Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
sajnos én szakmailag nem tudok hozzászolni a jobbnál jobb szakmai leírásotokhoz ,én már csak a kihalt objektumokba járkálok.Viszont ha nem titok akkor leírhatnád hol szolgálltál,talán jártam már ott és akkor van róla képem a képtáramba.
Nagyon lazára vettétek az ügyet. Semmi reakció, semmi kiigazítás? Vagy más gond van?
No én Nyeva működési ügyben feledékenyebb vagyok, mint először gondoltam, így a BME befejező pontjára vonatkozóan én is csak a tippelők táborában merek indulni. Nekem első olvasatra két dolog hiányzott. A Volhovnál a BME része volt a rakéta válaszadók ellenőrzése is. Igaz ez az ellenőrzési pont nem számított bele az egyébként is katasztrófálisan kevés 20 perces normaidőbe, de ezt is csinálni kellett. A másik dolog meg az, hogy a BME legvégén - persze csak kisugárzási engedély birtokában - alaposan "körbe néztünk", egyrészt az illesztőkabin által átadott tájolópontra (Boltív kollégának biztos ismerős a solti Kossuth adótoronyról visszavert jel), másrészt az ún. jellemző állócélokra, de ha éppen valós cél volt (na nem 20 km-re, hanem inkább 90-110 vagy annál távolabb) a légtérben, nem voltunk szégyellősek "megnézni" KNY-SZNY-AV üzemmódban és tesztelni, hogy az automata követőrendszer hogyan "fogja". Ez utóbbit (mármint a nagytávolságról visszavert jel minőségét és a követőrendszer működését) rávti-ként sokra értékeltem, szerintem a legátfogóbb képet adta a célcsatorna állapotáról. Mondhatjátok, hogy ez igazából inkább szubjektív dolog, de ha az ember látta az indikátort tegnap, meg tegnapelőtt is, meg a berendezés a járatgépeket "hozta" a 150-es méretarány második távolsági kitérítésében 150+40 km környékéig...
Már két hete tartanak az előadások ,beszéltem is velük ,lehet jegyet venni aztán lehet nézgelődni,tervezek egy ilyen nézgelődést valamikor,ha ott laksz körül szimatolhatnál.van web oldaluk www.zsambekiszinhazibazis.hu
Ezer medvebocs, elb...am a céljel burkológörbéjére vonatkozó leírást. Mivel a GSV bekapcsolásával a rendszer automatikusan alávilágítás (AV) üzemmódba kapcsol, a célról visszavert jel is csak egyszer modulált (sin x burkológörbéjű), sőt ezzel egy időben még a távolsági szöghiba kompenzálás is kikapcsol (visszajelzők kigyulladnak az I-65 helyszög, illetve I-63 oldalszög KK egységek bal felső részén?).
Közérthetőbben fogalmazva a lelkes amatőröknek: az adás a KNY antennákon 1,7 fokos álló tűnyalábokkal, a vétel (visszavert jel+zavarjel) pedig a SZNY és KNY antennákon külön-külön történik (természetesen helyszög és oldalszög síkonként is külön). A SZNY antennák a már ismert 20 fokos letapogatással, a KNY antennák pedig letapogatás nélkül "vesznek".
A vett jelek feldolgozása, erősítése a különbségképzésig külön-külön történik. "Volt tüzér" mint PV-s a nagyfrekis jelutakra biztos pontosabban emlékszik, nekem nem ugrik be biztosra, de mintha a KNY vevőrész lenne, amelyikben a vett jel kikerüli a haladóhullámú csövet-mivelhogy abból síkonként csak egy van és ekkor összekutyulódnának a jelek.
Na most az "echte" Nyevás kollégák törhetik a fejüket a távolsági szöghiba fogalmán és kompenzálásának módján, hiszen náluk a működési mód miatt ilyen hiba nem keletkezik, ergo nem is lenne mit kompenzálni.
Apropó az eddigi hozzászólások elemezték már a cél és rakéta szög és távolsági koordináta meghatározást? Ha igen szóljatok rám, hogy fogjam vissza magam.
Egy hír, bár mindenki döntse el mennyire hihető: állítólagosan a volt zsámbéki osztály TÁS-ban létre akarnak hozni egy múzeumot, mely bemutatná (volt)légvédelmünket...
Ahogy ígértem, szorgalmasan olvasgatom a hozzászólásokat, így akadtam bele ex-Volhov GSV felvetésébe.
Ez egyike a legutóbbi (mármint az általam ismertek közül) modernizálásnak, szám szerint a bánat tudja. Alacsony frekvenciával modulált zajzavarás (a zajsáv energetikai középvonala jobbra-balra vándorol: a kézikövető először azt hiszi, hogy fordul a cél, mikor "visszaindul" a jel közép, akkor arra gondol, talán kígyózó a manőver, de ez oda-vissza olyan sebességgel történik - a moduláció frekvenciájától függően - hogy szegény előbb-utóbb belehülyül, másrészt nyilván a rávezetési hiba is jelentősen megnő és a rakéta "kikerül" a rádiógyújtó - asszem 120 m sugarú - működésbe lépési sugarából), illetve szögben elvivő válaszimpulzus zavarás (lásd. az előző zárójeles magyarázkodást, azzal tetézve, hogy a zavarás a valós céljelről szögben "leváló" hamis célt is képes produkálni).
