Dr. Kovalenko természet gyógyászat is kiváló az ő tüi segítettek az évek óta tartó derék fajdalmon. Dr. Mohácsí a térdem rakta rendbe, ő pár válogatott mellett is szolgált korábban .
Dr. Mohácsi Székesfehérvár kiváló orvos - Kormos Géza csontkovács Hatvan, apám nem bírt járni annyira fajt neki, helyre rakta a csípő lapát csontot és megszünt a fájdalom.
Pár éve elment derékfájás miatt ortopédushoz. Az megvizsgálta, és megkérdezte, hogy fut-e. Azt nem, de rendszeresen focizik. Van-e gond a bokájával? 25 évesen megrándult az egyik, azóta gyengébb, vigyáz rá, de néha újra kibicsaklik.
Mivel az egyik bokájára "vigyázott", a másikat jobban terhelte, ebből lett hosszú évek alatt derékfájás. A doki elküldte gyógytornászhoz, megerősítette a bokáját, a derkfájás elmúlt.
Tudtok ajánlani jó szakembert/teamet derékfájás okának kiderítésére, kezelésére (manuálterapeuta, kiropraktőr, esetleg csontkovács)? Olyat, aki nem azzal indít, hogy a "futást felejtse el!" :)
Segítségeteket szeretném kérni "túra gps" ügyben. Az elmúlt években jó pár teljesítmény túrán részt vettem ill. a terepfutásba is bele bele kóstoltam. Alapjában jó térkép, itiner olvasónak tartom magam, de a nehezen követhető vagy hiányzó jelzések miatt utálok felesleges utat megtenni, nem is beszélve az időről. Több alkalommal találkoztam olyannal a gps track-et használt és nekem is megtetszett.
Kérdésem, hogy egy-egy privát túra/futás vagy szervezett rendezvény során mennyire hozzá férhető, az adott útvonal track-je? Illetve ha mondjuk gondolok egyet, hogy másnap elmegyek egyet futni, akkor van-e olyan magyar adatbázis, ahol könnyedén tudok szemezgetni az útvonalakban és nem nekem kell térképen keresgetni.
A Garmin e trex 10 (borzasztó puritánnak gondolom) ill. a e trex20 néztem, ez utóbbival szimpatizálok. Esetleg vélemény erről vagy javaslat más gyártó?
Én viszont pont azt éreztem, hogy nincs velem az erő. Valahogy megcsinálok mindent mint eddig, de mellette azt érzem, hogy valahogy nem megy. Gyorsabb évek óta nem tudok lenni, pedig idén még arra is vetemedtem, hogy ilyen edzésfeladat-féleségeket csináltam. Persze nem hatott semmit. Lehet magasra tettem a lécet idén.
Ami komoly változás, hogy mondjuk egy MB után vígan futkozok, bicajkázok egész héten, nincs combfájás, és a versenyeken sem tudok komolyan görcsölni.
Egy M115 után simán nyomok egy 3:34-es börzsönytrailt (nem nevezettek között, mezőny előtt) hétvégi futásnak.
De az meg tiszta vicc, de percre egyforma Naszály-traileket nyomok. Idén beütött az agybaj, és 3p-t kevertem a kosdi nyeregben, így PB lehetett volna, de így personal worst. Itt azért már számol egy futvahuggyozás, ha már így ki vagyok hegyezve? :)
Szóval, ami mostanáig móka volt, hogy tul. képpen elkirándulgatok, és abból relatíve jó helyezéseim vannak a versenyeken, nem tudok előrébb lépni. Pedig próbáltam ezt-azt. De ez nagyon keskeny mezsgye, hogy miért is csináljuk ezt, és mi adja az örömét. Aki családdal, 40évesen 1000más elfoglaltsággal szopatja magát edzésprogrammal, az inkább a sikert keresi, mintsem a kirándulás részét a dologban. Sajnos én meg nem tudom a helyezésekkel boldogítani magamat, csak az időimmel.
Idén a M115 felkészülésekor befigyeltek 100km hetek, csak futottam, és jól be is görcsölt a talpam. Olyan jól begörcsölt, hogy azt hittem egészen októberig, hogy ez talpi bőnye. Aztán elkezdtem nyújtani, és pár hét alatt elmúlt. Tünetek tök azonosak voltak, fáj belül-alul a sarok, nem tudsz vele futni. Pedig csak úgy kell vádlit nyújtani, hogy közben a lábujjakat nekitolod valaminek, hogy felfelé nézzenek (bocs, ezt az okosságot máskor meg akartam írni, elmaradt)
Így legalább bringázgattam, és nem futottam egyáltalán. De jót tett, mert a sárkányosversenyek viszont nagyon jól mentek, talán ez a futkosás (amit csak állóképesség miatt kezdtem el, meg mert hát jó) nagyol elharapózott.
Így idén csak 460óra lett az állóképességi (+mászás, túrázás kb. 50óra, +sárkányrepülés kb. 100óra), viszont majdnem meglett a 200km szint(198,5).
2000km futás, 3500km bringa, és 55km szint sítúra.
A túrasí komoly kihívás, azzal futásnál is sokkal gyengébb vagyok az alpesi gyerekekhez mérten, de nagyfiammal már tudunk együtt edzeni, és ő nagyon lelkesen csinálja. És mikor a gyerekek elkezdenek menni veled, az meg olyan szinten tudja adni a motivációt a köv. 10 évre, hogy borsózik a hátam.
Zserzseli és Csermanek összegzését olvasva én is kedvet kaptam hozzá, persze nálam jóval szerényebb számadatok fognak szerepelni. Ők mindketten jelentős távot és szintet teljesítettek 2016-ban, ezért minden elismerésem nekik.
Nálam ez így néz ki:
Összes megtett táv: 2677 km (kb. 2000 km síkon, 677 km hegyekben)
Összes szintemelkedés: kb. 25000 m
Ez tudom, hogy elég vérszegénynek tűnik, azonban ennek ellenére is eredményesnek ítélem a 2016-os futóévemet. 2015 utolsó pár hónapjában szinte alig futottam valamit, az okokat akkor leírtam. Januárban kezdtem összeszedni magam, a Téli Mátra XL zsinórban tizedik teljesítése volt a start. Egyrészt a hosszabb kihagyásnak, másrészt az Altra Paradigm cipő használatának tudom be, hogy a több éve tartó sarokcsont-fájdalmam egyszer csak elmúlt. Eddig sem erőltettem a hosszabb versenyeket, de 2016-ra ez még jobban igaz volt: a Piros 85 volt a leghosszabb. Több rövidebb versenyen vettem részt, 30-40 km körül, szerencsés esetekben még az abszolút dobogóra is felkerültem. 2007 óta futok terepen, de tavaly indultam először 2000 méter feletti magasságokban rendezett versenyen (Glockner Trail 50 km - ha valakit érdekel, írtam róla egy képes beszámolót). Ez megerősített abban, hogy nem sok keresnivalóm van ezeken a helyeken, persze évente 1-2 ilyen még belefér, de az UTMB és társai továbbra sem tudták felkelteni az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy fantasztikusan szépek azok a helyek. Én továbbra is inkább futni szeretek, ilyen kevés szinttel a hátam mögött talán érthető, hogy nem bírom a hosszú, meredek, gyaloglós emelkedőket. Lassan az ötvenhez közeledve mindössze annyiban reménykedek, hogy a makacs sérülések, vagy betegségek el fognak kerülni, és a jelenlegi formámat még egy darabig tudom tartani, ebből a viszonylag kis mennyiségű futásból.
2016-ban az alábbi rendezvényeken vettem részt:
Téli Mátra XL 40 km
Bükki FUN RUN 35 km
Pilis-Vörös-Vár terepfutás 39 km (absz. 2.hely)
VTM Ultra 50 km
Nagyerdei Terep Maraton Debrecen (tavasz) 42 km (absz. 2.hely)
UTH 55 55 km
Kékes csúcsfutás 11,6 km
Kaptárkövek Trail 28 km
Eged-hegyi terepfutás 30 km (absz. 1.hely)
Mátra 30 30 km
Glockner Trail 50 km42 km
Hargita Trail 42 km
Nagyerdei Terep Maraton Debrecen (ősz) 42 km (absz. 1.hely)
Less Nándor 65 km
Piros 85 85 km
Mikulásfutás Balmazújváros 14 km
Tortúra 65 65 km
Eredményekben gazdag futóévet kívánok mindenkinek!
(zserzseli: azóta sem tudok napirendre térni a Tortúrás élményed felett - eddig azt hittem, hogy ilyen csak az országúti kerékpárosoknál létezik...:)
ubalika76! Tudom hogy nem ma volt hogy posztoltad a Hoka javítós cuccot, de csak most jutottam hozzá hogy a magamén is végrehajtsam eme műtétet és egyúttal köszönöm a részletes leírást is. Minden frankón úgy működött ahogy leírtad és a végeredmény várakozásomon felüli! Szóval KÖSZ mégegyszer a tudást! :D és persze BUÉK mindenkinek :)
Mondjuk en meg egy sufniba sem ferek be, de sztem rosszul olvasod ezt: nem hinnem, hogy barki "fogast" keresne itt, szerintem ez egy kis elcelodes, el nelkul..
Nem kell mindent veresen komolyan venni.. Easy mester, peace and trail!
Zserzseli megelőzött, de mondjuk adtam esélyt ezzel a 31-i 20:20-as évösszegzővel.
Szerettem ezt a futóévet. Sokat mentem, ráadásul nagyon gyakran bejáratott útvonalakat, mégsem volt lélektelen iparosmunka. Az év nagy részében azt érezhettem, hogy az erő velem van. Ez azért egy futó életében nagy jóság, ami a hétköznapi edzéseket, és a versenyünnepeket is meghatározza. Nem volt feladott edzésem, vagy versenyem (legalábbis nem emlékszem rá), és nem volt sérülésem sem (leszámítva egy derékbecsípődést, de az inkább stressz volt, nem futás miatt). Viszont voltak férfias küzdelmeim, összezuhanásból felállásaim, amik akkor és utólag is büszkeséggel töltöttek el. A futás megmaradt a mindennapok részének, amiért nem tudok elég hálás lenni a családomnak. Bár ezügyben van némi lelkifurdalásom, de az év nagy részében hajnali 5-kor keltem, rész vállaltam az iskolába vivésből, hordásból, gyereklogisztikából, nevelésből, családi életből. Szóval nem érzem azt, hogy a futás a család rovására menne, amit szintén az év nagy sikereihez sorolok.
