket. Nekem van egy igencsak közeli ismerősöm a mobilgátat tervező cégnél. Számtalan lakossági fórumot tartottak a témában. Ahol elfogadták a terveket... Most meg jön a cirkusz. Fel van fújva ez az egész.
Végignéztem a nyomorult laptopon a Drága besúgott barátaimat Indavideóról háromszori újraindítással, mikor elszállt, erre pár órával később látom a tévében, hogy hétfőn adják rendes képernyőn...
Egyelőre sajnos vesztésre áll a hekkek ügye, a tervet a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyta.
Az alábbiakat mailben küldte valaki, aki facebookról szedte le, engedelmetekkel bemásolom ide, szerintem itt közérdekű. Szóval demonstráció március 2-án, du. 3-kor.
"A Fővárosi Önkormányzat 2013. február 22-én megszavazta a mobilgát építését a Római-parton, amivel eltűnnek a fák, a kavicsos föveny és velük együtt a part hangulata.
Szeretnénk megmutatni, hogy hányan vagyunk, akik nem értünk egyet ezzel a döntéssel. Tudjuk, hogy partvédelemre szükség van, azonban hisszük, hogy létezik kevésbé drasztikus környezeti beavatkozással járó, de minden érintett fél számára elfogadható megoldás is.
Ha szereted a Római-partot, gyere el és mutasd meg magad! A Duna jelképeként öltözz kékbe, hogy jól látható legyen: hányan állunk ki az ügyért!
Találkozzunk március 2-án, 15:00 órakor a római-parti Béke csónakház előtt!
A megmozdulás (egyelőre:) békés, barátságos és játékos hangvételű lesz. Részletek hamarosan. facebook.com/fakaromain
A demonstráció szervezői: Valyo - Város és a folyó, Védegylet
Ez egy pártoktól független, civil megmozdulás. A pártok képviselőit kérjük, amennyiben egyetértenek céljainkkal, akkor magánemberként vegyenek részt és ne használjanak pártszimbólumokat az eseményen."
Na ja, de legalább olyanon buktam volna, amiben különbözik a biciklitől, valami járműkezelési technikán.
De egy egyszerű elsőbségadáson! Miközben az oktató az első óráktól kezdve mindig a körültekintésemet dicsérte. (A technikáról sok jót nem mondhatott, ugyebár... :) )
Cincin lovag jelmezt kell csinálnom....utódom az utóbbi héten csak háromszor módosított : Egérkirály-taekwondoin-ninja-szakács-....majd megállapodott az említett nemeslelkű és übernagyfülű egérkénél
Nekem az oktató azt mondta, hogy már 23 éve oktat, de ilyennel, mint én, még nem találkozott. :P
Képtelen vagyok finoman kezelni, vagy tartósan adott ponton tartani a pedálokat. "Fiam, te vagy az első, aki nálam ABS-el ekkora csíkot húzott."
Nem érzem a gyorsulást. - Az oktató fékezése után: "Fiam, azt mondtam, hogy gyorsíts fel 60-ig! Az előbb viszont már a 80-at is átlépted... Mégis mikor akartál megállni??" (előttünk nem sokkal már ott volt egy épület)
Nem bírom felmérni a kátyúk és a kerék közötti távolságot. - "Fiam, higgye el, nem mentünk volna bele, legalább fél méterre mentünk el mellette." - "Higgye már el!"
Sem egyéb távolságot: - "Még! Még egy kicsit! Még! Még! Hagyjuk..."
Úgyhogy saját és közérdekből felhagytam a jogosítvány megszerzésével. :D
De igazad van, megváltoztatták. Azelőtt a vizsgán már a jelölt volt a vezető. Nem követtem a jogszabályváltozást, bár ebben a részében már nem is vagyok érintett.
Az oktató mindazonáltal utána bánatos képet vágott. Nem tudom, miért, hát így még találkozhat velem!
Minden szempontból a régi épszerkvizsgákra hasonlított a dolog, és ha nagyon nem megy a következő sem, ugyanazt a módszert vetem be, mint a tanszéken: elérem, hogy csak azért átengedjenek, hogy nehogy visszajöjjek!
Én csak az oktatóra szoktam rászólni, hogy nyugi, ne kapkodjon már a kormányhoz, tudom egyedül is rángatni. Nem értem, ha enynire félti az autóját, miért engedi mindenféle mazsoláknak, hogy vezessék?! :)
Az oktató? Ez egyrészt nem volt szolidáris dolog tőle, másrészt kétségbe vonta azt a jogodat, hogy te legyél jogilag felelős a balesetért, pedig ez volt az első perc, ímikor így lett volna. :-)
Villányi cuvée és pálpusztai a bukottak egészségére!
