Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Erről a védelem dologról, amit Bloki kolléga írt, én is tudtam. Először akkor hallottam róla, amikor Börgöndön egy harckészültségi gyakorlat alkalmával velmerült az, hogy az osztály állománya az M állománnyal sem képes megvédeni saját magát. Ekkor kottyantotta el a parancsnokunk, hogy sebaly elvtársak, valódi háborúban egy egész területvédelmi zászlóalj véd meg bennünket. Ezen kívül soha, semmi konkrétumot nem lehetett hallani a dologról. Ám azért Sárbogárdon egyszer csak szóbakerült a dolog, és akkor a felderítő főnök megerősítette a dolgot. Vagyis: Feltételezem, azok az alakulatok békeidőben nem léteztek, csak M időszakban felállt területvédelmi egységek lehettek. Azt gondolom, a jobban felkészült és felszerelt élő alakulatokat vitték volna a frontra, a hátországban meg maradt volna a maradék.
Volt egyszer egy többnapos gyakorlat, talán te jobban emlékszel az elméleti elemeire, a részletekre, mikor a sárbogárdi HÁP-on három napig voltunk a föld alatt. A forgatókönyv szerint külső támadástól, diverziótól is tartani kellett. Túlnyomásos volt a HÁP, hogy a mustárgáz ne tudjon kívülről bejönni, ezért nagyon vigyázni kellett a zsilipeléseknél, mert a kis nyomáskülönbség is többmázsás erővel volt képes mozgatni a vasajtókat, könnyen a falhoz préselődhetett volna ilyenkor a delikvens.
Legendaként jutott a fülembe anno, hogy ezredszintű szárazföldi alakulat védett volna minket háborús helyzetben.
A rakéták távindítása meg valóban nem volt lehetséges, az automatizált tűzvezetés (Szenyezs) csak adatszolgáltatásban jelentet némi fejlődést, az osztály harci munkáját átvenni nem tudta.
De, van lelőhetetlen gép. Igen sok lelőhetetlen volt például Szerbia felett. A vállról indítható rakéták gúlába voltak felhalmozva, de nem sokat értek, mert a Szövetségesek precíziós bombázásaikat 4000 m felett hajtották végre. (E küszöbszint miatt az Apachokat nem is vetették be.) Tehát az Iglát ezért magam eleve elvetem. A többtízezer (38000) bevetésből* a veszteség gyakorlatilag elhanyagolható volt, a szerb (úgy általában a szovjettípusú) csapat- és a honi légvédelem látványos kudarcaként könyvelhető a jelenség.
Azon álláspontomat revidiálnom kell, miszerint a kis- vállról indítható rakétatalálattól illik leesnie a gépnek.* Mert csupán elméletieskedtem, s a gyakorlat mozzanatait nem kezeltem megfelelő súllyal. A kiképzettség mértéke, a különféle típusú, évjáratú változatik, műszaki paraméterek, műszaki állapot, lejárt szavatosság mind hozzájárulnak a célba vett, eltalált gép sorsána alakulásában, hogy haza tud döcögni, képes lesz-e kényszerleszálásra, személyzet és utasok élete mennyire forog kockám vagy nem.
Az ötvenes évektől folyamatosan fejlesztett infrás kézi rakéták evolúciója, valamint a háborús tűzfészkek, gerillaharcok igencsak variábilis volta miatt nem igazán ítélhető meg egyértelműen ezen eszközök alkalmazási sikere. A jó légvédelem az, ami visszatartó erővel bír, s nem az, ami leszed egy-két gépet a nagy számok törvénye alapján. E masinák funkcionális haszna manapság inkább a terrorcsoportok félelemkeltő szándékának érvényesítésében rejlik, sajnos.
