"Szerinted mi a hűtlenség, és mikor lehet azt mondani egy nőre (férfira), hogy hűtlen?" Először hadd mondjam meg, hogy szerintem mi a hűség. A hűség - számomra - elsősorban megbízható kitartást jelent egy személy (vagy valami) mellett. Amennyiben egy kapcsolat kizár más kapcsolatokat - pl. a házasságban - akkor a hűség az egyszer vállalt kapcsolat kizárólagosságának elfogadását is jelenti. ÖNKÉNT!!!
Egyesek szerint a hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kialakítását; az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. De ez - megintcsak SZERINTEM(!) - nem igaz. Ugyanis egy párkapcsolatban a hűség alapja a szerelem, majd a megszelidített szerelem, vagyis a szeretet. És ha valakit nagyon szeretünk, akkor egyszerűen nem érezzük áldozatnak, hogy hűségesek vagyunk a társunkhoz. Hozzáteszem, mindennek persze kizárólag olyan kapcsolat esetén van létjogosultsága, amely végleges, de legalábbis véglegesnek érezzük. Itt bizonytalanságnak nincs helye. A "ha nem sikerül, majd megpróbálom mással" vagy a "ha meguntam, jön majd a következő" hozzáállás véleményem szerint egyáltalán nem elítélendő, sőt, épp ellenkezőleg: lehet, hogy arról szól, hogy keresem azt az egyetlen, aki mellett majd lehorgonyzok, s aki mellett a hűség nem áldozat, hanem természetes velejárója a dolognak.
Nos, a hűtlenség számomra mindennek az önmagunk felé (is) tett ígéretnek a megszegése.
"a hűség egy pozitív tartalmú fogalom-e? Kell-e hűség? Érdemes-e hűségesnek lennünk." Aki már szeretett valakit úgy istenigazából, abban ezek a kérdések nem merülnek fel többé. Ha benned felmerültek, az azt jelenti, hogy Te még nem találtad meg a nagy "Ő"-t!
De azért ne add fel! :-)
Kedves Pucros Mackó!
Hm,hm.
Nagyon,nagyon kíváncsi lennék,hogy mindezt
a szépen felépített elméletrendszert fenntartanád-e
ha valaki akit tényleg szeretsz téged csalna meg....
" ha valaki egy kapcsolatban élve külső kapcsolatot keres, az elsősorban pozitív váltás, hiszen a világra való nyitottsága növekszik ezzel, és egyben egy lehetőséget is nyit a tartós kapcsolat felfrissítésére. A belterjes közösségek idővel megsavanyodnak, elrugaszkodnak a külvilágtól."
Te mondd csak szerettél te már valaha valakit egyáltalán?
Miért úgy beszélsz emberi kapcsolatokról, mint
valami egyszerű szórakozásfajtáról?
Mondjuk szerencsejáték?
Bocs, a rulettgolyó ma a 28-ason
állt meg ezért ma Bettit hívom fel,
de tényleg milyen unalmas lenne, ha
mindig a 28-ason állna meg...
És persze nem lehet kiszámítani, legközelebb
hol fog megállni, de ezért nem én vagyok a hibás,ugyan már.
És belterjes közösségek?
He?
Nos látom, a világon a legfontosabb értékek ma már
felesleges, uncsi dolgok, sőt mi több
akinek netalán még számítanának az szűklátókörű és álszent.
A hűség önmagában nem hordoz se pozitív, se negatív tartalmat. Jó szokásunkhoz, tulajdonságunkhoz hűnek lenni jó, rosszhoz ragaszkodni rossz. De ez csak ritkán szándék kérdése.
Ha gyakorlatunkról van szó, akkor persze morálisan is önérték tud lenni a hűség - feltéve, hogy ígértünk valamit valakinek, aki számít rá, hogy ígéretünket betartjuk. De ne tekintsünk ígéretnek olyasmit, ami nem az! A jövő idejű kijelentő mondat nem ígéret. Mindenkinek vannak elképzelései a jövőről, amelyeket azonban bármikor jogában áll megváltoztatni, még akkor is, ha mások előzőleg kifaggatták ezekről.
Az pedig végképp nem tévesztendő össze az ígérettel, hogy a társadalom egy része bizonyos korlátokat tart érvényesnek, mondjuk a házasságban élő nő külső kapcsolataira. E korlátok jó része felesleges, ezekkel az egyénnek semmi dolga, áthágásuk önmagában véve még nem hűtlenség. Hűtlenség az, ha ígéretet szeg meg valaki. Ami pedig még mindig csak akkor amorális, ha rajta múlott a dolog.