A zavarszűrés alapját a SZNY-KNY üzemmódok megléte jelenti. A SZNY mód normál működése mellett egyidejűleg belép a KNY is, de letapogatás nélkül. Bárcsak lenne rajztechnikám, most sokkal könnyebb lenne közreadni jelalakokkal.
Szóval: a SZNY-on vett jel sinusz négyzet x (pontosabban az aktív zavarjelé sin x) burkológörbéjű, a most letapogatás nélküli KNY-on vett jel pedig egy "fésű" alakú mivel nincs letapogatás ami modulálná. Ha zavarás van, mindkét jelre rászuperponálódik a zavarjel, amit a két külön rendszeren vett jel valamiféle elektronikus logaritmikus kivonása (vagyis tulajdonképpen osztás) útján "kitakarítanak". A kivonás eredményeként a zavar nélküli, kvázi valós helyzet jelenik meg a KK előtt némi jeltorzulással és amplitúdó csökkenéssel.
Köszönöm az üdvözlő szavakat. Hát tényleg okoz némi gondot a KNY antennák azonosítása (sem időm, sem kedvem visszamenni több 100 hozzászólást, ahol a képről azért eldönthető lenne). De jobban belegondolva nyilván minnél közelebb kell hogy legyenek egymáshoz a SZNY és KNY antennák, acélból, hogy a két koordinátarendszer egyeztetettsége a lehető legpontosabb legyen. Vagyis valszeg a két helyszög antenna van egymás mellett. (Remélem találtam, különben majd éghetek mint a rongy, hogy mit keresek közöttetek.) Azért jönnek elő a régi dolgok, - mint csaknem mindenre - erre is volt egy mérés (UV-AV-PV közös), amely során az állomás törzskönyvi adat szerinti késleltetést (a két eltérő koordinátarendszer jusztírozását) kellett a koordinátarendszerben beállítani. Meg aztán ezen eltérés (vagyis külön koordinátarendszerben a céljel, külön koordinátarendszerben a rakéta válaszjel) a fő oka annak, hogy indítani ugyan lehet KNY üzemmódban, de a cél-rakéta találkozás előtt (amikor a rakéta kb. 11-13 km-re van a komplexumtól) át kell térni alávilágítás (AV) üzemmódba, hiszen ebben az esetben mind a cél visszavert jel, mind a rakéta válaszjel vétele a SZNY antennákon történik, így ez a hiba kizárva. Ezzel összefüggésben hadd pontosítsam a KNY irányélességét. Emlékeim szerint 1,7 fok, ami KNY üzemmódban 7,5 fokban "legyez", AV üzemmódban "álló tűnyaláb". Ha közületek valaki ügyeskezű gépi rajzoló egy rajzban ábrázolja a SZNY-KNY letapogatást, azonnal látja mi a különbség a térrészek között, és ezzel közelebb kerülhetnek mások is annak megértéséhez, hogy miért is szélesebb a céljel csaknem 3-szor KNY-ban.
Ami számomra az igazi meglepetést okozta, az az, hogy mennyi "nem szakmabeli" érdeklődőt vonz a lérak. téma. Bizony ez elismerés nekünk. Mint korábban "Volt tüzér" már megfogalmazta ezt a gondolatot, hadd tegyem én is: nekünk ez volt az életünk. Ezzel ébredtünk és ezzel feküdtünk, feltéve ha éppen nem kellett javítani a berendezést.
Ha gondoljátok előbb-utóbb a VOLHOV működési ellenőrzés is sorra kerülhet, de előtte néhány "világos-fehérnek tűnő területet" is pontosíthatunk.
Sok máson kívül ez a szép ebben a topikban. Mindig akad új tag, akit valamilyen szinten megcsapott a lérak szele :-)). Gyerekek én már lassan topikfüggő vagyok :-). Pl. az életemben sosem jutott volna az eszembe, hogy a tankomplexumok látogatásának ügyében felkeressem a volt tanáromat, és érdeklődjem a látogatási lehetőségekről. Ami nagyon meglepett a dologban az az volt, hogy a nevem megemlítésekor a tanár tizen évek után még arra is emlékezett, hogy akkor melyik alakulathoz kerültem.