Ó, megnéztem én mindent, jött is autó, el is hittem, hogy simán kiférünk. Persze ha az oktató nem állítja le az autót, ki is fértünk volna. Legfeljebb kicsikét feltartjuk. ;)
A dédimé/nagymamámé: diódarabokat, baracklekvárpöttyöket meg tejfölfoltokat dobáltak rá, meg még a zsiradékkal is meglocsolták. Aztán sütő.
Náluk vékony volt, jó ropogósra sült szélekkel.
Mondják a receptek, hogy lehet porcukorral szórni a végén. Rémlik, hogy a mamák meg is tették.
Én inkább eleve a tésztába tettem vaníliás cukrot.
És szilvalekvárral készült. És dió nélkül.
Van a sós változat, Egerszegen ettem, és azóta csináltam is, krumplisat. Ennél reszelt krumplival kevertem össze, aztán még sajttal is megszórtam. Jó az.
Gyanítom más reszeltséggel is jó lehet.
Aztán meg van a kukoricás, kukoricaliszttel. Nem szeretem.
Tócsni:
A múltkori süttökös verzión felbuzdulva most sárgarépásat tervezek (picit olcsóbb, és sokkal könnyebb hámozni). Nagyjából ugyanazokkal a fűszerekkel: kurkuma, citromos bors, csili. És majd ugyanolyan szószt is csinálok hozzá.
Gondolom, jó más liszttel is, én a fehéret szeretem. :)
Ja, és kipróbáltam a csak roszlisztből sütött kenyeret. Nem lett tökéletes, főként a sütés miatt, de tényleg megkel! Persze tömörebbre. Lehet, hogy valami joghurttal vagy hasonlóval lehet még fokozni.
Hopp, ezt kipróbálom! Mondasz róla valami bővebbet?
Gondolom, az aludttej-liszt-tojás együtt kb. nokedlitészta állagú valami lesz.
Hogyan történik a kisütése? Kevés olajon, szétkenve, vagy bő olajban, beleszaggatva?
Kb. hogyan kell neki kinézni?
(Tudom, guggli a barátom, de a Te verziód érdekel.)
A lapcsánka (tócsni stb.) soknevű ételen gondolkodom már napok óta, hogy hogyan lehetne IR-esíteni (esetleg répával, káposztával?), de ez jobbnak tűnik, mert nincs benne krumpli. A liszt meg lehet barna.
Olyan vicces volt, mindenki úgy jött be a távja végeztével a célba, hogy semmi pénzért nem menne ki még egy körre...aztán többen végignézték (döbbenettel a szemükben) hogy még négyszer kimegyek, pedig végeztem azzal amire neveztem :P Ja, amit elfelejtettem, egyetlen női teljesítő volt a 110 távon, Őrsi Anna! Fiúkból 9.
Senki sem túrázik? Szombaton (és vasárnap...) Galyavár Maraton (44km, 2880szint) letolva 8:45 alatt (csak a perspektíva kedvéért, pályacsúcs 4:51 by Ispi), majd kis lézengés után még négy kör, mert olyanom volt :P így 74km lett a termés. Ez a túra tiszta unikum volt a TT-k történetében szerintem (vagy inkább tiszta abszint :P :P ) Sajnálhatja aki kihagyta!
Ja, egyszer én is bementem, hogy sütizzek, de semelyik sem csábított el igazán, ettem inkább egy gombócka fagyit. Az kb. jó volt. (Túl édes, mint mindegyik, mindenhol.)
Remélem, hogy akkor már nem fogok az olasz mellett dolgozni. :) Pont elég veszélyes a pizzájuk is, a kis olasz szakács k. jól csinálja. Szerencsére a sütijeik nem finomak. Pedig az angry birds sütik állat jól néznek ki. :D
Sok boldogságot, jó egészséget az egész családnak!
Hát, igen, ha jól emlékszem, most jön vagy 4-5 hónapnyi túlélőtábor. :) De aztán meg visszasírtuk, hogy az volt a legjobb. :)
Nem mintha az összes többi nem lenne jó. :D
(Most épp úgy gondolom, hogy a természettudományos könyveket író négy és fél évesek a legviccesebbek a világon. :))
Napokig pityeregtem, amikor Dzsidzsi már nem kelt fel éjszaka enni. Persze nem volt rossz végigaludni az éjszakát, de addigra már úgy hiányzott a bolyhos-szuszogós összebújás. :)
Szerintem minél hamarabb beletörődik az ember, hogy minden más várhat, annál jobb. A lakás úgyis szalad, a kertről jobb nem beszélni, és eszünk, amit sikerül. Úgyis olyan hamar véget ér a hőskor.
Aztán megtanul fogni, meg ülni, meg járni, és egyre inkább le leszünk tojva. :)))
A gyermekágyas asszonynak ágyban a helye, és szerintem régen pont az volt a célja, hogy pl a kispapát jól tartsák borral, pálinkával, hogy tudjon aludni, amikor épp nincs üvöltés.
meg azért más, amikor olyan rokonok vannak, akik előtt nekiáll az ember lánya szoptatni, vagy olyan ismerősök jönnek, akiket illedelmesen ki kell tenni, amikor a gyerek már 10 perce vörös fejjel süvölt..