A legjobb élményeim sokkal inkább edzés közbeni pillanatok, érzések, benyomások, de persze ezek nem olyan dolgok, amiket másokkal meg lehet osztani, sem lefotózni, sem leírni, sem elmesélni nem lehet. Például a mai napfényes stroboszkóp a Csúcs-hegy oldalában, visszafele a kálváriától. Vagy a zúzmarás erdő két hete. (Az oly divatos saras dagonyázások nincsenek a memoárban, azokat rühellem tiszta szívemből).
Nem voltam sok versenyen. A köd homályába vész egy VTM, megfakult már az UTH (bár az rémlik, hogy másképp volt jó), viszont élesen belém ivódott az eddigi legnagyobb kihívásom (Buff Epic Trail), és a jó érzésekkel teljesített Piros85.
Jövőre azt tervezem, hogy a futás megmarad a mindennapok részének, a család és a munka mellett. A versenycélok kicsit változnak, mivel közeleg a 40. életévem, és szeretnék egy béoldalgyilkos kihívást. De nem feszülök rá semmire, ahova eljutok, annak örülök. A lényeg, hogy erősödjek, fejlődjek, és hogy élvezzem a hobbim.
Jopar ember tartja gaznak csak a szokasos modon nem vallaljak a velemenyuk leirva.Nem nelkul keresni a fogast a Miskolciakon nekem tovabbra se tul elegans.
Köszi Zserzseli az összefoglalód! Nekem ez év áprilisában, pl. a Te lassítva/szemlélődő magatartásod is a Bércen indította el a gondolatom, h ezt az évet futásilag, kizárólag én is csak érezni akarom. Vagyis nem akarok semmi megrendezettet magam körül, csak igazi környezetmegfigyeléseket tenni a természetben, ami körülvesz. És mily ellentmondás: épp ez a hozzáállás és a RapaNui2-m+Pegám 3000-t bírt kitartása járult hozzá, hogy a munkába bringázások mellett most legyen a legtöbb gyűjtött kilim futásban is. Köszi az írásaitokat, BÚÉK!
Bezzeg régen minden jobb volt. Írtunk ilyen évösszegzőket. Mindjárt elevenítek.
Össz távolság: 4550 km
Szint: nem számoltam vissza, de sok.
Emberkísérlet 1.: 200 km/6000m +/hét (április)
A legkiegyensúlyozottabb menetek: BVG Trail (75 km, 4500 m, április) és Vipava Valley Ultra Trail (110 km és 5600 m, május)
Sérülés 1: ITB, csípő
Az önbizalomnövelő: Dolomiti Extreme Trail (56 km, 3400m, június)
Emberkísérlet 2., kimaxolva: Kék Csapat (400 km/10500 m/6 nap, július)
Sérülés 2: Ülőideg, csípő
A legkellemesebb meglepetés: UTMB rutinrókában (171, 9800 m, augusztus)
A flow: Piros 85 (október)
A kisiparos futások: Vulkán és Tortúra
Volt még persze sok sok futás, túra stb, amiről most nem emlékezem meg.
De soha rosszabb évet.
Jövőre kicsit más kihívásokat keresek. Engem legtöbbször az érdekel, hogy egy korábban elérhetetlennek tűnő feladatot megugorjak.
Ja és még egy dolog. Bírom ezt a társaságot, még ha keveset is látjuk egymást. A sufniban is emberek vannak, nemcsak a műhelyben a szakik azok..:)
Idénre egy kis színessel zárok.
A Tortúrán egy egyébiránt nagyon kedves spori baráttal haladunk a Tarkő felé. Cimbi előttem 50 méterrel. Figyelmeztet, hogy most csurogni fog és előre elnézést kér. Pillanatra nem értem. Gyaloglásra váltunk az emelkedőn, majd hopp, jön az Armstrong effekt. Menet közben vizelés. Én nem szeretnék menet közben vizelni jövőre!
Ismerem: görnyed az ember az asztal fölött, próbál másra figyelni, próbál átnézni a sok lemmingen, de minden hiába. Először csak méregeted, kerülgeted, próbálod magad előtt is letagadni. Aztán, akármekkora hülyeség is, mégis megteszed, mert bánnád, ha kimaradna...:) BUÉK mindenkinek!
Futás után-előtt, hogy adja. Most a tortúra előtt céges évzárónk volt. Nem volt veszélyes a parti, de a másnapi tempó sem.
Ami emlékezetes, hogy 2010-ben a Teleki előtt 3egymást követő éjszaka is nagyon durván fejre álltunk. Szombat éjjel már azt énekeltük, hogy "három napja mulatunk". De tényleg nagyon komoly buli volt. Vissza is vettünk a dologból, hogy na akkor csak Kisinócig futunk. De végül átneveztünk a teljesre. Hát a Hegyes-tetőre a mai napig emlékszem. Sógorommal másztunk felfelé, és kb. olyan volt, mintha az Everestre mennénk. Aztán nem találtuk meg a célt Zebegényben...
A hülyeség nagyon jó, mert emlékezetessé teszi a dolgokat. Ha a társaságban valaki feldob egy oltári baromságot, azt szépen neki kell állni megcsinálni, mert utána sokáig lehet miről beszélni.
Update: egy kollégám Garmin Vivoactive órája mellé kapta ezt a pulzusmérő jeladót, de még nem használta, és nincs is rá szüksége. Ezt oda tudom adni az óra mellé, az ár így megegyezés tárgyát képezi.
Sziasztok! Eladó egy Garmin Forerunner 920XT, 2015 áprilisi, osztrák beszerzés, pulzusmérő jeladó nélküli kiszerelés. Jó állapotú, tökéletesen működik. Ára: 63 ezer Ft. Érd : spec 68 kukac gmail pont com
Koszi! Ha hegyek nem is,de dombok akadnak boven,szoval lehet szintet is szerezni. Mellesleg kihagytam,hogy lattam varat,tankokat.. Nem tudom,hogy mik a tapasztalataid az itteni idojarassal,de nem olyan veszes am. Ne nagyon izgasd fel magad,de nem iszok alkoholos italokat,sort meg vegkepp nem. De a steak ellen sosincs kifogasom... :)
A Csattogó-völgyben töltöttük a Vulkán utáni éccakát egy egész kondával. Hajnal felé, 2 hordó sör után már a kolbászos pizzák között fetrengtünk, így nem volt hiányérzetünk.:-)
Sziasztok! Tervezi valaki olyan, hogy nevez az UTMB-re, akinek nincs többszörös szorzója? Szeretnék CCC-zni, de nem jövőre, így az lenne az ideális, ha most nem sorsolnának be, hanem dupla szorzóval nevezhetnék majd egy év múlva. Erre kicsit rá lehet segíteni azzal, ha a csoportos nevezést kihasználva egy UTMB-s kollegához kötöm a bekerülést.
Ha valakinek nincs kedve itt megszellőztetni a terveit, de segítene, és írna egy üzenetet, azt megköszönöm. Neki nem változtatna semmit az esélyein a közös nevezés. p.chandos kukac gmail pont com
Ha valaki épp futómellény-vásárláson gondolkozik, 60-100 € közötti áron kapható most a Camelbak Ultra 10 (UTMB-cuccra tervezett zsák) meg a kistesói (Ultra 4, Marathoner, Circuit). Ez a 2016-os, kék-sárga modell. A 2017-es fekete, ami ugyan sokkal jobban néz ki, de napsütésben nem éppen ideális.
Én innen rendeltem, még nem érkezett meg, de normális cégnek tűnik:
Akartam írni, de aztán mégsem, de most mégis, hogy ennyien írtak, illetve vonatozok haza a Tortúrára.
Áronnal meg Bajárigabival vágtunk neki, én Klagenfurtból kocsikáztam haza ezért. Elég sokat mentem előző hetekben, elég szarul voltam még reggel is, ezért iszonyat pöcs módon nem bringáztam át Nógrádból. Vállalhatatlan hiba, de hát a futás után még 6óra kocsikázás Krumplifaluba...
Rajtban még Jakus-edzőbáék is ott vannak, klasszik túrahangulat, de gyakorlatilag elfogytak idénre a bakancsok. Mindenki futócipőben. Klímaváltozás?
Én olyan szinten pöcsölök, hogy az párját ritkítja, teljesen szét vagyok esve, hogy az órám, hol az itinerem, hol a fejpántom. Borzalom. Ezért aztán 7:43 kor sikerül megindulni. Mondjuk kishugomnak, még ekkor sem, családi vonás. Amúgy ő esett bazi nagyot a végén, de 6órát szaladt, büszke vagyok rá.
Mivel Gabi gyakorlatilag minden távját elfutja, én meg ugye rossz formában vagyok, Áron megy elől, utána én, majd Gabi. Nem esik jól az eleje, lassúak vagyunk, magas a pulzusom, csúszik a talaj, kopott a hokám, Gabi meg olyan könnyedén kocog el tőlünk, hogy utálom nézni. Na majd Salgóváron ő fog minket utálni(be is jött, de már jancsihegyen).
50p NHH-elég szar, de megfejeljük a havas lefelével, ahol meg kb. mint az ólmozott tetvek. Magosfa lefelé már nem havas, engedjük. Szaszáékat lassan, békésen előzzük meg, feketevölgyben pontról kifele ott is vannak. SzabóÁron meg valami kislányt kísérget Godóvárnál--fú de jól teszi. Eszembe jut, hogy reggel -mikor jöttem- ott perkelték a disznót paphegy alatt. Kb. mostanra részegen fetrenghetnénk a kolbászok között--de jól tennénk.
