Állítólag egy J.Chastel nevezetű egyén lőtte le, ezüst puskagolyóval. Szintén állítólag innentől datálják a vámpírok elleni ezüst golyók hatásosságát. Ismét állítólag többször is rálőttek a szörnyre hagyományos golyóval, eredmény nélkül (a korabeli fegyverek pontosságát most ne feszegessük...), valamint (utoljára) állítólag XV.Lajosnak is elvitték a testet megmutatni, de útközben bomlani kezdett és elásták valahova.
Viszont volt egy jó sorozat az Animal Planeten régebben. Címe: Animal X Innen ismerem pl. a Cadborosaurus legendáját. Neten sok minden van róla.
Dehogynem hallottam róla, a legvalószínűbb elméletek szerint egy Lükantrópiában szenvedő sorozatgyilkosról lehetett szó, ez azonban korántsem biztos! Ez ugyanolyan rejtély marad, mint a Hasfelmetsző Jack. A történet 1764-ben kezdődött, amikor a a francia Loziere megye Gévaudan nevű területén rettenetesen brutális gyilkosságok történtek, melyeknek legtöbbször asszonyok és gyermekek voltak az áldozatai. Az érthetetlen öldöklés szinte pontosan 3 évig tartott, amikor 1767-ben váratlanul abbamaradtak a rémtettek. A gévaudani fenevad az egyik klasszikus farkasemberes sztori mind a mai napig.
Lényegében igen, de akárhogy gondolkodom rajta, nem gömbölyű a történet. Tegnap láttam egy filmet a mitoszokról, abban szerepelt, mint egy epizód. A Reader'Digest szerkesztette, ami egyúttal arra is utal, hogy nem túl tudományos. Arra viszont elég volt, hogy felkeltse a kíváncsiságomat. Holnap reggel több időm lesz, akkor részletesebben leírom, hátha a nálam okosabbak és/vagy fantáziadúsabbbak jobban megértik.
Semmi nincs róla a neten, egy szem francia paranormális fórumot kivéve. Nem beszélek franciául egy kukkot sem, de az évszámok és a sorozatgyilkosság alapján arra tippelek, amit valamikor olvastam egy könyvben: nem egy hatalmas, kutyaszerű lényről van szó, amit később valahogy megöltek?
Eguzki, hallottál-e az un. Gevadant-i szörnyről? Tegnap láttam róla egy filmet, illetve részben róla is szólt. Nagy a gyanúm, hogy a legszörnyebb szörny, egy sorozatgyilkos volt, de a helyzet korántsem egyértelmú.
1983. június 12-én történt. Egy Owen Burnham nevű brit amatőr természetbúvár éppen a gambiai tengerparton sétált családjának néhány tagjával, amikor egy különös tengeri élőlény élettelen, de szinte teljesen ép tetemére bukkantak a homokos tengerparton. A furcsa tetem félig betemetve feküdt a homokban és feltehetően kevéssel azelőtt sodorhatták a hullámok a partra. Az állat Burnham leírása szerint 4,5 méter hosszú volt, karcsú testű, a háta sötét színű de a hasi oldalon jóval világosabb. Rendkívül hosszú állkapcsában 80 hegyes fog sorakozott. Két pár végtagja uszonyszerű, teste hosszú, hegyes farokban végződött.
A tetemen egyátalán nem mutatkoztak a bomlás jelei, egyetlen sérülése az egyik uszonyszerű végtagja egy kissé leszakadva lógott a testére. Burnham azonnal nekiállt a tetem vizsgálatának. Azonnal szembetűnt, hogy az állat két pár uszonnyal rendelkezik, a ma élő tengeri emlősök az evolúció során a hátsó pár végtagjukat már elhagyták. Az első vélekedések szerint az állat talán egy ma még ismeretlen cetféle, esetleg, egy eddig kihaltnak hitt tengeri emlős a Zeuglodon ágból. Sajnos a felfedezés meglehetősen szánalmas véget ért, a helyiek levágták a fejét, hogy eladják a turistáknak, a tetemet pedig elásták.
A tudósok természetesen felállították a különböző teóriákat, melyek szerint:
1. Plioszaurusz, mely állat egy rövidnyakú pleszioszaurusz-faj volt;
2. Thallathosuchian nevű őskrokodil;
3. És ez maradt tudományos körökben a legelfogadottabb, egy Zeuglodon nevű ősbálna.
Az 1990-es években egy kutatócsoport visszament Gambiába, hogy esetleg kiássák a maradványokat, de tragikomikus módon azon a helyen, a tengerparton már egy rendőrállomás épülete állt....
Plioszaurusz és koponyája, majd alább Zeuglodon és koponyája:
A Papucscsőrű gólya egyébként azt hiszem megérdemel néhány szót.
