Visszatérve a biztonságos távolságra (A Futóbolondoknál merült fel a téma):
Gyaloglásnál-futásnál szélcsendben 5-10 méter távolságot érdemes tartani az előttünk menőtől, sebességtől függően . Szélben nem vizsgálták, de ha felénk fúj, nyilván nő ez a távolság.
"The equivalent social distance for walking and running in the slipstream is defined as the distance that should be kept between the leading and trailing walker/runner to avoid substantial exposure to slipstream droplets, similar to the case where two people are standing still at 1.5 m distance. In the absence of head wind, tail wind and cross-wind, for walking fast at 4 km/h this distance is about 5 m and for running at 14.4 km/h this distance is about 10 m."
Ezeket a dolgokat megközelíteném egy másik irányból:
Maga a félelemkeltés, és a félelem zsigerivé válása mindennel kapcsolatban ami az emberi közösségeket építi és élteti legalább akkora károkat okoz a pszichében, és a fizikai szervezetben is, mint maga a vírus.
Az a különbség hogy ez mindenkit érint aki átadja magát a félelemnek, a vírus meg nem feltétlenül.
Továbbá a pánikkeltés okozta gazdasági sokk önmagában már sokkal több embert tett tönkre mint a betegség maga. Persze hogy mi a valós célja annak ami most zajlik... nos, az egy másik történet, igazából sem az, sem pedig az utóbbi jó néhány hozzászólás nem tartozik ide.
Ha valaki túrázik menjen, számoljon be róla, de ne arról meséljen vállveregetéseket várva hogy miért nem ment túrázni, nekem ez a véleményem. Arra kb ott van minden más fórum.
Igen SK-nak igaza van és ha Hankiss Elemér élne, akkor kiegészíthetné a társadalmi csapdákról szóló esetleírásokat. Mindenki kb. tehetetlen, vagy legalábbis nem tud biztosra menni a saját sorsa érdekében, viszont mindenki másnak javíthat az esélyein. Ez egy világméretű társadalmi csapda.
Figyelem! A 2020. szeptember 20. vasárnapra tervezett Lovasberény túra (a vírushelyzet és önkormányzati tiltás miatt) ELMARAD! A túra része lett volna a Cartographia kupának is. (Rendezői, telefonos információ.)
Nem akarom túlpörögni, és köszönöm mindenkinek, aki hasonlóan gondolkodik és cselekszik, mint én, de ne mondjunk féligazságokat.
"felveszi e a maszkot vagy/és kerüli a csoportosulást vagy azt választja, hogy dugják le a lélegeztető gép csövét"
Ez a döntésnek csak az egyik fele. A másik:
feleszi-e a maszkot..., avagy tünetmentes fertőzőként megfertőz valakit, akinek, ha nincs szerencséje, akkor neki, vagy annak akinek -- adott esetben szintén tünetmentesként -- továbbadja az életébe kerülhet. Van erre a cselekményre egy szó még a Btk.-ban is, de az nem való ide.
És ilyenkor is, mint annyi esetben, csak utólag, vagy még utólag sem tudjuk, hogy mit kellett volna máshogyan csinálni.
Mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy felveszi e a maszkot vagy/és kerüli a csoportosulást vagy azt választja, hogy dugják le a lélegeztető gép csövét pár napra a torkán és aztán statisztikai adattá válik. Ezért bárkit is minősíteni megengedhetetlen, sőt igen csak iq hiányra utal.
Én úgy gondolom amikor egy nem kellően ismert fertőzésről van szó, és megbízhatatlanok/valótlanok a hivatalos adatok (ismerős fertőzöttként 14. napja nem kapja meg a piros karantén cédulát) akkor érdemes túlbiztosítania magát az embernek. Felőlem nevezheted ezt vírus hisztinek is.
Több egészségügyi szakember – akik régóta ismernek – nem magától a természetjárástól/túrázástól féltenek, hanem a rendkívüli terheléstől ami több napra hazavághatja az immunrendszeremet. Szerintük számomra a túrát követő 4-6 nap a legveszélyesebb.
Egyikük az ismerőseinek ezt szokta mondani: „Arra vigyázzál, nehogy lázas legyél és köhögjél mert akár napokig/hetekig nem lesz aki eldöntse, koronavírus vagy influenza miatt vagy beteg!”