De visszatérve, bár a suliban Volhovot tanultam, annak működési ellenőrzését a suliban nem sikerült az agyamba vésni. Emlékszem, hogy a Volhov tankomplexumon a rávti indikátorok közt egy kis tábla volt elhelyezve az ellenőrzés fő pontjaival. Az biztos, hogy ugyanúgy mint a Nyevánál az EV (leírás a Nyeva alap működési ellenőrzés 3408. hozzászólás 2. pontjában) a Volhovnál is megvolt. Arra már nem emlékszem, hogy álló, vagy mozgásban lévő célra történt az imitált lövészet. A rakéták "mellélövésének" mértékét az I-64-esen lévő műszerekről lehetett leolvasni. Én ezeket a μA mérőket egyszerűen csak h1 és h2 műszernek neveztem el. A 81X hozzászólás környékén HPASP barátunk ráérzett, hogy a "mellélövés" a Volhovnál az olgalszög - vízszintes (beta) és helyszög - függőleges (epszilon) szögkoordináták /a Nyevánál pedig Ф1 és Ф2 egymásra merőleges 45°-ban megdöntött szögkoordináták/ értékeit mutatta. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítettem. Mivel hogy UV_59 Volhov rávti is volt, már látom, hogy össze fog itt állni a Volhov működési ellenőrzése is. Még egyszer üdv, és írj minél többet, várjuk!!
Ja, én pedig még mindig várok egy tippett a Nyeva kibővített ellenőrzésének 20. pontjára, az ellenőrzés lezárására.
"... néhány könnyed mosolyt kénytelen voltam megengedni magamnak, mikor a helyszög és oldalszög indikátorokat kevertétek..."
Na csak ne nagyon mosolyogj, még könnyedén se, mert például emlékszel még, a két keskeny antenna közül melyik melyik? Na ugye.
Egyébként üdvözöllek a csapatban, remélem rendszeres vendég leszel közöttünk. Ne csodálkozz azon, ha az itt rendszeresen jelen lévó Hpasp kolléga majd megkörnyékez, mert szeretne egy szimulátor játékot csinálni. Már jó ideje piszmog vele, de sajnos a konkrét dolgokra itt már senki nem emlékszik.
Mindazonáltal bemutatkozásképpen valami bővebbet, ha lehetne.
Néhány napja találtam rá a fórumra, becsülettel igyekeztem, hogy elejétől a végéig olvassam, de rá kellett jönnöm, hogy így fontos dolgokról maradhatok le.
Magamról egyelőre annyit, hogy DVINA komplexumon kezdtem UA technikusként, majd a VOLHOV következett rávezető tiszti, később irányítórendszer parancsnoki beosztásban.
Szóval néhány könnyed mosolyt kénytelen voltam megengedni magamnak, mikor a helyszög és oldalszög indikátorokat kevertétek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nekem is erősen koptak az ismereteim, és pl. az a kapcsoló az I-64 egységen(valahol a 800. hozzászólás környékén), amit frekvencia váltóként nézett valaki, az bevallom gondolkodás tárgyát képezte nekem is, mire rájöttem, hogy nem más mint az ún. "löket I-II", amit a bővített működési ellenőrzés esetében kell használni (a cél és rakéta jel adott mértékű különbségére meghatározott értékű K1 és K2 vezérlőparancsokat kellett képezni a komplaxumnak).
No de nem akarok okosabbnak tűnni másoknál, viszont valóban jó visszgondolni a régi időkre.
Ezért jó, ha segítetek. Bár az indikátorok beállítását mi a legvégére hagytuk.
Null ellenórzés:
- a cél és rakéta jelet virtuálisan a tér azonos pontjára helyezte a rendszer, és a mért rávezetési hiba feszültság értéke nem haladhatta meg a rakéta súlyhiba kompenzálási feszültség értékét (gyakorlatilag a cél és rakéta a tér ugyanazon pontján kellet, hogy legyen, így a rávezető parancsjelek feszültsége közel nulla kellet, hogy legyen)
Vannak dolgok, amire én is emlékszem, például arra, hogy az átdobás ellenőrzését kihagytad rögtön az elejéről. Emlékeim szerint az indikátorok beállítása után az volt az első. A végére még emlékszem, az adó teljesítmény - vevő érzékenység viszonyt kicsengés ellenőrzéssel csináltuk. A minimum 25 μs volt, amit a PV-ben egy előre beállított marker alapján lehetett leolvasni. Ha jó volt a lokátor behangolva, akkor 28 - 30 μs is könnyedén összejött, de ha a kabin kissé gyengélkedett, akkor baj volt a leolvasásnál. Ezért nálam ez a marker mindig vissza volt véve 2 μs-al. Az UV-ban úgysem látták a különbséget, az én ketonám meg ezt olvasta le, amit látott. Sok idegeskedéstől kíméltem meg kollégáimat.
Tegnap volt szerencsém nagy nehezen bejutni a szigethalmi nyeva TÁS ba.A többi kép a képtáramban.Ami érdekes volt az a indító állványok fedezéke,a 4-ből 3 beton kör volt ,ezt még csak itt láttam eddig,egy pedig a szokásos föld fedezék volt,ezt nem tudom miért lehetett igy,jelenleg bontás alatt áll valami kultur központ lessz.
