Hehe, én a szeretetet (és a vonzódást úgy általában) úgy szoktam elképzelni, hogy ilyenkor az ember tulajdonképpen önmagát fedezi fel a másikban, és ezért amikor "jót" cselekszik, törődik a másikkal, saját magának tesz jót, kedvez vele. Szóval naná, hogy egoizmus! :] Aránylag empatikus ember szoktam lenni, vagyis bele tudok érezni mások (akárki) gondjaiba, bajaiba, de a túlélés érdekében kifejlesztettem egy biztonsági kapcsolót, amivel tojni tudok mások bajára. Muszáj. Ignorance is bliss.
Maharshi? Nem hallottam még róla, de az idézet alapján nem hiszem, hogy nekem való. :] Én sokkal megvilágosodottabb vagyok nála, mert még kevésbé akarom/tudom elmondani, hogy milyen az. Hát minek olvassam egy amatőr visszaemlékezéseit? (Titkom: idejekorán [csettint]ettem... ;])
"Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe."
Hát nem is. Zsidó gyakorlat, hogy a zsinagóga egyik elkülönített részében (kis szobában) pénzt dobnak be egy ládikába, perselybe, akármibe. Vagy akinek szüksége van rá az elvesz belőle. Így az adakozó nem esik a büszkélkedés csapdájába, a rászoruló pedig nem érzi magát megszégyenítve.
Zealander a térdére ülteti Req999-et és elkezd mesélni.
Szal': Ha a reinkarnációt elfogadjuk alapnak, akkor az embör mikor még nem születik le, egyfajta jelleggel bír a valós énjével amit sok néven neveznek a különféle vallások. Hogy egy ismert és tán közös definícióval éljek, ez nem más mint a Crowley féle Akarat vagyis az Őrangyal, aki nem mááás mint a felettes énünk. Ez fontos!
Most képzeld el, hogy megfogansz és egyszer csak, hipp-hopp a szülőcsatornában találod magad. Hosszas kínlódás után a világrajössz és a felettes éned beöltözik afféle álcaruhába, hogy mint Mátyás Király álruhában járja a mundán világot. Miért? Aszongyák azé', hogy így lehetőség legyen mindenféle érdekesség megtanulására. Ez nagyon, nagyon fontos!
Zealander befejezi a mesélést, lerakja Req999-et a földre, majd ad neki egy szép nagy nyalókát.
Menj szépen játszani, de ha meglátom, hogy megint a macskát kínzod!!! Gyerekek...[mosolyog]
Miért nem reklámozza esetleg valaki a karitatív természetét? A természet "szigorú" törvényei alapján kezdek gondolkodni.
Mindennek oka van, és minden azért történik, hogy a cselekvő fennmaradjon, életben maradjon, lehetőleg gyarapodhasson.
Minek megy valaki Iránba segíteni, amikor mehetne a szomszéd faluba is, mert ott is találna kellő számú nyomorultat? Nyilván azért, mert megteheti. Van rá lehetősége, főleg anyagi lehetősége, de természetesen nem érdemes kifelejteni a ráfordított időt, ha valaki személyesen is a tiszteletét akarja ott tenni.
Ha kitudódik valakiről, hogy van pénze, főleg olyan luxusdolgokra, mint az irániakon való segítés, mire hivatkozzon, amikor az adóhivatal vagy a kölcsönért kunyeráló rokonok, barátok felkeresik? Talán jobb az ilyesmiről hallgatni.
Vélhetőleg akik nagyokat nyernek a különféle szerencsejátékokon (mondjuk lottón), azért nem reklámozzák magukat, mert esetleg fölkeresi őket a fúrógépes ember, aki először szépen elkéri a pénzüket, és ha nem adják, esetleg a nála levő fúróval helyes lyukat sikerít az ember térdkalácsába, ami fölöttébb fájdalmas és meggyőző érvelési technika.
A hatalom megtartásához is erő kell, és az egyik lehetőség, hogy szürkébbnek mutatom magam, mint amilyen valójában vagyok.
Persze ideszámíthatjuk még azt a fajta önigazolást, ami a mártírszereplési vággyal társítható. Az ilyen ember félig-meddig mazochista, örömét leli a szenvedésben, lemondásban, és ha elmondaná másnak, csökkenne az "önzetlenségi" faktora, és hát persze Jézus is javasolni merészelte, hogy csöndben adakozzanak a hívei. Nem mernék rá fogadni, hogy ez csak Jézusnak jutott az eszébe.