Talán én jártam volna a legjobban ha indulok a Mátrabércen és utána 4-6 napra izolálom magam. A hajnali 63 km bringa az lófütty, de a gyaloglás 50 felett mindig két esélyes. Hidd azt, hogy megijedtem tőle!
Az önigazolási kényszer nem idegen a témától. Munkahely keresésénél kikötésem volt, hogy a „szent napokon” akkor sem vagyok hajlandó dolgozni, ha összedől a cég.
Mostanában sokszor elgondolkozom azon, hol a határ amikor egy „kötelező” túra lemondása lenne az észszerű cselekedet.
Szerintem a vírus terjedése (és a családon belüli feladatok) miatt a Mátrabércen való részvétellel nem ura, hanem rabja lettem volna a hobbimnak.
Nem minősített hülye, és nem is gyilkos feltéve, hogy rajta is van maszk, mikor velem beszélget. Én mint tünetmentes hordozó (merthogy a biztonság kedvéért inkább legrosszabbra kell számítani, mintsem a remélt legjobbhoz igazodni) vigyázok rá, vigyázzon rám ő is.
Még egyszer: inkább jövő évtől mennék még párszor, mint idén kétszer: egyszer és utoljára. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mennyi kockázatot vállal az életben. A mostani járványhelyzetben egyetlen dolgot lehet tenni: CSÖKKENTENI a kockázatot. A vásárlással, a munkába utazással, az ismerősökkel való összejövetelekkel, és ezek közben a maszkviseléssel, a kézfogások elhagyásával stb. Lehet kérdezni, hogy a 4% fertőződési esély mennyivel kevesebb mint az 5%, és tény hogy az X % halálozási arány nem sok, de magyarázzad el mindezt annak, vagy az ő hozzátartozóinak, akinek a sors a 0,05 * X% részt osztotta. Ahogyan annak is, aki vétlenül, vagy vigyázatlanul beleszaladt egy balesetbe és már csak elvinni lehetett... Menjetek!
Egy szuper jól hangzó teljesítménytúrát fedeztem fel a túranaptárban. Sajnos szombat reggel nem értem volna időben Sopronba, így péntek délután levonatoztam, és az egy szem hálózsákomat bevetettem az erdő közepébe, és megpróbáltam egyet aludni. Szerencsére egész jól sikerült, mindössze hajnal 2 körül egy nagy állat ugrására riadtam fel. Utána már kissé félve aludtam vissza, de végül hajnal 5-kor gond nélkül keltem. Összepakoltam, megreggeliztem, majd a közeli Erzsébet-kerthez gyalogoltam, ahonnan a rajt indult. Lázasan pakolásztak a szervezők, 6 óra helyett végül 6:10-kor indultam, de lényegtelen.
Aszfalton baktatok ki a városból, de alig 1 km után már terepet ér a lábam, és a Z-jelzés kacskaringós emelkedőjén haladok. Hamarosan már a Z3-ön vagyok, és a rajttól kezdve 1,8 km után az első ellenőrzőpontra érkezek. 3 emberes pont volt összesen, a többi 13 ponton fehér kis négyzetben piros számokat kellett feljegyezni az itinerbe. A Cserkészkápolna volt az első pontom, ahonnan az ébredező, ámde kissé párás Sopront figyelhettem meg egy irányból. 1 km-en belül két "páholy" is következett, az Alom-hegyi páholy, és a Vas-hegyi páholy, ahol szintén kódok szerepeltek. Az első igazi kilátó, a rajttól mindössze 3 km-re levő Gloriette kilátó volt. https://www.termeszetjaro.hu/mobile/hu/point/kilato/gloriette-kilato-sopron-/43536032/ Az apró kilátóból a fák alig engedik útjára tekintetünket, de a Rozália-hegységet, és a Burgenlandi szélkerekeket azért szemügyre lehet venni. Érdemes lenne még pár szinttel megtoldani a kilátót hogy teljeskörű panoráma lehessen. Lefele kocogás közben észrevettem hogy fehér lebomló nyilak vannak fújva az útvonalon. Nem tudtam hogy ez a mi túránké-e, avagy egyéb verseny is lesz itt, így az itinerre hagyatkoztam, de a jelzésváltások után rájöttem hogy ezek a nyilacskák végigkísérik a mai napomat. Leérek a Természetbarát-forráshoz, de még van bőven üdítőm. Mivel én is imádom a természetet ezért persze iszom a bővízű forrásból, na meg csodálom a szép tavacskát. Jelzetlen (fehér nyilazott) átkötés következik a S-ból a S3-be. Rátérve a háromszögre, egyből egy kisebb lódarázsfészek mellett haladok el nagyon figyelve, majd megkezdem emelkedésemet a következő kilátóhoz. 