Sajnos nem talált. Az adó berendezés megfelelőségét, a magas feszültszég kapcsolásának lehetőségét, valamint az ekvivalens és antenna átkapcsolásának lehetőségét az SZDC működtetésekor ellenőriztük, de kis segítségnek talán annyi, hogy az ellenőrzés összefügg a célfelderítéssel.
Még egy érdekesség, amit talán már említettem is. A technikával kapcsolatosan üzemeltetési gyakorlattal nem rendelkező, hatalmas elméleti tudással bíró ifjú titánokat meg lehetett fogni azzal, amikor az RPK antenna (UV-12) ekvivalensét kerestettük velük (mikor az alakulathoz kerültem én sem tudtam, úgyhogy én is szivattyúztam :-))). Az ifjoncok azonnal az UNV-re másztak és jártak körbe-körbe. Mutogattak mindent, hogy megvan ez az, de bizony nem találták.
Hát azért nem találták, mert érdekes módon az RPK antenna ekvivalense (műantennája) nem az UNV-n, hanem az UNK padlójában, az RPK szekrények előtt volt beépítve! Egyébként az UV-10-es ekvivalensét, ami az UNV-n volt, sem volt könnyű megtalálni.
Igen, ezzel egyetértek! Kivinni nem nagyon lehetett semmit, főleg a technikával kapcsolatos dokumentumokat nem, de ez a 90-es évek végére egy kicsit lazább lett. És én valahogy úgy voltam ezzel mint a 89. előtti időkben: "elhoztam", "áthelyeztem", "ott volt és átraktam". Na de ez csak poén!!
A Volhovhoz nekem is voltak ilyen jegyzeteim, sőt, még egy kis tankönyv félét is összeállítottam a sorkatonáknak, hogy ha én nem érek rá, akkor is legyen honnan "ihletet" meríteni. (Ezt a tankönyvet később "lenyúlták") Mikor 1985-ben váltottam, akkor sajnos nekem nem volt lehetőségem, hogy azokat a dolgokat magammal vigyem, esetleg megőrizzem. Hiszen a technikánkban kezdettől fogva minden minősített irat volt, a többség titkos, vagy szigorúan titkos. Ezért szó sem lehetett arról, hogy irattározzam a dolgokat. Ha ez annak idején összejön, akkor most nem kellene bizonyos dolgokon sokat gondolkoznom. Az sem fordulna elő, hogy a múltkor - amikor egy bontásra itélt komplexumba bejutottam, a kabinom bizonyos kezelő szerveit nem találom meg. Ugyancsak nem fordulhatna elő, hogy az UV kabinban bizonyos dolgokat nem találok meg. A működési ellenőrzésnek már csak nagyon kevés részére emlékszem. Hiszen 20-nál több év eltelt azóta, hogy utoljára komolyan foglalkoztam vele.
Az alap működési ellenőrzés normaidőre végzését az alakulatnál mindenkinek, aki a technikán bármiféle beosztásban is volt kutya kötelessége volt elvégezni. Még az RKU technikusnak is! És tudták is! Ez a normaidő a Nyevánál 3 perc volt, a Volhovnál pedig valahol 4 perc környékén (az EV ellenőrzésnél ott 3 rakétára kellett várni).
Kérdésedre válaszolva az alap működési ellenőrzést még ma is, ha beülnék a kerekek mőgé minden segítség nélkül elvégezném, azt fejből tudom, tudni kellett!! A kibővített ellenőrzés kicsit más falat. Annak bemutatásához nagy segítséget nyújtottak az azokban az időkben készített saját feljegyzéseim, ahol még ha nem ennyire részletesen is, de lényegretörően, amolyan saját felhasználásra átírtam az ellenőrzési pontokat. Amikor búcsúztattak az alakulattól jó kis ajánlatokat kaptam ezekért a feljegyzésekért! De valamiért nálam maradtak és örülök, hogy a technika iránt érdeklődőknek most ezt ilyen formában be tudom mutatni. A bemutatással csak annyi a gondom, hogy nem érzem a határt, hogy mennyire mehetek bele a részletekbe, mennyire tudom úgy leírni, hogy azok számára is aránylag érthető legyen, akik sosem voltak bekapcsolt UNK-ban. Az ilyen formájú bemutatásban Volt tüzér kolléga a Nagy Szaki. Ja és persze a feljegyzéseim amolyan keverék orosz-szlovák nyelven vannak!! Amit még nagy részletességgel be tudnék mutatni azok a napi, heti, havi, féléves és éves előírt munkák az indikátor, imitátor és SZOPA rendszereken. Mi ezeket a rendszerek csaptuk mindig a rávti-hez, az ő feladata volt ezeknek az elvégzése. Én persze az eredeti dokumentációból itt is saját feljegyzéseket készítettem. De ezeknek a bemutatása nemcsak nekem, de nektek is fárasztó lenne. Az egész ugye abból állna, hogy mit ellenőrzök, milyen mérőműszerrel, melyik blokkon mit és hova dugok, milyen kapcsolót milyen pozícióba állítok, az ellenőrzésnek milyen eredményének kell lennie és ha nem annyi, akkor mivel korrigálok.
