Hordozlak magamban, minden pillanatban, benne vagy a vízben a kimondott szavakban, Benne élsz a fényben az éji sötétségben, ott vagy minden dalban, hordozlak magamban
Hordozlak magamban, szólok gondolatban hiszen ott vagy benne minden mozdulatban Ott lapulsz meg elmém rejtett zeg-zugában benne vagy a dalban hordozlak magamban
Hordozlak magamban titkos álmaimban el sosem eresztlek önzően szeretlek amikor csak tudom kutatlak, kereslek ott vagy minden dalban, örökre hordozlak magamban.
Hajt a vérem, éget a vágy mégis mormolok egy imát..
Ne kísérts, ne tedd..
Vagy mégis tépj szét, csókolj halálba, lobbanjak, mint a gyertya lángja Szeress, míg csak kedved tartja egy kis időre repíts magasba ha már nem kellek meguntál , vess le, kérlek, vess meg, gyűlölj, és én akkor is szeretlek.
Imádkozom, hisz nem szabad..
És lázadok, beléd akarok marni, hogy érezz, hogy fájjon, és inni a tested melegét, hagyni sodorjon az ár, ahol az ész már messze száll és az ösztön az úr.. Hol nincs más csak az élvezet, S a kéj vezeti két kezed.
Újra imádkozom csak miattad, érted hogy hajtson hozzám a végzet tied vagyok..
Tudom, kisebb gondod is nagyobb annál, minthogy engem szeress, Tudom, enyém sohasem lehetsz, Tudom, szíved másé, más is szeret, Tudom, hogy Te Őt igenis szereted. De vége, tudom, boldog vagy vele, Gondolj néha egy barna lány két szép szemére, Tudnod kell, én tiszta szívből szeretlek. Én Téged, míg élek, soha-soha el nem feledlek!!!
Az éjszaka
A ma éjszaka hűs levegője
besurrant ablakomon,
elsimította homlokom.
Lelkemben békével
ébredtem, megnyugvást
hozott rám az éj: úgy érzem,
feléledt bennem a remény
Káprázat
Összefonódó testünk szelíd
valósága a délutáni alvásban,
kezeink, szánk testünkön
szánkázó násztánca
elkísér majd engem
magányos éjszakámba
kezed nyoma a mellemen
illatodat őrzi még a testem
mégis, a délutáni alvás
valósága, mint káprázat
illan el az éjszakában.....
tanúm csak a Hold
és a csillagok.
Magam vagyok.
Hálás vagyok
Hálás vagyok a télnek mert a nyári délután csontig ható verőfénye helyett a lassan sötétedő szoba árnyai között szerethettelek de várom, áhítom a tavaszt, amikor majd a nyitott ablak fényözöne és madárdal adja a keretet beteljesülő szerelmünk gyönyörű képéhez.
Ez nem épp szerelmes vers de remélem tetszeni fog!
Voltam már..........
Voltam már madár mi égen repül Voltam már fú mi réten zöldült Voltem már szív mi összetört míg élt Voltam már toll mi ezeket sorokat írta Így köszöni meg a világnak : Mit ad, adott és adhat
Zimonyi Zita
(döntés)
ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban!
Néha napján bizony akad olyan alkalom , mit szégyen bevallani ,de én mégis vállalom . És az önsajnálat nem más mint szánalom de nem tehetek róla , hogy ennyi teher van a vállamon . És esetenként mikór megnyújtózom az ágyamon szememben ott van egy óriási balaton . Bár nem kellene sírni ,de erősebb a fájdalom , és azon kapom magam ,hogy felemész a bánatom . Reménykedve alszom el ,hogy jobb lesz majd a holnapom bár előre tudom ,hogy csak remény ,úgyhogy leszarom . Mikór lesz már vége ,üssetek már agyon , kész , vége itt mostmár feladom . Elkap egy dühroham és a falakat szétrugom bár értelme nincs ,de a dühömet kiadom . Véget vet végül mindennek a haragom , mert vérfoltok tünnek fel a falakon . Nézem a véremet és máris jól tudom hogy mitt kell tennem ,úgyhogy megsem fontolom a konyhába rohanok és a kést fölkapom a kegyelemdöfést magamnak megadom . Holtan esem össze és a helyemet átadom legyen végre másé ez a rengeteg fájdalom !!!
Tudod mi a bánat ? Elmondom hát neked ! Szeretni valakit , ki Nem szeret téged ! Megalázva írni , könyőrgő levelet ! Szívdobogva várni , s nem jön rá felelet ! Hideg búcsúzáskór , egy csokot koldulni , mással látni meg őt , s utánna fordulni ! Kacagva vidáman hazug , lemondással , hazamenni sírva könnyes zokogással !!!
Elmondjam hogy mit álmodtam? Habos-babos ruháimban táncoltam, A kastályomban száz szolga, Mind a száz a markomban, De éreztem hiányzik valami, Gondolkoztam, rájöttem, hogy nem lehet más csaK te!
Eszedbe jütott az a régi idő?, mikor a nap fényesen süt, Eszedbe jutott ,emlékszel rá?. akkor szerettem beléd , És te fogtad két kezem, Szerettelek szerettél és szeretném hogy így élnénk mindörökké!