Őszinte részvétem barátom. Sajnos a hülyeség mindig eléri az embert. A legdühítőbb az, amikor olyanokat szekálnak akiket kedvelünk. Egoizmus mi? Na és ha nem lenne ez? Vállunkat rándítva tojnánk barátaink bajára s gondjára?
Osho: azt nem olvastam, hogy mit írt az öreg a halálról, de bepótolom. Oszt' beszélhetünk róla ha érdekesnek találom. Maharshi bácsi könyvét ismered? Szvsz ő írta le a legjobban az ego mizériát. Róla tudni kell, hogy egész életét egy kis templomban töltötte el, afféle megvilágosodott remete volt. Ő maga soha nem írt könyvet, egy ámerikai cháver jegyezte le mondásait. Remek válaszai vannak a kisöregnek.
Ámerikai: Mester, Mester!!! Mongya má' el, hogy milyen überállat érzés a megvilágosodás!
Maharshi: Hááát..elmondom én fijam! Izé..szóval...nem t'om. Látod! Ilyen a megvilágosodás! Na.
Az nem jelent semmit, hogy csendben teszi, mert ott "belül az ego hangicsál". Most egy klasszikust idéztem, azaz magamat:) Öhm. Beeezonyára vannak mindenféle ilyen és olyan segítőkész emberek, de nehogymá' azon múljon, hogy valaki csendbe' tegye a dolgát. (A hangoskodókat, mellveregetőket én sem szeretem, de ne sarkítsunk.) Szerintem a segítségnyújtás teljesen vallás független. A vallás max hozzáad valamit, de el is vehet.
DE van egy másik fogalmazása is. Az ego a jelen életünk személysége. Az önvalo, vagy selbs, vagy athman az örök életünk "személysége" HA a kettö összeolvad, mindent látunk és tudunk a világrol, és valoban, ha az egot akkorára fujjuk, hogy minden belefér, akkor is mindent látunk a világbol...
Továbbra se értem, mit akartál közölni az irániakon segítő keresztények említésével. Biztos nem azt, hogy aki nem segít, az biztos nem keresztény, mert nem elég irgalmas...
Mi a különbség a jézusi önmegtagadás és a "keleti egóról" való lemondás között? Az én értelmezésemben az ego, a tudat egy független "szemlélőpont" a létezésben, az a valami, amitől az egységből ki tud válni, önállóan létezni tud a "másik" (nézőpont), amivel felfoghatja az önnön létezését, mert van mihez, van máshoz viszonyítania. (Bármi relatív csak legalább két szereplővel képzelhető el.) Amíg ez a "kettősség" vagy "többség" létezik, amíg nincs valódi egységtudat, addig a "korábban" azonosként, egylényegűként létezőket "más"-ként fogja fel. Ahhoz, hogy ne valamiféle jehovatanúja módon szembefordulva a "normális" élettel menjen a "gyűlölködés", szerintem az a felismerés (vagy elismerés) szükséges, hogy az egyén felfogja: azzal, hogy visszaolvad a mindenségbe, nem szűnik meg, csupán a magányosságát veszítheti el, ami innen, a szenvedésteli létezésből nézve nem tűnik rossznak, főleg hogy azokkal a dolgokkal, amiknek a létezése örömet szerez nekünk, "odaát" is találkozunk, sőt, egyek leszünk. Énatiedteazenyém, de ásókapaSE. Az egységgé váláshoz két utat látok: az egyik a mindenről való lemondás, az ego elsorvasztása, a másik pedig ennek az ellenkezője, az ego felpuffasztása, és ekkor jön az a vicc, hogy a semmi azonos a mindennel.
A "meggyűlöli" szó szerintem is rossz, de elég sok kézen-nyelven át olvashatjuk ma a Bibliát, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy az a tanítás "eredetileg" nem is szólt semmiféle gyűlölködésről, hanem inkább valamiféle elhatárolódásról, és egyszerűen csak valamelyik buzgó szövegíró értetlensége miatt alakult át gyűlöletté. Talán ehhez még érdemes hozzátennem, hogy eddigi ismereteim alapján a Biblia (az Ó- és az Újszövetség egyaránt) amolyan "klasszikusok diszkóritmusban" csipegetés a korábbi világnézetekből, és emiatt van ez a nagy trükközés vele, de akkor éppen el tudták adni a gyűjteményt, már meg már ciki volna beismerni, hogy mennyire félrement a szekér.