7,5 km-nél járok, a Várhely-kilátó a következő kódos pont. http://www.sopronikirandulas.hu/sopron/varhely-kilato.html Ez egy jó magas kilátó, de természetesen ezt sem hagyom ki. A kilátás mesebeli. Sopron városa fénylik előttem nem sokkal, majd messzebb vezetem a tekintetemet, és feltűnik a Schneeberg 2076 m magas vonulata. Örömmel nyugtázom, és pár percig le sem veszem a szememet róla. További útvonalamra is vetek egy pillantást, majd a sárga "B" jelzésen haladok. Ez pontosan milyen mozgalom jelzése? Jelzések helyett ismét fehér nyilakon haladok, amik szuper jól vezetnek utamon a következő ponthoz ami az Ultra nevet viseli. Innen kilátás sajnos nem nagyon volt, így haladok is tovább Ágfalva felé. A Panoráma út egyik kanyarjában van az első emberes pont, ahol izotóniás itallal szolgálnak. Több pohárral vételezek, majd kellemes úton kocogok le a Brennbergi főútra. Nem sokat haladok rajta, egy jó kis sütögetős helynél balra fordulva nyilazott úton emelkedek bele a Soproni kék sáv jelzésbe, ami kellemes lejtő után visz bele a K3-be. Ezen haladva pikk-pakk már a következő kilátónál vagyok a rajttól kezdve 14,6 km-en belül. A Ház-hegyi kilátó közvetlenül Ágfalva település felett található. https://www.ikvahir.eu/megujult-az-agfalvi-haz-hegyi-kilato/3689 Az aprócska érdekes kialakítású kilátóból szép kilátás nyílik a közvetlen alattunk elterülő Ágfalvára, a szomszédos osztrák falvakra (dombokra), és hátranézve a Soproni-hegységre. Pikk-pakk lekoccanok a faluba, majd pici kitérővel az ágfalvi sörözőben vételezek folyadék utánpótlást. Még mielőtt a helyi bácsi nagyon belemerülne a vírushelyzetbe gyorsan kereket is oldok. Az itiner alapján próbálok tájékozódni, azt írja a Patak utcán a lovasklubig kell menni, ami viszont helytelen, mert a Magyar utca visz ki a lovasklubig. Végül a helyiek segítségével lyukadok ki a jó helyen, ahol éppen egy futóverseny zajlik, zenebonával fűszerezve. A szalagok nem nekünk szólnak, nem dőlök be. A végén mondták hogy itt is szépen ki volt nyilazva, csak nyilván a futóverseny szervezői letaposták hogy ne zavarja őket. Elhagyva a sokadalmat jobbra megyek a Fürtös bodza tanösvényen. A mapy térképemen ez P- vonalként van jelölve, de gyakorlatilag jelzetlen. Három tanösvény táblát látok, szívom magamba a tudást. Fehér nyilakon haladok tovább bele a Z- jelzésbe, ami erősen emelkedik a Borsó-hegyi Magasfigyelő toronyig, ahol a következő kódot is levadászom. http://vasfuggony.blogspot.com/2010/11/borso-hegy-arbes.html A torony megmászása nem ajánlott tériszonyosoknak, szűk létrákon másztam fel a tetejére, ahonnan kilátás mindössze Ágfalvára, és a kicsit távolabbi osztrák síkra volt. A fák már túlnőtték a tornyot, de ezt igazából nem is kilátónak szánták gondolom. Én azért kiláttam innen is :) Hamarosan hosszú fehér nyilas rész következik turistajelzés nélkül, majd 8 km-en át. Reméltem mindenhol figyelnek a szervezők, de csodásan megoldották ezekkel a pikk-pakk letörölhető fehér nyilakkal az útvonal követését. A végefele a Vadkan-árokból kiemelkedve vadkan helyett szarvasbőgést hallok nagyon közelről, és pont arra kell mennem nekem is. Nem ijedtem meg, inkább előkaptam a telefonom, és