A legjobb az olyan komatál, amit beadnak az ajtón, és be se jönnek, hát nem?
Én azon gondolkodom, hogy a boldog 2-2,5 órákat, amikor nincs etetés, hanem alvás, hogy fogom ébren kibekkelni, ha G ugrál épp a fejemen. Bár ma elég jól tudtam félálomban könyveket adogatni neki. Csak az éneklés nem ment, mert néha arra ébredtem, hogy a Sej Vargáné szövegébe bekerült valahogy Zsoli is...
De igen, csak akkor a háziak biztos jobban viselték a folyamatos nem alvást és nem kóvályogtak egész nap félig csukott szemmel a lakásban hálóöltözetben :) Azért most már talán kezdünk edződni...
Na most képzeld el azt a szitut, hogy ött ülök tamponált szájjal, a fogorvos matat, próbálok elszundítani, de nem megy, és akkor eszembe jut a tegnap esti Grace klinika egyik jelenete, amin megállíthatatlanul röhögni kezdek, és a tampon folyton kimozdul a helyéről...
Hagymás kenyér sajtborítással, első osztályú! Finom kék sajt, bögrek., tkv. Egészen vasárnapi reggeli volt, csak egy vasárnapot kéne már valahol találni hozzá. Ehelyett a fogorvosnál kezdek...
Még mielőtt belekezdek, jobb tisztázni, a következő sorok nem egy harmincasoknak szóló televíziós csatornáról szólnak, sokkal inkább, az idei év második pecájáról.
Nem tudni miért, és hogy alakult ki, de már-már szinte betegesen nekilátok paprikás krumplit főzni, ha horgászni készülünk. Szombaton, a reggeli hosszú kávé után, pucolom a krumplit, hagymát, karikázom a kolbászt, virslit, paprikát, paradicsomot. Benedek tanul, a csajok ébredeznek, én már bőszen pirítom a hagymát, kolbászt, paprikát, paradicsomot, stb
Tizenegy órakor, Benedekkel már ebédelhettünk is. Felpakolunk, és mehetünk horgászni, a célterület a Harmincas csatorna.
Ja, hogy miért pont oda, meg hogy hol is van, na hát nem tudjátok, én sem tudtam.
Hogy miért pont oda:
Gyálon, a kedvenc horgászboltunkban, amely Zsuzsi névre van keresztelve, felvilágosították Benedeket, hogy ha ultra könnyű bottal szeretne pergetni, menjen a Harmincas csatira. Direkt írtam hogy, csatira mert a HVCS-k csak így nevezik.
Hogy honnan jött ez az ultra könnyű pergetés, nem tudom, Benedek ősszel, a horgász kiállításon vásárolt a megtakarított pénzéből egy ultra könnyű pergető pálcát, aztán a Mikulás hozott neki nagyon vékony pergető zsinórt, majd a Luca napi vásáron kiárusított díszek árából megvette az orsót is hozzá.
Egyszóval Benedek ráizgult erre az ultra könnyű pergetésre, az iskolában még kiselőadást is tartott az osztálynak. A kiselőadásban kitért még a könnyű szerelékes feeder horgászatra is, amely forradalmasította a fenekező horgászatott. Ha jól sejtem fogalmatok sincs mi az a ultra könnyű pergetés, nekem sem volt, én is csak azért tudok ebben a témában beszélgetni a fiammal, mert gúúgle a barátom.
Hogy hol is van:
A Harmincas csatorna a Felső-Kiskunság, Pesti-síkság területén folyik. Legszélesebb része 10-15 méter, Ürbőpuszta környékén található. Térkép: Budapesttől Délre bringás térkép.
Mi Bugyi és Kunpeszér között, a kék hídnál horgásztunk, és hát rajtunk kívül ember nem vallatta a vizet.
Amikor kipakoltunk, a hó csendesen elkezdett szállingózni, szinte jelzés értékkel, de hullott ránk a fehérség.
Részemről maradtam a fenekezés mellett, bot 1: elő halas csalival ragadozókra,
bot 2:csontival, békés halakra.
Benedek a híd túlsó oldalán gumihalas csalival próbálta kiugratni a csukákat. Hamarosan izgatottan rohant hozzám, egy kisebb csuka kísérte a partig a bedobott csalit, rávágott de lemaradt róla. Húúú lett nagy taktikázás visszadob, kiteker, csalit cserél, visszadob .
De a csuka bizony már elúszott.