Ja, és pont az a lényeg az egészben, hogy Iránba menni, meg mindenféle jótékony dolgot cselekedni lehet ám irdatlan nagy egoval is. Kivétel, ha ezt csendben teszi valaki. Na az valóban egotlanság. De még mindig ott van a nagy különbség, hogy a keleti "egotlanság" épp hogy nem cselekvésre ösztönöz. De én sem akarok ebbe mélyebben belemenni.
req999 és Zea: ti nagyon figyelmetlenül olvastatok engem. Én is azt írtam, hogy nem csak keresztények mennek. Szó szerint:
"Az igaz, hogy nem csak keresztények mennek oda segíteni, mégis, aki keresztényként megy oda, az nyilván a saját hitétől vezérelve megy."
Ami pedig az ego-t illeti: naná hogy van szó Jézusnál önmegtagadásról! Csakhogy ez egyáltalán nem ugyanaz, mint a keleti "ego" fogalom.
Ahhoz, hogy valaki megtagadja, vagy "meggyűlölje" saját magát, családját - igen erős ego szükségeltetik. Milyen érdekes, hogy maga a szó is: "meggyűlöli" - elég erős egot feltételez.
Zealander: Valóban lényeges a humorérzék, ebben a legmesszebbmenőkig egyetértünk. Örültem a találó és jópofa szövegnek, főleg hogy nemrég bemutattad IRL is, és már akkor is nagyon tetszett. Most talán azért nem volt érezhető részemről, hogy valóban tetszik a poén, mert a nagyon távoli rokonságom egy hitgyülis tagja még egy hitgyülishez mérten is megdöbbentően és vérlázítóan pondró módon viselkedett egy hozzám közelebb álló rokonommal, és emiatt épp nincs igazán cifra kedvem. De azt hiszem, érdemei elismeréseképp szögesdróttal fogom kikötözni az illetőt egy mindentől távoli erdőben és zsilettpengével fogom szép lassan lenyesegetni róla a különféle darabkáit, amikkel attól kezdve táplálkozni fog. A sebeket természetesen só bedörzsölésével tervezem emlékezetesebbé tenni. Persze nyilván csak viccelek, és nem is gondolom komolyan, elvégre hülye lennék ezt megírni egy publikus fórumra úgy, hogy könnyen visszanyomozható vagyok, hiszen sosem rejtőzködtem. Mindegy, szót sem érdemel, csak kicsit fel vagyok háborodva, és talán nem figyelek mostanában annyira, mint szoktam.
Oshóra visszatérve, ugyan általában kedvelem az öreget, de sokszor elegem is van belőle. Amiket a halálról összehazudozott valamelyik könyvében, az nagyon fölidegesített. Azt hiszem, kábé az volt a tűréshatárom, amit az öreg akkor és ott átlépett. :]
Sophia_: Írod, a keresztényeknél nincs olyan, hogy "ego", és nincs "megvilágosodás", helyette van a "megtérés".
Aszongya a Lukács, hogy:
14,26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
[...]
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Ugyan miért olyan tökjó Jézus szerint lemondani mindenről, a javakról és a szeretteinkről is? Állítólag ez a srác hiperjóságos volt, mégis, mifenére gondolhatott ezzel? Hát, talán épp arra, hogy az a bizonyos tudat, ami az istenhez hasonlatosság teszi az embert (vö. Móz1 1,2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. [...] 26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;), az akár EGY is lehet, tehát az, hogy mi, emberek különállóknak tartjuk magunkat, az a bizonyos szűrő miatt van, amiről itt korábban szó volt. Ha valaki legyőzi ezt a szűrőt, nem ragaszkodik az egyénekhez, még saját magához sem, az visszajut az "egy"-be, ahol eleve mindenki és minden ott van, csak úgy sokkal jobb minden.
Ez az okfejtés valóban annyira távol állna az egótól és a megvilágosodástól?