videó módot állítottam, hátha belefutok őnagyságába. Sajnos végül kb 100 m-rel odébb lehetett a sűrű erdőben, így hiába bőgött intenzíven, nem tudtam levideózni. Felemelkedek egészen az osztrák-magyar közvetlen határvonalig, ami ismerős nekem már a Lővérek túrákról. Meseszép úton haladok az alig pár száz méterrel levő Magas-bérci kilátóig, ahol ismét emberes frissítőpont található, és egyben ez a Soproni-hegység legmagasabb pontja a maga 557 méterével. https://www.alon.hu/sopron-kirandulotipp-termeszet/soproni-hegyseg-legmagasabb-pontja-magas-berci-kilato Itt egy pogácsát kapok, amit felmászván a kilátóba el is fogyasztok. A Schneebergre innen is csodás panoráma van, és feltűnik előttem Brennbergbánya, ami a következő célpont lesz majd. Hátrafele innen sem lehet látni semmit, de előre annál inkább. Ez a szakasz kifejezetten tetszik, 100 m-enként vannak a Vadászati tanösvénynek táblái, amik igen informatívak, és belemerülve olvasgatom az érdekes infókat. 100 m kocogás, újra táblaolvasás. Így megy ez 4 állomáson keresztül :) A Helenenschacht-i határátlépőponton betontömbökkel le van zárva a határ, és a gyalogosoknak is kordon van kihúzva a jelenlegi vírushelyzet miatt. Ezt pár osztrák autó bánhatta, mert ők még a magyar oldalon rekedtek. A P+ jelzés pikk-pakk levinne Brennbergbányára, de nekünk egy elég értelmetlen kerülőt kell tenni még vagy jó 3 km-en át. Mikor már végleg elkezdek stresszelni hogy nem maradok-e a határban, a fehér nyíl leparancsol onnan, és kellemes lejtmenetben visz le a bányászfaluba. A legfőbb nevezetesség a templomkocsma ami az országban egyedülálló. A Lővéreken sem hagytam ki, természetesen most sem. https://www.blikk.hu/aktualis/templom-es-kocsma-ketto-az-egyben/he86y82 Azért a pultoshölgyet megkérdeztem hányan jártak itt, és érdekes módon 3 emberrel több mint amennyi eddig volt. Vagy csaltak, vagy csak rutinból mentek a P+-en.. Remélem az utóbbi. Azért valami titkos pont elfért volna ott fent a kanyarban. Elfogyasztva frissítőmet most egy darabig a Lővérek 40 útvonalát követem. Akkor is nagyon tetszett ez a rész, most is mesés. A P+-ről kicsit levisznek a nyilak, és a Havas-bérc kilátás nélküli csúcsán keresztül érek bele újból a jelzésbe. Nagyon régi P- jelzéseken haladok, a fák még picik lehettek amikor felfestették őket, mert már óriásira nyúltak a megszűnt jelzések. Egy meredekebb emelkedő után a K3-be érek, ahol jobbra fordulva a Béke-kilátóba érkezek. https://www.sopronitema.hu/hirek/zold-sopron/sopron-ahogy-a-magasbol-latszik-3 Messze alattunk Brennbergbánya, távolabb a Burgenlandi szélkerekek, és láttam még a közelben egy falvat, amit nem voltam rest megkérdezni a mellettem álló rövidebb távosoktól, mert itt már visszajött a 25-ös is. Görbehalom a neve a kis falunak, most már ezt is tudom ha máskor erre visz utam. 37 km-nél jártam, még 13 várt rám, de minden percét élveztem a túrának. A K3 folytatásán koccanok lefele, és üdvözlöm a rövidebb távos sporikat. A következő pont ami frissítő is egyben, a Muck nevet viseli. Muck Endre 1886-ban készítette el a soproni erdők első üzemtervét, ami a rendszeres erdőgazdálkodás alapjává vált. Neki köszönhetjük hogy ennyi csodás fenyves van itt a Lővérekben. Itt a pontőrök egy csomag ropit, és egy fél literes ásványvizet szolgáltak fel. A Z- jelzésen továbbhaladva alig 1 km múlva a Szarvas-hegyi Magasfigyelő következett. Ez teljesen hasonló volt mint előtte még a Borsó-hegyi. A rövid távon utolért két hölgy figyelmeztetett hogy veszélyes a fölmenetel, de én akkor is felmentem, és