Tegnap ünnepeltük meg egy kedves bursch cimboránkat szülinapja alkalmából. Az ünneplés olyan jól sikerült, hogy elhagytam kedves daloskönyvemet. Az Avasi Borházból lemásztunk a Szinva-teraszra, ahol elhatároztuk tartunk hárman:D egy nedvesestet, ami sajnos meglehetősen rövidre sikerült, mivel a megválasztott elnök nem volt hajlandó felemelni a fejét a szabadtéri padról. Valószínűleg, hogy jelen leszek még pár nedvesesten, de bátran ki merem jelenteni, hogy ez volt, illetve lesz a legrövidebb.
Talán még visszakapom a könyvemet, mert sok ismerős volt a Borházban és a tulaj is nagyon rendes fickó. Remélem...
Ha már egyenruha, vasút, szakestről hazafelé sztori:
Egy szép napon elmentem Dunaújvárosba szakestezni (fórumos barátság következménye Antenna meghívott). Hazafelé a keleti pályaudvaron a vonatom mellett álltunk és beszélgettünk (én grubenben) amikor 2 srác lélekszakadva rohan oda hozzánk és közlik: "ne haragudjak már a zavarásért, de meg tudnám mondani hogy ez a kocsi is végig megy Miskolcig?Nem csatolják le?"- mondtuk nem nyugodtan szálljanak fel. A vonat elindult jött a kalauz. általában nem kérik a diákom, mert kb 50 kg vagyok és az arcom nem árulja el a korom, néha 18 nak se néznek. Most odaért a kalauz rámnéz végigmér: rajtam egyenruha, álmos arc előttem sör cigi. Komoran rámnéz a diákját is ....
Hehehe. Amúgy szerintem azért dicsérte meg, mert a ugye a kalauzok életéhez is hozzátartozik az egyenruha, a mostani nekem nem tetszik igazán, de a régi díszes egyenruháik nagyon jól néztek ki.
Hétvégén sörözés közben felemlegettünk néhány sztorit. A sok közül ezt osztanám meg veletek:
Történt hogy egy Kisújszálláson tartott szakestélyről tartottak haza Firmámék vonaton. Mindenki álmosan, hulla fáradtan és persze még aznaposan ült, vagy éppen lefolyt a székről mikor kinyílt a fülke ajtaja és megjelent a kalauz. Hangosan és vidáman beköszönt: - Jó reggelt! Fasza az egyenruhátok!!!
A válasz egy álmos: - Apád fasza!
A kalauz azzal a lendülettel ki is ment, és még a jegyekre se volt kíváncsi. Azóta a csapat bármilyen fasza jelzőre apád faszával és vidám emlék felidézéssel reagál. :)
A köszönésről csak annyit, hogy mi annak idején azt tanultuk és azt is tanítottuk, hogy az Egyetem területén MINDENKINEK ELŐRE köszönj. Ha nem tudod, hogy mit, mert nem ismered, akkor "Jó Szerencsét!"-tel. És függetlenül attól, hogy waldenban, aufban, rövid gatyában vagy strandpapucsban van az illető. A városban pedig "csak" annak KELL ELŐRE köszönni, akit ismersz.
Szerintem nem túl bonyolult megjegyezni.
Egyébként pedig vannak ellentétes tapasztalataim. Tavaly feleségemmel sétáltunk sötétedéskor a botankertben és több egyenruhás is ránk köszönt. Úgyhogy vannak kivételek. Hál' Istennek.
Nem kell :) Ez a topic, ha alaposan végignézed, néha felfut, és akkor van benne élet, néha meg alszik. Most, pláne, hogy húsvét van/jön, tippelem, hogy átmegy alvósba :-)
Mondjuk ez a kettő pont nem csak a selmeci diákokra vonatkozik, hanem az egész társadalomra, de nekünk itt van a lehetőség arra, hogy felvegyük a köszönést, mint szokást, ha már nem tudták megtanítani nekünk a szüleink, hogy magától értetődő legyen.