Azt igazából nem értem, hogy az iráni bajbajutottaknak szóló segítségnyújtáshoz mi köze van Jézusnak. Feltételezem, más vallású emberek is segítenek, ha tehetik, és van olyan "Jézus-hívő", aki nem segít. Na, közben látom, hogy Zealander ugyanezt írta... Vajon mér' kedvelem én ezt a Zembert? :]
Miért ne lenne a keresztényeknél olyan fogalom, hogy ego?? Tudtommal az ego nem vallási, hanem pszichologiai fogalom. Az már más kérdés, hogy a New age kisajátitotta, és néhány? mester? ezzel operál...
Én ilyet nem mondtam, hogy egy guru mellett nyugi van. Szép is lenne:) Azt Christian-ra mondtam. Olvasd csak el újra az Osho idézetet!
Szvsz a Bibliában is megtalálható az egó fogalma, persze máshogy nevezik a kölköt, de felismerhető. Itt főleg az Újszövetségre gondolok, ahol a tudást, okoskodásnak mondják, a bölcselkedést balgaságnak. Farizeuskodás. A "modern" ezo-s ego-t is így szokták magyarázni, Christian is kitért erre, hogy mit se számít mások okoskodása, mert az csak a sajátja, a saját szűrőjém ment át, bla-bla-bla.
Szerintem rengeteg ember megy segíteni, aki meg egyáltalán nem keresztény. Az a keresztény aki meg esetleg nem megy, attól még keresztény marad. Bárki aki segíteni megy az jó ember, de aki nem az sem rossz. Izé. Érted:)
(Amikor az egyik barátomnak akartam felolvasni a beszámolótokat az előadásról, igencsak akadozott a dolog, mert képtelen voltam egy-egy mondatot végigolvasni a nevetéstől - erről ennyit:)
Szia req999, nagyon tetszik az okfejtésed, de azért lényeges különbség van abban, hogy kereszténység, vagy egy modern guru.
A guru - ahogy Zealander is mondja - mindenekfölött határtalan nyugalmat kínál föl neked, míg "Jézus követése" - már aki ezt igazán komolyan akarja venni - igencsak magával hozza a felkavaró dolgokat.
Hogy csak egy aktuális példával éljek: itt van most az iráni katasztrófa. Az igaz, hogy nem csak keresztények mennek oda segíteni, mégis, aki keresztényként megy oda, az nyilván a saját hitétől vezérelve megy. Vagyis számára ezt jelenti a "Krisztus követés".
(Csak megjegyzem, hogy én irígylem és csodálom ezeket az embereket.)
Ugye te is érzed a különbséget?
Üdv: Sophia
Ja, és a keresztényeknél nincs is olyan fogalom, hogy "ego":)
Most méééér? Nálam komoly "szintmérő" az idétlenség, a humorérzék. Enélkül nincs megvilágosodás:) Erre a jó példa mikor Frater Nex meglátott egy Osho könyvet, aminek a borítóján az említett úriember van nagy szakáll, meg minden:) Nex lakapta a könyvespolcról és aszongya:
- Milyen huncutul csillog a szeme! Na erre kiváncsi vagyok, hogy miket írt!
"Körülbelül a harmadik alkalommal kérdezem: miért, miből gondolod, hogy létezik bármiféle szűrő? Ha létezik: miből gondolod, hogy meg lehet tőle szabadulni, és azzal nem egyszerűen csak megsemmisülsz? Egyáltalán minek kapálózni? Úgyis mindenki meghal, a halottaknak pedig nincs egójuk."
Ebben a témában Osho apánk írt egy nagyon jót. Valami ilyesmit:
"Ha mondok valamit és bólogatsz rá, az nem jó. Ha megráz téged az jó. Ha összedől tőle a világod az mégjobb. Ha összecsapnak feletted a hullámok az a legjobb."
Ezt nevezik a misztikusok között a Lélek sötét éjszakájának is, ha mond ez számodra valamit:) Langyosvízben lubickolni biztos jó, de nem visz előre.
Christian viszont pont a langyivizet adagolja, a mai igényeknek megfelelően. Csak semmi izgalom, semmi felzaklató. Mosoly, mosoly, mosoly!
"Mondjuk valaki tudja a tutit. Aztán elmondaná neked. Mitől hinnéd el?"
Attól, hogy jól és hihetően mondja, és nem beszél mellé. Amenyiben létezik objektív valóság, akkor arról lehet beszélni.
