Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
Az az igazság, hogy időt már kapott. Amikor elköltözött, akkor fél évben egyeztünk meg. Az szeptemberben lejárt. Azt mondta, hogyha szeptemberig sem fog túljutni a hiányunkon, akkor visszajön. Nem tudott túljutni. Sírva búcsúzott, de nem jött vissza, mert ahogy mondja, akármennyire is hiányzunk neki, szerelmes a nőjébe. Aztán eltelt néhány hét és újra jött azzal a szöveggel, hogy nagyon hiányzunk neki és rengeteget gondol ránk. Persze ilyenkor az is elhangzik, hogy nagyon jól érzi magát velünk, amikor együtt vagyunk, de ez kevés... Azt is mondja, hogy én vagyok élete nagy szerelme, de olyan sokat küzdött értem, hogy most, hogy már teljesen az övé vagyok belefáradt. Nagyon döbbenet, de igazából elmenekült a felelősség elől. Amikor a lányunk született nálam elég komoly komplikációk léptek fel, kicsin múlott az életem. Sztem ezt sem tudta feldolgozni, na meg persze azt sem, hogy a szex nem működött egy ideig. Mondjuk 4 hónapot sem várt a szülés után.... Azt állítja, belemenekült ebbe a kapcsolatba. És sajna a nője olyan vehemens és erőszakos, hogy hiába is látta, hogy ragaszkodna a családjához, csak azért is meg akarta magának szerezni. És meg is szerezte...Én megbocsájtottam volna. Minden büszkeségemet félretéve kértem, hogy ne menjen el, aztán meg, hogy jöjjön vissza. Még talán most is visszafogadnám, de sajna nem jön. Mindenki tök hülyének néz, mert ő se nem egy nagy jellem, mint ez ebből az akciójából is kiderül, se nem egy nagy szépség. Én meg hülye vagyok és szeretem, és a rohadt szemétségei ellenére sem tudtam kiábrándulni belőle. Persze az is lehet, hogy azért ragaszkodom annyira hozzá, mert van egy gyerekünk. Biztosan változni fognak a dolgok, ha már visszamegyek dolgozni, akkor talán optimistább leszek. Most ha az utcán apukát, anyukát és babát látok együtt gyakrak elsírom magam. Igaz, már nem olyan gyakran, mint kezdetben.
Húha, sajnálom, nem túl szép a sztori :(( Igazából tanácsot nagyon nehéz adni, (és a kibicnek ugye semmi sem drága) de saját magad miatt ezt a csiki-csuki helyzetet meg kell oldani, mert nem leszel képes lezárni és egy új felé nézni. Én biztosan azt mondanám, ha ilyen helyzetben lennék, hogy rendben, döntsd el, hogy mit szeretnél, várok x- időpontig, aztán beadom a válópert. Feltéve, ha még mindig szereted és szeretnél/tudnál újrakezdeni. Csak a gyerek miatt ne csináld, mert annak nem lesz úgysem jó vége. Több ilyen történet is volt már erre, nem is emlékszem, hogy bármelyik végződött-e úgy, hogy a pasi visszament... Egyébként ha nem vagy egyedül, a családod melletted áll és az apuka anyagilag támogat, az már fél siker, ezt sokunk nem mondhatja el magáról.