Viszont úgy tűnik bejön az Áron-féle lazázás, mert a hullámvasút jól esik. Csermanek nagyon szépen mozog felfelé, beszélünk pár szót, nem úgy JB-ékkel, akiket nem ismerek fel. Salgóvár teccik, már várom a lobogó csíkoszászló látványát, az egy ilyen beégett hangulati elem a fejemben. A vulkán része.
Órám persze régen lemerült, érzésre megyek, Magyarhegyről végre jót veretünk lefelé. Ponton eltoszakodom a type teve-vizestömlőm töltögetésével, Áron elnyargal.
BélaBá megmondta, hogy a Vulkán Feketevölgyben kezdődik, és a dózeren csúcsosodik! Hát akkor tolom Áron után, tul. képpen jobban vagyok, mint mikor elindultam. Azt nézem, hogy 4óra lesz a menetidőm 2.NHH-ra. Mennyi onnan lemenni Tax felé? 40p?
Olit utolérem, lelassítok mellette, 1000éve nem láttam. Beszélgetünk persze most is okosakat mond nekem. Elvagyok, legalább nem lesz verseny Áronnal a végére, mert hát köv 7végén tortúra.
Aztán csak kilövök, tolom neki mostmár tisztességgel. Áront nem látom a csúcs alatti hosszúban sem. És Zserzselinek is itt kéne lennie valahol. A nagy meredeken még jobban tolom, jön ki a szemem mint a csigának. 4ó 5p NHH, Áron sehol. Jaj-jaj. Tépek lefelé, előttem futó. Jól mozog. Na, ez ki?PappPisti! Vigyorog rám, Naszályon 1 kört együtt mentünk. Elé megyek a kövesen, de a végén az aszfalton elmegy mellettem. Nem szaggatom az istrángot jobban, 4:40-en bőven bennvagyok, Áron csúnyán leszopatott, namindegy.
Célban 4:35, Áron sehol...hát ezek elkevertek. PB lett belőle, pedig mostanában ezek nem mennek nekem, nem tudom felülmúlni régi énemet.
Zuhanyzok, beszélgetek, eszegetek, várom Hugit. Sajna mindenki rohan valahova, ez valami borzalom, hogy nem tudunk ücsörögni és beszélgetni el az időt békésen. Pedig jó lenne egy ilyen után.
köszi a választ. igen, én is így gondoltam (logisztika, tájékozódás). de jó, hogy megerősítesz benne. valszeg ezért fog kimaradni, mert bejárni nincs idő/lehetőség, viszont napokat bolyongani meg nem akarunk..
a skót körről nem tudtam, de most megnéztem.. fúú ez még jobbnak tűnik.. viszont ez annyira remote, hogy itt azt írják szinte csak support crew-val érdemes megcsinálni..
Furcsa is ide benézni, de jó hogy az index nem dobta a kukába ezt az egész fórumosdit.
Bob Graham round alap. Annál már csak Skóciában a Ramsey round fajinabb kihívás. Egy időben meglehetősen sok szakirodalmat olvastam a témakörben, de kb. idáig jutottam :) Mondjuk voltam versenyen többször a Lake Districtben, nyilván kicsit más jellegűek a kihívások, mint egy hazai túrafutáson. Bob Graham be elég sok logisztikát bele kell vinni, meg főleg a tájekozodást kell félprofi szintre vinni, ha nincs lehetőség befutni egyes szakaszait. A piros négyzet, zöld háromszög és barátai errefelé ismeretlen fogalmak :) Magyar teljesítő szerintem nincs is még szóval már éppen ideje így brexit idusán. cofikutyaATgmailpontcom
Hohohoho, kiket latni errefele! :) Jo, hogy beneztel!
Ugyehogy mondtam, hogy ez egy bekebeli tura!
Egyebirant en szivesen olvasnek ilyen robin hood erdei tturakrol.. vagy azok mashol elerhetok?
Ha mar itt vagy, kihasznalom az alkalmat kerdesekre.
Nyarra felmerukt egy Lake District-i kaland, konkretan a Bob Graham Round, vagy annak variansa.. van esetleg tapasztalatod errol? Ha igen, irnek privatban..
Na legyen itt egy ekezetek nelkuli beszámolo a Vulkánrol.
Angliai önnön száműzetésem kezdete ota nem jartam a Vulkánon. A jo oreg index forumot is segitsegul hivtam, hogy visszakeressem a legutobbi beszamolomat 2009 bol
7 hosszu ev. Elroppent gyorsan.
Nem vicc, az egy hetes decemberi hazautat ugy terveztem, hogy eljussak a Borzsonybe. Mar szeptemberben szoltam Szilard baratomnak, ha van kedve tartson velem egy kocogasra. Volt. Szilard nem mellesleg himalajai nyolcezresekre valo felkuszelessel mulatja idejet az utobbi par evben, igy a futomultat leszámitva, eronletben en voltam a gyengebb lancszem szombaton. Node biztam benne, majd a rutin, meg az evek átbillentenek NHH2-n :)
Emlekezetbol nem lehet maratont futni, szoktam mondogatni, igy a Micimacko fele százholdas pagonyban az Ashdown Forest-ben begyujtottem 35 kilit egy helyi tturan November vegen. Biztam a legjobbakban es egy 7 oran beluli teljesitesben.
A határ tuloldalárol rajtoltam hajnalban es egy oras, hangulatos kocsikazassal ( 1 nyul, 1 szarvas) Márianosztra, Kospallag utvonalon erkeztem a kertek alatt.
Ismeros arcok mindenfele Regi tturasok s a pestbudai futovilag kremje is a helyszinen tobbek kozott. Mintha csak tegnap lett volna. Jo volt latni a surgolodest. A tervekhez kepest egy fel ora csuszassal kocogtunk bele az enyhe, kesztyu nelkuli Borzsonybe. Avagy a franya piroson felfele. Ket kilomete kocogas kozben kb 3 szor elmondtam, hogy huha, hosszu lesz ez a nap Nem sok jot vetitett mindez elore. Aztan nem lett nagy gond. Melegedett be a rozsdas gepezet, olajozatlan alkatreszek. Latyakosodott a talaj, kisutott a Nap, megjelentek a hofoltok es masztunk, kocogtunk NHH-ra.
Egy bobszánkózásra elegendo ho lehetett csak NHH es Csovi kozott, de jajj nagyon kedves volt lelkemnek, szivemnek eme téli táj. A felujitott kilátot is most láttam eloszor es hát mitagadás emlekeimben picit rovidebbnek tunt ez a szakasz, de fejben a hosszu zoldre lefele felkeszultem.
Zsirosdeszka, tea, kisvasut, párás lehelletek, gyors kulacstoltesre alkalmatlan szenzoros csap, pincér névtáblával! Fuckin hell, mondanáerre a brit, de irány a domb es Salgovár. Sunyi a szakasz es hosszu, ellenben szep. A combok es bal terdszalag mar szologat a nagyon hosszu piroson lefele Magyar volgybe. Rutinbol elhessegetem a gondolatokat es palástolom a hianyosagokat is egyben.
Kedelyes ellenorzopont a lenti. Kitunore kevert tea. Zászlo, 6 láda sör, bogrács. Jo hangulat.
Az a volgy a bal kanyarig cudar vanszorgas általában, de most legyűrjük nagyobb megingás nelkul. Az NHH2 beszállás nyogvenyelos kicsit, de azon kapom magam, hogy feltolulnak korabbi kellemes turaemlekek a borzsony ejszakai fenyvisszavero szalagos futasrol. Megfutok mindent amit lehet, pikk pakk fent vagyok a meleg hazikoban, Szilard is csak 1-2 perccel kesobb erkezik. Innen negyven perc, mondogatom, csak le kell gurulni, bokaficam nelkul. Egy lány ráesik a térdére. Vér a célban.
Elore szaladok a piroson. Szeretném azt hinni, hogy majd a rutin meg az évek, de a piros odaver, mint mindig. Igazi kondi nelkul, nagyon odafigyelős, nyögvenyelős.
A hianyosságokat leszamitva viszonylag konnyen ment ez a Vulkán. Szilárdnak egy joleső, ovatos átmozgato edzés, nekem egy nagyvaros detox túra, combos izomláz. Kellett ez nagyon. Jol esett a mozgás, társaság, erőspistásgulyás, egyebek. Thanks.
A Vulkánt én sem hagytam ki, másodszor is próbát tettem. Tavaly jó erőben, de durva eltévedéssel sikerült, idén durva kihagyást követően, jó jelekkel. Április óta nem futottam rendszeresen, ebben volt egy nullás június, egy darab próbafutással ékesített július és egy négy alkalmas augusztus. Ősztől már jobban próbálkoztam, de főleg csak kínlódtam, októberben is volt két hét kihagyás. Novemberben sikerült egy lájtos (160km), de rendszeresen végigedzett hónapot összehozni (heti 3-4 futás). Szépen meg is híztam (+6-7kg), ebből úgy kettőt sikerült decemberre ledolgozni. A rutinomban bíztam, és végre nem fájt semmim. Taktikailag az erőre építettem: felfelé megyek ahogy tudok, lefelé pihenek, a futós szakaszokon meg próbálok valami repülőfázist előhozni (a túlsúly miatt nemigen sikerült:)).
9:00 után indultunk pár perccel, sereghajtóként. A nap erősen sütött, elég erős hőérzettel vágtam neki az emelkedőnek, ez szerencsére feljebb csillapodott. NHH hamar "eljött". Innen a latyakos ereszkedés során fától-fáig óvakodtam, sosem volt erősségem a technikás downhill. Égés-tetőtől jeges szél fújt, de nem volt zavaró, a Csóványos is jött szépen, aztán Fekete-völgyig alibiztem egyet. Energetikailag nem voltam jól, ingázó testsúly mellett másfél óra alatt el tudok éhezni, szóval erre vigyázni kellett. A következő szakasz tavaly is nagyon tetszett, idén is klassz volt, lendületem ellenben nem volt sok és vigyáznom kellett, nehogy leszédüljek. Salgóvárig sikerült eljutni, innen megint csak gurulni kellett, volt időm kicsit összeszedni magam.