"Hogyan lehetne a szűrőn át érthetőnek maradni, ha a szűrő torzít? Égesse le a szűrődet?"
Körülbelül a harmadik alkalommal kérdezem: miért, miből gondolod, hogy létezik bármiféle szűrő? Ha létezik: miből gondolod, hogy meg lehet tőle szabadulni, és azzal nem egyszerűen csak megsemmisülsz? Egyáltalán minek kapálózni? Úgyis mindenki meghal, a halottaknak pedig nincs egójuk.
"Attól, mert valaki könyvet ír, meg kiáll egy színpadra, attól még nem biztos, hogy bizonyítani akar."
Igaz. Valószínű, hogy könnyebb könyvet írni és néha előadást tartani, mint kapálni vagy ének-zenét tanítani általános iskolában, és sokkal jobban is hoz a konyhára.
Nézzünk egy szerény becslést! Az előadásból megtudtuk, hogy egy foglalkozás 2 órán keresztül tart, fejenként 2000 HUF. Egy csoportba tartozzon mondjuk 20 ember. Naponta ez 2000 * 20 = 40.000 HUF. Heti 4 alkalommal tehát hetente 40.000 * 4 = 160.000 HUF. Egy hónapban 4 hét szokott lenni, tehát 160.000 * 4 = 640.000 HUF. Tényleg ügyes, megspórolja a terembérletet is és nem dolgozza halálra magát. Elismerésem, jól csinálja!
"Azt gondolom, ha valaki olyan tudással él, ami több (jobb, magasabb szintű, stb.) mint a többi emberé általában, azt addig fogják nyaggatni, amíg el nem kezd valahogy megnyilvánulni, tanítani."
Ide kívánkozik a népies közmondás Katáról meg az ő táncba invitálásának nehézségeiről. Vagy szegény AJC-t netán fegyverrel kényszerítik a prédikálásra?
"Ezzel együtt legalább három könyvét láttam már boltban."
Az egy dolog, ha valaki saját maga ír könyvet és előadásokat szervez(tet), az meg megint más, ha valakinek a rajongói írnak könyvet az összegűjtött szövegeiről, és kéretlenül is odamennek az otthonául szolgáló helyre. Egyébként ha én nem akarok valakikkel beszélni, akkor frappánsan és egyszerűen nem beszélek velük. Egy idő után majd szépen leszoknak arról, hogy piszkáljanak.
"Azt meg miből állapítod meg, ha valaki ücsörgő? Vagy azt hogy igazi kereső? Mi az, hogy kereső?"
"Szagról". Ücsörgő az, aki vegetál, aki elvan valahogy, és várja a sült galambot. Kereső az, aki megkeresi a galambot, megsüti és megeszi, aztán vagy jóllakik, vagy sem. Az ücsörgő képes a csordával tartani, arra megy, amerre épp divatos, még akkor is, ha ez számára nem előnyös. A kereső erre képtelen. Az sem mindegy, hogy valaki hajlandó-e, képes-e magát megváltoztatni a remélt cél érdekében, vagy inkább olyan célt keres, amit valóban el tud érni.
"Buddha, mielőtt buddha lett volna, volt olyan időszaka, amikor aszkéta volt, és nem szólt senkihez, meg volt olyan is, amikor gazdag pasi volt, csomót kártyázott, és valami csajjal élt együtt. Akkor ő most kereső volt, vagy sem? Vagy csak élete bizonyos szakában?"
Van egy film Buddháról, Keanu Reeves főszereplésével ('A kis Buddha' a címe), elég jó, nézhető film. A mesebeli Buddha, bármely más emberhez hasonlóan, amíg elégedett volt a világával, nem akart változtatni rajta. Amíg királyfiként gazdagságban élt, és nem tudott a nyomorról, az öregségről (az apja intézte így, hogy óvja a fiát), eszébe se jutott, hogy az idilli életének valaha is vége lehet. Aztán egyszer öreg, beteg embereket látott, és szembesült azzal, hogy az ember halandó. A pusztulás elől menekülni igyekezve remetének állt, de az se tetszett neki, és úgy érezte, számára az a tuti, ha az "arany középutat" választja, és egyúttal megszabadul a vágyaitól, és így majd kikerül az örök körforgásból, és nem kell újjászületnie soha többé.