Nehéz körvonalazni, hogy mikor múlik valami valakin. Rajtam múlik-e, hogy nincs ötösöm a lottón? Hát hogyne, semmi akadálya nincs, hogy éppen a nyerőszámokkal töltsem ki a szelvényt.
Mindenki elfogadja, hogy ha valaki pl. azért késik valahonnan, mert leszakadt a trolivezeték stb., akkor emiatt erkölcsileg nem ítélhető el - ha a pontos érkezés érdekében megtett minden elvárhatót. De azt mindenkinek tudnia kell, hogy a jövő kifürkészhetetlen és csak korlátozott mértékben befolyásolható - természetes, hogy nincs fölötte abszolút hatalmunk. Saját változásaink fölött sincsen.
Ha erőszakot teszünk saját természetünkön csupán azért, mert másvalaki ezt várja el, azzal megnyomorítjuk a spontaneitásunkat, képmutatóvá válunk és végső soron azt a kapcsolatot is mérgezzük, amelyben élünk (ha ugyan van még rajta mérgeznivaló).
Annyi még senkinek nem vethető a szemére, ha változik. Az igen, ha hátrányára változik. De ha valaki egy kapcsolatban élve külső kapcsolatot keres, az elsősorban pozitív váltás, hiszen a világra való nyitottsága növekszik ezzel, és egyben egy lehetőséget is nyit a tartós kapcsolat felfrissítésére. A belterjes közösségek idővel megsavanyodnak, elrugaszkodnak a külvilágtól.
Van ugyan itt valami hagyomány, hogy a spontaneitás és az életöröm teljes átélése a férfiak privilégiuma - de a szemétre az ilyennel! Bátorítsuk, hogy a nők éljenek azon jogaikkal, amelyeket a hímsoviniszta férfiak csak maguknak tartanának fenn. És nagyon elszomorító, amikor ostoba és felesleges "elvek" élethossziglan gátolják vagy az élet néhány területére korlátozzák emberek boldogságát.
Na és ki a ribanc?
Ribanc az, aki számára a szex, a csáberő révén birtokolt hatalom: eszköz, amellyel pénzt, társadalmi pozíciót, tulajdont, birtokot szerezhet.
Semmiképpen sem tartom ribancnak azt, aki a szexet önmagáért szereti, vagy aki azokat az embereket szereti önmagukért, akikhez a szex révén (is) minél közelebb akar kerülni. Ezek szép és nemes jellemvonások, csiszolásuk nélkülözhetetlen egy olyan társadalom megteremtéséhez, amelynek tagjai boldogok.
Például, ha én kitalálom, hogy holnapután túrós buktát fogok reggelizni, és aztán valóban így teszek, akkor az hűség. Ha pedig mást, például kakaós csigát, az hűtlenség.
Ebből talán érzékelhető, mi is a hűség, és hogy pozitív-e.
Végül is nincs számottevő nézetbeli különbség közöttünk. De ha megengeded megkérnélek, hogy közelítsük meg a hűséget, a női hűséget ( férfit is ) a másik oldalról. Szerinted mi hűtlenség, és mikor lehet azt mondani egy nőre ( férfira ), hogy hűtlen?
Akkor hűtlen a Nő, ha flörtöl, ha randizik egy másik férfival, ha ágyba bújik vele, vagy ha érzelmileg, emberileg kezd elszakadni a párjától, és kezdi máshol megkeresni a komfortérzetét. Ez szerintem nem hűtlenség, ez a kapcsolat vége.
Mi a hűtlenség szerinted? Plátói módon beleszeretni és isteníteni valakit ( milyen aranyos, milyen jó lenne vele, Te nem vagy olyan mint Ő, stb. ), vagy esetleg lefeküdni valakivel, majd hazamenni és pároddal, társaddal folytatni az egyébként harmonikus életet? Esetleg mindkettő?
Lehet, hogy valóban igazad van, és csak Önmagunkhoz lehetünk hűek. Önmagunkhoz, a saját nézeteinkhez, elvárásainkhoz, és figyelmen kívül hagyhatjuk társunk elvárásait, vágyait, nézetét, gondolkodásmódját. Igen, egyszer élünk és ez az egy lehetőség adatik meg a számunkra, hogy megéljük, átéljük, megismerjük a világot, az embereket, a másik nemet mindent. Ha hűek vagyunk magunkhoz, akkor gátakat állítunk önmagunk elé, hiszen azt mondjuk ez a rend, ez a norma, ami kívül esik ezen azt ne bolygassuk, a társunk a legtökéletesebb, tőle kapom a lehető legtöbb jót, megtaláltam a tökélyt. Ugye mennyire abszurd.