Magyar-völgyben sajnos elfogyott a víz, teát nem akartam inni, ezért dühből indultam tovább üres kulaccsal. A dózer sunyi és sosincs vége. Szerencsére itt sok ismerőssel találkoztam és büszkeség is van a világon, így bratyizás után mindig erőltetni kellett a futómozgást. Bratyi-résztáv. Az emelkedőre tartogattam még egy koffeines gélt, ezt benyomtam és vártam a hatást. Nem kávézom, nem kólázom: egy kis koffein ilyenkor a holtomból is felkelt. Átszellemülve rontottam rá a hegyre, fent is voltam hamar. A klotyóban ráfonódtam a csapra, megtöltöttem a kulacsom, volt még egy fél Sponzerem, ezt is betöltöttem és egy nagy levegővel lerohantam Királyrétre. Itt már nem kellett pihenni és a dőlésszögek is pörgetik, nem lassítják a lábakat, tényleg bele tudtam adni a maradékot, emelkedetten csaptam a célba. 5:10 lett, sose rosszabbat, úgy érzem ebből most nem lehetett volna sokkal többet kihozni. Ami még jobb, hogy egy kis izomlázon kívül nem fáj(t) semmi, bizakodva tudok belevágni az alapozásba.
Tényleg sok ismerős volt, akivel nem találkoztam innen gratulálok!
Reggel 7.25-kor az ajtóban szembemenve köszöntünk egymásnak, aztán ezek szerint már csak nőttön nőtt a távolság.
Nekem újra pislákol a remény a Kör teljesítésre izületileg. A 2 éve visszatéregető térdgond, mintha javulna a belső comb és farizom erősítések hatására. Nyújtásra viszont már nem igen áldozok időt. A vízzel megtöltött leukoplastos pillepalack hengert is kidobtam takarításkor.
A júniusi Mátra 107 (?) után a szokásos nyári semmi, feltornázom-felsörözöm magam újra 90 kg közelébe, de ősztől fogadalom, majd minden hó elején 1 napra kötelezően hegyre megyek edzeni. Szeptemberben sikerül (Loko42), október mitadisten kimarad, november elején sikerül egy privát Lefagysz Pilis kb.40 ...persze a már szokásosnak mondható 1 hét atom izomlázzal, konkrét hányinger van, amikor lefelé kell menni 10 lépcsőfokot.
Decemberben akkor mindenképpen Vulkán, negyedszerre, 2017 indítónak, karrier indítónak,de tényleg, és mondjuk jó lenne 8 órán belül. Előtte azért 1 hét betegácsi a beszámoló-nyavalygás érdekében.
Nagyon lassú kezdés, beszélgetés, rövidgatyában Ubalika el. NHH-en büfé még behúzott ablakkal, sor sincs előtte, de legalább kapunk napocskát a füzetbe. Csóvira felfelé fázós a helyzet, onnan lefelé Csipi rövidgatyában el. De nem előzés ez, hanem kresz-ileg inkább kikerülés, nem kíméli magát s az erdőt. Vilatiig a haladás Sirokis, gyalogosokat előzünk, futók előznek...ezt a fordulatot megjegyeztem, jó:)
A tea Vagdalthúséknál pont kifogyott, a zsíros kenyér nem való hisz házizselén megyünk, de valamit variáltak biotech-ék, mert megint becsomósodás van. A Pilisben a scitec szivatott meg ugyanezzel, azt a port el is raktam nyárra. Sportkupak így nem is kell, a flakon száján próbálom kitolni, mint a sajtkrémet és elharapni 25 grammnál félóránként. Áhh megette ezt a fene, lekocogunk a Magyar-völgybe. Sosem kértem még itt sört, de a langy tavaszi időre való tekintettel most lecsúszik egy marsostul. A dózeren fejünkbe száll a csoki, gyalogmenet van hattal, de igazából a bele-belefutók sem tudnak eltávolodni. Katalin-forrás nem működik, pedig kéne a Körhöz majd egyszer, akármennyire nem ivóvíz. NHH-ra felfelé a lefeléket megfutjuk, és egyáltalában véve érzésre marha sokat futottunk már ma, de még mindig van előttünk beszélgetős, vidám gyalogoscsapat, ami minket hardkór futókat elbizonytalanít a folytatásban.
A siratófal látványa sem esik jól, emlékszem nagyon kellemes volt itt lazán balra elfordulni a Lefagyszon tavaly. Nagy óracsipogás közepette felérek, innen már csipoghatsz végig. A büfében most sor van, kóla nélkül sosem csináltam még meg, de most így is sikerül, hisz a mondás szerint, aki ide felér az már kész van, már megcsinálta. A füzetbe a lassan aktuálissá váló holdacska kerül.
Lefelé csipogok szépen, fáj már minden, de akkor is hajrá a betonig. 7.50 talán a bruttóm. A gulyáslevesnél többen már kifürödve, pulóver, farmer, szép cipő. Hát van még hova fejlődnöm:)
Otthon meg: "Apa már megint ilyen jelvényt kaptál, óóó..."
Igen, meg az 1 hetes izomlázat, de jövőre is megyünk. Talán kutyástul, mert most egész sokat láttam és jófejek voltak.
Mivel hiába várom, hogy Csermanek megírja a szokásos "az idei Vulkánt egy szintfelmérőnek szántam" rövid, lényegre törő, ámde lebilincselő kis szösszenetét, amelyen általában irigyen szoktam elcsodálkozni, hogy milyen jól fejlődik, míg én egyáltalán nem..ezért biggyesztek most már én valamit.
Szóval van ez a Vulkán. Izzik a tesztoszteron, izzik a tesztoszteron Királyréten már 7-től. Ez olyan igazán megmaradt oldskul balhé, egy múlt évszázadi terepfutó dzsembori. Persze változik ez is lassacskán, már 7-kor alig kapni parkolót, az épületben minden évben egyre több ember, a kis hidat a a bejárathoz kicserélték (van csak én jártam erre régen), de azért ismerjük egymást a legtöbben, legalább arcról. Megy is a pacsi, kis vicc, vállveregetés a rajtoltató teremben, ami pont így nézhetett ki 1964-ben is.
Idén, such a surprise, sietnem kell haza, családi elfoglaltságok, meg Moni is szeretne még ebéd után futni, szóval próbálunk egy korábbi rajtot belőni, amiből 7:25 lesz. Azon gondolkodom, hogy szeretnék egyszer már úgy elindulni egy futáson, hogy nincs bennem a para, hogy jajjaj, sietnem kell, mert még ezer dolog vár otthon. De ilyen az elmúlt 12 évben sosem volt..
Olival és Danival indulunk, a Szasza csapatot most nem várom meg, nem mintha arra számítanék, hogy gyorsabb vagyok, de nagyobb társasággal nagyobb a rizikó, hogy lassabb a haladás..A mese végén kiderül, hogy egyáltalán nem így volt.
Oli leszabályozza magát hibridre, Danit is elvesztem az NHH előtt, onnan egyedül megyek majdnem végig. Gondolom Oli majd beér, ha bemelegszik. Nem nyomom egyáltalán, de próbálok egyenletesen haladni. Csóvira meglep a csúszós, nyálkás, saras terep, ki gondolta volna.. Lefele viszont egész jól futható. Nem veretem, csak andante haladok, Vilatihoz jó erőben érek le. Itt azért meg szoktuk fürdetni a lábunkat, most meg lazán átszambázunk az új hídon..
Elvileg 5:30-ra tervezem a menetet, de ebből az időből már jobbra számítok. Tavaly 5:09-et rögzítettem, gondolom, hogy ez idén is összejöhet, bár a terep nehezebb most.
Ez a Vulkán nekem egy mumus, még sosem tudtam jólesően, végig jó érzéssel megfutni. Vagy az időjárás és terepviszonyok, vagy az erőnlétem, vagy valami más miatt, de mumus. Nem fekszik nekem ez a karakterisztika. Talán a múlt év még egész jól ment, de persze lehet, hogy csak ez emlékek szépülnek..
Vilatitól jón a mumus a mumusban. Ezt többszöri huplit sosem bírom rendesen megfutni. Döcögős az egész, amit lassít az a 20-30 szelfi is, amit itt kattintok el. Persze az is igaz, hogy ez a túra legszebb (vagy a szép) része. Magyarvölgybe beállt lábakkal érek le. Majd következik a mumus igazi bosszúja, a nagybetűs DÓZER. Jó szar. Alig bírom kidöcögni. Itt vesztem el az 5 órán belüli idő esélyét. Jó ideje légüres térben megyek, sem előttem, sem közvetlen utánam senki. A kulcsos házhoz elvonszolom magam, de az ott mögöttem felbukkanó, majd elhúzó Szepessy Áron nyomába szegődve durván benézünk egy leágazást és elmegyünk balra, a jobbra helyett. Majdnem visszamászunk Salgóvárig, 20 perc pluszt, jókora szintet és kis bosszúságot teszünk bele. Ő tényleg jót ment volna, talán 4:35-40 között, én csak az 5 óra közeli és PB lehetőségét vesztem el. Az NHH-ra fel nem túl nagy motivációval mászunk, majd kis teázgatás után, nem nagy meggyőződéssel hozom le a kötelező lefelét. Végül 5:23-al csekkolok, ami persze majd 46 kilin nem rossz, dehát az Annales-ekben csak a száraz tények kerülnek feljegyzésre.
A vicc, hogy a 20 perces kitérő nélkül is 1 perccel rosszabbat mentem volna, mint a Szasza féle csapat, akik elmondásuk szerint hátrafele kerekezve, magas térdemelésben szelfibottal akrobatikus rockandrollt járva mentek 5:02-őt.
Imigyen maradt a Vulkán egy mumus és késztet arra, hogy jövőre is visszajöjjek.