A mesebeli Buddha úgy tűnik, kereső volt: kipróbált különféle módszereket, világnézeteket, de nem elégedett meg, csak akkor, amikor érezte, hogy rátalált arra a világnézetre, ami valóban neki szól.
A "valódi" emberek esetében nem tapasztalok ilyen keresést. Belekóstolnak egy-két technikába, tanításba, megpróbálnak megfelelni neki a tanításoknak, de lusták, és leragadnak valahol, aztán csodálkoznak, ha idegbetegek, boldogtalanok lesznek. Az ilyenek védik leghangosabban a "gurujukat", hiszen ha nem tennék, saját maguk előtt kellene beismerniük, hogy mennyit pocsékoltak.
Aleister Crowley úgy fogalmazott, hogy mindenkinek van egy "isteni akarata", és az egyén akkor érzi jól magát, ha aszerint cselekszik, amit a valódi akarata "diktál".
"Aha, amennyiben definiálod nekem azt, hogy mi a kereszténység."
Dióhéjban: a keresztények abban hisznek, hogy a világ valamiféle felsőbbrendű akarat, felsőbbrendű terv részeként létezik, mindennek oka van, és a végső ok, mindennek az eredője egy "pontban" egyesül, ami/aki a világ folyamatosan aktív teremtője is. A létezés szenvedéseit (betegségek, halál stb.) részben az eredendő, mindenkire érvényes bűn következményének tartják, részben pedig az ördög tevékenykedésének (amit szintén a bűnnel kapcsolnak össze). A keresztények hiszik továbbá, hogy eljött a megváltó, akinek az útmutatásait (amik a teremtő játékszabályai is egyben) betartva meg lehet szabadulni a szenvedésektől és el lehet jutni a paradicsomba, abba az állapotba, ahol nincs szenvedés. Az útmutatások közé tartozik többek közt a személyiségről, az anyagi világról való lemondás (vö. korábbi Jézus-idézet!).
"Maugli, attól mert nem emberek között nevelkedett, még nem egótlan"
Vagyis az ego-krampusz eredendő bűnként is fölfogható. Mindenkire érvényes, a puszta létezésből ered.
"Ő is képes rá, meg bárki más is."
Akkor minek AJC, miért épp ő? Egyáltalán minek az "egótlanságra" törekedni? Honnan tudod, hogy az jó, vagy hogy egyáltalán lehetséges? Miben más az az állapot?
"Maximum azért jó egy külső katalizátor, mert a jelenlétében könnyebb megélni, emlékezni erre az állapotra."
Tudatosan emlékezni a tudat nélküliségre? Miért gondolod, hogy AJC alkalmas a katalizátori szerepre? Mi garantálja, hogy az a "katalizátor" valóban segít, és nem csak a ego-krampuszod kreálmánya, hogy még több szűrőt aggasson rád?
"Meg tudod mondani, mi a különbség a kereszténység és a te világnézeted között?"
Aha, amennyiben definiálod nekem azt, hogy mi a kereszténység. Mert akkor még az is kiderülhet, hogy keresztény vagyok. :)
"Azt írtad, hogy még egy Maugli se képes "egótlanul" létezni. Viszont azt is írtad, hogy lehetőség van megszabadulni ettől a rossz állapottól. Ebből az következik, hogy valamiképp "nyitni" kell a rendszeren, tehát külső segítségre van szükség. Mit értettem félre?"
Nem azt írtam, hogy egy Maugli se képes, hanem azt, hogy Maugli, attól mert nem emberek között nevelkedett, még nem egótlan. Ő is képes rá, meg bárki más is. Nem feltétlenül kell hozzá külső segítség, sőt a folyamat mindenképpen a sajátod, tehát Te végzed el magadban az átalakulást. Maximum azért jó egy külső katalizátor, mert a jelenlétében könnyebb megélni, emlékezni erre az állapotra. De ő nem tehet, nem is tesz ezért semmit.
Kicsit olyan ez, hogy berúgni csak Te tudsz, max. könnyebben megy, ha egy házibulin vagy, és nem egyedül. De a tevékenységet Te végzed.
Elnézést, egy darabig el fog tartani a válaszadás. Ez az időhiány miatt van, de ami késik...
