vegyünk egy egyszerű példát. Mit jelent az a szó, hogy idegen? a szomszédot, a más városban lakót, a más nyelven beszélőt, más kontinensen élőt? vagy más bolygón élőt? no? ez nagyon sok dologgal így van. egy léptékváltás esetében hamissá válhat az, ami máshol igaz. idegenné az, aki addig nem volt az és fordítva. a sok vita abból fakad, hogy az emberek elfelejtik egyeztetni a léptéket.
Ha azt akarod mondani, hogy a közvetlen érzékelés önmagában mit sem ér, abban természetesen igazad van. Az elmének vannak mankói, Kant kategóriáknak nevezte őket, és szerinte nem is fejezik ki feltétlenül a magánvalót. De azt egyáltalán nem javasolta, hogy dobjuk el őket és filózzunk azon, hogy mire jutnánk nélkülük. Ellenkezőleg, arra figyelmeztet, hogy ebben az esetben csúnyán megjárhatjuk. Mint a galamb, amely repülés közben érzi a légellenállást és azt gondolhatja, hogy légüres térben jobb lehet repülni.
Fölsoroltál négy "létező valamit", az imént hangsúlyoztad, hogy empirikusan is megtapasztalhatók (bizonyos hatással vannak érzékszerveidre), és az így nyert empirikus tapasztalatot az emberi elméd - és más elmék korábban elvégzett munkája - segítségével rendezted valamilyen jelenség-struktúrába. Én csak annyit kívántam mondani, hogy az így kategorizált létezőket esetleg másként, "jobban" is lehet majd kategorizálni, miközben az empirikus tapasztalataid vagy ugyanazok, vagy esetleg bővülnek.
Nem, ez nem így van. Az empírikus megtapasztalást el kell fogadni bizonyítéknak, különben semmi empírikus tartalmú állítást nem érdemes tenni. Rutherford nem tapasztalta meg empirikusan az atomot, ezzel szemben a Hármashatár-hegyről egy hatéves gyerek is empirikusan megállapíthatja, hogy ott van. Kicsit idősebben, kicsit jobb műszerezettséggel ez a Naprendszerre is igaz.
úgy, hogy egy - a jelenlegit meghaladó, átfogóbb, sőt új felismert alapelv(ek)re épülő - tudományos elmélet többet magyaráz meg az általad említett "létező" kategóriákból és a szóbanforgó kategóriák csak mellékes vetületeivé válnak valami átfogóbb, önálló kategóriaként megragadható "jelenségnek".
A kvantumfizika előtti, Naprendszer-szerű atommodell például néhány év alatt meghaladottá vált - megtörténhet valami hasonló a csillagászati Naprendszerrel is (elvileg).
egyrészt elvileg meghaladható, másrészt részlegesen - egyes szempontokból - időről-időre meghaladjuk. Pld "Európa" nem ugyanaz az Európa, mint amit a kontinensvándorlás felfedezése előtt jelentett
Teljesen igazad van. De a Tudomány nem is mond ilyeneket. :) (A nagy T-betűs.) Csak néhányan eltévednek ezen az úton, és a tudomány nevében mondanak dolgokat, ami nem igaz. Ők a tudomány-hívők, éppúgy, mint ahogy jelen vannak a másik oldalon is ilyen emberek, akik a saját nézőpontjukon kívül nem fogadnak el semmi mást.
A Nincsből építünk természetfilozófiát. Nincs kitüntetett hely, nincs kitüntetett irány, nincs kitüntetett időpillanat, nincs kitüntetett koordináta-rendszer..
jó, ez eddig nagyjából rendben van, de az aura létére/nem létére ez sem ad semmiféle bizonyítékot. Ha tudományos alapon állítod valamiről, hogy nincs, akkor azt illik tudományos alapon bizonyítani. Amit a tudomány eddig tud, az az, hogy a saját eszközeivel nem mérhető, nem behatárolható az aura. Pont. ennél többet a tudomány erről a dologról nem tud. Amikor valaki ezt mondja, el kell fogadnom. De azt nem tudom hová tenni, hogy marhaságnak, hazugságnak nevez valamit, ami kívül esik a tudomány által mérhető valóságon. Egyszerűen azért, mert nagyon ostoba és logikátlan állítások.
Igen, pontosabb amit mondasz. Semmit nem tesz hozzá a modellhez, hát Occam borotvája alapján elhagyjuk. A tudomány ezt nevezi "nincs"-nek.