Rövid autózás Királyrétig, majd nevezés. Öltözködés, melegítés. Negyed 8-kor rajtoltam, szépen sütött a nap, meg is állapítottam, hogy nem lesz cipőbeázásJ. Előzgettem a túrázókat, a futók pedig engem. A Cseresznyefa-parkolótól felfelé találkoztam először jeges részekkel, igyekeztem használni a botokat. NHH alatt elfutottam egy menetoszlop úszó mellett. Legalábis a melegítőjükre olyasmi volt írva, hogy úszó válogatott.. Magyar-völgyben később simán leelőztek. NHH-en pecsét, kulacstöltés, majd átszaladtam Csóvira, a kásás hóban, szélben. Ezt a részt kevéssé élveztem. Csóvitól Fekete-völgyig végig jól éreztem magam, örültem a botozás adta könnyebbségnek a meredekebb szakaszokon. Néhány percig egy jó csaj előtt rohantam, gondolta, hogy kéne valami freestyle-dolog a botokkal, de szerencsére lebeszéltem magam erről.
Ahogy lejjebb ereszkedtünk, már tudtam, hogy túlöltöztem (póló- hosszú ujjú felső-polaros esőkabát). A turistaházban zoknit, pólót váltottam, a felsőt a derekamra csavartam és így indultam neki a rengetegnek. A korábbi részt elég jól ismertem, viszont innen a 2. NHH-ig tartó szakasszal nem volt dolgom. Kissé törődötten küzdöttem magam fölfelé, néhány futótárssal szót váltva. Salgóvárig nem gazán tudtam, hol is vagyok térben-időben. Nem éreztem magam erőm bővében, a fázás határán voltam Amenniyre lehetett, gyönyörködtem a gerincről nyílő panorámában. Salgóvár és Magyar-völgy között igyekeztem a mentális fókuszt (törelem stb.) élesíteni és ez egész jól sikerült is; tetszett a hosszú lankás lefelé a pontig, ahol iszonyú jól esett a forró tea-twix csoki összeálítás.
A sok lefelé után nem igazán tetszett a kaptató; bár futottam a szekérúton, bizony gyalogló-kísértésbe vitt a sok gyalogló. Ekkor húzott el mellettem egy komoly sporttárs és ettől olyan lendületfröccsöt kaptam, hogy Bányapusztáig sikerült megtolni.. A piros kereszten is futottam, ahogy lehetett, majd következett a brutál NHH-közelítés.
A pontőrök teletöltöttek teával, majd amint lehetett, gurultam Királyrét felé. A Taxi-nyíladékot már eléggé untam, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy az utolsó km-eket (is) élvezzem
Összesítés:
7 óra 10 p lett a vége nem nagy idő, de remélem, majd farigcsálok belőle az évek során.
Bányapuszta után néhol begörcsölt a combom, de a lassabb futás mindig kisegített.
Frissítés nem volt az igazi; 2 Mbaker zabszelet és 2 müzliszelet kevésnek éreztem. Legközelebb kipróbálok valami mást. A Twix + tea nagyon jólesett Magyar-völgyben.
A botok sokat segítettek ezen a pályán, az egyiknek elgörbült az alsó eleme, de megoldom majd.
Összességében azt mondhatom, ez volt eddig életem legkeményebb futása, akadtak mentális és izomzati nehézségek, de sikerült mindent megoldani. Jól vagyok és hétvégén már újra futok az Börzsönyben.
Patikában lehet kapni Sodioral nevű cuccot, amit nagy folyadék vesztés utánra ajánlanak. Sók minimális szénhidráttal.
2400 Ft körül van egy doboz, 8 tasak por van benne. Egy hosszabb futásra egy tasak harmadát v negyedét teszem a vízbe, mert hajlamos a lábam a görcsre, de az elmúlt 2 hónapban nem volt problémám.
Sópótláshoz kapható olyan izotóniás cucc, ami csak a sókat tartalmazza, tabletta formájában (mondjuk: 1-2 óránként bekapok 1-2 darabot). (Amerikában van ilyen, (Nuun stb.) de Európába nem szállítják.)
Nem hiányzik az izoitalok édes íze, sem az aroma.
Valami rágótablettát már találtam, de abban is van aroma meg édesítőszer.
Ami esetleg szóba jön a késztremékek közül, az a Basica Sport vagy a Basica Vital - próbálta már valaki?
Van még továbbá a Jaat-jéle sókeverék, amit viszont szokás fosatóporként emlegetni, ami nem túl biztató. (A mellékhatást jó eséllyel a magnézium-citrát okozza, az végül is kiváltható más magnéziumsóval. De ha van bevált egyéb recept, nem kezdenék hozzá az egyéni méregkeveréshez.)
Igaz,mar ket beszamolot irtam,de meg nem osztottam meg se veletek,se a sajat fb oldalamon.Mivel ott kivetelesen megosztottam,igy itt is.
CTS DorsetEletem elso terepfuto versenye is itt volt.2 ev utan utan ujra eme szep tajon, ami igen jo lecket adott elsore azon a bizonyos felmaratonon.Mint peldaul,hogy nem veletlen van kotelezo felszereles es nem art megnezni a palya adatait is.Foleg kezdokent.Furcsa mod bo ket hettel a verseny elott nagyon vartam mar,hogy ott lehessek.De ez gyorsan megvaltozott par nappal elotte.A kondim miatt nem aggodtam,mert tisztaban voltam vele,hogy nincs.Valahogy nem igazan volt kedvem keszulni az elmult fel evben.Pedig nagyon fontos helyszin volt szamomra,hisz ha nem teljesitem szintidon belul,akkor nem lesz meg az UTMB CCC regisztraciohoz szukseges pontom.Igaz meg kell egy nagy adag szerencse is,hogy besorsoljanak,de kivetelesen bizakodo vagyok.Mivel sikeresen perforaltam az egyik dobhartyam harom hettel elotte,igy ket dolog miatt aggodtam.Az egyik,hogy ne essen az eso.A masik,hogy ne legyen problemam az egyensulyerzekemmel.Szombat reggel 4 korul keltem ver voros szemekkel.Korulbelul ugy festhettem,mint aki egesz este szivott.Gyorsan ettem egy tal porridge-t,vettem egy zuhanyt,majd oltozkodes es mar kesz is voltam az indulasra.Kozben a tobbiek is elkeszultek es 4:50 utan el is indultunk.Az uton ketszer alltunk meg benzinkutnal.Eloszor egybol indulas utan,mert nekem meg szuksegem volt asvanyvizre.Masodszor valamikor feluton tul.Felebredhettek a fergek,mert ugy ereztem,ha nem eszek,akkor ehen halok.Vettem egy tojasos,baconos szendvicset meg valamilyen fuszeres csirkes tesztat,illetve par csokit.Vegul a teszta mellett dontottem.7:15-7:20 korul ertunk a helyszinre.Nem sok idom maradt,igy egybol a regisztracios sator fele vettem az utam,majd a WC-t celoztam meg,majd vissza a kocsihoz kenegetni,oltozkodni es osszepakolni a cuccaimat.Kifejezettem figyeltem,hogy nehogy hianyozzon valami a kotelezo felszerelesek kozul,hogy nehogy emiatt kizarjanak,mint anno Exmoor-ban.A briefing-rol le is maradtam es a tobbiek mar a rajtnal gyulekeztek,mikor en elkeszultem mindennel.Mig odaertem meg gyors lehuztam egy shake-et.Majd eszembe jutott,hogy elfelejtettem a legfontosabbat,igy gyorsn visszaszaladtam a ragoert.Epp,hogy bealltam a sor vegere es mar indultunk is.Az utvonal tobb,mint felet ismertem,igy tudtam,hogy mire szamithatok.Ezert az S-Lab Speed-et valasztottam.Kezdeskepp egy ~110 meter magas dombra kellett felmennunk.A tav miatt most is a dombra felsetalast valasztottam.Mellesleg itt,ha az ember nem megy a startnal elore,akkor eleg kicsi az esely az elozesre ezen a reszen.Az elso dombra felerve elkezdtem futni.Lassan de biztosan elozgettem es kifejezetten elveztem a kicsit vagy eppen a meredek lejtoket.Gyorsan letudtam ket kisebb(~65 m) dombot majd egy nagyobbhoz ertem(~140 m).Kozben elhagytuk azt az elagazast,ahol ket evvel ezelott nekem masik uton kellett mennem.Nem tudtam eldonteni,hogy a teszta vissza szeretne e jonni vagy sem.Kozben nosztalgikus hangulat fogott el,mert az elso ultram is ezen a reszen ment keresztul csak epp a masik iranyba haladtam.Hirtelen meg is feledkeztem a rosszulletrol.Par km utan a sziget belseje fele vettuk az iranyt egy hosszan emelkedo szakaszon es vegig azon gondolkoztam,hogy "Vajon erre is voltam anno?!".Kozben volt par kerites is,amin vagy a kaput kellett hasznalnunk vagy at kellett masznunk az erre kialakitott resznel.Az egyiknel szimplan csak atugrottam,mert voltak paran elotem es nem volt kedvem varni.Majd egy aszfaltos szakaszon mentunk felfele es kicsit nehezen akartam elhinni,hogy pont ekkor jar erre ennyi kocsi,hisz egy zsakutca volt(legalabbis nekem annak tunt).Mivel bekajaltam az indulas elott,ezert kicsit kesobb kezdtem meg a frissitest,mint ahogy terveztem.Valamikor 1ora 35 perc telt el,mikor az elso zselet elfogyasztottam.