Sajnos Magyarországon már már az anarchiát súroló szólás- és gyülekezési szabadság van. Minden hülye elmondhatja a véleményét és minden elmebeteg lezárhatja valamelyik budapesti hidat, ha még meg tud győzni két-három unatkozó kretént. Mindenki szemetelhet, piálhat, szívhat, hányhat és sivalkodhat a drága pénzen rendbetett tereinken.
A Facebooknak és egyéb közösségi oldalaknak, a kibertérben burjánzó számtalan idióta portálnak, blognak köszönhetően most már nem csak a szűk családi kör tudja, hogy ki mennyire hülye, hanem az egész világ.
Mindeközben a súlyos orwelli fogalommal, az elmebűnnel már nem a sztálini diktatúra-típusok operálnak, azok már a múlté (na jó, leszámítva az Ígéret Földjét, a nagyszerű, hősiesen kitartó Észak Koreát). Egy másik ideológia tette azt magáévá.
Mert mit szólunk a polkorrektség és az elmebűn összefüggéséről? Tudják, a polkorrektség, ami azt jelenti, hogy buzinak gondoljuk, de melegnek kell becéznünk, cigánynak gondoljuk, de romának kell neveznünk, zsidónak gondoljuk, de inkább ne nevezzük semminek és váltsunk témát. Már nem lehet néger, hanem afroamerikai és a fekete lyuk helyett is sürgősen új kifejezést kell keresniük a csillagászoknak, mert a fekák a végbélnyílásuk meggyalázásaként fogják fel a mindent elnyelő csillagászati képződményt meghatározó kifejezést. És nem, kurvára nem viccelek, utána lehet olvasni, már ebbe is belekötöttek.
Az én aggodalmam ugyanis ez, a totalitarizmus, az újkori diktatúra fenyegetését ebben látom. A Nagy Liberális Testvérben. Aki a világra szabadította az emberszabású lények legaljasabb, lenyomorultabb, legundorítóbb fajtáját: a civil szervezeti aktivistát. Ők a diktatúra kopói, orkjai, annyi változott, hogy nem fekete bőrkabátosok jönnek érted, hanem sivalkodó liberálisok veszett varjúhada zúdul rád és életed minden területén ellehetetlenítenek. Széttrollkodják az életed.
Nagy Liberális Testvér törvényei szeszélyesek és könyörtelenek. Ebben a gondolatrendszerben is van eredendő bűn: fehér, heteroszexuális, egészséges hímnemű egyednek születni. Aztán ahogy felcseperedsz, belegyalogolsz az elmebűnbe is. Például megkívánsz egy nőnemű lényt és a vágyadat ki is fejezed valamilyen formában: megszólítod, üzit, netán verset írsz neki. Ez már szexuális zaklatásnak minősül. Persze ha egy buzi próbálja a szádba gyömködni a bránerét, vagy egy migráns erőszakoskodik a kiskorú lányoddal vagy fiaddal, az nem minősül szexuális zaklatásnak.
Olyan vehemens a buzi- és genderlobbi, hogy ha ez így folytatódik, hamar eljön az idő, amikor szégyellned, titkolnod kell, hogy te nem a művészbejárón szeretsz közlekedni. Ha az ötéves kisfiad kitalálja, hogy aznap ő épp nem kutya vagy oroszlán, hanem egy kislány, és te nem bólogatsz lelkesen, a gyámhatóság elveszi tőled, és attól fogva pederaszták nevelik pederasztának a gyermekedet. Nem lihegem túl a problémát, ez az idiotizmus már itt van a nyakunkon, Kanadában már megalkották a vonatkozó törvényt.
"Ami történt: múlt pénteken a Twitteren legalább nyolc Google-alkalmazott írt kommenteket egy dokumentumról, ami a cég belső levelezőlistáján terjedt. A 3300 szavas, 10 oldal hosszú jegyzetet James Damore, egy vezető szoftvermérnök írta egy hónapja, de csak egy hete kezdett vírusként terjedni a cégen belül.
A dokumentumot és a hozzá kapcsolódó kommenteket sokáig senki sem látta. Amikor elkezdtek beszélni róla, a témával foglalkozó lapok is óvatosan fogalmaztak. Csak annyit lehetett tudni, hogy Damore szerint a Google-nek nem a nemi és biológiai, hanem az ideológiai sokszínűségre kéne nagyobb hangsúlyt fektetnie, mert ez lenne a cég érdeke. Közben kifejtette, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy a nők nem képviselik magukat nagyobb arányban a technológiai cégeknél; szerinte ennek társadalmi és biológiai okai is vannak.
Damore-t néhány napon belül kirúgták. Sundar Pichai, a Google vezérigazgatója azzal indokolta a döntést, hogy bár Damore javaslatainak egy része megvitatásra érdemes,
azt sugallni, hogy a kollégák egy csoportja biológiailag alkalmatlanabb egy bizonyos fajta munkára, sértő, és egyáltalán nem oké."
Az indexes balliberális firkancs téved: a polkorrektség baromira nem nyert ebben a témában (sem).