Ezt a madarat 1846-ban fedezték fel a Fehér-Nílus papirusznád-mocsaraiban. Annak idején nagy megütközést keltett az új madárfaj, hiszen irdatlan méretű, szokatlan csőre egyedülálló. Kb. 120 cm nagyságú, szürke színű, magányosan ill. párban egyaránt él. Éjjel aktív madár, rendszerint ilyenkor kutat táplálék után, amit általában halak, békák, hüllők és kisemlősök tesznek ki. Az Afrikai tüdőshal rendszeresen szerepel az "étlapon". Fészekalja általában 2-3 kékesfehér tojás. Egyedszáma valószínüleg kicsi, bár a felméréseket nehezíti, hogy rendkívül rejtett életmódú madárról van szó. Arab neve "Abu Markub" ami annyit tesz: a papucsok atyja.
Kelet-Afrika, a zambiai Jiundu-mocsár, és még megannyi megközelíthetetlennek tűnő ingoványos, mocsaras terület az otthona az állítólagos Kongamatónak, mely nem más, mint egy repülni képes, hüllőszerű teremtmény. A zambiai Kaoundé nép szerint a szárnyai akár a denevéré, a csőre pedig tele van fogakkal. Tollai egyátalán nincsenek, és vöröses v. fekete színe van. 1923-ban, egy Frank H. Melland nevű úriember gyűjtötte össze első ízben a Kongamatóról szóló beszámolókat, mialatt Zambiában tartózkodott. 1925-ben, egy angol napilap tudósítója, G. Ward Price, közölt egy történetet, mely szerint egy helyi bennszülött Rhodesiában (a mai Zimbabwe) bátorságát akarván bizonygatni, vállalta, hogy bemerészkedik egy rosszhírű mocsárvidék belsejébe, ahol a tradíciók szerint démonok laknak. Amikor visszatért az egyéni felfedezőútjáról, szinte élőhalott volt, mellkasán hatalmas, nyílt seb éktelenkedett. Elmondása szerint egy hatalmas, furcsa madár támadta meg. Hogy hogyan menekült meg, arról nem szól a korabeli forrás. Az a szolgáló, aki Price--nak is elmesélte az esetet, mutatott egy Pteroszaurusz képet az elcsigázott bennszülöttnek, aki azonnal rémült sikoltásban tört ki, és bemenekült a házba.
1956-ban történt egy másik elhíresült észlelés is, J.P.F. Brown mérnök, éppen hazafelé tartott Zaire-ból Salisbury-ba a Luapala folyó mentén amikor hirtelen két, lassan repülő teremtményt pillantott meg, amikor megállt a Bangweulu-tótól nyugatra. Brown teljesen megzavarodott a nyilvánvalóan képtelennek tűnő eseten. Leírása szerint csendesen és lassan siklottak, szárnyfesztávolságuk kb. 3 láb lehetett, vékony és hosszú farkuk volt és keskeny fejük. Amikor ez a történet napvilágra került, több más beszámoló is felszínre jutott, Mr.és Mrs. D. Gregor Dél-Rhodesiában láttak hasonló teremtményeket repülni, valamint Dr. J. Blake-Thompson
számolt be arról, hogy az Awemba törzs szerint hatalmas, patkányszerű repülő teremtmények támadtak számos ízben a törzsbeliekre. Az Awembák szerint ezek a lények a Zambézi menti sziklabarlangokban élnek.
Aztán egy évvel ezek után, tehát 1957-ben, egy rhodesia-i kórházban, nem messze Brown megfigyelési helyétől, egy súlyosan sérült férfi vonszolta be magát az épületbe. A férfi főleg a mellkasán szerzett komoly sebeket. Amikor a doktor megkérdezte tőle, hogy tkp. mi is történt elmondta, hogy egy hatalmas madárszerű valami támadta meg a Bangweulu-mocsárban. A doktor megkérte az illetőt, hogy rajzolja le a "madarat" a bennszülött pedig egy repülő pteroszaurusz-szerű lényt vetett a papírra.
1988-ban a Namíb-sivatagban is többen látni véltek hatalmas, repülő hüllőszerű lényeket, egy expedíció is indult Roy Mackal vezetésével, azonban jelentősebb bizonyítékok nélkül, noha a csapat egyik tagja James Kosi állította, hogy egy hatalmas, vitorlázó teremtményt látott úgy 1000 láb távolságból.
A zoológusok szerint a zambiai és zimbabwei mocsárvidékeken mindössze kettő olyan élőlény jöhet számításba, amelyik talán magyarázatot adhatna a történtekre. Az egyik a Papucscsőrű gólya (Balaeniceps rex) a másik pedig a Nyerges gólya (Ephippiorhynchus senegalensis). Azonban egyiknek sincs foga - mint ahogyan egyetlen ma ismert madárfajnak sincs - illetve egyikről sem vélik úgy, hogy valaha is emberre támadtak volna.