~20 perccel kesobb a kovetkezot es meg ugyan ennyivel kesobb a harmadikat is.A masodik es a harmadik zsele kozott valamikor 2:10 korul ertem vissza a kezdoponthoz,ahol probaltam kielvezni a lejto nyujtotta elmenyt.Kozben meghallottam,ahogy Lindaek szurkolnak.Eszre se vettem volna oket,ha nem orditanak,mert igyekeztem a lepeseimre koncetralni,hogy nehogy nagy eses legyen a szorakozasbol.Ahogy kiertem az obol kavicsos partjara egybol ujra setalasra valtottam es elfogyasztottam a harmadik zselet,gyors bekaptam egy sokapszulat,illetve ledontottem 3-4 deci vizet is es megkezdtem a nehezebb reszet a palyanak.Ezen a szakaszon,nekem,mint alfoldi gyereknek igencsak neheznek szamitottak az emelkedok es a lejtok is.De a taj es a kilatas mindenkeppen karpotolt minden szenvedesert.Mar mar el se akartam hinni,hogy most egyszer se tevedtem el.Anno a felmaratonon is itt tevedtem el,illetve a majusi ultram itt toldottam meg plusz 3km-vel,biztos,ami biztos alapon.Nem mintha nem lett volna eleg nagy az ugras (73,5 km) a maratonhoz kepest.26.5 km korul volt az elso frissitopont,ahol megalltam potolni a vizkeszletemet.Illetve egy magnezium liquid-et is ledontottem,majd mentem tovabb.Valamikor a 3. ora korul elhasznaltam az elso proteines gelemet is.Majd jott egy kisebb holtpont 3:40 korul.Kozben egy csajszival pont szoba elegyedtunk es beszelgettunk ~10 percet.Pont jokor volt jo helyen.Legalabb egy kicsit magamhoz tertem.3:50 korul jarhattunk,mikor elkoszont en meg egy zselebe folytottam banatom.Annyira elvoltam a szenvedessel,hogy csak 35-40 perccel kesobb nyultam a kovetkezo zseleert.15 perccel kesobb letoltam meg egyet,illetve egy sokapszulat es a hozza tartozo vizet.Ido kozben ujra eletre kaptam es kicsit felrazott a lejtokon valo szaladgalas.Ekkor mar talalkoztam szembe jovokkel is.Mar boven elindultak a tobbi tav resztvevoi is.Az egyik lejton egy szegeny lany kicsit megijedt,mikor kileptem elozni es lefele rohantam kb 20 km/h-val.En csak remenykedtem,hogy marad a sajat oldalan,en meg nyugodtan visszaterhetek az oldalamra.Szerencsere nem utkoztunk ossze,majd az utana kovetkezo kis vizszintes szakaszon osszefutottunk Anival.Par szot valtottunk,majd mentunk tovabb.~5 perccel kesobb egy meredekebb emelkedon felfele haladva szembe talalkoztam Martival es Krisztaval is.Nem tuntek tul hatarozottnak lefele jovet.A dombra felerve ujra kocogosra vettem a figurat,itt meg Danival futottunk ossze es valtottunk par szot.Vissza terve a kavicsos tengerpartos reszhez ujra setaltam es probaltam magam kifujni,kozben egy proteines gelt is elhasznaltam.S par perccel kesobb mar meg is volt a maraton,amit kifejezetten kellemesnek mondanek.Majd elindultam a 10k-s korre.Ujra az elso dombon haladtam felfele,amikor ismet kezdtem magam rosszul erezni es allati ehes is lettem.A lejtokon se voltam olyan furge,mint eloszor es figyelmetlenebb is voltam.Tobbszor botlottam meg.Kicsit a szel is feltamad es fazni is elkezdtem,de lehet,hogy mar csak a faradtsag miatt.Alig vartam,hgy a fentebb emlitett elagazashoz erjek.Megalltam kepet kesziteni,ha mar menni ugyse nagyon tudtam. Egy mogottem jovo csajszi felajanlotta,hogy csinal rolam egy kepet.Megkoszontem a lehetoseget,de mondtam neki,hogy nem rontanam el a tajkepet.Igy mind a ketten mentunk tovabb. Nagyon nehezemre esett mar felmaszni az utolso nagyobb,140 meteres dombra.Kicsit ugy ereztem,hogy egyet lepek elore,kettot hatra.Nagy nehezen felkapaszkodtam,majd az elagazashoz erve lattam,hogy "szegeny" csajszi(aki felajanlotta,hogy kepet keszit) egyenesen megy tovabb.Neki meg hatra volt korulbelul 26 km-re.Nem sokkal kesobb elertem az utolso checkpoint-ra.Gyorsan megettem egy banant.Kozben a marshall beszelt hozzam,hogy mar csak 5 km van hatra es csak kicsit hullamos,de nincs mar nagy emelkedo.Gondoltam magamban,hogy minek magyaraz,hisz ma mar voltam azon a szakaszon.De tudtam,hogy csak a lelket probalja tartani bennem.Megkoszontem mindent,felkaptam 3 kekszet es elkoszontem.Az elsot meg setalva,a masik kettot mar kocogas kozben fogyasztottam el.Kozben az oramra pillantottam es konstataltam,hogy,ha vegigkocogom a maradek tav nagy reszet,akkor meg beerhetek 7 ora alatt.Igy hat igyekeztem mozgasban lenni bar kicsit sem esett jol.Nagyon rosszul festhettem,mert meg egy tehen is megijedt tolem a kerites tuloldalan es elszaladt(lehet,hogy ezert probalt szoval tartani a marshall?).Kozben en csak arra tudtam gondolni,hogy bar csak en lehettem volna akkor annyira furge.Mar a lejtot is nagyon ovatosra vettem.Meg veletlenul se szerettem volna a celba gurulni.Vegul 6:56:04 alatt ertem celba,aminek orultem.Bar tudtam,hogy lehetett volna boven jobb is,ha Mindig ez a ha.Es a folyamatos elegedetlenseg.Talan egyszer,ha nem a lustalkodast valasztom.Az oram szerint 53,85 km tettem meg 2224 meter szintemelkedes mellett.Hatarozottan ez volt az eddigi legnehezebb ultram.Ami pozitivum volt,hogy kimerultseg ide vagy oda,megha sokaig a hataron is mozogtam,de nem gorcsoltek be a labaim.Ui.:Koszonom Lindanak es Denesnek,amiert elkisertek es segitettek!Ha valakit erdekel,hogy merre jartunk,akkor egy ultra plus-os sajat kepeit,videojat itt tudja megtekinteni: .
Menj be a Nomadba es nezd meg a nagy Hoka(Oxsitis) zsakot.Elol van rajta 5 zseb(2be kulacs is elfer) es egy vizallo zipzaras zseb.Oldalso tepozaraknak koszonhetoen futas kozben is allithato es nem kell levenni ha hatulrol kell vmi.
Szükségem lenne egy olyan futómellényre, vagy ahhoz hasonló cuccra, amibe elfér egy 100 km-es verseny szokásos felszerelése, 1-2 liter vizet is beleértve. Párat már felpróbáltam (Salomon, Raidlight cuccokat), és az a gond velük, hogy elöl legfeljebb icipici zseb van, miközben én olyat szeretnék, amiből úgy is tudok kaját kivenni, hogy a zsákot nem veszem le. Használ itt valaki ilyet? Milyen márka? (A neten egyébként találtam jónak tűnő darabot az Ultimate Direction-nél: https://ultimatedirection.com/jurek-fkt-vest/)
Találtam egy NF rövidnadrágot is, aminek a kényelmével kapcsolatban kétségeim vannak - van valakinek konkrét tapasztalata?
Egyébként úgy képzelem, hogy egy Camelbakkal kiegészítve jó lehetne egy olyan futófelső is, mint azok a biciklis felsők, amin hátul van egy zseb - éppen csak itt elöl/oldalt lennének a zsebek. Létezik ilyen???
- Inov8 Mudclaw 300 volt rajtam, a lábam a rendes mennyiségű szarvasfaggyúnak köszönhetően jól bírta: ugyan meg volt dagadva két napig, lett rajta egy kisebb vízhólyag, meg baromi hullámos lett a talpam, de a körmök megúszták
- onnan tudtam, hogy uráli, hogy éppen nem volt nagy köd és nagyon közel ült az úthoz, ezért a fejlámpa erős fényében jól látszott, hogy mennyivel nagyobb és világosabb a macskabagolynál
"Leegyszerűsödnek a gondolatok, de ez nem szellemi korlátoltságot vagy sivárságot von maga után, hanem tisztaságérzést ad, közvetlen kapcsolatot a világ jobb oldalával."
Azért bennem időről-időre felmerül, hogy mennyire borzalmasan értelmetlen az a sok küzdelem. Főleg a beszámolóban leírt viszonyok esetében merül fel, hogy azért ezt a dolgot nem ezért csináljuk. Persze, néha bekapja az ember, de nem kell odaállni érte. Az is biztos, ha egy ilyenen végigmész, befizetsz az elégedettség érzésre vagy 2 hétre. De vigyázni kell, mert függőséget okoz!
Az nagyon érdekel, hogy a ködös sötétben hogyan tudtad megállapítani, hogy a bagoly az uráli?
Illetve még az jutott eszembe, hogy a Jakus-Veriga páros úgy csinálta az UTH-t is meg most a Kört is, hogy együtt mentek, és felváltva vezetnek. Ez nagyon érdekes, hogy így állítólag milyen jól lehet pihenni hátul. Sem a tempóra, sem az útra nem kell annyira figyelni. Engem kifejezetten zavar, ha valaki után kell mennem, és nem látom tőle az utat hosszában.
Egyszer már jó lenne elmenni a P85-re, de innen Belgiumból ez igényel némi szervezést.