Szia Lida, majd írok még, de most csak ennyit: a saját tempódban csinálj mindent! a legfontosabb, hogy tiszták legyenek a viszonyaitok. amíg hiteget a gyerek apja, addig te nem tudod elkezdeni felépíteni az életeteket. a poklok poklát meg szerintem meg kell járni és nem lehet megúszni - ez ekkora trauma után így normális. egy a fontos, hogy ne feledkezzen bele az ember az önsajnálatba. apró lépésekkel kezdj: pici célokat kell kitűzni, ami teljesítésének örülni lehet. olyasmire gondolj, hogy mondjuk a kislányoddal kimentek a hóba és csináltok hóangyalkát meg ilyenek. vagy ha a kislányt rá tudod bízni a szüleidre, akkor csinálsz valami programot a barátaiddal, amit élvezel. egyelőre a napokat kell túlélni, utána lehet komolyabb terveket szőni és még akkor is totál érthető, ha úgy gondolod, hogy még egy pasit az életedbe be nem engedsz. nehéz időszak, tudom, te van élet a túloldalon. kitartás! zz
Már régóta keresek ilyen topic-ot, ahol egyedül álló anyukák vannak... Engem tavaly márciusban hagyott el a férjem, egy kis kolleganőjéért. Akkor volt 8 hónapos a kislányunk, de mint kiderült, a románc már 3 hónapja tartott. Azóta megjártam a poklok poklát, legalább hatszor ígérte, hogy visszajön, persze, mint ahogy gondolni lehet, nem jött.... Minden alkalommal elhangzottak a nagy szavak, hogy ő tudja, hogy mellettünk a helye, meg hogy az ő lelke is így nyugodna meg és sorolhatnám, aztán amikor cselekvésre került volna a sor, akkor mindig visszakozott. Legutóbb karácsonykor adta elő ezt a műsort, aztán mégsem jött. Szóval, igazából lassan egy éve vagyok egyedül. A férjem 32 éves, a macája 24... szóval, valószínűleg a nagy szabad élet, a felelősségmentesség az ami ott tartja. Állítása szerint a lányánál jobban nem szeret senkit sem. Ezt mondjuk nem nagyon hiszem, mert van, hogy egy hónapig nem is látja, sőt nem is érdeklődik felőle. Aztán meg sír, hogy neki mennyire hiányzott... A lányunk egy 5 éves kapcsolat után született, mindeketten akartuk, most mégis egyedül vagyok vele, raz apukára abszolút nem lehet számítani semmiben sem, max anyagilag támogat minket. Eredetileg Pesten, pontosabban Budán laktunk, de jelenleg visszaköltöztem a szüleimhez vidékre. A lakás hála az istennek az enyém, így a lakhatásunk biztos, de sajna a lelki dolgokat nehezen élem meg. A környezetem szerint már régen túl kellene lennem az egészen és újra párt találni, de hát, ők nincsenek ebben a helyzetben, így tanácsot is könnyen adnak... Ja, azt még nm említettem, hogy még nem váltunk el. A férjem még most sem igazán tudja, hogyan tovább. Persze a nője sürgeti nagyon, nem mintha férjhez akarna menni, csak annyira féltékeny rám, hogy még a nevem se lehet kiejteni így minél messzebb szeretne tudni és amíg papíron összetertozunk az ő nagy szerelmével, nem érzi magát biztonságban. Ti mit tanácsolnátok? Hogyan álljak talpra? Mit tegyek, hogy újra magamra találjak és ne érezzem olyan kétségbeejtőnek a helyzetet?
Egy sötét farmer blúzzal, blézerrel, magassarkúval nagyonis nőcis.
(legalábbis én erről sikeresen meggyőztem már magam, amikor a nagy rohanásban elfeledkeztem valami fontos visit-ről és így ültem az irodában, míg mindenki más kosztümben és nyakkendőben ;-)
(Még tavaly kifogytam szinte az összes kosztümnadrágomból és nem vagyok hajlandó újakba beruházni...majd nem megyek bankba dolgozni :-)
nálunk most kivételesen vannak nálam a gyerekek. szóval lehet szó a gyerekes taliról is.
újévi fogadalom? én valami stílusváltásfélére készülődöm már hosszú idő óta, talán most sikerül... (a hajszínemen már elkezdtem a kísérletezést) úgy terveztem, hogy ha visszafogyok a második terhesség után, kisöpröm a szekrényemet és valami nőiesebb irányvonalat lovagolok meg. a visszafogyás megvolt, de a kisöprést elnapoltam anyagi okok miatt és csak apránként fogok bele a stílusváltásba. ha valaki farmerben látna ezután, nyugodtan emlékeztessen a fogadalmamra (kivéve, ha magassarkúval hordom) :-)))
(éppen akartam írni, hogy összejöhetnénk 1x gyerekestől, de ahogy olvasom, fordítva vannak a hétvégéink, nálunk most van apjánál Csibe...)