--------------
*Mert egy infrás rakétának illik a hajtóműbe repülnie. Az pedig köztudott, hogy a hajtómű egy pintyőkétől is tönkremegy, hát még egy harcifejtől! Ellenmanőver gyakorlatilag kizárt. (Csak infracsapdák bevetése hozhat hasznot.) Szóval, ha a kezelő jól mérte fel a célja paramétereit, s kellő időben, kellő helyzetben indít, akkor a gép leszedésével nem lesz baj. Ha a pilóta óvatlan, kis sebességgel, kismagasságon repül, vagy kikerül a "lepel alól", akkor az Iglának csemege lesz. De follyamatosan figyelni kell a légteret, vizuálisan, figyelőhálót kell kiépíteni, ami nem egyszerű dolog, főleg folyamatosan fenntartani nem, s az indítónak jó "lőelemképző"-képességgel kell rendelkeznie. Egyébként a készülék kezelése nem igényel szakértelmet (önrávezetős ugyebár), erről Volt tüzér is beszámolt, Afgánisztánban kecskepásztorok is Stringeltek. (Nehogy párhuzamképzéssel valamiféle utalást vegyél ki szavaimból, Ferenc! ;-))
----------------
*ennek kb. 2/3-a volt csapásmérés, a többi felderítés, zavarás, túlbiztosítás.
Lőni csak az önálló tűzalegység, vagyis az osztály tudott. A Szikla, majd később Nagytarcsa, kicsit lejjebb Veszprém, még lejjebb Érd, Sárbogárd, Lillafüred csak irányította azokat az osztályokat, amik alá tartoztak. Célelosztást, tűzparancsot tudtak felülről adni, de a ПУСК gombot az osztálynál kellett nyomni, mert ott volt.
Kuruc71 lenne egy kerdesem, elöfordulhat hogymar elhangzott a valasz. A legvedelmi raketacsapatok, különösen amelyelk tavol voltak mennyire jo hatekonysaggal tudtak egymast között komunikalni es hogyan? A kezelöszemelyzetet, ha mondjuk egy ellenseges kommando artalmatlanna tette volna, de a technikat nem, akkor mondjuk tavvezerelhetö lett volna meg a központi HAP-rol Pontosabban a harcallaspont, amely Erden volt, csak a hozza tartozo rakaetakat tudtaa vezerelni? Vagy messzibre is latott? Az egeszet vegeredmenyben akkor Nagytarcsa felügyelte? Az tiszta hogy az alegysegek elvileg sajat jogkörben tudtak tevekenykedni, megvolt hozzajuk a technikajuk, radar, stb.
Nem arról beszéltem hogy pl az Igla ne tudná eltalálni. Ha nem arról, hogy a csekély 1-2 kg os harcirész inkább megrongálja a gépet, de azok ritkábban esnek le ettől. Mert pl két hajtóművesek, vagy van semlegesgáz feltöltő rendszerük.
Amúgy sajna egy lérakot sem indítottam még. Remélem azért ez változni fog.
Már megbocs a kérdésért, de hány repülőgépre lőttél és hányféle rakétával? Én ugyan nem sok rakétát indítottam, mert nem az volt a dolgom, de egy Igla rakétához volt szerencsém 1991-ben. Volt szerencsém akkor megtapasztalni akkor a pontosságát, és az egyszerűen kezelhetőségét.
Csak azt kell tudnd, hogy a rakéta robbanófejének méretétől függ az a távolság, amiről még képes elvégezni a feladatát. Ez a Vegánál kb. 120 méter, a Volhovnál kb. 60 méter, a Nyeváét sajnos nem tudom, az Igla meg feltételezem, csak pár méter lehet. Viszont az a rakéta olyan pontos volt, hogy a 13 cm átmérőjű BM-13 rakétát közvetlenül eltaláltuk vele. Feltételezem, egy lényegesen nagyobb méretű repülőgép elleni közvetlen találat nem kunszt számára.
Ezeknek a nagysebességű, modern repülőgépeknek meg elég egy jókora repeszdarab ahhoz, hogy leszédüljenek a magasból.
De ha orosz gep esik le, azt ha megtalaljak az amerikaiak, akkor ök is szetszedik siman. Az viszont nem aruljak el hogy zavaro berendezes van-e benne a lopakodoban, mert ha az be van kapcolva akkor egyes rakaetak pont erre a jelre mennek(Vega, KUB).
Hogy Iglával, vagy Nyevával azt én nem tudom. Csak hallottam egy történetet és közreadtam.
Lelőhetetlen repgép nincs ! Pláne ha amije van ( besugárzásjelző, zavarók ) nem is használja. Ilyen volt Scott O'Grady esete akit említettél. KUB-al lőtték le az F-16 sát. Az a gép is olyan állapotban maradt meg hogy sok részegységét ( köztük az AMRAAM -et ) az Oroszok hazavitték tanulmányozni. Pedig a rakéta ott a gép hasa alatt robbant.