Köszönöm Csimpolya, egyátalán nem gond, ha hosszúak a hozzászólásaid! Nagyon különös ez a leírás!
A múltkor nézegettem a "Titokzatos jelenségek világatlaszát" és számtalan leírást találtam különböző kriptolényekről! Ha időm engedi részleteiben is beszámolok ezekről!
A könyv, amiből idézek: Gawin Maxwell: Csillogó vízgyűrűrűk
Gondolat kiadó 1970
Idézet a 84 oldalról
Mióta itt élek, még egyetlen különleges tengeri szörnyetegsem került utamba, bár 1959 nyarán egy nehezen megmgyarázható valami bukkant fel a közelben.Tex Geddes látta, valamint egy angol vendég, akit csónakján halászni vitt ki.
Szeptember 13-án, vasárnap ezt a látogatót makrélafogásra vitte aSoay-sziget déli csücsként túl. Forró, teljesen csöndes nap volt, mikor a tenger felületén lévő minden egyes tárgy már több mérföldről jól látható. Délután négy óra körül Gavin (az angol vendég) nagy fekete pontra hívta fel Tex figyelmét, ami körülbelülegy mérföldnyire tűnt fel Loch Slapin irányában. A makrélák a csónak körülalaposan felkavarták a vizet, úgyhogy Tex eleinte nem vett tudomást a dologról, és az ellenkező irányba nézve horgászott tovább. Az a valami azonban állandóan közeledett, míg végre mindketten abbahagyták a halászást és figyelni kezdték. Amikor körülbelül kétszáz yardnyira volt, Tex öt kardszárnyú delfinből álló csapatot vett észre, nem messze tőlük. Tex másnap ez tírta nekem: Nem voltam biztos benne, mi az, ami lassan közeledik felénk - semmiképpen nem látszott kardszárnyú delfinnek, de ennek ellenére sem voltam elbűvölve.
Amint a közelébe ért, Tex először tengeri teknősnek gondolta, de amikor egy vonalba került a csónakkal, megváltoztatta a véleményét. Az állat feje körülbelül két és fél lábnyira emelkedett ki a vízből, két hatalmas, kerek, almához hasonló szem volt rajta, és amit Gavin tengeri teknős fejének hitt, időközben szamárfej méretűre nőtt. Tátongó sebre emlékeztető száj, erőteljes ajkak, melyek a fej kerületének körülbelül felét foglalták el. A száj ütemesen nyílt és csukódott, megmutatva vörös belsejét és olyasféle ziháló hangot bocsátott ki, ami Texet melhártyagyulladásos tehénre emlékeztette. Orlyukat, fület nem látott. Körülbelül két lábnyira a fej mögöt és magasabban nála, előtünt a nyolc lábnyi vagy annál is hosszabb hát. Meredeken emelkedett a fokozatosan kisebbedő hátsó rész felé, sötétbarnán, de nem olyan sötéten, mint a fej, Ez a hát nem volt egyenletesen sík, hanem úgy állt ki a vízből, mint a Cuillin hegység. Benyomása - mint mondja - az volt, hogy az álalt körülbelül öt tonna súlyú.
Amikor legjobban megközelítette őket, Tex csónakátótl nem több mint15-20 yardnyira volt. Körülbelül öt tengeri mérföld sebességgel elúszott mellette, majd dél-délnyugati irényba tartott.
Bocs, ha hosszú voltam, de talán a tartalom kárpótolérte.
Köszönöm, amit írtál. Megpróbálom viszonozni valamivel, amit hétvégén bányásztam elő.
Anne Putnam: Nyolc év Kongó törpéi között.
Útikalandok sorozat 1960
Ebben a szerző említ egy Eszamba nevű élőlényt. Azér írom így körül, mert nem derűl ki róla, emlős, madár vagy hüllő. A pigmeusok rettegtek tőle, azt tartották, aki meglátja, két napon belül meghal, ezért nem is nagyon törekedtek találkozni vele.
A szerzőnő is hallotta, úgy írta le a hangot, mint ami félig egy tehén bőgése, félig az angolkürt hangja. Ez szerintem inkább növényevőre vall, de ezzel nem kívánom lebecsülni, mert nem szívesen találkoznék mondjuk egy morcos kafferbivallyal, vagy egy felbőszült orrszarvúval. A történet a nyolvanadik oldalon található, de nem sokkal több annál, mint amit leírtam.