Sajnos ez már nem arról szól, hogy hűségesek-e a nők? , hanem arról, hogy a hűség egy pozitív tartalmú fogalom-e? Kell-e hűség? Érdemes-e hűségesnek lennünk. Ha ezeket a kérdéseket a legféltettebben őrzött gondolataink között megválaszoljuk önmagunk számára, lehet, hogy kénytelenek leszünk átértékelni világunkat, a hűségről és hűtlenségről alkotott nézeteinket, és kénytelenek leszünk átgondolni, hogy eddigi életünkben követtünk-e el hibát önmagunk ellen a hűségre hivatkozva.
Ha ezeket a kérdéseket megválaszoljuk van-e létjogosultsága a kérdésnek: Hűségesek a nők??? , Van-e egyáltalán létjogosultsága a hűségnek? Mármint az önmagunkhoz való hűségen kívül?
Néha csak csöndben hátúról figyuzom az itt elhangzókat, de ez engem is felcsigázott. Nagyjából 1etértek veled. Kivételek vannak, de a saját félelmeiden nincs mit csodálkoznod me'valóban ez van. Ja, méghogy a helyzet olyan? Kis szende tünderke nőismerösöm (rendes barátja van, nem én) saját magának megteremti a helyzetet hogy havonta (asszem most szolíd vótam) mással ke*éljen félre.
Szerintem meg aká'férfi, aká'nő, a hűség sok mindentől függ: lelki alkat, kapcsolat mélysége, őszintesége stb. de ezekről má' könyveket írtak. Valószínű azé'annyira feltűnő a dolog me'az utóbbi pár évben hirtelen megnőtt azon nők aránya akiknél a modern, emancipált élet alapfogalmát a biosex meríti ki.
(Tisztelet a kivételnek tudom, hogy vannak)
"más kérdés, hogy kell-e és ha igen milyen értelemben a hűség?" Szerintem kell a hűség. Fontos. Számomra legalábbis a bizalom alapja. Mert hogyan is bízhatnék meg a páromban, hogyan engedhetnék betekintést a lelkem legtitkosabb csücskeibe, ha nem bíznék benne. De hogyan is bízhatnék meg benne, tudva, hogy nem hű hozzám.
Valakihez igaziból közel kerülni, önmagadat adni, MERNI megmutatni neki a félelmeidet, szorongásaidat, komplexusaidat szerintem nagyon nagy dolog, és csak akkor lehetséges, ha egészen biztos lehetsz őbenne! Ám még ennél is fontosabb az, hogy magadban biztos légy, önmagadhoz és másokhoz való hűségedben, mert bár szerinted az, ha valaki önmagához hű, "még nem elég ahhoz, hogy valakit hűnek lehessen nevezni", de azért én úgy gondolom, hogy MÉGIS valahol itt van a kutya elásva. Mint ahogy régi igazság az is, hogy nem tud mást szeretni az, aki önmagát nem szereti igazán, és nem tud másnak megbocsátani az, aki önmagával szemben kíméletlen stb.stb.
Bubuka, kedves!
Férfisoviniszta, Te?! Á, dehogy! Honnan veszed? Hacsak nem az ehhez hasonló megfogalmazások sugallták:
"Ebbe a libagágogásba gyakorta keveredik olyan vélemény..." (Még csak annyit, hogy szíved joga, hogy végletes légy; ha szerinted egy nő csak "szent vagy ribanc" lehet, kívánom, hogy e sovány menüből is találj kedvedre valót. Csak aztán vigyázz, nehogy meglepetés érjen.)
Komolyan mondom, nagyon kiváncsi lennék, hogy a Te értékrendedben a 'ribanc' kategória saccperkábé hol helyezkedhet el.
Azt írod, hogy 'a hűséges és a ribanc nem ugyannak a botnak a két vége'. Hanem?!
Sőt, azt is írtad korábban: 'Nehogy már valakit a hűsége foka minősítsen!!!'
Szerintem minden tettünk minősít minket, s ha valami, hát a hűségünk biztosan.
Kedves CsinnnKA!