Az se feltétlenűl igaz, hogy egy vállról indítható rakétatalálattól illik leesni a gépnek. Sőtt az esetek túlnyomó többségében éppen hogy nem esnek le, hanem csak megsérűlnek.
Az Iglánál az elkapás hihetetlen számomra, esetleges találat esetén értelemszerűen illik a gépnek lezuhanni egy kisrakétától is. A nyeva robbanótöltete akkor sem életbiztosítás, ha távolról robban.
A nyevás történetet olvastam, a napi sajtóban megjelent egy hosszú cikk, az osztályparancsnokot interjúvolták benne. Folyamatos életveszélyben, település település hátán, idegileg-fizikailag teljesen kimerülve, nehezen tudom elképzelni a harci munka effektív értékének olyan magas szintjét, hogy egy Lopakodót le tudjon lőni az a nyevás osztály. A világ legkorszerűbb hadigépezete ellen, totális elektronikai hadviselés közepette kellett ténykedniük. A cikk szerint az F-16-ost is ők lőtték le, de az boszniai történethez tartozik, az négy évvel korábban volt (1995) a F-117-es történeténél (1999), egész más helyzet volt. (Más beszámolók szerint KUB lőtte le azt az F-16-ost.)
A jelen szomorú, és aggasztó, ez kétségtelen. A 80-as években legalább a struktúrája megvolt a rendszernek, avitt technikája révén nem sokat ért, de az élőerőben voltak tartalékok.
Ez egy nosztalgiaalapú, sírva mulatós, hagyományápolós, értékmentő, bajtársi, szentségelős rovat.
Az attól függ ! Ha az Igla kapta el az okozhat olyan sérülést hogy leesik de nem szétesik. A Nyeva is okozhat hasonlót ha a közelségi gyújtó viszonylag távol robbantja a töltetet.
Az USA helyében meg ha a fegyverem presztizséről van szó akkor én is ezt mondanám. " Műszaki hiba"
A jenkik szerint nem lelőtték, hanem hajtóműhiba miatt ért földet a jármű. A pilótát kimenekítették a szerbek nem tudták elkapni, egy nyevás találkozást igen kis eséllyel élt volna túl. A vállról indíthatós verzióban meg nem nagyon hiszek. Gondoljunk bele, 78 nap alatt többtízezer(!) háborús bevetés esetén előfordulhat ám olyan is, hogy egy gép műszaki problémákkal kezd küszködni a levegőben.
Nekem az a velemenyem, soha senki sem fogja az igazat erröl megmondani, mert onnantol lehet hogy könnyebben lehetnenek a gepek lelöhetök. Arrol nem is beszelve hogy lehet a Nyeva jo volt, vagy akarmelyik gondolom legvedelmi raketa+szerencse is közrejatszhatott. Mivel nem voltam legvedelmi raketas, ezert nem tudom az ottani es itteni raketa es a hozzatartozo felderitö es tüzvezetö radarokat mennyire befolyasolja az idöjaras , növelve vagy csökkentve a gepek felderithetösegüket.
Az északi szomszédoknál érdekesen oldották meg a tankomplexumokat. Egyrészt a Liptószentmiklós feletti kiképzőközpont (Mokragy) egyik hagárjában volt egy M3-as Volhov saját kabinjaiban (AV, UV, PV) + egy klövőállvány. A hangár méretei megengedték a PV mozgatását is.
