No, ha valaki szereti a nagyseggű, telt badacsonyi olaszokat és nem riad el ha van a borban érezhető maradékcuki, akkor annak jó szívvel ajánlom figyelmébe a Szászi pincészet nem is oly rég debütált tételét a '20-as Rókaluki olaszt. Illatában virágos, cukorkás,zöldalma és sárgabarack. A telt kortyban a túlérett sárgabarackra emlékeztető jegyeket hozza. S bár elsőre a kis kedves, bájos oldalát mutatja, mintha azt sugallaná, hogy gyere jó lesz... körbeölel aztán bamm jön a maflás :D A korty végén érezni, hogy egész tüzes illetve a hosszú lecsengésű, eltelítő, édeskés végű korty után van egy kis kesernyés utózöngéje. (Alk.: 14%)
Múlt hét szombaton meg a tállyai Szűcs Ferinek kóstoltuk a '17-as Inverz Kékfrankosát és marha jó volt. A hosszú, majd 9 órás autóút után nálam megpihenő barátomnak se perc alatt kiröppent a fáradságérzete, miután beleszippantott a borba. Az alapanyagot a Bohomály és a Somszög dűlők szolgáltatták. Színében mély rubinnak mondanám, a pohárból színte kirobban a bor gyümölcsössége, mintha meggykompótba szimatoltam volna bele. Ezen kívűl akad még ott pici áfonyás szegfűszeges és a háttérben mentás jegyek. Utóbbit alapvetően a soproni borokban éreztem eddig egész pontosan Luka Enikő boraiban.. Kóstolva fanyar fűszeres meggylé,de egészen frissítő, kellemesen lédús, ahogy melegszik kissé meggylikőrös jegyek felé megy. A lecsengés közepesen gyors. A szárazpróbánál gyümölcskenyérre emlékeztető jegyeket éreztünk (Alk : 12%)
Nagyon érdekes volt tokaji vöröst kóstolni, bár ha vakon teszik elém tuti nem mondom meg, hogy tokaji, mert nem az északi hűvös jegyeket mutatta, hanem mintha melegebb borvidékről került volna ki pl.: Szekszárd.
Írtam már többször róla, Nádas Szilárdé évjárattól függetlenül a legjobb magyar pinók közé tartozik. A silleres 2016-os után a 2017-es gyümölcsösebb-koncentráltabb volt (az eddig talán a kedvencem), a 2018-as pedig picit hedonistább és magasabb az alkoholja. Etyeken feltehetőleg 2018-ban sem volt iszonyatos a meleg, így még nem esett át a ló túloldalára, tehát nem lett a PAP - számomra kevéssé vonzó - pinóihoz hasonlóan alkoholédes-nyalós karakterű.
A Twin Top dugó feltűnően puha (bár át nem ázott) és feltűnően könnyen kijön a palackból, ebből a megfontolásból sem tartogatnám ezt a bort még száz évig...
Vélhetőleg Bott Frici és shiraz szerint ez a bor még nem esett szét. Innentől meg vélemény versus vélemény.
Akárhogy is...ezt és ezeket a borokat már évekkel ezelőtt el kellett volna adni és meg kellett volna inni.
Az respektálható vállalkozás, hogy a Terroir Club megpróbálta katalizálni az évjáratos borok piacát. De szerintem ezt konzervatívabb módon kisebb volumenben lett volna érdemes elkezdeni és nem raklapszámra.
Hogy hazai pályán maradjak... értem én, hogy a Takács 'Hollóvár' Lajos nagy király volt és én is rajongok a Lajosért. Hatalmas fazon. De akármekkora jó arc mégiscsak 2005 környékén kezdett el rendes borokat csinálni és azért én elhamarkodottnak tartottam volna 5-6 évjárat után bevállalni, hogy akkor az ő borait raklapszámra érleljük. Egyszerűen semmi jel, semmi merit nem mutatott arra, hogy a Hollóvár borok 10+ évig nemhogy fejlődnek, de legalább elálnak-e... és ez nem biztos, hogy a borról szól, hanem ahogy Hepci is szokta mondani, a dugókról nem tudtuk, hogy bírják-e avagy sem. Szerintem a magyar dugódílerek úgy baszták át a termelőket már akkor is mint szart a palánkon.
Az évtizedes potenciállal bíró borok készítése nem úgy megy, hogy gyere buci hamm bekaplak, tegnap még egy irodában tologatom a papírokat másnap pedig tíz évig érlelhető borokat csinálok csak úgy. Ezt már a 90-es években is beszopta a magyar fogyasztó... talány, hogy miért hitték el páran később újra.
Szentesi sokféle jellegű és minőségű pinót készít(ett), a jobbak egyértelműen a legjobb magyar darabok közé tartoznak.
2018: ebből egyelőre csak alapszintű van (3 rugó körül polci áron), ez kellemes ár/érték arányban, de nem nagy durranás.
2017: ebből az évből csak emelt szintű van (extrém alacsony tőketerhelés, ezt sajnos nem jelzi a palackokon, csak az árából lehet következtetni), nagyon koncentrált, nagyon ízgazdag, de nem igazán pinot, hanem egy igen fasza vörösbor pinós jegyekkel és emelkedett (14+ %) alkohollal.
2016: szerintem ez a csúcs, de már nem kapható, ugyanis megvettem mindet, ami még piacon volt. Ez 13%-os és az egyetlen általam ismert magyar pinot, ami felveszi jelenleg a versenyt azzal a bizonyos 2013-as Házlerrel.