Az előbb az eszembe jutott, hogy rákérdezzek, mi a helyzet a szlovákiai nyeva tankomplexummal. Már magamban tervezgettem egy kis kiruccanást néhány érdeklődővel közületek a tantechnika látogatására. Felhívtam a Liptószentmiklósi sulit és a valamikori tanárommal váltottam néhány szót. A helyzet nem túl rózsás. Amikor a Nyevákat kivonták (2003), a tantermeket szétbarmolták :-((. A volt tanárom elmondta, hogy volt egy kis harc értük, hogy legalább, mint muzeális darab maradjanak a teremben a technikák, de nem sikerült. Kár!! Az alakulatoktól kivont technika - elmondása szerint - viszont nagyon jó állapotban vár a sorsa jobbra fordulására. Hát ez van! Pedig biztosan akadt volna valaki közületek, aki egy hétvégét eltöltött volna egy kis technika látogatással a magas tátra alatt.
Mi annak idején nem úgy voltunk, mint a pilóták, hogy a CHECK LIST akkor is a kezében van és olvassa, ha kívülről tudja az egészet. Nekünk egy bizonyos idő után az ilyesmit fejből kellett nyomni, mert olvasva nem fért volna bele a normaidőbe. Gondolom, Neva 07 kolléga egyetért.
16. pont: Az ún. paralax szögek kialakításának ellenőrzési helyszögben (ε) és oldalszögben (β).
Őszintén megmondom, ha most el kellene magyaráznom, hogy a paralax szögek honnan is eredtek, és pontosan milyen szögeket takarnak bizony nagy bajban lennék. A lényeg az antennarendszer és a kilövőállványok szögeire vezethető vissza. Egy jó adag elmélet után ami abból állna, hogy amikor az antennák erre néznek, akkor az állványoknak merre kell nézniük és miért, talán ki tudnánk elemezni. Ennek az ellenőrzési pontnak a megfelelő eredménye a kilövőállványok és az UNV távolságának függvényében azok megfelelő orientálásában rejlett. Ha az orientálás megfelelő volt, a paralax szögek (csak valahogy úgy maguktól :-)))biztosan jók voltak. Itt gyakorlatilag a SZOPA rendszer egyes elemeit kellett ellenőrizni. A megadott számértékek a 70±5méter UNV-kilövőállvány távolságban voltak érvényesek. Ha a távolság ettől különbözött (az állványok közelebb voltak), akkor a SZOPA előírt munkák dokumentációban megadott értékeket kellett figyelembe venni. Ezek jó kis több oldalas táblázatok voltak! A SZOPA rendszer és a kilövőállványokkal kapcsolatos volt még az ún. 00P és 01P üzemmód is. Az alap a 00P volt.
Az ellenőrzés - kapcsolók alaphelyzete: RK bekapcs, az UK-66 blokkon a 01P bekapcs, az antennák helyszögét +40° állítani, majd a rávti pulton a középső (távolság) és jobb oldali (oldalszög) között lévő kis tekerhető kapcsolóval (4 pozíciós. kikapcs-körkörös keresés-nagy szektoros keresés-kis szektoros keresés) körkörös keresést kapcsolni.
A paralax értékeknek az allábiaknak kellett lenniük:
- Oldalszög:±2° 16'
- Helyszög: ±4° 23'
Utána 01P kikapcs, és az antennák helyszögét +55° állítani. Körkörös keresés, és a paralaxokat kijelző skálának (ja, ezek olyan kis fekete dobozok voltak az UK-61M pult alatt az UK-65 blokkon, az UNK belső képein jól láthatóak) az alábbi értékeket kellett mutatnia:
- Oldalszög:±2° 01'
- Helyszög: ±4° 27'
A megengedett hibaérték ±15' volt.
17. pont: A kilövőállványok szumáris (összesített) koordinátáinak, azok kialakításának ellenőrzése.
Ez is egy nagyon szép megnevezésű ellenőrzési pont (vagy csak általam nagyon erőltetetten fordított). Lényegében szintén a kilövőállványok és az UNV szinkronizáció utáni koordinált mozgását elősegítő beállítások ellenőrzéséről van szó (Hú de szépen fogalmaztam :-))).
Az antennák helyszögét 0°-ra állítani, az oldalszög kereket (jobb oldali a rávti pulton) addig tekergetni, amíg a helyszög paralax kijelzőn nullás értéket be nem állítunk.
Ekkor az UK-61M pult függőleges paneljén a helyszög (epszilon) szelzin kijelzőjének a rátöltési szöget +9° 30'±20' értékel kellett mutatnia.