Ezenkívűl az egyik tanépület emeletén a Volhov szekrényeit 2. tanterembe állították be. (1. UV, 2. AV, PV)
A Nyevánál ez érdekesebb volt, ugyanis a hangárban nem voltak kabinok UNK, UNV, csak egy kilövőállvány, amin a rátöltéseket lehetett tanulni. A Nyevát egy hosszú tanterembe rakták be. Az UNK szekrényei elfoglalták a bejárattal szembeni egyik falat, az adó és a vevő rész leszerelve foglalta el a bejárat melletti másik falat, és az UNV lecsupaszított torzója az antennamozgató amplidinekkel és motorokkal együtt a két sor között lett elhelyezve az antennák nélkül. Külön le volt szerelve a kamera, ami teljesen különállóan ehy rögtönzött állványról működött. Ez annyira furcsa látvány volt, hogy amíg alakulathoz nem kerültem a Nyeva antennarendszerét el sem tudtam képzelni. Az így beüzemelt rendszeren minden működött egy dolgon kívül - szigorúan tilos volt magasfeszültséget kapcsolni! Ahhoz is minden adott volt, tenát adó berendezés, magnetron stb., csak az antennák nem! A működési ellenőrzést egészet az utolsó pontig végig lehetett csinálni.
Kibővített működési ellenőrzésNyeva (Folyt.)
Azannyát, az előbb lemarasd a szöveg!
4. pont: A rakétacsatornák főerősítő blokkjaiban (UK-59) a távolsági szelekciós impulzusok ellenőrzése
Egy nagyon nyakatekert megnevezést adtam ennek a pontnak aminek a lényege az UK-59-es blokkok egy fontos funkciójának ellenőrzése volt. Az ellenőrzés nagyon egyszerű volt. Az UK-47-en a működési ellenőrzés főkapcsolót a SZIGNÁL R1 (majd R2) pozíciókba kapcsolni. A horizontális jelet a min. távolságra (az indikátorokon a megjelenítést - lásd az előző pontban csatolt rajzokon). A szelekciós impulzus kb. 1cm széles, alig látható sávként jelent meg az IZSSZ jelek fölött az egész képernyő szélességében. Ha az alig látható sáv hiányzott, vagy nagyon intenzíven világított a főerősítő blokkokon az ide vonatkozó előírt munkát végre kellett hajtani, be kellett a blokkokat szabályozni.
A sáv lényege a gyakorlatban az volt, hogy a rakéta kilövése a térben egy bizonyos szektorba történt, ahol megtörtént az 1. fokozat utáni befogás és az irányított rávezetés. Ha a rakéta nem talált bele ebbe a szektorba (nem hallottam ilyenről, de valamilyen meghibásodásokból eredően biztosan előfordult), a lövészet nem jött létre. A rakéta kilövés után a szelekciós impluz (sáv) megnyílt és az imitált rakétajelet csak a megnyílt "kapun" engedte át.
5. pont: A rakéta válaszjelek vételének, befogásának és a rakéta automatikus erősítését szabályozó egységekARU, vagy ARZ (ARU - avtomatyícseszkaja reguljácija uszilényija) ellenőrzése
Az ellenőrzés lényege a távolodó rakéta imitált jelének indikátoron való megjelenítésének stabil erőssége volt. UK-47 főkapcsoló - VIDEO. Az imitátor szekrény UK-45 blokkján egy ún. atenuátort (lényegében egy erősítő kapcsoló) 20-30dB pozícióba kellett kapcsolni. A rávti pulton a C-CR-R (cél - cél, rakéta - rakéta megjelenítés) kapcsolót az R (rakéta) pozícióba kellett kapcsolni (az indikátoron csak az imitált rakétajel jelent meg). A horizontális jelet a min. távra állítani, majd az UK-47-en a PUSZK R nyomógombbal az imitált rakétát el kellett indítani. Amint elindítottuk a rakétát a távban kézik követésbe kellett ugrani (a D kereket a rávti pulton betolni). A kerékkel kézi követésbe a horizontális jel olyan sebességét kellett elérni, hogy az imitált rakétajelet figyelni tudjuk. Magyarán a horizontális jelnek a rakéta fölött kellett távolodnia 2-3cm-vel. Ha ez a feladatsor megvolt és a bal oldali 3km üzembe kapcsolt indikátoron a rakétajel látható volt, az UK-45 blokkon az atenuátort fokozatosan kapcsolgatni kellett 0 és 50dB pozíciók között. Ekkor az automatikus reguláció úgy mutatkozott, hogy a rakétajel az egyes kapcsolások során vesztett az intenzitásából, majd automatikusan visszaállt az előző intenzitásra.