Tényleg, tettetek újévi fogadalmat? (azon kívül, hogy mindenki full optimista lesz? :-)
Én azt, hogy újra kezdem a mozgást, nagyon hiányzik, egészen pontosan ma du. 5 órakor lesz egy olyan óra, amire elmegyek, szóval ha még fél5 körül is itt írogatnék, akkor zavarjatok el, jóóóó? ;-)
nekünk is tök jól indult az év, szóval én is full optimista vagyok. nem egészen szabályosan hajtottam be valahová és ezt illetékesek észre is vették, de aztán hamar kiderült, hogy az illetékes egyedülapa és míg én győzködtem, hogy büntessen csak meg, mert az a dolga, addig ő azt hajtogatta, hogy nem akar jobban kitolni velem, és ő pedig nem fog megbüntetni. végül ebben maradtunk és mehettem szánkózni a gyerekekkel :-)))
Szóval úgy történt az eset, hogy a bőröndöket bepakoltam+Csibét is az autóba és elindultunk haza Zalába...éppen a Rakparton autóztam, amikor hívtak. Azt hittem, szívatás, de nem :-) Igaz, kemény 4 órát tartott az ügylet (minden egyedi, mindent ott írtak meg helyben), Csibe rosszul viselte, de azért zárásra meglett...a soooooooooooooook pénz a számlámon van már (zárolva), még 4 "gyors" kör hétfőn és vége...ki hitte volna...
(azért mondanom sem kell, hogy tegnap estére sikeresen benyaltam valamit, az éjfélt csak dideregve bírtam kivárni, most éppen lábadozok - míg a család kirándul a mínusz sok fokban - nade ezen már nem csodálkozom...)
Én tutira optimistán nézek az elkövetkező 12 hónapra, ez tutibiztos :-)
Valami bulibeszámoló? Van, aki azért kirúgott a hámból?
Nagyon boldogot! Jó ha nem lesz nálad laptop. Holnaptól már nálam sem.
Framboos! De vannak, és néha velük is megyek, de legtöbbször nehéz az én dolgaimhoz alkalmazkodni, plusz egyik sem magányos. És az ízlésünk tem 1005ban egyforma;) Sőt egykét koncertre néha még egy volt pasi is elkísér, tendenciában igaz az egyedüljárás, úgy értem, hogy ha noncs más, akkor is elmegyek.
Koradélutánozás: nna, azt én jól szervezem, sokszor hazaamegyek nap közben (olyankor nem ebédelek), aztán vissza. Azt hiszem ez működni fog akkor is amikor nagyobbak lesznek! Remélem legalábbis.
Hajrá Cöge, hátha az utolsó pillanatban beesik az a hitel (az országot ismerve mondjuk... :() ! Mindenkinek BÚÉK, mi is megkezdjük az utolsó etap bulit (Sára ma 5 éves :)). Már vége lehetne... :)
elsőként szeretnék minden topiklakónak és RO-nak nagyon boldog új évet kívánni, én laptop-mentesen búcsúztatom (ezt az ultrasz@r) évet, nemsokára indulunk tesómékhoz.
Kívánom, hogy mindenkinek úgy sikerüljön a jövő év, ahogy szeretné, vagy pont olyan jól, mint az idei, vagy sokkal jobban! :-)
(nekem ma délben van a lélektani határom, ha addig nem hív a bank, akkor nagyjából teszek az ezévi hitelügyletemre, nem vagyok hajlandó többet idegeskedni rajta, elfogadom végre, hogy ez az utolsó pár nap is a szívatásról szól...majd 2 nap múlva jobb lesz. jobbnak kell lennie :-)
Szerinted még újévig elmegyek vele? Lehet azért is, ha sokat mentem? Hajnali 6-tól este 9-ig feszített tempó, nehéz súllyal, mindezt marha hidegben. Most viszont elmegyek aludni, mert 48 óra után ájuláshoz közel járok :)