Végigolvastam első hozzászólásomat. Így utólag tényleg elég indulatosnak tűnik. Az oka az volt, hogy felhúztak az olyan libák, akik saját erkölcsi nulla kilétüket azzal palástolják, hogy mentségeket keresnek önmaguknak (és jól hangzó kifogásokat). Ebbe a libagágogásba gyakorta keveredik olyan vélemény, miszerint a ronda nők könnyen hűségesek, de 'mi, csodálatosak nehezen állunk ellen a kísértéseknek'. Maradjunk annyiban, hogy aki ribanc, az ribanc, aki meg szent, az szent. De persze az arany középút a legjobb, és ebbe talán még belefér egy kis hűség is, nem? Gondolom, ebben egyetértünk. :)
Bocsáss meg, ha igazán férfisovinisztának tűntem, nem akartam az lenni. :)
Hogy írtad?
Vitapartneri üdvözlettel:
Bubu (aki - eltaláltad - tényleg nem csak a talpán férfi)
Bubuka:
"Nos, én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem csak a ronda és a frigid nők hűségesek, hanem a szépek között is van tisztességes."
Egyszer két jóbarát váltig azon vitatkozott,
, hogy a szép, vagy csunya asszonyok
a hüségesebbek.
Eldönteni a vitát, akinek szép volt a felesége, elkezdte
vallatni az asszonyt:
-No te asszony ! valld be, hogy megcsaltál-e valaha, vagy
elvisz az Ördög !
Persze elöször tagadott az asszony, de amikor a barátja
ördögnek öltözve elöugrott az ágy alol,bevallotta, hogy
egyszer a villanyszámlással,
kétszer a postással,
stb...
na de nem ingyen, mert fizettek is érte.
A csunya asszonyt is igy kezdte vallatni a férje,
aztán az ördög láttán az is bevallotta, hogy bizony
egyszer-kétszer az albérlő egyetemista fiúkkal...
Igaz, nem nagyon akartak belemenni a dologba, de aztán
kaptak egy kis ösztöndij-kiegészitést.
Végül a két jóbarát megegyezett abban, hogy mégiscsak
jobb a szép asszony, mert az legalább pénzt hoz
a házhoz.
Ismeretes az szakállas mondás, hogy a róka ravaszsága 9x%-ban a tyúk butaságának köszönheto. Veszélyes lehet tehát a körforgás fennmaradására, ha bármelyikük túl okosnak hiszi magát.
SZVSZ így megy ez a huséggel is. ;)
Véleményem szerint az érzelmi beállítottságú emberek sokkal inkább hajlamosak a másikhoz feltétlenül ragaszkodni, még ha az józan ésszel 'selejtes' lenne is. Ha ezt nevezik huségnek, akkor a nok husége sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a férfiaké.
Azaz az épelméju férfiaké.
Talán félre értettl. Nem azt mondtam, hogy önmagunkhoz nem kell hűeknek lennünk - persze, hogy ez a legfontosabb -, hanem, hogy az még nem elég ahhoz, hogy valakit hűnek lehessen nevezni.
Az aztán más kérdés, hogy kell-e és ha igen milyen értelemben a hűség?
Bizonyára annyira, mint a férfiak, hisz már Karinthy is megaszonta, hogy egy nőre egy férfi esik....igaz, akkor még nem dívott annyira a pornóipar:DDDDD
Valóban túl egyszerű lenne csak önmagunkhoz hűnek lenni. De azért valljuk be, valahol mégiscsak ez a dolgok alapja, nem?! Mert ha (még) önmagadhoz sem vagy hű, akkor hogyan lehetnél az a társadhoz. :-)
A "tejbe-vajba" példaként felhozott házasság legmélyebb bugyraiba valóban nincs betekintésem, így bizony meglehet, hogy tényleg csak látszólag olyan tökély, s valójában a felszín alatt súlyos problémák húzódtak már régóta. Tudod mit? Én sem lettem okosabb! :-)))
Endorfin! :-D
Ismertem a viccet, nagyon aranyos.
Bubuka, ki mint tudjuk férfi (s gondolom, nem csak) a talpán!
Kicsit végletes vagy, nem gondolod? Az én értelmezésem szerint Sultan nem azt írta, hogy CSAK a selejtes külsejű nők lehetnek hűségesek. Szerintem inkább arra célzott, hogy aki baromi ronda, annak kevesebb kísértéssel kell megküzdenie, mint aki jól néz ki. Ez pedig így igaz, bár kivételek természetesen mindkét irányban vannak. A Barbie-babák között is vannak "rendes" lányok, sőt, talán még a szűzességüket elszántan őrző szentek is, és a rondák is lehetnek ribancok. De azért nem árt, ha elgondolkodsz egy dolgon: hű vagy hűtlen, szép vagy csúnya, nem minden nő szent vagy qrva. Hús-vér emberek vagyunk "mi, nők" is, gondolatokkal, érzésekkel és vágyakkal. (Muszáj volt gyorsan beleírni a nememet, nehogy utóbb én is kikapjak tőled!) Ki-ki a maga módján és a maga szintjén éli meg ezeket az érzéseket és vágyakat, leginkább a libidója és a morális érzéke függvényében.