" A Ndundulu-erdő egyébként is érdekes ebből a szempontból, mert a felföldi mangabey-en kívül még két másik endémikus madárfajjal büszkélkedhet, mindkettőt dán ornitológusok fedezték fel 1981-ben és 1991-ben. "
Az 1981-ben felfedezett egy nektármadár: Rufous-winged Sunbird (Nectarinia rufipennis)
1991-ben pedig egy ismeretlen fogolyfajjal lett gazdagabb az ornitológia: Udzungwa Forest partridge (Xenoperdix udzungwensis)
A tavalyi évben két kuataócsoport egymástól függetlenül, egy új, eddig ismeretlen majomfajt fedezett fel a tanzániai Ndundulu-erdőben ill. még 2003-ban a Kitulo Nemzeti Parkban. A két kuatócsoport pusztán a Science-ben megjelenő közlemények alapján szerzett tudomást egymás felfedezéséről.
" Több mint két évtizede nem fedeztek fel új fõemlõs fajt. Már mindenki azt hitte, hogy a földkerekségen nincs többé ismeretlen majomfaj. Most mégis találtak egyet Tanzánia déli hegyei között, 2500 méter magasságban, a Mt. Rungwe környékén, ahol az enyhe fagyot is el kell viselnie. A közel egyméteres (farkával együtt kétméteres), hosszú barna szõrzetû, csupasz, fekete pofájú, hosszú hajú, fán élõ majom a felföldi mangabey nevet és a Lophocebus kipunji taxonómiai nevet kapta. Az élettere mindössze 73 négyzetkilométer, és két elkülönült részbõl áll.
A kutatók remélik, hogy elérhetik a két másik veszélyeztetett fajnak is otthont adó terület hozzácsatolását a legközelebbi nemzeti parkhoz".
2005. május 29.
A Ndundulu-erdő egyébként is érdekes ebből a szempontból, mert a felföldi mangabey-en kívül még két másik endémikus madárfajjal büszkélkedhet, mindkettőt dán ornitológusok fedezték fel 1981-ben és 1991-ben.
Nos ez az állítólagos halálféreg v. Aellrgorhai-horhai a mongóliai Góbi-sivatag lakója lehet. Az állat állítólag egy egyméters, testes féreg, melynek sötétvörös színe van és testének mindkét végén tüskék meredeznek. A helybeliek szerint többnyire a sivatagi homok mélyén tartózkodik, és ritkán mutatkozik a felszínen. Ha valaki mégis ilyenkor találkozik vele, az állat egy erős méregsugarat lövell felé, amely rendkívül maró hatású. Az Allergorhai-horhainak azonban van egy másik, meglepő fegyvere is, ez pedig az áram. Egy bizonyos Mackerle nevezetű úriember a 90-es években vezetett expedíciót az állat felkutatására. Akkor, az egyik tolmács közölte a kutatócsapat tagjaival, hogy még gyermekkorában egy geológuscsoport járt a vidéken, és az egyikük egy fémpálcával turkált a homokban, amikor is hirtelen holtan esett össze. A pálca végénél a homok megmozdult, és egy hatalmas féreg kúszott elő a föld alól. Mivel számos más esteben történt hasonló dolog lovakkal és tevékkel, ezért gondolják a kutatók, hogy áramütés a magyarázata a haláleseteknek. Ivan Mackerle expedíciójáról nincs további információm. Hát ennyi!
Így van, a mélytengeri élővilágról szóló ismereteink még mindig nagyon hiányosak. Az óceánok mélyén él például az az állat is melyet élve még senki sem látott, az óriás tintahal, mely faj esetében csak partra vetett példányokról tudunk.
Aztán meg pl. a Longman-csőröscet (Mesoplodon pacificus) létezését is csupán két mállott koponya alapján feltételezik. Az első koponya az ausztráliai Mackay-öbölben került elő 1882-ben, a másodikat pedig 1955-ben találták egy szomáliai műtrágyagyár padlóján, ahová a helyi halászok révén kerülhetett, akik a Danane-öbölben szedék fel a csontokat. Nyílt vízi megfigyelésekről nincs adat. 1926-ban Longman nevezte el az állatot. Továbbá van egy másik csőröscet faj, ami a nem túl "szép" meghatározatlan csőröscet (Mesoplodon sp.) nevet viseli. A legtöbb megfigyelés a Csendes-óceánra korlátozódik, ahol a nyílt vízben többször látni vélték. Taxonómiai szempontból azonban teljesen ismeretlen faj. A legtöbb Mesoplodon-faj egyébként is pusztán a partra vetődésekből ismeretes.
1991-ben pedig egy ismeretlen fogolyfajjal lett gazdagabb az ornitológia: Udzungwa Forest partridge (Xenoperdix udzungwensis)