Idén viszont kicsit éreztem én is a feelingjét: a P85 szombatján hazaérkeztünk, és vasárnap kora reggel futottam egy kört a Nagy-Szénáson. Először összetalálkoztam Amandával és Dömötörrel, aztán lefelé (a Kutya-hegy felé, K - K+ útvonalon) először megjött a "de jól megy a futás" érzése (jól futható lejtő + 150-160-as pulzus kombó), aztán meg valami olyan színorgia, mint amikor koncerten megy a fényorgona: zöldes, sárgás és barnás levélszőnyeg váltakozott a leveleken átszűrődő hasonló színű fénnyel.
szoktuk emlegetni az ökölszabályt, hogy a szint tízszeresét km-re váltva adjuk hozzá a távhoz, és akkor kb megkapjuk a síkon futott távot, amiből kiszámíthatjuk a kb teljesítési időt. Mátra trailen ez nekem meglepően bejött, 3:25-ös maratont futottam egy héttel korábban, a 28km@1200+ pedig 3:20 lett. :)
szerényen reagáltak a megszólítottak, köszi! :) szóval ha az alaptempóm javul, javul majd a többi is, nincs trükk a mászásban, csak relatív kevesebbet lassultok a futható részhez képest azonos intenzitáson. kb így képzeltem. :)
Olyan aranyosak vagytok Ti futók, mikor a lassúságotokról panaszkodtok. Véletlenül emléxem egy másik Kovács Laci beszámolóra, amelyben írta, hogy szépen joggolt felfele, Te meg elgyalogoltál mellette, és többet nem is látott.:-)
Én meg pont azért lépek hosszúakat felfelé, hogy nyúljon a vádlim meg a combhajlítóm. Meg amúgy is nehéz vagyok, nehéz a lábam is, próbálom kevésszer gyorsítani. Ezért jó ha nem egyedül edzel, mert valaki fut előtted egy adott pulzuson adott emelkedőn, és akkor próbálgatod, hogy hol jobb neked gyalogolni hol jobb futni. Egyébként amikor még nem kell vádliból beletolni a lépésekbe, és csak picit nyomod a térdedet, akkor biztos jobb a gyaloglás.
Lefelé meg azért nem veretem nagy tempóval, mert akkor lehet frankón megsérülni. Amúgy meg az olyan helyeket szeretem, ahol nincs sík.
Na így aztán meg mindenhol egyformán lassú vagyok.
És ráadásul évek óta egyformán lassú vagyok, pedig már próbáltam ezt-azt. Most azt próbálom, hogy sokkal többet edzek, de alacsonyabb intenzitáson.
én sem érzem magam megszólítva, de azért okoskodok..
gyakorlatilag, amit csermanek írt, az a itt a lényeg szerintem is.
egyrészről, ha pulzusra futsz, akkor ugye arra érdemes törekedni, hogy egyenletes legyen az is, tehát felfele ne pihenj, hanem tartsd a pulzust. lefele ugyanez. ez viszont több koncentrációt és a feszítők alapos edzettségét kívánja.
másrészről tényleg nem ezen fog eldőlni itthon, hanem a síkon és a lejtőn. a piros egy nagyon gyors pálya, mert rengeteg gyors, futható szakasz van benne, ami egyáltalán nem technikás. ne felejtsd, hogy ezek a srácok szinte álmukból felkelve futnak egy 2:35-45 közötti maratont gyak bármikor. hazai terepen a jó síkfutók túlnyomó részben egyben jó terepfutók is, nincs nagy trükk. kevés a technikás terep, azok is rövidek. nálunk inkább a sár, köd, hó nehezítheti a pályát.
magashegyi, nagy szintes versenyen egy kicsit más. ott már talán jobban számít, hogy az igazán technikás lejtőket hogy, mennyi bátorsággal tudod megfutni, mert a felfelében még inkább szűkül az olló, a lefelében pedig brutálisan nő a gyorsak és a többiek között. sík ott nincs.
Kovács Laci írta egyszer, hogy fölfelé azért joggol, mert akkor nem merevedik el, így gyors marad síkon és lefelé. Mondjuk ehhez tudni kell, hogy az említett emelkedő az Ódorvár, míg például a Katonasíroktól az Őrkő-rétig úgy négypercesekben mehetett fel...
Mondjuk nem én vagyok a felfelé gyors, de azért a saját véleményem elmondom.
Felfelé szerintem nincs nagy sebességkülönbség (leszámítva az UFO-kat). Az erőltetett tempójú gyaloglással, vagy egy adott pulzuson történő kitipegéssel nincsenek nagy különbségek az itthoni emelkedőkön. A gyorsaság inkább síkon az alaptempóban, és lejtőn bátorságban/technikában kamatoztatható.
Nekem korábban simán 7 feletti átlagok jöttek ki hosszabb versenyeken, kb. azzal a taktikával amit írtál. Most 6 körül vagyok, illetve rövidebb távokon (20-30 km) már 5 percen belül is előfordul terepen, pedig a taktikám még mindig hasonló. Ebből azért az a következtetés is adódik, hogy edzettebb lévén már gyorsabb az a tempó síkon és lefelé, amit hosszabb versenyeken is tudok tartani. Ergo nem lassulok be a végén, azaz nem romlik le az átlagom.
Na jó, azért idővel a hegyek érzékelése is változik. Három éve még tempósan gyalogoltam a Dömös-Dobogókő szakaszt. Most szinte végig futottam és kényelmesnek tűnt, gyorsan fel is értem. De szerintem nem a hegyre felfelé hozom a PB-ket, hanem inkább síkon és lefelé.
Ha kiprobalnad, sosem vagynal masra. Kicsit drogos dolog ez. Nem csak 100 merfoldeket lehet futni, ott van pl a cortina trail az egy bo 50-es, de mindent hoz, ami miatt szeretik a magashegyi meneteket, azt ajanlom, az neked valo, szeretned, es meg futni is lehet benne szinte vegig. De kismillio verseny van mashol is..
Az eletmudijat meg jo sokaig nem szeretnem megkapni! Meg dolgoznek rajta! :)
A felfelé is gyorsaktól szeretném megtudni a titkot. Nekem bevállt taktikám terepfutáson, hogy a nagyobb emelkedőkön jól felsétálok, viszem le a pulzust, pihenek, ettől a tetején a többi futónál lényegesen tempósabban tudok haladni, beállt combok és piros fej helyett szépen suhanok, az átlagtempóm viszont csapnivaló, 7-8-9 perc. Pl: Mátra trailen 7:10 átlagtempó, úgy hogy volt benne 5 percen belüli km az egyenesebb szakaszokon. A lényegesen jobb időket futóknél viszont látom, hogy az átlagtempójuk sokkal egyenletesebb (P85-ön 5:13!!!). Akik tudnak felfele futni, azok milyen intenzitással, milyen tempókülönbséggel teszik ezt? Mi a taktika? Van egyáltlaán, vagy csak annyi, hogy ha síkon tud vki 3:40-ben maratont, akkor terepen az 5 perces a reális.
Azért egyszer az életben kipróbálnám a te (egyik) világodat, a magashegyi köves legelős tájat. Na azért nem olyan hosszan mint amiket patrolozni szoktál. Kösz a dícséretet amúgy, én is megdícsérlek, az életmű díjat majd kicsit később adom át, addigfuss mèg sokat és írogass tovább
Olcsó, de jól használható fejlámpát szeretnék venni, ami 2-3-4 órás futásokat is kibír. Erdei terepre kell, azaz a töksötétben is látnom kellene a köveket, gödröket. Mit ajánlanátok?
Ha nagy leszek en Pinyo akarok lenni!! Komolyan keresek en is egy sportot, amiben nem kell edzenem es jo vagyok. Nyaron szoktam pinyongozni a sracokkal, lehet el kellene indulnom egy magyar bajnoksagon.
De tenyleg Pinyo, nalad nincs felvetel? Vagy legalabb egy Pinyo valaszol oldal?
CSERMANEK, nagy kiraly vagy, csak a munkabol lehet fejlodni! Most mar en is el kezdek edzeni ugy dontottem!
mtb, azert rutinbol ez az ido eleg f@sza, gratula!!
CSERMANEK: nem az időeredményedet irigylem (na jó, azt is:) hanem azt, hogy 70 km után így érzed magad: "Esküszöm, mintha csak most indultam volna el egy laza edzésre, nem fájt, nem nyomott, nem feszített sehol sem izom, sem Ízület." Na én ezt nem tudom elmondani, sőt még most is olyan a mozgásom utána, mint egy beteg szamárnak. Ennyit jelentene 10 év? (ennyi van közöttünk)
allez zserzseli!: ezt a kutyáktól való félelmet ha valaki, akkor én meg tudom érteni. Betegesen tartok tőlük, és ezt valószínűleg érzik is rajtam. Itthon is mindig riasztóval futok...
Pinyo: 1000 km-ből is futni 9:48-at, ez meg aztán tényleg felfoghatatlan dolog számomra. Na nem mintha én túlzásba vinném, de azért idén megvan 2000 km. Mondjuk annak a 80%-a síkfutás...
És akkor következzen az én Piros 85-öm, ill. az idei évem értékelése:
Idén nem erőltettem a hosszúkat, amelyek nálam 50-60 km-nél kezdődnek. 2016-ban októberig kb. 10 alkalommal futottam hegyekben, és a leghosszabb táv az UTH 55 volt. Nagyon jól elvoltam a 25-40 közötti rövidebb versenyekkel, amelyek önbizalomnövelő hatása nem elhanyagolható: képesek elhitetni az emberrel, hogy az ötödik X felé közeledve még viszonylag gyors is tud lenni (már ha az igazi profik otthon maradnak...). Így történhetett, hogy több versenyen is dobogóra állhattam, pl. a Pilis-Vörös-Váron abszolút 2., az Eged-hegyi terepfutáson pedig abszolút 1. helyen végeztem. Nyáron belekóstoltam az alpesi versenyek ízébe a Glockner Trail 50-es távjával. Addig még sosem vettem részt olyan versenyen, ahol az útvonal 2000 méter felé ment volna. A magashegyi környezet fantasztikus, de nem hagytam magam elcsábítani: egyszerűen nem nekem találták ki ezeket a versenyeket. Én futni szeretek, és nem órákat gyalogolni felfelé egy szerpentinen, amit ráadásul nem is bírok. Persze, lefelé azért jobban ment...:) Úgyhogy maradok a hazai hegyeknél, nem kívánkozom se az UTMB-re, se a CCC-re.