Ezután az oldalszög kerékkel az oldalszög paralax kijelzőjén kellett nullás értéket beállítani. Az értéknek oldalszögben meg kellett egyeznie az oldalszög (beta) szelzin kijelzőjével. A megengedett hibaérték ±20' volt.
Hát nem tudom mennyire érthetőek a leírások, de szerintem sokadik olvasatra egy kis képzelőerőt beiktatva el lehet képzelni, hogy mit is írok. Hangsúlyozom ez a feladatsor, mármint a kibővített működési ellenőrzés elvégzése és persze a visszajelzések, eredmények megfelelő értelmezése jó adag rutint és hozzáértést igényelt.
18. pont: A TV működésének ellenőrzése.
Ezt az ellenőrzési pontot a "klasszikus" működési ellenőrzés során a kézikövetők végezték. Lényegében a TV bekapcsolása, a monoszkópon az erősség és megfelelő fényesség beállítása, utána RABÓTA kiapcsolása, majd a helyszög olyan szintű csökkentése, hogy a képernyőn megjelenjen a "környező világ". Esetleg, ha éppen úgy jött ki egy repülőgép befogása és az egyes fókusztávok (150, 500) kapcsolása, és a megfelelő megjelenítés ellenőrzése volt. Ja, nem tudom, hogy említve volt-é a dolog a TV fekete-fehér volt :-))
19. pont: Az AVR (Vektor, Szenyezs) adatátvitelének ellenőrzése.
Az ellenőrzés az AVR-rel történő kommunikáció, megfelelő adatátvitel (célkoordináták) ellenőrzésére terjedt ki.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47 főkapcsoló TRENAZSER pozícióban, az illesztőkabin (5F24) kezelője a saját imitátorából átküldött egy ellenőrzési pontot az UNK-ba. A CU (celoukazányije) kapcsoló bekapcsolása után az antennáknak automatikusan az átküldött imitált célpozíció irányára kellett fordulniuk. Ellenőrizni kellett az antennák általi koordináták és az átküldött imitált ellenőrzési pont közti különbséget, aminek szögekben ±10' kellett lennie, és távolságban pedig ±600 méternek.
A már általam a 3402 hozzászólásban említett -∆Д - OTKЛ - +∆Д kapcsoló segítségével ellenőrizni kellett a távolsági korrekció lehetőségét ±1600m (∆Д).
Majdnem FINIS! Gyakorlatilag már csak egy pont maradt hátra. Az eddig is figyelmesen olvasók biztosan rájönnek, hogy az utolsó ellenőrzési pont mit is takar, még mit nem ellenőriztünk a koplexumban. Itt várom a tippeket. és ha megjön a helyes válasz a 20. ponttal lezárom a Nyeva kibővített működési ellenőrzést.
15. pont: Az APP (automata indító berendezés) működésének ellenőrzése.
Ebben az ellenőrzési pontban az UK-31 indikátoron (a Volhovnál a rávti indikátoron) kijelző automata indító berendezés munkáját, megjelenítését, az egyes határok (megsemmisítési zóna külső, belső határa, stb..) távolságait ellenőriztük.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló VIDEO, a 37-80 távolsági kapcsolót a rávti pulton 37 pozícióba, az RSZ-ASZ kapcsolót ASZ-be, az UK-87 blokkon (az UK-30 Ф1 kézikövető szekrényében) a -P ellenőrzési pontot le kellett földelni, magyarul a kis ellenőrzési lyukat egy föld kivezetéssel összekötni. Az antennák helyszögét úgy beállítani, hogy a rávti pulton a három mérőműszer (célsebesség - vc, paraméter - P, magasság - Hc) közül a Hc 4km magasságot mutasson.
RSZ-be (kézikövetésbe) lépni minden koordinátában és utána az UK-31 indikátoron ellenőrizni a határokat (rajzok lásd 3108 kozzászólásom):
- a hatékony megsemmisítési zóna külső határa - 17km.
- a hatékony megsemmisítési zóna belső határa - 3,5km.
- a találkozási pont határának az imitált céljelen kellett lennie.
Utána SZDC II. bekapcs, ekkor:
- a hatékony megsemmisítési zóna külső határának 13km-re kellett ugrania, majd SZDC II. kikapcs.
Az antennák helyszögének (epszilon) csökkentésével elérni, hogy a Hc műszer 2km-t mutasson, ekkor:
- a hatékony megsemmisítési zóna külső határának 11km-re kellett ugrania. Utána az RK (razressenyije konrtol) kapcsolót bekapcsolni, ekkor:
- a hatékony megsemmisítési zóna külső határának nem szabadott változnia (maradt a 11km),
- a hatékony megsemmisítési zóna belső határának 6km-re kellett ugrania.
Ezután az antennák helyszögének lassú emelésével, a Hc mászer kb. 3km elérésénél a megsemmisítési zóna külső határának 14km-re kellett ugrania.
Utána SZDC II. bekapcs, a kölső határnak 10km-re kellett ugrania.