Hogy miért NE bizonyítaná? Mégis hogyan? Mondjuk valaki tudja a tutit. Aztán elmondaná neked. Mitől hinnéd el? Csupa nagybetűvel mondja? Hogyan lehetne a szűrőn át érthetőnek maradni, ha a szűrő torzít? Égesse le a szűrődet? Amúgy szerintem van ilyen, csak aki ezt meg "tudja" csinálni, az sose akarja ezt, csak jön "belőle" az "igazság" akkora erővel, hogy ha hagyod, akkor átmegy.
Attól, mert valaki könyvet ír, meg kiáll egy színpadra, attól még nem biztos, hogy bizonyítani akar.
Azt gondolom, ha valaki olyan tudással él, ami több (jobb, magasabb szintű, stb.) mint a többi emberé általában, azt addig fogják nyaggatni, amíg el nem kezd valahogy megnyilvánulni, tanítani. Persze, erről még nem lehet a mestert felismerni, mert ugye ugyanezt teszik a csalók is.
Volt olyan mester, aki egyáltalán nem akart tanítani, aztán az emberek szépen körbeépítették, csináltak egy ashramot köré, odaözönlöttek, könyveket írtak abból, amiket mondott. Én meg láttam egy videófelvételen, amikor szépen belemondja a kamerába, hogy "Ne gyertek ide! Mindenki maradjon otthon!".
Ezzel együtt legalább három könyvét láttam már boltban.
Azt meg miből állapítod meg, ha valaki ücsörgő? Vagy azt hogy igazi kereső? Mi az, hogy kereső?
Ha jól emlékszem (hiányosak az ismereteim) Buddha, mielőtt buddha lett volna, volt olyan időszaka, amikor aszkéta volt, és nem szólt senkihez, meg volt olyan is, amikor gazdag pasi volt, csomót kártyázott, és valami csajjal élt együtt. Akkor ő most kereső volt, vagy sem? Vagy csak élete bizonyos szakában?
Igen, nehéz a "szirupos mátrix elvesztése" valóban, de az emberi húsruha levetése is, ha az illúziótól fenntartja látszatát fájdalomfantom testvére.:) Akkor inkább a szirup.
Megismétlem a kérdésem: miért NE bizonyítaná? Miből állna? Ha valaki le tudta vetni magáról azt a bizonyos szűrőt, a legcsekélyebb erőfeszítésébe se kerülne, hogy úgy mondja el a tapasztalatait, hogy az a szűrőn át is érthető maradjon, elvégre ugyanazt tudja, amit addig, csak most már kötöttségek nélkül. Ha pedig valaki ír egy könyvet és kiáll egy színpadra, az már eleve bizonyítani próbál, szóval...
"Gondolod, hogy vannak okosak, meg vannak tévúton járók?"
Miből derült ki számodra, hogy én esetleg így gondolkodnék? AJC is azt mondja (néha), hogy nincs "jó" és "rossz". (Azt is mondja, hogy ezek szubjektív fogalmak?) Nem kell ahhoz cukrásznak lenni, hogy megállapítsuk egy süteményről, hogy odaégett. Elég, ha már ettünk vagy láttunk máshol/máskor "igazit", még ha az csak valamiféle platóni igazi is. Nekem inkább úgy tűnik, hogy vannak a keresgélők, és vannak az ücsörgők, és általában hamar kiderül, ha egy ücsörgő keresgélőnek próbálja kiadni magát -- és fordítva.
"Nem pontosan értem, hogy egy huszárvágással miért soroltál be engem a keresztények közé"
Ha figyelmesebben megnézzük, talán láthatjuk, hogy rámutattam a párhuzamokra, és feltettem a kérdést: miért nem kereszténynek vallod magad. (A magukat kereszténynek mondók túlnyomó többsége egyébként valóban birka, de ennek semmi köze a kereszténységhez, és ezek a birkák akárminek vallanák magukat, akkor is birkák lennének.)
Meg tudod mondani, mi a különbség a kereszténység és a te világnézeted között? Lényegi, nem pedig formai különbségre gondolok természetesen.
"Én egyszer sem állítottam, hogy bárki kell ahhoz, hogy "megszabadulj"."
Azt írtad, hogy még egy Maugli se képes "egótlanul" létezni. Viszont azt is írtad, hogy lehetőség van megszabadulni ettől a rossz állapottól. Ebből az következik, hogy valamiképp "nyitni" kell a rendszeren, tehát külső segítségre van szükség. Mit értettem félre?