bár szintén nagyon szűk kis létrákon kellett felmászni, de a kilátás kárpótolt, bár csak az egyik irányba. Óvatosan visszamerészkedek, majd egy jó 5 km-es fehér nyilas jelzetlen rész következik. A fújások továbbra is perfektek, eltévedni lehetetlen szerencsére. Beleérek később a Soproni Z- jelzésbe, ami egyben a Lővér Mountainbike Tanösvény is. Különböző nehézségű feladatok várják a bringásokat. Nekem gyalogosként nem különösebben megterhelő az út a következő pontig ami már 46 km-nél volt, ez pedig a Dalos-hegyi páholy nevet viseli. Elolvasom az emléktáblát, majd gyönyörködnék, de a kilátás a fák miatt korlátozott, így haladok is tovább. Egy kis jelzetlen átkötés fel a sípályán, majd a tetejéről pazar panoráma nyílik Sopron városára. Máris a Károly-kilátónál vagyok, ami a soproniaknak a Hűvösvölgy, vagy a Normafa pesti viszonylatban. http://www.sopronikirandulas.hu/sopron/karoly-kilato.html Előtte volt egy jó kis kajálda, és amikor már láttam hogy a kiszemelt vonat nem lesz meg, akkor fogtam magam, rendeltem egy jókora melegszendvicset, és lakmározásba kezdtem, közben csodálva az építményt. Kellemesen megkajálva felírtam a kódot, majd lecsorogtam a város szélére, de még itt is akadt egy kilátó amit a túra érintett, ez pedig a cél előtt 1,3 km-re levő Sörházdombi-kilátó nevet viseli. http://www.sopronikirandulas.hu/sopron/sorhazdombi_kilato.html Itt már tényleg testközelből élvezhetjük a soproni látképet, ki is szúrom a tűztornyot, meg a Szent Mihály főangyal templomot. Végül beérkezek a célba, 15 óra 38 perckor, 9 óra 28 perc menet után. Jókat beszélgetek a szervezőkkel, dícsérem őket hogy szuper túrát raktak össze, és a fehér nyilazások is tökéletesek voltak.
Összességében egy csodás túrán vehettem részt, jól döntöttem amikor ilyen messzire vettem az utat. Bár a pénztárcám bánta főleg a vonatutat, de ilyen szép túráért nem bántam meg az elköltött összeget. Hazafele azon elmélkedem, hogy milyen jó lenne a Budaiban is egy ilyen túrát felfűzni, ahol ennyi jelzetlen részen mehetne az ember. Na meg hogy miért is nem vagyok soproni lakos ;)
Vasárnap még egy HASE 21-et kocogtam a Budaiban. Vadaskerti-hegy - Újlaki-hegy - Gercse templomrom - Virágos-nyereg - Csúcs-hegyi nyereg - Vihar-hegy - Hármashatár-hegy - Árpád-kilátó - Hűvösvölgy. Sokszor járt útvonal, de itt is felnéztem minden kilátóba, és kilátópontra, mert a hétvége a kilátók habzsolásával telt. És ez jó!
Az erdőben valóban biztonságban vagyunk és a rajtban, célban, ellenőrzőpontokon is lehet biztonságosan viselkedni, bár a Mátrabércen nagyon szűk az idő. Én (és szerintem Sistergő is) -- mivel ez nem körtúra -- az odautazás és a visszautazás kockázatát nem vállaltuk. Ha nincs külön saját sofőrős autó oda-vissza, akkor kb. másfél óra, vagy autó nélkül kb. 3-4 óra egy teli buszban, és egy busznál a telekocsi sem jobb sokkal. Ez lett volna a kockázat, nem a túra.
Inkább jövő évtől még sokszor, mint most utoljára.
Az erdőben valóban biztonságos, de a rajt/cél helyszíneken, valamint az ellenőrzőpontokon könnyen alakulhat ki tumultus.
sistergő pedig a saját véleményét mondta el, és ez mindenkinek a saját döntése, hogy elmegy vagy sem egy rendezvényre.
Akinek megéri a kockázatot, az elmegy, aki később járja végig az utat, az meg sokkal alacsonyabb kockázattal jár, igaz az nem hivatalos teljesítés és díjazás sem jár érte.
Kevély 30 behúzva, elfáradtam. Az Ösvénytaposótól megszokott jó minőség. Kiemelendő, hogy közel van, és 10-ig lehetett indulni előnevezés nélkül, ami nagyon barátságos dolog.