És most egy érdekes része az ellenőrzésnek: a rávti pulton a távolság kapcsolót 80km pozícióba kapcsolni (az UK-32 indikátorokon a 80km megjelenítés jelent meg, valamint láthatóvá vállt úgy kb. 45km távon az ún. határjel). A horizontális jelet kb. 50km távba állítani, és a közeledési sebességét 300m/s fölé állítani (magyarán addig tekerni, amíg e feletti érték nem jelenik meg a vc műszeren). Ekkor a 37-80 kapcsolót 37-be (az indikátorok a kapcsoló átkapcsolása után nem váltottak át!). Amint a horizontális jel elérte és érintette a határjelet, az UK-32 indikátorok automatikusan átváltottak a kisebb távolsági üzemmódba.
14 pont: A ferkvencia automata (mert a Nyeván ilyen is volt) munkájának ellenőrzése.
Először az ellenőrzés, majd még néhány gondolat, amihez a rendszereket valamikor is üzemeltetők lehet hogy hozzáfűznek még valamit.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló TRENAZSER, a horizontális jelet az imitált céljelre állítani, az UK-41 blokkon (imitátor szekrény) a VKL. SUMOV. (zavar bekapcs), és AKT. POMECHA (aktív zavarás) kapcsolókat bekapcsolni. A λ1-λ2-AVT. kapcsolót AVT. (automata) pozícióba kapcsolni.
Ellenőrizni kellett a rávti pulton a λ1-λ2 frekvenciák visszajelző kis izzók váltakozását és az UK-57 blokkon a SZKACSOK izzó pulzálását.
Talán még nem került említésre, de ezeken a komplexumokon alapból kettő (λ1-λ2)frekvenciát lehetett beállítani. Ennek az ellenőrzésnek a lényege az aktív zavarás során a frekvenciák közti ugrásszerű váltakozás volt.
A topikban már többször elhangzottak a zavarásokkal (aktív, passzív) kapcsolatos információk, hozzászólások. Talán még azt nem említettük, hogy az aktív zavarvédelem területén volt az ezred szintjén egy nagyon fontos részleg, mégpedig a frekvencia szolgálat (lehet, hogy a megnevezés nem pontos). Ők voltak azok, akik a hétpecsétes borítékokat, amelyek a "harci frekvenciákat" (pontosabban a beállításukra vonatkozó egységeket) tartalmazták adták át, és bizonyos időszakonként cserélgették az egyes osztályoknál.
Igazából nekem az olyan kijelentések a médiában, hogy a lokátorok frekvenciáit ismerték a bevetés előtt nagyon furcsán hangzanak. Itt talán alapból abból indulnak ki, hogy a hallgatók nagy többsége úgysem ismeri a technikával kapcsolatos kütyüket, azok lehetőségeit. Aztán lehet, hogy én nem ismerem a lokátorgyilkos technika vívmányait :-((.
Ezt a frekvencia szolgálatot mindehol nagyon szigorúan vették. Amint valami akció megkezdődött volna, a lokátorokat, legyen az tűzvezető, vagy felderítő, azonnal át kellett hangolni a parancsnokság által megadott frekire. Ja ugyanez vonatkozott a rakéták kódjaira is. A frekvencia áthangolását egy kicsit tapasztaltabb technikus rövid idő alatt megoldotta. A borítékok egyébként nem a konkrét számokat tartalmazták (ki volt ez találva), hanem csak annyit, hogy hány egységel állítsák át a magnetront. Emlékeztek még ezekre a dolgokra?
12 ellenőrzés: A vevő berendezés (cél és antifeding csatorna) érzékenységének ellenőrzése.
Az ellenőrzés teljes mértékben megegyezett a "klasszikus" működési ellenőrzés 5 és 6 pontjával (lásd 3416. hozzászólásom). Na ez gyorsan ment, ezt elintéztem egy mondattal :-))
13 ellenőrzés: Az SZDC berendezés ellenőrzése.
Ebben a pontban kicsit átszellőztettük az álló célokat, passzív zavarjeleket kiszűrő rendszert, az SZDC-t.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló TRENAZSER, mags feszültséget kapcsolni az adóra, és az ekvivalensből (ahogy Volt tüzér kolléga írta műantennából) az entennára kapcsolni. Ezeket a rrávti pult melletti pulton (UK-61M) lehetett végezni. Harci tevékenység közben ez az RT parancsnok feladata volt. A következő lépés az antennák helyszögének beállítása volt, olyan pozícióba, hogy láthatóvá válljanak az indikátorokon a földfelszíntől visszaverődő zavarjelek. SZDC II. bekapcs és a rávti pulton lévő KOMPENS. VETRA potmétert a bal szélső pozícióból a jobb szélsőbe tekern. Ekkor a 40km távolságban lévő indikátorokon az SZDC rendszernek három minimumának kellett lennie. Magyarul bal szélső pozíció és tekerem - látszanak a zavarjelek - elkezdi az SZDC kiradírozni - teljesen kiradírozza - elkezdenek megjelenni - megjelennek - és ennek még kétszer meg kellett történnie, amíg a potméterrel a jobb szélső pozícióba nem értünk. Ezt az ellenőrzést az MSZC (máloje szkórosztyi céla - kis cél sebességek) és BSZC (bísztroje szkórosztyi céla - nagy célsebességek) üzemmódokban is el kellett végezni az MSZC-BSZC kapcsoló segítségével.