Miért ne lehetne valakinek olyan véleménye a leszbikusokról, ami eltér a "politikailag korrekt" (a balliberális ideológia terjesztésének fedőneve) főcsapásiránytól? Ez véleménydiktatúra, ami ellen egyébként a tolerancia bajnokainak kellene leginkább fellépnie.
"A seattle-i rendőrség néhány tagja elégedetlenségét fejezte ki egy közleményben. Az amerikai városban a rendőrök már nem hívhatják a gyanúsítottakat "gyanúsítottnak", ehelyett a "közösség tagjának" kell nevezni őket.
A történet akkor kezdődött, amikor egy rablás során egy fiatalember rálőtt három rendőrre, ezért azok kénytelenek voltak visszalőni. A tűzharcban a támadó életét vesztette. Az eset jegyzőkönyvbe vétele után aztán felszólították a jelentést megíró rendőrt, hogy ne a "gyanúsított" (suspect) szót használja, hanem inkább a "közösség tagja" (community member) kifejezést."
"Egy beteg állat" – írta a PWR BTTM egyik feléről az egyik áldozat. A zenekart már kidobta a kiadója, sorra hátrálnak ki mögülük a velük koncertező zenekarok.
Nahát, nahát...beteg állatnak nevezni egy meleget? Hova jutottunk?
Svédországban vád alá helyeztek egy 70 éves nőt, mert a Facebook-on azt írta, hogy nem tetszik neki az, hogy a bevándorlók autókat gyújtanak föl, a nyílt utcán vizelnek és ürítenek. ("eldar upp bilar och kissar och bajsar på gatorna")
"Attól félünk: szexistának, rasszistának vagy antiszemitának bélyegeznek minket, ezért
Lábujjhegyen kerülgetjük az érzékeny témákat, folyamatos öncenzúrát végzünk.
Brophy és Peterson kutatásai alapján a PC-autoritariánusok sokkal magasabb szinten szoronganak a társadalmi és egyéni különbségek miatt. A PC kommunikáció használata tehát bizonyítottan szorongást okoz, mert folyton kihívás elé állít a nyelvhasználatot illetően: a köznyelvet és a józan paraszti ésszel való értelmezést ugyanis hibásnak kiáltja ki.
Christine Brophy és Jordan Peterson egy korábbi kutatásukban a PC természetét vizsgálták, és azt találták, hogy a PC gondolkodás két nagy dimenzióra bontható. Ez alapján megkülönböztettek „egalitariánus” és „autoritariánus” PC-t.
A PC dimenziói
Bár a politikai korrektség mindkét változatának része a sértésekre való érzékenység, vannak fontos különbségek. A PC-egalitariánusok a csoportok közti különbségeket kulturális alapokra vezetik vissza. Úgy gondolják, a csoportok közti erőviszony-különbségek társadalmi igazságtalanságokból erednek. Ők nagyobb mértékben támogatják azokat az intézkedéseket, amelyek a történelmileg hátrányos helyzetű csoportokat segítik."
"Legújabb hír, hogy a Harvardon változtatni fognak a tananyagon, mert abban felülreprezentáltak a fehér írók – kevés a fekete (színesbőrű, afro-amerikai, kinek mi tetszik) és a női szerző – írja a Daily Wire.
A Harvard angol tanszékének vezetője, James Simpson szerint a hallgatók innentől kezdve olyan írók munkáit fogják megismerni, akiket a történelem során háttérbe szorított az „rasszizmus, patriarchátus, és heteronormativitás.”
A kezdeményezés egy hallgatótól származik, aki nehezményezte, hogy kevés a fekete és a női író az angol szak olvasmányai között."
Ő kakukktojás. Nem az ukrán címer volt a gáz, hanem hogy fegyveres önkéntes csoportokat támogat. Ha valaki azokkal vállal közösséget, akik tüntetőket élve elégetnek, akkor utána ne sírjon, hogy lenácizták.
"Condon az Attitude-nek elmondta, hogy a Josh Gadon által alakított LeFou-nak, Gaston jobbkezének lesz egy mellékcselekménye, ami a szexualitásával kapcsolatos. A rendező úgy fogalmazott, hogy LeFou egyik nap Gaston helyére pályázik, a másik nap viszont meg akarja csókolni. A karakter a filmben küzd meg a hirtelen előkerülő érzéseivel, amit eleinte nem tud hova tenni, de Condon azt ígéri, hogy a film végére ez is megoldódik, ami egy szép meleg pillanat lesz egy Disney-moziban. Ez az első alkalom, hogy egy fontosabb szereplő nyíltan meleg egy Disney-filmben."
"A szurkolók egy transzparenssel fejezték ki, hogy az ukrán focista nemkívánatos személy: Nincs szükségünk nácikra - írták ki."
(A hülye marhák.)
"Zozulya annyira komolyan vette a kiírást, hogy közölte, nem hajlandó pályára lépni a Rayo Vallecanóban, és néhány órával érkezése után visszatért Sevillába a Betishez."