Ha a közgazdászok ismerik, annak ellenére hogy nem mutatkozik be a tanszék előtt minden közgazdásznak, akkor az erdész/fás balekok miért képtelenek rá? Bár szerintem ez tök hidegen hagyja karriert, mert nem szeret ő annyira az előtérben mozogni. :D
Mikor egyszer voltunk családi látogatáson karrieréknél akkor felhívta a figyelmünket hogy ne csodálkozzunk ha nem köszönnek vissza az egyetem területén. Nem hittem el, mert hát biztos megint az erdész csipkelődés szól belőle... igaza volt. Az első ember aki köszönt, az a balek unokája volt aki nem akart hinni a szemének és a meglepetéstől csak annyit mondott: Jó szerencsét baszd meg mi a faszt kerestek ti itt?! :D
Csak úgy lelke mélyéről! Heh akkor még milyen kis Harry Potter feje volt. :)
Mi kifizettük a munkadíját, ahogy kérte előre. Abban bíztunk, hogy a nagy Bárándy überügyvédcsászárguru tudja a feladatát elsőre. Kiderült, hogy nem. Ennyi. Nekem ez elég bizonyíték. Nincs ezen mit szépíteni.
Ezt írtam és ezt is értettem. A közgazdászok ráköszönnek pedig valóban a köszönés fogadást, visszaköszönést jelentette, kicsit értelemzavaró voltam. Megkövetlek.
A játék az, hogy én (öregfirma, veterán) köszönök rájuk, hangosan hogy Jószerencsét!, amire ők nem válaszolnak. Csak a pontosság kedvéért.
De az is fura, hogy a közgazdász balekok tudják hogy ki vagyok, nem? Mert mondjuk ők előre is tudnak köszönni. Ellentétben a saját szakom balekjaival, ill. erdész balekokkal. :)
Csináltunk egy alapítványt, amihez, mint mindenhez szükség volt ügyvédi feladatokra. Gondoltuk megbízzuk a Bárándy irodát, mégha méreg drágán is, de zökkenőmentesen bonyolítsák le az ügyet. Elsőre nem sikerült eleget tenniük a követelményeknek, ami nekünk idő és rengeteg pénz is volt. A pénz befizetését előre kérték, vagyis a feladatot leszarták a lóvé legyen meg. Tehát nem hozzáértők, hanem nyakkendős rablók.
Az lehet, hogy a bűnözőket felmenteti a jogi csürés-csavarással, de az én szememben egy leszerepelt senki, akinek magas körökben mozgó ugyanolyan senki haverjai vannak. Az más kérdés, hogy hatalmuk van a kisemberekkel kitolni.
Az öntödémben én is bárkit meg tudok égettetni a kemencével.
Önmagaddal kerültél ellentétbe. Korábban arra céloztál, hogy nem köszönnek rád (a gazdászok igen), ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy előre köszön, most meg azt írod, hogy nem köszönnek vissza. Különbség.
Ennek a málőrnek a kiküszöbölésére akarják létrehozni az Egyetem-shopot (meg gondolom előírás is), ahol központosított reklámszóranyagkellékek teljes tárházával állnak majd a kedves tudományos konferenciákra igyekvők rendelkezésére. Nem tudom jelen pillanatban hogy áll ez a project.
Tőr: jól gondold meg az egyszercsakot, mert egyszercsak nem lesz már daloskönyv... :D Nem tudom mikor nyomják újra ha újra nyomják, szóval élj a lehetőséggel ha szükséges van rá.
... Talán nem is beszélve a Valétaelnökről, aki strandpapucsban, boxeralsóban viszi ki a tisztelet-meghívókat a Dékáni és Rektori hivatalba, ugyanígy a Tanároknak, Intézeteknek! :(
Csajom egy barátnője bement egy egyetemi intézetbe tanszékre mittoménhova, hogy lesz ilyenmegilyen tudományos konferencia és kéne valami szóróanyag. Teccikéterni, toll, kitűzó hűtőmágnes mittomén...
Erre leraktak elé három keménykötéses nótáskönyvet, tudjátok azt a dísznyomásos műbőrt, hogy tessék osztogasd el.
ühhüm. Ezért csunyán megbuboztam volna a kedves tanszéki dolgozót.
Hát a városon belül a Jó Szerencsét! az max a kocsmába dukál, van ahol a csapos is úgy köszön vissza.
Bárándy abból él, hogy egy háromszor halálraítélt személyt, negyedikre felmentett. Hatalmas esze van az öregnek. Az ő famíliája ugyanolyan a jogászoknál, mint Rotschildék a közgazdászokénál, és ugyanazért is lehet őket utálni.
Lehetséges, hogy a daloskönyv beszerzésében majd egyszer segítségedet kérném.