Útközben két helyen mindenféle sós és édes apró kekszeket adtak, hát ezekből nem volt képességem kontrollálni a fogyasztást. A Sport szeletet viszont kár volt betárazni, totál amorf lett, most a hűtőben várja a plasztikai műtétet.
Az elején volt társam, akivel futogattam (bakancsban!), egyedül már nem ment, viszont Csobánkán egy régi ismerőssel elbeszélgettem az időt, így lett 7 óra a vége.
Ezt az egész vírushisztit éppen a túrázásra ráhúzni meglehetősen véleményes dolog. Az erdőben vagyunk talán a legnagyobb biztonságban, ezért nem értettem elejétől fogva sem az ilyen egyéni sem pedig a rendszerszintű pánikkeltést a túrázással kapcsolatban. (lásd MTSz)
Ebből látszik mennyire nem gondolkoznak az emberek.
Szoktál boltba menni? Busszal, esetleg vonattal? Egyáltalán... elhagyod a lakást? Mert ha igen bárhol sokkal nagyobb veszélyben vagy mint a Mátrában lettél volna.
Szerintem mindenki jobban járt volna ha ehelyett a hatásvadásznak tűnő és némi önigazolási kényszertől sem mentes hozzászólás helyett túrázol egy jót a Mátrabércen.
Elsősorban és leginkább te magad jártál volna jobban.
Off:
Nálunk a cégnél a napokban becsődítettek kb 80 embert egy 40 négyzetméteres helységbe továbbképzés címén. Mint a heringek. Ez mint ellenpélda jutott eszembe. Akkor most itt mindenki gyilkos lenne?
Köszi, valóban nem volt egyszerű. Viszont sokkal könnyebb ezért, - hogy továbbra is fontos hasznos tagja lehetek a környezetemnek - mintha egészségi-erőnléti ok miatt kellett volna döntenem.
Ma és holnap pihenés-alvás, azután nekiállok a következő házifeladatnak, hogy - februártól - gondtalanul tudjam élni a nyugdíjas életet. :-)
Nehéz döntés lehetett lemondani a Mátrabércről, nagy elismerés a felelős és másokat szem előtt tartó döntésedért, ezért talán még többre tartalak, mint a nem hétköznapi teljesítményeid miatt! Példaértékű gondolkodásmód!
Utóbbi hónapokban nagy hajtás volt a melóban, nem volt időm/energiám mással foglalkozni,
a napi híreket is épphogy elolvastam.
A Mátrabérc számomra „kötelező” túra, ezért úgy gondoltam hiába van meg a buszjegyem, autóval tizede akkora a kockázat a covidos fertőzésre. B verzióként már szereztem kölcsönautót, hogy azzal és hajnali bringázással teljesen egyedül oldjam meg az oda-vissza utazást.
A munkámban tegnap lezárult egy periódus, így a túrával kezdtem foglalkozni.
Először a kockázatelemzésnek álltam neki. A médiából és a nem hivatalos – azaz magán – forrásból származó információk alapján eltérő következtetésre jutottam. (Csak két példát említek:
média szerint tegnap összesen 13-an, magán forrás szerint egyetlen helyen legalább 11 fő volt lélegeztető gépen.
Ismerősnél a fizetett PCR teszt pozitív lett, – ügyfélkapun megnézve az eredmény felkerült a neve mögé – de egy hét alatt sem kapott a lakására piros cédulát, tehát határozat hiányában hivatalosan akár szabadon mászkálhatna. Telefonos érdeklődésre azt a választ kapta, hogy sok a dolguk, várjon türelemmel.)
Ezután úgy döntöttem, hogy 12 zsinórban való teljesítés után idén nem fogok részt venni a Mátrabércen.
Senkinek nem ajánlom fel a nevezésem átadását, mert ezzel a vírus terjedését segíthetném. Ez nevetségesnek tűnhet, hisz közben alig szigorítanak a közösségi szabályokon, sőt a Puskásba sokezer szurkolót várnak, de ez legyen ő felelősségük.
Az én lelkemet egyetlen covidos fertőzés/emberélet ne terhelje.
Az indulóknak bányászos-katonás üdvözléssel jó szerencsét, erőt egészséget kívánok.
Autós leutazási lehetőséget keresek a Mátrabércre (Bp.-ről Sirokra) költségmegosztással. Ha valaki(k)hez beférnék, annak tudnék örülni. Email címem nyilvános.