Tavaly ilyenkor nem voltam teljesen rendben - erről akkor írtam is - és ennek áldozatul esett két kedvenc versenyem is, a Less Nándor 66 és a P85 is. Idén szerettem volna bepótolni mindkettőt. A Less Nándort sikerült is, és ezen felbátorodva beneveztem a P85-re is. Sajnos azonban a verseny előtt 10 nappal egy olyan dolog történt, ami majdnem keresztülhúzta a számításaimat: egy könnyed 50 km-t szerettem volna tekerni biciklivel, azonban a szomszéd községbe érve egy macska ugrott elém, amit esélyem sem volt kikerülni. Vagy 30-al estem egy hatalmasat, a bal térdemet ütöttem be a vázba, ez volt a legsúlyosabb sérülés, de a jobb oldalamat is nagyon beütöttem, plusz a szokásos horzsolások. Alig bírtam felállni, és néhány napig egyértelmű volt, hogy ebből nem lesz P85. Folyamatosan jegeltem és kenegettem a fájó részeket, és pár nappal a verseny előtt egy 12 km-es "próbafutás" során tünetmentesnek éreztem magam. Így aztán szombaton én is ott álltam a verseny rajtjában. Úgy döntöttem, senkihez nem próbálok igazodni, megyek a saját tempómban. A legjobb eredményem itt 2 éve volt, 10:17-et sikerült futnom. Nekem ez már az a táv, ahol képtelen vagyok tartani azt a sebességet, amire egy 30-40 km-es távon még képes vagyok.
A Kevélyre 51 perc alatt értem fel, elég barátságtalan idő volt még ekkor, a panoráma miatt biztosan nem kellett megállnunk. Dömösig viszonylag eseménymentes volt az út, a lejtőkön sikerült elég jól nyomni, talán túlságosan is. Dömös 2:57 volt, aztán irány Dobogókő. Felfelé menet természetesen lassultam, itt többen is megelőztek. Dobogókőről lefelé Sz. Anitával és O. Gézával együtt száguldottunk lefelé. A pilisszántói pont volt az, ahol kihagytam a dugókázást, de ezt már csak otthon tudtam meg, az eredménylistát böngészve. A pontot elhagyva Anita elhúzott, Gézával folytattuk az utat a kb. 10 km-re levő Kopár csárda felé. Az oda vezető úton én is tettem szert némi előnyre, így a Kopárhoz egyedül érkeztem meg. Itt váltottam egy felsőruházatot, hogy valamelyest helyreállítsam a komfortérzetemet. Géza közben megérkezett, együtt hagytuk el a pontot. Valamelyik hosszabb, enyhe emelkedőn egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Géza lemaradt, és egyedül vagyok. Közben kezdett aggasztó lenni a térdem állapota. A lejtőkön - kezdett visszatérni a fájdalom, pedig már azt hittem, az a múlté. Ezek szerint 50 km-t kibírt gond nélkül a gondos kezelésnek köszönhetően, most azonban ismét egyre jobban fájt. Még síkon elviselhető is volt, de lejtőn, emelkedőn egyre kevésbé. Nagykovácsit elhagyva értem utol k0819m-et. Korábban nem ismertem őt, futás közben váltottunk pár szót, mondtam, hogy olvastam a Monte Rosa-s beszámolóját. Innen együtt haladtunk, egyszerre értük el, még világosban a János-hegyi kilátót. Még a lefelé út nagy részét is lámpa nélkül tettük meg, hamarosan felkapcsoltam a fényt, nem szerettem volna egy nagy eséssel befejezni a napot. A kilátó utáni magas lépcsőfokok és a Budaörs előtti erősen sziklás, köves lejtők is nagyon fájdalmasak voltak számomra. Ennyire még sosem vártam, hogy a terep aszfaltra váltson. Az utolsó 1,5 km az iskoláig már megváltás volt, 10:29-es idővel vánszorogtam fel a tornaterembe. A már megszokott sör és virsli elfogyasztásával zártam ezt a fárasztó napot. A szervezés most is kifogástalan volt, a pálya kijelölése tökéletes, a frissítők kínálata megfelelő, az őszi erdő színei pedig gyönyörűek. Azt pedig, hogy az eredménylistában nem kerülhettem a jól megérdemelt helyemre, csakis a saját figyelmetlenségemnek köszönhetem.
Itthon tovább folytatom a térdsérülésem kezelését, sajnos majdnem a nulláról. 1-2 hét pihentetés még nem ártott volna neki, de így is szépen bírta.
Basszus, ha át nem is futottam, de elfelejtettem dugókázni Gyurkó Petiék pontján. Ilyen még nem fordult elő velem... Így aztán a lista végén figyelek. Azért elmondom, hogy 10:29 alatt teljesítettem, próbálj beilleszteni a listába:)
Amúgy terveztem egy kisebb beszámolót. Ha ITRA pontokért mentem volna, akkor nagyon bosszantana, így viszont már túltettem magam rajta...
Csermanek mester, szép volt, de én azt állítom, hogy egy 20-30 perc még simán benned maradt! Talán akkor kimaradt volna a felhőtlen tatamizás, de akkor is :-)
Annyira összevissza év volt ez, hogy el sem tudom mondani. Futókalandból sem volt sok, az első Mátrabérc, uth55 és egy szeptemberi Vár-a-hármas, utóbbi csak megszokásból.
Nem is írtam róla semmilyen beszámolót, annyira ramatyul ment. Most csak rövid pótlásként annyit, hogy féltávig jól ment a szekér, aztán a sok nullkilométeres hét visszaütött és meglehetős térdproblémák jöttek elő. Azt hiszem, erről elég ha annyit mondok, hogy az enyhe aszfaltos lejtőkön a hétperces tempót sikernek fogtam fel.
Hja, túl jól sikerült az előző év, egy 2:57-es maratont és egy 8:42-es P85-öt nehéz túlszárnyalni. Így aztán örültem hogy szeptemberben átléphettem a bűvös ezer kilit.
Az augusztusi kilenc és a szeptemberi nyolc óra összesítésem után után kicsit elgondolkodtam, kell-e ez nekem. De annyira jókat olvastam esténként, még a bringával munkába járást is beszüntettem, a tömegközlekedésen is olvastam. Két héttel a piros előtt aztán megijedtem és nekiálltam ismét futni, az első nap laza órájától izomlázam lett, de aztán napról napra egyre jobban élveztem a futást. Azért a lehetséges kiszállási pontokat jó előre megnéztem magamnak.
Ideális időjárás fogadott szombat reggel, tíz fok, ezért a rövidujjú mellett döntöttem, helyesen. Okosan beálltam egy tavalyinál gyengébb pulzusra. Csak a teljesítés volt a cél, nem akartam szétcsapni magam, fogalmam sem volt, ennyi edzéssel mi fog történni. Figyeltem a garminra, erre az két kilométer után kikapcsolt. Visszakapcsoltam, de nem tért magához, el is raktam. Legközelebb három óra múlva talált műholdat, de akkor meg már nem érdekelt. Így hát úgy alakult, hogy érzésre mentem végig.
Az első Kevélyes részidő 49 perc volt, tavaly 44, azelőtt 48. Innen már láttam, hogy leginkább a két évvel ezelőtti részidők jelenthetnek támpontot, annál enyhén lassabb leszek, de a tíz óra meglesz.
A frissítőpontokon nem igyekeztem, kóláztam, uborkáztam, sajtoztam. Jól telt az idő, a lábaim is jól bírták. Kicsit fújt az északi szél, Dobogókő felé gondolkoztam kicsit a karmelegítőn (ezenkívül a hátizsákban vittem plusz pólót is), de lusta voltam megállni és zsákot bontani. Bár a nap nem sütött, az erdő színei gyönyörűek voltak, néha megálltam fotózni. Gondolkodás nélkül meggyalogoltam a meredekebb emelkedőket.
A Kopár csárdánál uborka, ropi, és kóla volt a menü, nagyon kívántam a sósat és a savanyút. Már elég szép hátrányt szedtem össze az eddigi teljesítésekhez képest. Nem is éreztem lelkiismeret furdalást az elvesztegetett idő miatt, amikor később kiálltam egy hosszabb technikai szünetre, de legalább megkönnyebbültem. Kicsit visszatért az erőm is, a Hosszú árok egész jól ment, Dömötörig és Amandáig alig gyalogoltam.
A Nagyszénásról eddig mind a kétszer fájdalmas, elnyűtt bokával botorkáltam le, most ennek nyoma sem volt, nem mondom, hogy repültem, de legalább nem azon töprengtem, hogy még mennyi van hátra.
Nagykovácsiban felvettem a depózott lámpát, eltöltöttem jó sok időt, szemeztem a szalonna falatkákkal, de nem mertem bevállalni.
A Fekete fej előtt frissítőnél kezdett hűvös lenni, 9 fok, és nem tudtam már magam felfűteni. Felhúztam a karmelegítőket, áh, hirtelen sokkal jobban éreztem magam.
Az utolsó másfél órában már gondoltam, hogy kicsit jobban nyomhatnám, de amikor a János-hegyről lefelé a Virág-völgybe kicsit jobban akartam ereszteni, enyhe hányingerem lett. Így hát nem erőltettem.
Amikor már csak pár kilométer lejtő volt hátra a célig, be is sötétedett, lámpát gyújtottam, nem akartam pont a végén esni egy nagyot. Előttem volt valaki pár tíz méterre, de megint jött a hányinger és átraktam a versenyszellemet jövő évre.
Az idő 9:49 lett, egész elégedett lehetek vele, több mint egy óra rontás, hehe. És ismét beigazolódott, hogy sebességet gyorsan lehet veszíteni, de állóképességet nem nagyon.
Huh, az eleje nagyot ment, szégyen, de utána kellett néznem, ki előzte meg Pálfy Marcit, hogy a tavalyinál jobb futása csak egy második helyet ér. Hát na, hasonló kaliber, aki 90 kilométert lefut négypercesekben.
Egy szó, mint száz, szép táj, kiváló rendezés, jó hangulat, ide mindig szívesen jövök vissza.