--------------------
Rabida -- az emberek nagy többségéhez hasonlóan, és ebben a csoportban tudomány-hívők is vannak szép számmal -- azt gondolják, hogy a "van" egy abszolút, emberfüggetlen, a-priori valami; egy vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen alapfogalom. Úgy gondolják, hogy valami vagy van, vagy nincs, legfeljebb az emberiség még nem ismeri, vagy tévesen hisz a létezésében. Pl. hiszik, hogy gravitáció mindig volt, van lesz, csak azelőtt az emberek nem ismerték. Pedig ezt a mai tudomány nem egészen így látja. Nincs gravitáció ilyen abszolút értelemben, "odakint". Van a világ, ami viselkedik valahogy, és jelenleg a gravitáció koncepciójával bizonyos viselkedését jól tudjuk modellezni. A gravitáció teljesen emberi konstrukció, és elképzelhető sok teljesen más koncepció, ami mondjuk a bolygók pályájával (vagy más empíriumokkal kapcsolatban) legalább ilyen jó és pontos modellt ad. Lehet, hogy egyszer meg is haladjuk a "gravitáció" fogalmára épülő modellt, sőt, hogy amilyen koncepciók lépnek majd a helyébe, azt is, meg az azutániakat is, stb.
Mit jelent hát az, hogy "van" "gravitáció"? Semmi mást, mint amit itt a modellről meg a hipotézisekről mondunk: egy értelmes koncepció, aminek a létezését érdemes feltenni és használni, mert mond valami hasznosat a világ viselkedéséről. Terringata és aura pedig ugyanebben az értelemben "nincs". Más jól definiált értelmét a "van"/"nincs" szavaknak viszont nem tudunk.
Egy tudós (sztem) csak azt mondhatja, hogy a modellem (koncepcióim) szerint a kísérlet során ennek meg ennek kell bekövetkeznie, és a kísérletet ténylegesen elvégezve, nem tudok eltérést kimutatni a modell és a valóság között. (Esetleg még hozzáteszi, hogy az ezoterikus felvetései nem értelmezhetőek a modelljében, vagy a modellje kifejezetten ellentmond az ezoterikus felvetéseinek. Azt viszont nem mondhatja, hogy ő empírikusan szerzett meg minden tudást, mert az empíria és a(z) (előzetes) koncepció egymást fejleszti, egyik sem előzi meg a másikat.)
Orvosi könyvek szerint a férfiak gondolkozásában 50 éves kor körül jelenik meg az elmúlás gondolata. Lehet, hogy ezt is a Természet szabályozza, ahogy a rákos emberek gyógyulásba vetett hitét?
még egy érdekes dolog. Egy orvostól, aki rákosokkal foglakozik, kérdezték, hogy kiknek sikerült meggyógyulniuk? A válasz rövid és tömör volt. Akik hittek a gyógyulásban. És ezekhez a dolgokhoz nem kell vallásosnak lenni és nem kell térdreborulva csókolgatni a pápa szoknyája szélét...
mondhat bármit, a terringaták létét vagy nem létét nem befolyásolja. Ahogy Isten léte sem függ attól, hogy hiszünk-e benne. Vagy létezik vagy nem, tudományos bizonyíték nincs se pro se kontra. De kijelenteni, hogy nem létezik, azért nagyfokú vakmerőség, hiszen aki ezt állítja, az minden bizonyíték híján teszi. Aki az állítja, hogy létezik, egy kicsit van beljebb, hiszen legalább az ő hitében létezik. Nem egyszerű kérdések ezek. Az összes többi, aura, csakrák, stb... minde ennek az alpkérdésnek a függvénye.
Tudom, lerágott csont, mégis ide kívánkozik Uri Geller. Ahhoz túl sokan vizsgálták, hogy bűvésztrükk legyen amit csinál. Ha nem trükk, akkor viszont igencsak feszegeti a manapság elfogadott világképet.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, annak különösen örülnék, ha Vágó István állást foglalna.
korrektül fogalmazva nem azt kellene mondania a tudósnak, hogy terringata nincs, hanem azt, hogy a "terringaták léteznek" hipotézisnek nincs tudományos alapja. Amikor a tudós azt mondja, hogy "terringata nincs", akkor azt valójában így kell érteni.
Inkabb azt kellene mondania, hogy "terringaták léteznek" hipotézis nem hordoz jelentest. Hisz nem hogy nem tapasztaljuk letezesuk, de el sem tudunk kepzelni olyan tortenest, amikor a terringatak barmilyen erzeklheto hatast gyakorolnanak.