Kb. 2015 előtti évjáratok: ezek sajna számomra ihatatlanul illósak voltak.
Ég és föld, az az egy betű... Fritz Wieninger az egyik legjobb labanc borász, a bécsi borvidéken tevékenykedik és semmi köze a Franz Weninger által képviselt holdbámuló-ökörszarvas-brettes baromságokhoz.
Szentesi pinot-tól (2018-as emlékeim szerint) nem voltam elájulva: nyitáskor illatban klasszikus pinot noir. De ízben elég hullámzó, legtöbbször az jutott eszembe, hogy Kétii-t iszom. Wieninger az tényleg ok.
Shiraz az Ercsey Daninak beszélt erről az akcióról és a Facebookon is kommentelt az ezzel kapcsolatos posztot. Azt mondja, hogy minden most akciózott bort lekóstolt és úgy döntöttek, hogy ezek a borok már elérték a csúcsukat és ezért nem érdemes tovább érlelni őket. A kérdésre, hogy ezek beragadt tételek-e azt mondta, hogy nem, hanem bazíroztak arra, hogy évek múltával ezek a borok fejlődnek és olyan kereslet lesz rájuk, hogy jó befektetésként igazolódik a több éves vermelésük.
Én mérsékelten hiszem el bármelyik bortermelőnek vagy kereskedőnek, hogy ha 2019-ben odamegy hozzá a vevő, hogy Gipsz Jakab 2011-es Hettyenfitty cuvéejéből szeretne venni három kartonnal akkor elhajtanák, hogy hát nem adnak mert ők ezt éppen tovább érlelik. Ez a mondás nekem mint bortermelőnek erősen a sci-fi kategóriába tartozik. Szándék persze lehet ilyen és mondhatom azt, hogy nem tolok egy bort... de azt, hogy a piaci igény ellenére visszatartok egy bort az egyszerűen nem életszerű. Esetleg a Királyudvarnál ezt el tudom képzelni, hogy Anthony Hwang már unta, hogy hetente fel kell mennie a padlásra, hogy vasvillával átforgassa a mocskos sok pénzét, hogy az ne penészedjen és ezért úgy döntött, hogy nem adja el a borát bármennyire is rázzák a tízezreseket a fogyasztók a pinceajtó előtt. De egy Demeter Zoli vagy Takács Lajos esetében nekem komoly tudatmódosítóra van szükségem, hogy ezt elképzeljem.
Szóval én a legnagyobb tisztelettel azt gondolom, hogy volt, van pár bormárka amiknek nagy erőkkel fújták a lufiját, hogy hű mekkora sztár, meg hú de elkapkodják a boraikat... aztán az igazság az, hogy csak pakolták a raktárban egymásra az évjáratokat miközben a kutya nem akarta ezeket a borokat annyiért megvenni amennyire tartották őket.
Az árazást is, de amíg elmennek ezen az áron a borai addig neki van igaza.
Bakócán nem mérettünk analitikát (utólag sajnálom, mert most okosabb lennék) de pinot 4 évnél korábban sosem került a palackba, a '13-ast 5 év után töltöttük. Hatvani olvtárs kóstolta a 2008-2009 es évjáratokat, 2 éve még álltak.
Nekem Bott Frigyes boraival a daliás idők (2013-as évjárat és közvetlen környéke) óta kizárólag rossz tapasztalatom volt az árcédulához képest.
Fehérből amit kóstoltam párat, gyenguci volt az árához képest vagy éppen volt benne valami bizonytalanság, a pinókat pedig rettentő korán piacra dobja, egyszerűen még nem állnak össze. Így aztán szegény nálam kb. feketelistára került, de remélhetőleg van elég rajongója, aki ezekért a cuccokért kiad 6-10000 forintot - én ennyiért vagy olcsóbban is sokkal jobb borokat tudok venni mástól.
Akció: a totálisan szétesett cuccokat nem akciózni kellene, hanem kiönteni, esetleg a borászt bevonva az ügy finanszírozásába (ha ígért valaha olyat, hogy a bora 10+ évig áll). Bárki is csinálja ezt bárkinek a tudtával vagy nélküle, nagyot hibázik.
Ha annyira szar - ahogy Dani is írja, a kereskedőnek még akcióban sem lenne szabad forgalomba hoznia, mert ezzel a borász renoméját rombolja. Nem lelkesedem Frici legújabb (alacsonykénes/kénmentes) vonaláért, de ittam már többször nagyon jó bort tőle. Ha ez a készletkisöprés az ő tudtával ment - akkor nagyot hibázott ... vagy nem tudom ...
Zavarba hozol, az a bor kevésbé a borászati szaktudásom - inkább a fajtáról alkotott elképzelésem egy szerencsés megnyilvánulása volt. A bérelt - Guroviczai területről származik, 10% egész bogyó és 15% egész fürt került bele, majd azokat a bogyókat amiket nem robbantott szét az erjedési szén-dioxid az első - nagy fejtéskor nyomtam szét kézzel, miután leválasztottam a durva seprőről. Nyitott kádon erjedt, majd tartályban várta be a palackozást. Nem derítettem, kétszer vagy háromszor fejtettem és ha jól emlékszem 25 körüli szabad kénnel palackoztuk. Az a bor volt, amivel valahogy minden összeállt magától, semmivel nem kellett küzdeni. A kedvencem volt, de a bérelt terület helyett most a Zengő oldalában termőre forduló 3. -éves kadarkára próbálok koncentrálni.