Utána SZDC I. bekapcs és elvégezni ugyanezt a feladatsort. Az eredménynek ugyanolyannak kellett élennie, tehát 40km táv üzemmódban három minimum.
Utána a rávti pulton a KONTROL POMECHY (zavar ellenőrzés) kapcsoló bekapcs, és ellenőrizni kellett, hohy a rávti indikátorokon (UK-32) a földről visszaverődő zavarjelek az SZDC nélküli üzemmódban jelennek meg, míg a kézikkövetők indikátorain (UK-33) marad az SZDC bekapcs üzemmódban való megjelenítés. Utána KONTROL POMECHY kikapcs!
Ezután jött egy olyan feladatsor, amelyhez topo előkészületekre is szükség volt. A komplexum telepítésekor mindig meg lett jelölve néhány fix orientációs pont (pl. kémény, templom stb. lehetőleg ne egy kamion :-)))) ami alapján a szerkezetet orientáltuk. A pontos orientáció után mindig meg lett jelölve legalább 2db olyan földről visszaverődő zavarjel, ami az évszakok változásából eredően nem változott. Egy hosszú, elnyúló zavarjel kb. 10-15km távon, amit ellenőrzési pontnak hívtunk, és "etalonként" szolgált ehhez az ellenőrzéshez. Ennek a pontnak ismertük a pontos koordinátáit (távolság, oldalszög).
A következőkben ezt a zavarjelet (ellenőrzési pontot) ASZ-be kelle befogni. Ellenőrizni kellett a befogás stabilitását SZDC bekapcs és kikapcs állapotban (a jelek nem csúszkálnak az indikátorokon stb..) Ellenőrizni kellett a szelzinek által indikált adatokat a topo előkészületek során összeállított adatokkal.
A 13-as pont lezárásaként ellenőrzésre került az SZDC működésének alapfeltétele a fázis impulzus. Ezt az alábbiak szerint ellenőriztük. Azu UK-52 blokkon a KONTROL kapcsoló bekapcs. A λ1-λ2-AVT kapcsolót (λ1-frekvencia-λ2 frekvencia-vagy automata) λ2-be kapcsolni és az RRU λ2 potmétert a bal szélső pozícióba. Az SZDC technikus az SZDC szekrényen beállítgatta a kapcsolókat a dokumentáció alapján, aminek eredményekéntaz idikátorokon kb 30km távon vízszintes vonalként megjelent a fázis impulzus. Ezt kellett az SZDC minden üzemmódjában ellenőrizni.
11 ellenőrzés: A vevőberendezés (UV-40) célcsatornájában a zavarok kezdetleges szintjének ellenőrzése.
Kapcsolók alaphelyzete: UK-47-en a főkapcsoló TRENAZSER, a rávti pultun az RRU λ1 potméterrel az UK-47 blokkon lévő TOK DETEKTORA mérőműszeren (a jobb szélső műszer) 40 μA értéket állítani.
A dolog az indikátorokon úgy nézett ki, hogy aminor a potméterrel játszadoztunk a zavarás, háttérsúgás az indikátorokon növekedett, illetve csökkent. Ez a 40-es érték volt kb. munkaérték, amikor az indikátorokon a kijelzés mindenféle zavarás nélkül jelent meg.
Amint az alaphelyzetet beállítottuk a rávti pulton be kellett kapcsolni az SZDC II. kapcsolót. Ekkor a zavaroknak 20-25μA értékre kellett csökkeniük (beállítását az UK-58 blokkon lévő RRU SZDC PR/K potméterrel lehetett elvégezni, amennyiben nem felelt meg a megaott értéknek). Ez volt a vevőcsatorna cél része, és most jöhetett az antifeding:
A rávti pulton az RSZ-ASZ kapcsolót RSZ-be, a NAVEDENIE PRIVÓDA kapcsolót bekapcs, és a távolság kereket benyomni. A zavarás intenzitásánakegyformának kellett lennie a cél és antifeding csatornában. Ez az indikátorokon úgy mutatkozott, hogy a horizontális jelen lévő zavarsáv és a vertikális jel körül lévő vékony sáv zavarjeleinek nagyjából meg kellett egyeznie (beállítás az RRU SZDC AF/K az UK-58 blokkon). Na de inkább majd rajzolom!
Utána SZDC II. kikapcs, horizontális jel a minimális távra és a min távolságon ellenőrizni kellett a zavarjelek "elnyomását", eltűnését úgy 2km környékén.