"AJC-ről sose állítottam, hogy ő ismeri a teljes valóságot."
Akkor ő is az fgshx rabja volna? Mit remélsz tanulni tőle így? Vak vezet világtalant? Egyébként még mindig nem kaptam arra választ, hogy miért és mióta gondolod, hogy létezik az a bizonyos szűrő...
Aztán, mi garantálja, hogy AJC, vagy bárki szűrőtlen valóban drótozatlan-e, és nem csak te hiszed (reméled) annak?
Végül, mi garantálja, hogy szűrőtlenül lehetséges élni? Felfoghatjuk a testet börtönnek is, ami a szegény vért meg a belső szerveket tartja bezárva. Nosza, hámozzuk le a vérről a húst, az ereket, engedjük szabadon, szabadítsuk ki a beleket! Húha... szétfolyt az egész, most már nem ember ez itt előttünk, csak ragadós, nyúlós trutyi... Biztos, hogy ez kell neked?
"Szó sem volt az egó elűzéséről, csak arról próbáltam beszélni, hogy létezhet olyan világlátás, ami nem azon keresztül történik. Nem lett kikiáltva krampusznak."
Bizonyára félreértelmeztem a következő mondataidat: "Ebben élni azért "jobb", mint a hétköznapi valóság, mert valóban azt éled, ami van. Nem a rávetített képeket nézed." (232)
Én azért neveztem krampusznak, mert a világnézetedhez hasonló kereszténységben kitalálták a "Sátán" fogalmát, aki egyfajta ellen-isten, bűnbak, aki univerzálisan minden rosszért felelős, mentesítve és tisztára pucolva ezzel a mégis mindenhatónak kikiáltott Istent.
"Szó sem volt senki tanításainak való engedelmességről."
Akkor a szűrőtől való megszabaduláshoz semmiféle (életmód)változtatásra nincs szükség? Bárki elérheti ezt önállóan, akár egy Maugli is? Mégsincs az ég világon semmi szükség AJC tevékenységére, és fölöslegesen fizetnek neki?
"A vallásokról eddig még egy szó sem esett legalább is az elmúlt pár nap beszélgetésében."
Meg tudod határozni, mi a "vallás"?
"A mézesmadzagról pedig nem mondtam, hogy meg kellene szabadulni."
Mégis "jobb"nak tituláltad az "ego" nélküliséget. Ez nem vágyódást jelent?
"több ezer hozzászólás megírása után már biztosan leszűrtél egy csomó dolgot az emberek ostobaságáról"
Leginkább azt tapasztaltam, hogy a többség megelégszik a sekély vizekben evickéléssel, és baromira nem akar elérni semmit, de azzal áltatják magukat és másokat, hogy úszóbajnokok. Ha pedig valaki rámutat, hogy csak áltatják magukat, jön a vicces "de sötétbunkóóóóó vagy" szöveg.
"Mert gondolom, van valami célod azzal, hogy pont ebben a témakörben nyomulsz ennyire?"
Ha a témakör alatt a vallás-filozófiát érted, érdekel, hogy ki hogyan látja a világot. Érdekel, hogy mit lehet megtudni a világról és mi az, amiről csak feltételezéseink lehetnek.
Ha a témakör alatt AJC dolgait értetted, teljesen véletlenül kukkantottam be ebbe a topicba, és felkeltette az érdeklődésem, amit itt olvastam, hogy van egy kortárs magyar illető, aki könyvet írt, és az sokak szerint nagyon jó. Én utánajártam a dolognak, és azt tapasztaltam, hogy bármennyire is kortárs és bármennyire is magyar ez az illető, nem hiteles, nem elég jó, de a képmutató hívei remekül tudnak idegeskedni, anélkül, hogy képesek lennének a beszélgetésre.
Bárhogy is értetted, szeretném, ha világosan kiderülne, hogy én nem "legyőzni" akarok bárkit, hanem megismerni mások gondolkodásmódját, világnézetét. Ez persze élveboncolás, afféle Mengele-munka, de engem ez nem zavar, és nem fogok leállni puszta udvariasságból. Ha fáj, tessék visítani! Sokat segít azonban, ha a kérdéseimet nem söpörjük szőnyeg alá, mert az is jó válasz, hogy "nem tudom", vagy hogy "mert nekem ez így esik jól" és ilyenek.