Felkészültél? Tényleg jöhet fejedre a nemtetszések áradata? Mert az a mondatod, miszerint - idézlek - 'néha az a megfigyelésem, hogy azok kérkednek a nagy erkölcsi tartásukkal, hűségükkel akiknek nagy melóba kerülne hűtlennek lenniük' egy kicsit szánalmas, és nem túl magas erkölcsi szintről tanúskodik.
Pár soros hozzászólásodból számomra nem derült ki, hogy melyik nemhez tartozol (tartozol-e valamelyikhez egyáltalán), de úgy gondolom, nő lehetsz, s hogy is fogalmazzak finoman, nem a 'legjobbik' fajtából. Mi, férfiak _egyáltalán_nem gondoljuk úgy, hogy csak a selejtes (külsejű) nők lehetnek hűségesek. Lazítsd el magad, hunyd le a szemed, és próbálj meg elképzelni egy fantasztikus bombázót. Arányos testalkat, csodás haj, formás idomok, tökéletes karosszéria, magyarán, minden a helyén, ahogy kell. És mindehhez nem egy romlott ribanc kiélt pofája társul, hanem mondjuk egy 'tiszta nő' bájos arcvonásai. És lehet, hogy túlságosan ártatlan ahhoz, hogy kikezdjen az emberrel, de mindenesetre elég vonzó és csábító maga a cél, hogy egy ilyen nőt magunkénak tudjunk. Egy ilyen nőnek nem kell női praktikákhoz fordulnia ahhoz, hogy elvetesse magát feleségül, tudod a 'rendes lányokért' kapkodnak a férfiak. És több-kevesebb sikerrel azt is megérzi az ember, hogy egy nőből milyen asszony lesz, hűséges vagy ribanc. (Hibák persze becsúszhatnak.)
Nos, én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem csak a ronda és a frigid nők hűségesek, hanem a szépek között is van tisztességes. És modern kor ide vagy oda, a legtöbb férfi szerint (bevallva vagy elhazudva) még manapság is a tisztesség egy nő legnagyobb értéke. (Nem szüzesség, tisztesség! A szó nemesebbik és valódi értelmében.)
Na, _most_lehet a nemtetszések áradatát zúdítani, méghozzá az én fejemre. :)
Én igazat adok Neked!!!
Sőt: vajon miért hűséges az a nő, aki a melójába vagy a gyereke iránti szeretetbe menekül, illetve arra hivatkozik egy nem túl jópárkapcsolatban. Ők vajon tisztességesebbek, mint azok, akik bizony más pasit keresnek?!
Semmiképpen sem, legfeljebb kevésbé hűtlenek a férfiaknál. (Néha az a megfigyelésem, hogy azok kérkednek a nagy erkölcsi tartásukkal, hűségükkel akiknek nagy melóba krülne hűtlennek lenniük. Ezt mindkét nemre mondám. ) És most jöhet fejemre a nemtetszéstek áradatja...
A nők annyira hűségesek, mint a férfiak. Úgyanis ha senkit nem sikerül
elcsábítaniuk akkor kénytelenek hűségesek lenni. Vagyis ha a férfiak
nem lennének elcsábíthatóak, akkor a nők kénytelenek lennének hűségesek
lenni.
Túl egyszerű lenne csak önmagunkhoz hűnek lenni. Azért vannak körülmények, amikor a másikra is tekintettel kell lenni.
Szerintem a mások kapcsolatába nem láthatunk bele. A tejeb-vajba ... csodálatos dolog, de ha mondjuk az ágyban nem jó, vagy utána, vagy előtte, vagy csak ..., akkor máris nem kivétel. De a hűtlenség az... hát megint nem lettem okosabb.
" Ismertem én olyan csajt, akit imádott a férje, mindent megkapott tőle, figyelmet, gyengédséget, gondoskodást, tejbe-vajba fürösztötte a pasi, és ez a hülye liba MÉGIS megcsalta! "
Egy asszony érkezik a Mennyország kapujához.
Szent Péter kérdezi:
--Voltál-e más férfival a férjeden kivül ?
--Nem, soha.
--Hozzatok gyorsan két szárnyat !
--Mi leszek, angyal ?
--Nem, leányom. Liba.
