" Hódmezővásárhelyen a hatalmas tálaikról voltak híresek a fazekasok."
Atyámék még Földeákon laktak és arra emlékszöm, hogy a gyönyörű fehér mézes pogácsákat Nagyanyám 1 hatalmas pöttyös mintás zománcos tálba öntötte bele hogy ott száradjanak. Szinte lavór méretű volt, mög sé látszott ha néhányat lenyúltunk ebéd előtt... (:-)))
A Davy-lámpával kapcsolatos ismereteket egy nálam sokkal fiatalabb munkatársamtól szedtem föl. Karcsival egy irodában ültünk, nem volt sok dolgunk, tehát tudtunk sokat beszélgetni. És sokat tanultam tőle.
Karcsi is majdnem földim, itt lakik Diósdon. Ezért nem volt neki nagy gond a nap bármely szakában becsöngetni azzal, hogy Jancsibácsi meg kéne esztergályozni a mozdonyomhoz négy perselyt, anyagot hoztam hozzá.
Ejnye Karcsi menj a francba, most akartam hozzáfogni az egy hete tervezett fűnyíráshoz!
Aztán csak hozzáfogtunk. Karcsi fűrészelte a kis gépemmel a bontott villanymotor tengelyt darabokra, én pedig esztergályoztam a perselyeket.
Ebédre a Karcsi haza is ért, én pedig másnapra halasztottam a fűnyírást.
Nagyon szerettem ezt a Karcsit, mert ésszel élő embernek láttam. De az is volt.
Sokat tanultam a fiataloktól. Azt hiszem többet, mint ők tőlem. Persze ez szerencse kérdése, engem érdekeltek az ő dolgaik.
De múlt szombaton megint rá kellett jönnöm, hogy borzasztóan buta vagyok. (Húúú! Qqberci mit fog szólni ehhez!)
A fazekas első sorban népi edényeket, kerámiákat készít, a keramikus agyagból mindenfélét (plakett, kisplasztika, korongozott és egyéb technikákkal díszkerámiát). Kántor Sándor fazekas volt, Kovács Margit keramikus. Kb. ez a különbség. Bár Kovács Margit is tudott korongozni valamilyen szinten (mert a szobrai egy része arra épült), azért egy 10 literes aratókorsó feladta volna neki a mércét. Fazekasok között is volt különbség, ami az agyag tulajdonsága határozott meg. Voltak a korsósok, és voltak a tálasok. Mohácson, Nádudvaron inkább a korsósok voltak, Hódmezővásárhelyen a hatalmas tálaikról voltak híresek a fazekasok.
Egyszer írok a Davy lámpával kapcsolatos tudnivalókról. De jobb lesz, ha keresek majd egy megfelelő cikket róla.
Több fontos elvárás van vele szemben. Nem szabad megsérülnie mélyen lévő bányákban sem. A bányász ki nem nyithatja. A benzin töltetnek nem szabad kifogynia. Satöbbi.
Persze jelzésértékkel betehetek oda bármilyen üveget, de én úgy akartam megőrizni az utókornak, ahogyan azt használni lehet.
Van többféle gyújtószerkezetük a Davy-lámpáknak. Néhányat ismerek ezek közül. Néhányról még sejtésem sincs. Megérne pár hozzászólást csak a gyújtószerkezet.
Azt hiszem nem próbáltuk. Valamire emlékszem, hogy üvegtechnikushoz mentem. De lehet hogy ezzel. Azt mondta, ilyen vastagfalú üveget ők nem tudnak fújni.
Ja már tudom. Davy-lámpa üvegjét akartam egyszer pótoltatni.
Megpróbálkozom egy kis mediációval (nem biztos, hogy ez a megfelelő kifejezés erre):
Ha Zemiator szaki teljesen végére ér a motor felújításának, és már tényleg csak az olajozó hiányzik majd neki a beindításhoz, és továbbra sem talál, akkor javaslom, hogy társulj be tulajdonosnak a gépbe, apportként betéve az olajozódat.
Így a kecske is megrohad (mert már nem csak Zem-é lesz a motor) és a káposzta is megdöglik (mert már nem csak a tiéd lesz az olajozó), viszont a kettő szeretni fogja egymást.
Minden szándékom az, hogy jusson neked egy rendes olajozó. (Tudom, amit küldtem pár éve használhatatlan, mert törött üvegű volt.)
Ajándékot azonban nem adok tovább. Ez egy butaság részemről, de az ajándékozót nem sérteném meg ezzel. Szokásom mondani: ajándékot el kell fogadni és örülni kell neki.
Szerzünk neked olajozót. Most már nemcsak rajtam múlik, hanem többek is fognak ebben segíteni.
Hogy ebből még micsoda bonyodalmak származhatnak, belegondoltál ?!!
Amikor Bogi,Magdikának, majd az óvónéninek elmeséli, hogy Jancsi bácsi a fütyülőjét mutogatta, mert nem volt neki Stauffere !! :-))))))))))))
Javaslom, hogy a bajt megelőzendő, adok neked egy szép Stauffert a vitrinbe az olajozóért,aztán ,hogy ne legyen a barátod felé lelkiismeret furdalásod, elmeséled ,hogy segítettél életre kelteni egy 100 éves motort ! Szerintem megértené ! :-)
"...írnak egy keveset a Mika cégről, de a tevékenységi körről sajnos nem sokat lehet megtudni."
Ezzel együtt is érdekes volt a cikk. (Nekem van egy kis kötődésem a VII. kerülethez is. Kilenc évig ott laktam és közel negyven évig ott dolgoztam. Illetve ott kaptam a béremet.)
Míg Zemiátor az olajozót használatra keresi, én a Stauffer zsírzót vitrinbe tenném.
Kevésbé létszükséglet tehát, de nem árt ha van. Például ha átjön a szomszéd négy éves kislány - a Boglárka - és megkérdezi, hogy Jancsibácsi (nem így hív egyébként, mert pertu vagyunk) nincs véletlenül egy Stauffer zsírzód, mert megmutatnám a Magdikának, akivel együtt járunk óvodába.
Akkor mit mondjak neki? Hogy nincs, de van helyette mozdonysípom egy 376-os sorozatú gőzmozdonyról?
Tegnap volt szó arról, hogy Zemiátor olajozót keres az egyik stabilgépéhez. A képet azért teszem ide, mert ilyesmi kellene neki, illetve főleg azért mutatom, hogy más piacokat járó ember is figyelheti a kínálatot. Én ugyanis lényegében csak az ecseri piacot látogatom, ahol nem volt mostanában ilyen. (Már az is egy öröm nekünk, ha egy Stauffer zsírzót találunk behegesztve egy házilagosan készült kannába betöltő nyílásként.)
Az utóbbi pár évben eltűntek a vasakat árusító kereskedők. Egy sincs.
Ezt ajándékba kaptam egy barátomtól, aki a Bakancsos utcai piacot látogatja.
Ezt ajándékba kaptam egy barátomtól, aki a Bakancsos utcai piacot látogatja.