A hó is rákezdte, most már rendesen rázta a dunyhákat Holle anyó, Benedeknek elkezdett fázni a keze, leült, kesztyűt húzott, meleg teát ivott, elmajszolt 2-9 piskóta tallért, közben a felszerelést szép lassan beborított a fehér hó. Más-más helyre dobtam be az elő halat, cserélgettem a bot 2 a csalikat, de mozdításom sem volt, aztán három óra körül mikor már betemetett a fehér hó, erdőt, mezőt, rétet, horgászbotot, horgászt, szép komótosan összepakoltunk, és hazaindultunk.A kocsiban felmelegedve megbeszéltük a horgászatott.......megérte, hisz láttunk egy csukát.
Ui: Hazaérve, a paprikás krumpli még jobban ízlett, mint délelőtt, és elfogyott.
Engem sokkal inkább az lepett meg (tudtam, csak nem sejtettem), hogy mennyi sok zsír kifőtt abból a kevés kis halból. Meg hogy a tényleg nem sok csont (nyesedéket raktam bele, hogy legyen teste a lének, aztán persze kiszedtem) elég volt ahhoz, hogy reggelre rendesen megkocsonyásodjon a maradék.
Amúgy a szálkát leszámítva jó ez a filé dolog, olyan kezelhető, szép halkockák vannak a lében, szinte valami divatos bisztróban is megállná a helyét a külleme alapján. :) Mivel ritkán főzök "szép" ételt, ez most poén nekem.
Anno az első Nagybörzsönyi Négylevelű alkalmából a Lek-Vár-Lak kínálatából kóstoltam ilyet. Nekem nem jött be a fenyőszörp asztalosműhely :-D bukéja, de volt, aki elismerően szólt róla.
Én meg pár napja azt álmodtam, hogy letört több fogam alul. Azért minden álmunk nem valósul meg, mert ma csak egy és az is felül, de nagyon. Nem értettem, mit keres a homok a számban, mikor nem is ettem semmi olyat, míg le nem esett, hogy az bizony fogpor.
A kéthetes "Hadd főzzek ma magamnak!" programsorozatom az egyik csúcspotjához közeledik: mindjárt kész a halászlé. Az "ilyet még sosem főztem" kategóriában ettől tartottam a legjobban, és ennek megfelelően erre készültem legrégebb óta - mióta karácsony előtt megláttam a pontyfilét a piacon. (Ami igaziból nem is filé, tele van szálkával, csak gerinctelen.)
Kb. 20 perc múlva kiderül, megérte-e a nagy rákészülést. Az előzetes kóstolások szerint hallgathattam volna az okosokra, a nem megfelelő pirospaprika valóban "elédesíti" - de ez nem zavar annnyira. Ha megfelelőnek ítéltetik, akkor a következő nagy próbálkozás a korhely halleves lesz a kategóriában.
Fenyőrügy-szörp létezik, abból biztos lehet ilyen (nem ittam, nem tudom milyen) ízű parfét készíteni. Amúgy azt hittem, egy kutya kolbászról vagy macskáról álmodik ...
Az csak bejelentésköteles, a helyben szokásos módon, vagyis a topikban való kihirdetéssel. Engedély nem kell hozzá, csak a köteles példányokat kell leadni.
A Schneebergen ahányszor voltunk, mindig le akart vinni a szél. Évszaktól függetlenül süvít, egyszer márciusban voltunk, úgy elfújta a sátrakat, hogy úgy kellett őket megkeresni. Talán át kéne keresztelni a hegyet Windbergre, az találóbb név lenne.
Szombat délelőtt a sápi határban kocorásztam, néha jobb volt az őszi vetésben tapicskolni, mint a "földúton", a lépcsősornak pedig kifejezetten örültem...
a forró zuhany sem segített rajtam, az ebéd: 2-9 tányér sólet, sör+ áfonya pálinka, majd a rákövetkező egy órás csendespihenő hozott vissza a való világba....
Ezek szerint ott ez konstans állapot... tavaly szeptember közepén voltunk fent a Schneebergen, Kaiserstein és Klosterwappen is, természetesen a Fiscerhütte sem maradt ki. Nomost, itthon kb. indián nyár, mi orkánerejű szélben, amilyet még életemben nem tapasztaltam terepen, a csúcsrégióban 2000 felett mínuszokban hógolyóztunk, minden réteg ruhát felvéve is fáztunk mint a vadászkutya.
Kerülőúton jöttünk a szélvédett oldalon vissza Losenheim felé, így csak az eső vert el.
A FB-on a Teljesítménytúra csoportban vannak "hol készült" fotók. Ezek a képek mehetnének oda is, a "hol készült" mellé odatéve a "ki van a képen" kérdést is :-D
Jól beleástam magam egy vaskos SQL-dokumentációba, aztán gondoltam, pihenésül visszatérek kicsit a könyvemhez. Az első soroknál annyira meglepődtem, hogy ez magyarul van. :-DDD