UF, elég bonyolultnak tűnik, ahogy most leírtam, viszont a gyakorlatban ez a feladatsor a könnyebek közé tartozott. Egy picit furcsa az egészben az volt, hogy az imitátor szekrény a rávti háta mügütt volt és egy picit kifordított testtartással kellett végezni az ellenőrzést, a ember nézte az indikátorokat, egyik kéz a távolság keréken a másik a háta mögött az UK-45 blokkon (persze, ha nem akadt segítség aki kapcsolgatja az UK-45-öt) :-))
6. pont: A célcsatorna automatikus erősítését szabályozó egységek (ARZ)ellenőrzése, a célcsatorna célbefogást biztosító egységeinek ellenőrzése
A kapcsolókat minden egyes pont után az alaphelyzetbe kellett állítani. Ezt dokumentációban kiemelt betűkkell adták a végrehajtó tudtára.
Ennek a pontnak a lényege ugyanaz volt mint az 5. pontban leírtak, annyi különbséggel, hogy a célcsatornát a célkoordináta szekrényeket ellenőriztük. Kapcsolók kiindulási helyzete: UK-47 főkapcsoló - VIDEO., ún NAVEDENIE PRIVÓDA kapcsoló bekapcs., az imitátor szekrény UK-41 blokkján a cél és antifeding atenuátorokat 30dB kapcsolni, a horizontális jelet 2-3cm-vel a kb. 27km lévő céljel alá vinni. Az imitált céljelet az UK-47-en elindítottuk, majd minden szögben át lépni automata követésbe (PUSZK C - a D és oldalszög kereket betolni).
Megkezdődött a cél automata követése, ellenőrizni kellett a követés stabilitását.
Ha az automatikus követés nem volt stabil, a vertikális jelek jobbra-balra kúszni kezdtek a képernyőn, majd a cél kiesett a horizontális és vertikális jelek keresztjéből. Ez csak úgy érdekességként.
A cél és antifeding atenuátorokat fokozatosan kapcsolgatni kellett 0 és 40dB között és a céljel, valamint az antifeding zavarsáv intenzitásának változásával (elhalványult, megerősödött) az ARZ jó működését igazolta.
Utána ugyanezt az ellenőrzési folyamatot meg kellett csinálni az SZDC bekapcsolt állapotában (SZDC II pozícióban).
7. pont: EV (az ún videotraktus ellenőrzése az EV metódussal)
Ennek az ellenőrzési pontnak 6 alpontja volt, mindegyig pont egy komoly feladatsort takarva. Ja még hozzáteszem, hogy az EV a Volhovnál is ugyanúgy megvolt és ugyanúgy hívták és a feladatsort is hasonlóképpen hajtották végre, csak ugye ott 3 rakéta repesztett a cél felé. Ebben a pontban minden rávezetési módban megtörtént az ellenőrzés. Tehát:
7/1 ellenőrzés: Ellenőrzés 1/2ET rávezetési módban. Teljes mértékben megegyezik a "klasszikus" működési ellenőrzés 2. pontjával (3408 hozzászólás) a h1 és h2 műszerek kilengésének megengedett értékei ±30 vonás (±15 méter).
7/2 ellenőrzés: Ellenőrzés T/T rávezetési módban. A feladatsor megegyezik a "klasszikus" működési ellenőrzés 2. pontjával (3408 hozzászólás), azzal a különbséggel, hogy az ellenőrzést a T/T hárompontos rávezetési módban kellett végrehajtani (a PP-T/T kapcsolót T/T-be kapcsolni a rávti pulton). A rakétának a kezdetleges kilengés után - kivezetés a dinamikus reppályára - a vertikális jeleken kellett repülniük. Tehát nem ingadozhattak a vertikális jel körül, mint az 1/2ET módban. A h1 és h2 műszerek kilengésének megengedett értékei ±30 vonás (±15 méter). A K3 parancsnak röviddel a horizontális jel átrepülése előtt kellett mennie, a K4 (VVERCH - max. fel) a horizontális jel átrepülése után.
Folyt. köv. 7/3 kis magasságok rávezetési módban való ellenőrzés.
valszegpilota hiba is közrejatszhatott, pl. eza bombaterajtos dolog. Gondolom tervezeskor ugy szamoltak, hogy rövid ideig van csak nyitva. (A gep tehat nem teljesen lopakodo, mert ez teljesseggel lehetlen, fizikailag is)
